Viszkisdoboz

Amit most olvasnak, az nem a képzelet műve. A cselekmény megtörtént események dokumentált feldolgozásán alapul.

Egy kóros elmeállapotú személy gyanúsítotti vallomása, mint egyetlen bizonyíték alapján vittek el a katonai ügyészek 2010. december 03. napján a lakásomról, börtönbe vetettek, és megvádoltak egy korrupciós cselekmény elkövetésével. Megpróbálták elérni, hogy valótlan vallomást tegyek feletteseimre. Nem tettem, mert nem volt miért. Az első fokú bíróság ezt a hazug vallomást annak törvénytelen ügyészi beszerzése, és a gyanúsított elmebéli állapota miatt kizárta a bizonyítékok közül. Tehát úgy kell tekinteni, mintha nem is létezne.

Ügyészi fellebbezés folytán most úgy járulok a másodfokon eljáró katonai tanács elé, hogy az ügyben már csak a vádirat állítja, hogy elkövettem egy bűncselekményt, nincs egyetlen olyan bizonyíték sem, ami ezt alátámasztaná.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa két hete úgy döntött, hogy a Tábornok perben nem tanácsülésen, hanem nyilvános ülésen dönt az első fokú ítélet ellen bejelentett katonai ügyészi fellebbezésről. Tárgyalást azért nem kell tartani, mert új tényre vagy bizonyítékra a katonai ügyész nem hivatkozott, így a katonai tanács a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A katonai tanács 2014. január 17., 27. és 31. napjain nyilvános ülésen vizsgálja felül az első fokú ítéletet, így majd négy év után végre pont kerülhet a viszkis dobozos ügy végére.

Ez a történet már régen nem rólam szól. Hanem az ügyészség törvénytelen módszereiről. Az elszámoltatásnak nevezett, de a politikai ellenfelekkel történő leszámolás nemtelen eszközeiről, a koncepciós perekről és azok bírósági fogadtatásáról. 

Volt egyszer egy tanú, aki már régen nem tanú, hanem vádlott, már nem is vádlott, hanem első fokon (nem jogerősen) felmentett személy. Személyiségzavara miatt egyszerre érezte magát a Fidesz választási győzelme egyik élharcosának és egyben áldozatának is.  Nem tett mást saját elméjének védelme érdekében (hiszen a börtönből bármi áron ki akart kerülni), mint ami ilyenkor történni szokott: az előzetes letartóztatásban valótlan, meseszerű elemekkel is bővelkedő – sőt, irányított fogalmazás szagú – vallomást tett. Elmeszakértők által is igazolt elmebéli állapota miatt nem mérlegelhette cselekménye következményeit, ami pedig igen súlyos volt: az általa megvádoltak összesen 3 év és négy hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban. A katonai ügyészek összedörgölték kezüket, megveregették egymás vállát és megelégedtek a vallomással. Egyéb bizonyítékok összegyűjtésére is nem törekedtek. Minek? Még összezavarodik a jól felépített koncepció. Talán azt számolgatták kéjesen, hogy a 100 évet is meghaladhatja a vádlottakra kiszabandó szabadságvesztés mértéke.

A kiszemeltnek, O. János tábornoknak sokat nem kellett gondolkodnia, hogy mi volt a Honvédelmi Minisztériumban a szoci kormányzás (azon belül is jórészt Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége) alatt, hiszen a katonai ügyészek nála is jobban tudták, hogy mi történt a „gengszterszervezetben”. Talán emlékeznek a 2010-es választási kampányban a Budapesti Katonai Ügyészség szóvivője nevezte így a nagy elánnal óriásira felfújt korrupciós lufit. Mertek nagyot álmodni! Ha pedig O. tábornok elvesztette volna a fonalat, akkor a börtönben a Magyar Nemzet c. lapból is tájékozódhatott, hiszen a kihallgatási jegyzőkönyveket a lap lehozta, a tábornoknak pedig ügyészi engedéllyel előfizetése volt.

Eleinte úgy nézett ki, hogy nagy halakat fogtak, mert O. János tábornok a Fidesz 2010. évi elsöprő politikai győzelmét követően tett új vallomásában megterhelte a volt honvédelmi miniszterét, annak kabinetfőnökét és engem, a tárca volt közigazgatási államtitkárát. A katonai ügyészek jutalma nem sokat váratott magára, két hét múlva a bűnbánó tábornokot szabadlábra helyezték. Aki pedig nem az elvárt vallomást tette, mehettek vissza a dutyiba gondolkodni.  

A Nagy Gyanúsítotti Vallomást (ami csak egyszer és soha máskor el nem hangzott O. János tábornok szájából) nevezhetjük együttműködésnek is, hiszen a NER-ben mindent szabad. Nem kell felismerniük a nyomozóknak, hogy valami nem stimmel a kiszemelt „koronatanúval”. Sőt, lépre is lehet csalni, ami úgy sem fog kiderülni, mert tanú lesz. Ezért először törvénysértő módon büntetlenséget ígértek neki. Elhitte. Amikor ez megdőlt, akkor az enyhébb büntetés reményében vádalkuval kecsegtették. Elhitte. Lemondatták a tárgyalásról, egyedül állt volna bíróság elé, aláírt látatlanban 6 évet. Elhitte. Arról azonban elfelejtették tájékoztatni, hogy a bíróság nem köteles a vádalkut elfogadni.

A katonai ügyészek pedig lelki szemeik előtt láttak egy tábornokot, aki elegánsan, egyenruhában jelent volna meg a katonai bíróság előtt, mint tanú. Idézhető a Honvéd Vezérkar főnöke útján – állt a vádiratban.

Megvádoltak a katonai ügyészek, de oldalt és felettem kiretusáltak mindenkit a filmszalagról. Átvettem a pénzt állítja a vádirat, egy részét beletettem egy viszkis dobozba, majd kiléptem vele az ajtón. Pont. Annyira agyrém lett ez a történet, hogy még a jobboldali médiumok is megzavarodtak és állandóan Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert láttatták a viszkis dobozos ügy vádlottjai között. Pedig őt meg sem vádolták.

Aztán a maradék jogállam bíróságai keresztülhúzták a Fidesz sajtójaként számon tartott  Magyar Nemzet c. napilap és a Hír Tv által politikai célokra előkészített pert. A viszkis dobozos történet elbukott, a jobboldali sajtó pedig váltott és Tábornok perként kezdték az ügyet nevezni.

                         A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa elé kerültem

A legsúlyosabb csapás az volt, amikor a katonai ügyészek elvesztették tanújukat. Ugyanis az első fokú bíróság nem fogadta el a tárgyalásról lemondást (vádalkut) és O. János tábornok, a „koronatanú” visszakerült az alapügybe, mint XVI. rendű vádlott. Nem tett vallomást a bíróság előtt. A katonai tanács – saját védőjének indítványára - elmeszakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy a katonai ügyészek és a jobboldali médiumok „koronatanúja” kóros elmeállapotú volt a vélelmezett bűncselekmény elkövetésekor, fokozottan a vallomástételi időszakban és jelenleg is személyiségzavarban szenved. A katonai bíróság egy évig bizonyítási eljárás keretében vizsgálta az ügyet, majd ítélkezett. A katonai ügyészek törvénysértéseit az ítélethirdetéskor a katonai bíróság órákon át ismertette, és hosszú oldalakon keresztül írta azt le az első fokú ítéletben. A bíróság a 17 vádlottas ügyből két személy ügyét elkülönítette és 15 vádlott felmentett a vád alól. Tudtam, hogy nem követtem el semmit, így nem ért váratlanul, hogy bűncselekmény hiányában felmentettek.

Megismétlem, mert ismétlés a tudás anyja: már csak az eredeti vádirat állítja, hogy elkövettem egy bűncselekményt, a perben nincs egyetlen olyan bizonyíték sem, ami ezt alátámasztaná. Ezért kérik a katonai ügyészek fellebbezésükben az egész ítélet megsemmisítését és új eljárása való visszautalását. Persze másik bíróságra, mert a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a törvények alapján ítélkezett, és ez elfogadhatatlan egy olyan országban, ahol politikai értelemben bármit meg lehet tenni. Persze járhatunk még Szegedre vagy Debrecenbe is, az idő sem nekünk dolgozik (mert közben éhen halunk), hanem azoknak, akik kiagyalták, konstruálták és foggal körömmel ragaszkodnak a koncepció „igazságához”. Nem véletlenül. Így csak később derül ki jogerősen, hogy az ügyészség nyilvánvaló politikai megrendelésre dolgozott. És akkor le kell vonni a szakmai és a politikai konzekvenciákat is.

Meghekkelik a törvényeket a törvényesség őrei? Meg bizony!

Ügyész fogalmazóktól szakvizsga kérdésként sem lenne az utolsó, hogy miként sértsük meg tudatosan az ésszerű határidőn belüli elbírálás elvét. Miként kell sok hűhóval, a semmiért nyomozást végezni, hogy ezzel a legtöbbet ártsunk az eljárás alá vontnak és – ne felejtsük el – a családjának.

A stempli ügyben cselekvőségemet illetően két és félévi nyomozás volt szükséges annak megállapítására, hogy egy ezredes lakásbérleti szerződés módosítási kérelmére rányomtam az „Egyetértőleg felterjesztem!” bélyegzőt. Nem döntöttem, hanem egy kérelem alapján a HM Szervezeti és Működési Szabályzata szerint döntés előkészítő tevékenységet végeztem. A döntést a miniszter hozta. Ez a tényállás. A büntetőeljárás anyagi jogi tárgya, hogy a honvédelmi miniszternek volt-e joga HM rendelkezésű lakásbérleti szerződését módosítani vagy sem. Az ügyészség szerint nem volt, az én jogi álláspontom szerint volt. Mindezt persze Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztost kiszolgáló ügyészség a baloldal „rémtettei” közé sorolta, majd hihetetlen kreativitásról tanúbizonyságot téve csalással gyanúsítottak meg. Ha az volt a cél, hogy felbosszantsanak, akkor sikerült. Mert annál nagyobb sértés számomra, mint hogy félrevezettem a honvédelmi minisztert, nem létezik.

Ez az ügy tehát számomra a büntetőeljáráson túl mutat. Sokkal többről szól. Szakmai tisztességemről. Ezt pedig nem engedem besározni!

Tudom, hogy nem vagyunk a lovagkorban. Pedig a becsületsértésért fehér kesztyűt vágnék a megrendelő és a kiszolgáló arcába. Aztán jöhetne a párbaj! Tudom, hogy ártatlan az nem lehetek, ha már egyszer Budai Gyula feljelentett, sőt a Magyar Nemzet már ítélkezett is, de azért azt a minimumot talán elvárhatnám, hogy az ügyészek a tisztességes eljáráshoz való jogomat tartsák tiszteletben. Ne csak a koncepciójukhoz igyekezzenek bizonyítékot összekaparni, hanem az ártatlanság bizonyítékait is vegyék számításba. Főként, ha az alapkérdés egyszerű jogértelmezéssel is megoldható. Tudom, ha valaki katonai ügyésznek szegődik, annak nem kell feltétlenül a polgári joghoz értenie, de azért nem árt, ha azt is olvasgatja néha. Túl nagy kérés ez?

                           Budai Gyula a rokonainak földet osztó államtitkár

Nézzük mi is történt, ami miatt háborgok!   

Stempli ügyben 2013. augusztus 23. napján volt a harmadik iratismertetés. Ezt követően az ügyészségnek 30 napon belül döntenie kellett volna, hogy vádat emel, vagy megszünteti az büntetőeljárást. Persze, hogy nem történt semmi! Aztán Keresztes Imre, a főügyészség vezetője élt a törvényben biztosított kivételes vezetői jogával és még harminc nappal meghosszabbította a vádelőkészítés szakaszának határidejét. Ez éppen 2013. október 23. napján járt volna le.

Az ügyészség azonban időhúzásra rendezkedett be és visszaélt a törvény biztosította jogaival. Történt ugyanis, hogy 2013. október 17. napján védőmet, dr. Dezső Antal ügyvédet arról értesítette a katonai ügyész, hogy „a nyomozás folytatásáról történt rendelkezés”, amelynek határideje 2013. október 25. Vagyis egy hét, amelyben mindössze 4 munkanap van! Jó munkát kívánok! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen nyomozás fog folyni 4 nap alatt, amire az elmúlt 55 nap ne lett volna elég!

Ami viszont észveszejtő, hogy október 25. napja után kezdődik minden elölről. Újabb iratismertetésre kell mennem, immár a negyedikre! A nyomozási cselekmény elvégzésétől számítva 30 napon belül a katonai ügyésznek döntenie kellene, amit még 30 nappal megfejelhet az ügyészségvezető vagy még 30 nappal a Legfőbb Ügyészség. Vagyis, ha jól számolom, az is törvényes lesz, ha 2014. január 25. napjáig gondolkodnak azon az ügyészek, hogy mit tegyenek: vádat emeljenek vagy megszüntessék a büntetőeljárást. Sőt, újra el lehet játszani azt, amit most teszek. Nyomozunk még egy kicsit, hogy újra nyitva legyen a maximum 90 napos határidő. Akár a végtelenségig el lehet ezt játszani.  

Így fordulhat elő, hogy a 2013 nyarán gyakorlatilag már lezárt nyomozati szakasz fél évvel is meghosszabbodhat. Merjünk nagyot álmodni, mit félév, akár 2 év is lehet belőle! Mert „gondolkodnak”. Min is?

Az ügyészség működését ismerve a kérdés igen egyszerűen megválaszolható. A Központi Nyomozó Főügyészség felterjesztette az aktát a Legfőbb Ügyészségre, mert Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos volt a feljelentő. A „bűnözők”, a Gyurcsány kormány egyik közigazgatási államtitkára (a kérelem felterjesztője) és a HM egyik főosztályvezetője (a kérelmező). Innentől fogva, és ezáltal az ügy politikai ügy, abban Keresztes Imre főügyészség vezető nem mehet a saját feje után. Az akta pedig nem érkezett vissza a Legfőbb Ügyészség Kiemelt és Katonai Ügyek Főosztályáról, a Legfőbb Ügyészség pedig nem hosszabbított, így a főügyészség vezetője nem tudott mást tenni, mint visszaélni a törvényben biztosított lehetőségével. Utasította a katonai ügyészt, hogy nyomozgasson már valamit! Hadd teljen az idő. Nyilván ez is törvénysértő, mert a Be. csak akkor jogosítja fel erre az ügyészséget, hogy ha utóbb felmerül, hogy konkrét nyomozati cselekményt kell elvégezni (pl. újabb tanút kihallgatni, további iratokat foglalni stb.). Önmagában „a nyomozás folytatására” nem lehet intézkedni a vádelőkészítési szakaszban, mert az törvénybe ütköző. A katonai ügyész átiratából pedig kitűnik, hogy utasítás alapján jár el, esze ágában sem lenne tovább nyomozni.

Arra már nem is merek gondolni, hogy a 2014-es választási kampányra gyúr az ügyészség: a politikai utasítást teljesíti, 2014 tavaszán vádat emel, a bíróság tárgyal, a jobboldali médiák pedig túlharsogják Fapál László „rémtetteivel” a jobboldali politikusok egyre szaporodó – az ügyészség által már nem leplezhető – valódi bűntetteit. 

Persze megint és mindig ugyanazt a kérdést feszegetjük. Ki fog itt bármiféle ügyészi manipulációt, törvénysértést megállapítani? Egy másik ügyész? Netán a rokonainak földet osztó Budai Gyula lesz felháborodva? Meg van annak a saját baja! Dinnyekartell miatt már az EU jár el velünk szemben. Egyes beosztottjai EU támogatásokkal való visszaélés miatt nyomozás alatt állnak. Azt hiszi, hogy a törvények felett jár, mint tette azt elszámoltatási kormánybiztosként. Még az is megeshet, hogy az általa csatába küldött Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei rántják majd vissza a magyar valóságba.

Egyedül a jobboldali médiumok fogják harsogni Budai Gyula után szabadon, hogy az ügyészség elfekteti az ügyeket, pedig mindent olyan szépen előkészítettek… Már majdnem ott tartunk, mint a szocialista diktatúra kemény éveiben, hogy az ítélet hamarabb készül el, mint a vádirat. Ha hagyjuk, akkor 2014 után ez valósággá is válhat. Minek itt vacakolni! Ha a Magyar Nemzet megírta, a Hír Tv sugározta, hogy az illető bűnös, akkor az.

Még időben szólok, nehogy a jobboldali média buzgó képviselői lyukra fussanak. A bíróság a lakás – ügyben elhalasztotta a tárgyalást. Ezért senki ne jöjjön a Pesti Központi Kerületi Bíróságra a 2013. október 17. napjára kitűzött tárgyalásra.

Tudják, ez az ügy, ahol  a katonai szolgálati viszonyomra tekintettel kapott lakást, szolgálati nyugállományba vonulásomat követően – kérelmemre - Juhász Ferenc honvédelmi miniszter értékesítésre jelölt ki, amelyet én a jogszabályok szerint megvásároltam.

Ez az ügy egy bohózat és egy abszurd dráma egyvelegévé kezd válni. Bohózat, mert az ügyészség minden megnyilvánulásában egyre nevetségesebbé válik. S úgy tűnik nincs szégyenérzetük. Nekem kell bizonygatnom, hogy nem követtem el semmit, miközben egyetlen egy tanú, egyetlen jogszabály sem szól a vád mellett. És így válik egyre abszurdabbá a történet. Hiszen én csak ülök a vádlottak padján több éves börtönbüntetéssel és vagyonelkobzással fenyegetve, s bizonygatom: De hát, Uraim, nem követtem el semmit! Vagy mondják már meg végre, hogy mit követtem el!

A szereposztás a következő: Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter (MSZP) a hűtlenül kezelő, én meg a kérelem benyújtójaként a felbujtó. Az előjáték: a polgári bíróság hatáskörét a másodfokú katonai bíróság erősen beszűkítette, a bíróság a vád alapján kizárólag a lakás megvásárlásával kapcsolatos kérdéseket veheti górcső alá, annak kiutalását már nem. A bíróság első ütemben kihajította a vádat és annak kiegészítését rendelte el. Az ügyészség azt színleg teljesítette. A vád teljes (sic!) fenntartása melletti legújabb verzió szerint én nem szolgálati lakást kaptam, hanem vezetői lakást. Tehát az egyébként el nem adható vezetői lakás eladására bírtam rá a minisztert.

Erre mondjuk, hogy a vádirat mindent elbír, a nyilvánvaló hazugságot is. Szándékosan fogalmazok élesen, mert elegem van abból, hogy mindig csak körülírjuk és udvariaskodunk a koncepciókból élő, valótlanságokat állító ügyészekkel, csak őket meg ne sértsük! Miközben a nyomozás során már a Tábornok per bírósága előtt álló vádlottakat hallgattak ki az ügyészek tanúként, de nem a lakás - ügyről, hanem vesztegetésről kérdezgették őket. Ilyen körülmények között csodálkoznak, ha azt gyanítom, hogy a magát törvényen kívülre helyező Központi Nyomozó Főügyészség vádat képviselő, ismeretlen tettes kinézetű katonai ügyésze hivatali visszaélést követ el?  

                          Az ismeretlen katonai ügyész (fotó: Deák Zoltán)

És az abszurd elem: a legeslegújabb vádbéli állítás. Börtönbe akartam juttatni magam, amikor arra bírtam rá a minisztert a Honvédelmi Minisztérium apparátusának közreműködésével (akiket – gondolom én - szintén rábírtam a bűncselekmény elkövetésére), hogy a jogszabályok szerint el nem adható lakást (vezetői lakás) megvásároljak, s mivel nem sikerült azonnal lecsukatnom magam, vártam az elévülési időt, hátha megúszom. Mert én így szeretek élni! Ilyen veszélyesen! Büszke lehetek magamra, mert egy szál egy írásbeli kérelemmel mindenkit sikerült rábírnom a bűncselekmény elkövetésére, csak a sikert sikerre halmozó Központi Nyomozó Főügyészség éles szemű és kiváló szimattal rendelkező katonai ügyészeit nem tudtam átejteni…

Viccet félretéve. Tehát a bíróság 2013. november 26-án 08.30-ra, illetve december 10. és 13. napjain 08.30-ra tárgyalást tűzött ki. Egy nap a vádlottak meghallgatására, két napot a tanúk kihallgatására. Karácsonyra – ha minden jól megy – első fokú ítélet is születhet.

A bíróság elfogadta a katonai ügyész vádját, mert van vádló (= katonai ügyész), vannak vádlottak (= Juhász Ferenc miniszter, mint tettes és én, mint felbujtó). Ma Magyarországon ennél több nem is kell! Az, hogy a vádirat és annak kiegészítése hazug módon állít, és a valótlan tényeknek bizonyítékai nyilvánvalóan hiányoznak, az nem téma. Azt a bíróság csak akkor tudja „értékelni”, ha tárgyal. A kívánt célt a Fidesz politikai irányítása alatt álló Központi Nyomozó (=Koncepciógyártó) Főügyészség eléri: a jobboldali sajtóban megint lehet néhány hónapig a volt honvédelmi minisztert és államtitkárát gyalázni, elmúltnyócévezni, maffiabaloldalozni.

Végig kell tehát mindenkinek játszania a ráosztott perbeli szerepet a következő koreográfia alapján: Az ügyész ismerteti a vádat. A bíróság lefolytatja a bizonyítási eljárást. A katonai ügyész, a bizonyítási eljárás eredményére rá sem hederítve, semmit sem változtat a vádon. A védők kérik a bűncselekmény hiányában történő felmentést. A bíróság pedig ítéletet hoz. A jobboldalnak kedvezőtlen ítélet esetén a Magyar Nemzet és a Hír Tv a vádiratot ismételgeti, az ügyész meg azonnal fellebbez. A mandiner.hu-n pedig a kellőképpen felhergelt jobboldali kommentelők gyilkos hangulatban kiereszthetik a gőzt.

                                                                        (fotó: hetivalasz.hu)

Dr. Polt Péter

legfőbb ügyész

            Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Alulírott, dr. Fapál László feljelentő (2381 Táborfalva, Arany János út 91. szám alatti lakos) a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztálya 2.Nyom.717/2013. számú – ismeretlen tettes elleni feljelentésemet elutasító - határozata ellen panaszt jelentek be.

2013. július 24. napján feljelentést tettem Önnél a Honvédelmi Minisztérium és/vagy a Központi Nyomozó Főügyészség állományába tartozó ismeretlen tettes ellen hivatali és/vagy más bűncselekmény miatt.

A Legfőbb Ügyészség arról értesített, hogy feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség fogja kivizsgálni, várjak türelemmel.

A Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztálya a feljelentésemet elutasította arra hivatkozással, hogy hiányzik a hivatali visszaélés bűntettének alapos gyanúja, továbbá arról tájékoztatott, hogy a határozat ellen nincs panaszjogom, mert nem vagyok a bűncselekmény sértettje.

A Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztálya határozatát törvénysértőnek tartom az alább kifejtett indokaim alapján:

1. Az ügyészség nem merítette ki a feljelentésemben foglaltakat. Az 1.Nyom. 530/2013. számon eljárást folytató katonai ügyész eljárását a feljelentés szempontjából vizsgálta, de a Honvédelmi Minisztérium állományába tartozó személy(ek) alapos gyanú szempontjából felmerülő tevékenységét nem.
2. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, így ismerem a HM szervezetét és működését, azokat a szabályzókat, amelyeket, mint levéltári anyagokat nem sikerült az ügyészségnek beszereznie. Ezeket az iratokat magam hagytam jóvá vagy terjesztettem fel jóváhagyásra a honvédelmi miniszternek. Nem tudom elképzelni, hogy ezek az iratok egyszerűen ne legyenek előtalálhatók. Ha pedig megsemmisítették őket, akkor azt kell megvizsgálni, hogy az eljárás szabályosan zajlott vagy sem. Az okiratok hiányát ügyészi elképzelések a hivatali eljárás rendjéről nem pótolhatják.
3. A feljelentés ügyében eljáró katonai ügyész nem vizsgálta a mentő körülmény elhallgatásával kapcsolatosan tényállás megvalósulását a HM illetékes szervei részéről. Belenyugodott abba, hogy ha nincs irat, akkor nincs irat. A HM pedig – mint Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos (feljelentő) keze alá dolgozó szervként - nem érdekelt abban, hogy ezek az iratok előkerüljenek, mert alaposan feltehető, hogy egyenes szándékkal kívánják megbüntetésemet egy olyan ügyben, ahol nem követtem el sem bűncselekményt sem más jogszabálysértést.
4. Álláspontom szerint a panaszjog megillet, mert a feljelentésem tárgya szorosan kapcsolódik egy olyan büntetőeljáráshoz, ahol a Központi Nyomozó Főügyészség úgy gyanúsított meg bűncselekmény elkövetésével, hogy az eljáró katonai ügyész a HM szervezetét és működési rendjébe helyezett cselekményt nem vizsgálta, valamint nem szerezte be (vagy nem tudta beszerezni) azokat az eredeti okiratokat, amelyek az ügyben corpus delicti-ként szolgálnak. Ezzel a védekezéshez való jogomtól és a tisztességes eljárásba vetett hitemtől fosztott meg, mert hogyan védekezzek a gyanúsítás ellen, amikor azok az iratok hiányoznak éppen, amelyek a döntés előkészítő tevékenységre vonatkoznak?
5. A HM-ben az írásbeliség kötött rendje valósult meg. Az állami vezetők szóban nem döntöttek, minden döntésüket és azok előkészítését nyilvántartási számmal ellátott iratok tartalmazták. Feljelentésemben világosan előadtam, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség ellen akkor irányul a feljelentésem, ha a HM az iratokat biztosította, de azok nem kerültek be a bűnügyi iratok közé. Ha a HM illetékesei nem tudták (vagy nem akarták) az eredeti iratokat biztosítani, akkor fel sem merülhet annak a gyanúja, hogy az eljáró katonai ügyész bűncselekményt követett volna el. Akkor viszont nem az ügyész, hanem a HM tevékenységét kellett volna vizsgálni. Ezt a feljelentés alapján eljáró katonai ügyész elmulasztotta.
6. Sérelmesnek találom azt is, hogy a Központi Nyomozó Főügyészséget is érintő feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálta ki.
7. Sérelmesnek találom azt is, hogy a katonai ügyész tevékenységét egy másik katonai ügyész vizsgálta ki.
   

Tisztelettel kérem Legfőbb Ügyész Urat, hogy panaszomnak helyt adni szíveskedjék, a feljelentésemet pedig a pártatlan eljárásra is tekintettel másik nyomozó főügyészségnek szíveskedjék kiadni érdemi elbírálás céljából. Álláspontom szerint a katonai ügyészeket az ellenem folyó eljárásokban már kizárólag presztízs szempontok vezetik, így elfogulatlan eljárást tőlük nem várhatok.

Táborfalva, 2013. október 07.

Feljelentést tettem Polt Péter legfőbb ügyésznél a múltkorjában, mert megelégeltem, hogy az elkötelezett nemzeti ügyészség újabb és újabb koncepciós eljárásokat indít ellenem. Aztán arról értesített a Legfőbb Ügyészség, hogy a feljelentett fogja kivizsgálni a feljelentést, várakozzak türelemmel. Értik ugye? A Központi Nyomozó Főügyészség elleni feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja ki. Még szűkebben: a katonai ügyész elleni feljelentést a katonai ügyész vizsgálja ki. Kérdezem én. Mikor? Az ebédszünetben? Esetleg egy kávé mellett a büfében?

Türelmesen vártam, aztán a héten megjött.

A feljelentett kivizsgálta maga magát és arra a következtetésre jutott, hogy hiányzik a bűncselekmény gyanújának a szikrája is. Ők úriemberek. Ad acta, az ügy lezárva. Mehetek, ahová csak akarok, kivéve panaszt tenni.

Miért tettem feljelentést? Mert elegem lett abból, hogy egyes ügyészek Papcsák Ferenc vagy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosok által tett feljelentések alapján, a kormányzati politikát kiszolgálva tettes pozícióba öltöztetnek. Olyan kabátot varrnak vagy varratnak rám, ami a bűncselekmény látszatát kelti. Ha tudtam volna hűtlenül kezelni, akkor most éppen hűtlen kezelő lennék. Mivel nem volt vagyonkezelői jogosítványom, csaló lettem. De lehettem volna hivatali hatalmával visszaélő is, ha az nem évült volna el. Aztán betelt a pohár, elpattant egy húr. Meguntam, hogy a bizonyítékokat (és azok hiányát) ügyészi elképzelések pótolják, az eljárást pedig úgy alakítják, ahogy nekik tetszik. A lényeg, hogy el tudjanak juttatni a vádemelés szakaszáig, mert az éhes vámpírok, a kliens média bosszúszomját kell táplálniuk.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy váratlanul ért, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, illetve a Honvédelmi Minisztérium állományába tartozó ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés és/vagy más bűncselekmény miatt tett feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség élből elutasította. Sőt, magam lepődtem volna meg, ha nyomozást rendelnek el, mert annak is a vége bizonyára a hatóság félrevezetése, vagy hamis vád lett volna. Ellenem.

Talán emlékeznek az Olvasók, hogy a stempli ügyben, azzal gyanúsított meg az ügyészség, hogy 2006 tavaszán közigazgatási államtitkárként egyetértőleg felterjesztettem Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek egy honvéd ezredes lakásbérleti szerződésének módosítására irányuló kérelmét, a miniszter pedig azt jóváhagyta. A gyanúsítás szerint én megtévesztettem a minisztert a pecsétemmel, mert ilyet nem lehet ám csinálni! Már, mint a miniszternek bérleti szerződést módosítani. Többször elmondtam, hogy a miniszter jogszerűen járt el, de ez lepergett a katonai ügyészen. Maradt az ügyészi koncepció, mert az ügyben az én államtitkári eljárásomat érintő 2 darab (!) okirat 1. számú példánya eredeti formában nem fellelhető, így nem állapítható meg az sem, hogy mit láttam és mit nem, milyen államtitkári intézkedéseket tettem vagy nem tettem az ügyben. Az okiratok hiányát az ügyészi lelemény pótolja. Megmondja mi történt, de hát tudjuk a Tábornok perből: a katonai ügyészek ott is jobban tudták mi történt, mint a gyanúsítottak és csak úgy történhetett, ahogyan ők mondták (O. János tábornoktól idéztem)

Nyilván olyan gyatra jogi munkát végezhettem (nem csak aláíró, hanem olvasó) államtitkárként a HM-ben 2004 és 2006 között, hogy még egy önálló bűncselekményt sem sikerült ellenem a katonai ügyészeknek összehozniuk. Mindig másodhegedűs szerepet kaptam az elszámoltatás színjátékában. Minden felvonásban más és más lett a rám kiosztott szerep. A kreált ügyekben hol a miniszterrel összejátszó felbujtó (lakás ügy), hol éppen ellenkezőleg, a minisztert félrevezető csaló voltam (stempli ügy), vagy éppen a miniszternek viszkis dobozban pénzt hordó bűnszervezet tagja (viszkis dobozos ügy). Persze mindezt egy időben, 2006 tavaszán. Egyik nap így, másik nap úgy.  

Hát nem, nem hagyhatom annyiban, hogy a katonai ügyészek hülyét csináljanak magukból, és persze belőlem is. Mert panaszt fogok tenni a Legfőbb Ügyészségen, az bizonyos! Akkor is, ha azt írták a maguk ügyét magukban vizsgáló ügyészek, hogy panasznak nincs helye.

Egyrészt tiltakozom az ellen, hogy a feljelentettet a feljelentett vizsgálja. Én megértem, hogy katonai ügyész a katonai ügyésznek nem vájja ki a szemét, de legalább a látszatra adtak volna… Példák pedig most is vannak. Keresztes Imre főügyész élettársának a csalási ügyét is másik ügyészség fekteti vizsgálja. Waltner Roland alezredes, a Tábornok per kiváló ügyésze ellen tett feljelentést (kényszervallatás a büntetés-végrehajtási intézetben) is a győri katonai ügyészek vizsgálták ki. Az eredményt látatlanban megmondtam volna. Természetesen semmi köze nem volt ahhoz, hogy a vallomást nem tevő vádlottat a kihallgatása előtt néhány nappal alaposan megverték a börtönőrök, hogy tudja mi a dolga.

A határozat szerint hiányzik a bűncselekmény alapos gyanúja. Az ügyészek figyelmét elkerülte, hogy a feljelentésből egyértelműek kitűnik: vagy a Honvédelmi Minisztériumban tűntette el valaki a perdöntő iratokat, vagy a HM azt biztosította és az ügyészségen nem található. A határozatból kitűnik, hogy a Honvédelmi Minisztérium tevékenységét az ügyészség nem vizsgálta, csupán azt zárta ki, hogy a Központi Nyomozó Főügyészségnek köze lenne hozzá.

Továbbá hivatali visszaélés és/vagy más bűncselekmény gyanúja miatt tettem feljelentést. Ide értettem a mentő körülmény elhallgatását (Btk. 281.§) is. Ugyanis a Honvédelmi Minisztériumnak nem érdeke, hogy az iratok előkerüljenek! Ha azok előkerülnének, akkor az ügyben feljelentővel szemben kellene eljárni az alapügy lezárultával hamis vád miatt. Arra már nem is merek gondolni, hogy a bűnpártolást ebben az esetben vajon melyik hatóság követné el.

Nem vagyok sértett a határozat szerint, ezért nem illet meg a panaszjog. Még jó, hogy nem citáltak elmeszakértő elé, hogy minek avatkozom mások ügyébe. Az ügyészség ugyanis úgy ítélte meg, hogy jogos érdekeimet a bűncselekmény – még ha lenne is ilyen – objektíve nem sérthette. Hát ezen már azért teljesen kiakadtam. Magam küzdök a bűnösség vélelmével szemben az ártatlanságom bizonyításáért, és ez nem minősül jogos érdeknek!

Viccország ügyészségének határozat szerint ebben az országban senki nem kíván nekem semmi olyan jogtalan hátrányt, amiért a hivatali helyzetével egyébként visszaélne. Sem Papcsák, sem Budai, sem Hende, sem az elszámoltatók központi és minisztériumi apparátusa, sem az ügyészek. Ez tényleg evidencia: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében mindenki szeret mindenkit és senki sem él vissza hivatali hatalmával. Most sírjak vagy nevessek?

Számomra az elszámoltatás semmi másról nem szól, mint 3 éve tartó jogtalan hátrányokozásról, amibe nemhogy belenyugszik a feljelentő és kiszolgáló apparátusa, hanem egyenesen kívánja a kreált ügyekben a megbüntetésem, és ehhez még segítséget is nyújtanak a hatóságoknak. Hol iratok eltüntetésével, hol kóros elmeállapotú személyek valótlan vallomásra való kényszerítésével.

Obersovszky Péter közszolgálatinak nevezett műsorában hallottam Budai Gyulától, hogy az elszámoltató apparátusa a koncepciós perekhez mindent előkészített, minden bizonyítékot csatolt, az ügyészeknek csak a vádat kellett volna megfogalmazniuk, a bíróságnak pedig a vádnak megfelelő ítéletet kellett volna meghozniuk. De hát ezek a fránya szervek elfektetik az ügyeket, azért nem halad az elszámoltatás gépezete. Mivel név szerint is említett Obersovszky, azért annyit el kell mondanom, hogy a műsorvezetővel életemben egyszer találkoztam egy társaságban a 2002-es választások után, mikor nagyon boldog volt, hogy megbukott a Fidesz és felajánlotta a szolgálatait (jó pénzért) a szocialistáknak.

                                Az elszámoltató mossa kezeit (fotó: nol.hu)

Az ügyészségnél ugyan tényleg vannak példák arra, hogy két hetes nyomozást képesek két - három évig is folytatni. Soroljam? Lakás ügy, stempli ügy és ami még a tarsolyukban maradt, hogy a Fidesz esetleges választási győzelmét követően a jobboldali televízió nézők vagy mazochista Magyar Nemzet olvasók ne maradjanak téma nélkül az elmúlt nyolc év kitalált rémmeséiből. Mentségükre legyen mondva, a koncepció azért nem terem csak úgy a fán: az igazi koncepcióhoz konkrét személyek, bűncselekménynek látszó történetek és némi bizonyítéknak látszó dolog is kell. Ennek megálmodása és az eljárás akként alakítása, hogy ezek rendelkezésre álljanak, azért időbe telik. Akinek nem inge, nem veszi magára. Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak és megbántsam az ügyészi társadalmat. Szerintem eddig is nyilvánvaló volt, ha az ügyészségről írok, akkor mindig a politikai hatalmat nyíltan kiszolgáló Központi Nyomozó Főügyészséget értem alatta.

A bíróságok nem fektetnek az bizonyos! Ők az ügyészséghez képest gyorsabban döntenek, és az ügyészi vádakról pedig állítanak. És ez különösen fájdalmas a kormányzati politikát kiszolgáló ügyészeknek, akik engem egy elmebeteg ember hazug és ellenőrizetlen (!) vallomása alapján börtönbe vetettek. De persze a mostani daliás fideszes időkben a korrupció gyanúját felvető hangfelvételt hivatalból nem észlelik, várják a feljelentést. 

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa arról értesített, hogy a Tábornok ügyben - ahol bűncselekmény hiányában felmentettek - a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítélete ellen bejelentett ügyészségi fellebbezést tanácsülésre tűzte ki. Ez azt jelenti, hogy a bíróság hivatásos bíráin és a jegyzőkönyvvezetőn kívül, senki nem vehet részt a másodfokú eljárásban. A jobboldali média annyi bőrt húzott már le erről az ügyről (még a felmentő ítéletem után is viszkis dobozoztak), hogy a bíróság egyszerűen nem teheti meg, hogy a sajtónyilvánosságot kihagyva döntsön az első fokú ítéletről! Így kezdeményezni fogom, hogy a bíróság nyilvános ülést tartson.   

Az ügyészség fellebbezését a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség küldte meg a másodfokú bíróságnak. A fellebbezés tartalmazza a Központi Nyomozó Főügyészség írásbeli fellebbezését és a felettes ügyészség álláspontját is.

Az ügyészség álláspontja szerint Dr. Ifkovics Béla hb. ezredes vezette katonai tanács ítélete megalapozatlan, a bíróság indokolási kötelezettségének (a 110 oldalas ítéletben) nem tett eleget, ezért felülbírálatra alkalmatlan. Az ügyészség fellebbezésében azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy az ítéletet helyezze hatályon kívül, új eljárást rendeljen el és ráadásul másik (!) katonai tanácsot jelöljön ki az ügy elbírálására, mert a bíróság nem az ügyészség álláspontjával értett egyet. És ez lassan eredendő bűnnek számít a Nemzeti Együttműködés Rendszerében! Arról már nem is beszélek, hogy az ügyészség szerint az a célszerű, hogy minden kezdődjön elölről egy másik bíróságon, mert akkor csak évek múlva derül ki jogerősen, hogy egyes ügyészek a szakmai követelményeket sutba dobva, törvénysértő módon, a vádat kizárólag egy kóros elmeállapotú ember kényszer hatása alatt tett vallomására alapozták.

Addig is szépen lehet előre lépkedni az ügyészi ranglétrán! Megbotránkoztató, hogy Waltner Roland katonai ügyész, aki az 50-es évek szellemét idézve, majd 3 éve egy hajnali órán jogellenesen elhurcolt a lakásomról, és a bíróság által megállapítottan sorozatosan más törvénysértéseket is elkövetett a nyomozás során, már alezredesi rendfokozatba lépett elő és osztályvezető ügyészből főügyész helyettes (!) lett az ország legnagyobb ügyészségén.

                                    Felfelé buktatták, főügyész helyettes lett

Az ügyészek új tényre vagy új bizonyítékra nem hivatkoztak a fellebbezésben, ezért nem kell a másodfoknak tárgyalást tartania. Waltner Roland főügyész helyettest a fellebbviteli főügyészség részben már felülbírálta, mert már egymással sem értenek egyet. A fellebbezések engem és a viszkis doboz legendáját egyáltalán nem említik. Egyedül a vádlottak listáján sorolnak fel.

Waltner Roland főügyész helyettes – meglepő módon – elismeri, hogy törvényt sértett, amikor kihallgatása során büntetlenséget ígért O. János tábornoknak. Tehát ezek szerint a bíróság helyesen döntött, hogy O. János vallomását a törvénysértő ígéretre tekintettel nem vette figyelembe! A felettes ügyészség viszont felhasználhatónak tartja ezt a vallomást is, mert szerintük utóbb az ügyészek tájékoztatták – legyünk nagylelkűek, tévedésükről - a tábornokot, aki ennek ellenére is fenntartotta a vallomását. A kihallgatását viszont nem ismételték meg, helyette – hibájukat korrigálva - vádalkut kötöttek. Természetesen szóban, törvényt szegve.

A vádalku keretén belül O. János tábornok részére a kedvezőbb büntetés kilátásba helyezése sem egyértelmű az ügyészek szerint. Miután O. Jánossal az ügyészek közölték, hogy nem lesz büntetlen, a jegyzőkönyv azonnal (!) akként folytatódik, hogy a tábornok kijelenti, hogy vádalkura tekintettel tesz vallomást: „További cselekményeket kívánok a hatóság elé tárni, mely bűncselekmények elkövetésében én is részt vettem. Az ügyvédemmel konzultálva későbbiekben a tárgyalásról lemondást (köznyelvben: vádalku) fogom kérni. A vallomásomat erre tekintettel kívánom megtenni.”

Waltner Roland főügyész helyettes szerint – a vádalku terhelti kezdeményezése ellenére - semminemű törvényi kötelezettségük akkor nem volt, a kihallgatás folytatódhatott, mert a gyanúsított valójában nem kezdeményezte a vádalkut. A fellebbviteli főügyészség ezzel szemben a helyes megoldásra jut, elismeri, hogy a tábornok vádalkut kezdeményezett, de szerinte azt az iratismertetésen terjesztette elő, így akkortól foglalkoztak vele érdemben. Arról elfelejtették akkor és ott (és később is) tájékoztatni O. Jánost, hogy a bíróság a vádalkut nem köteles elfogadni, és mindvégig abban a hiszemben tartották a tábornokot, hogy jóval enyhébb büntetést fog kapni.

Arra a kérdésre nem tértek ki a fellebbezések, hogyan lehet ugyanazt a gyanúsítotti vallomást egyszerre a vádalku keretében és a normál bizonyítás során tett vallomásnak is tekinteni. O. János vallomását az ügyészség, ha a bíróság a vádalkut elfogadja, akkor vádalku keretében (Be. XXVI. Fejezet) tett vallomásnak tekintette volna. Mivel azonban a bíróság nem fogadta el az iratismertetést követően (sic) kötött vádalkut, az ügyészek arra hivatkoznak, hogy O. János vallomása nem a vádalkura előírt szabályok (Be. XXVI. Fejezet) szerint került jegyzőkönyvezésre ezért a normál bizonyítás során felhasználható.

Tehát, ha úgy akarod kedves bíróság, akkor vádalkuban született vallomást olvasol, ha nem, akkor nem. Válassz! Egy a lényeg. A személyiségzavaros O. tábornok mondja a tutit, a többiek (vádlottak, tanúk, szakértők) pedig hazudnak. Lehet, hogy én vagyok hülye, és nem értem. De egyet biztosan tudok. Ha a terhelt vádalkut kér, akkor kötelező átnyargalni erre a külön eljárásra és annak szabályai alapján lehet eljárni. Főként, ha a terhelt a vádalkura tekintettel kíván, mi több, arra tekintettel tesz vallomást.

Többször elmondtam, hogy a terhelt elmebéli állapota és az ügyészi törvénysértések csak halmozták egymást. Egy ép elméjű ember, ha arról tájékoztatják az ügyészek, bocsi félrevezettünk, nem leszel büntetlen, hanem 20 évet is kaphatsz, de ezt mi le tudjuk csökkenteni 10 év alá, ha még hablatyolsz valami, de valami nagyot mondjál! - az elküldi az ügyészeket a büdös francba, de még fel is jelenti őket. De egy beteg elme másként gondolkodik. Ezt a szakértők a tárgyaláson világosan kifejtették. Az ügyészség meg azzal támad a fellebbezésében, hogy O. János börtönbéli gyógyszeres kezeléséről nem volt adata a szakértőknek, a bíróság azt ügyészi indítvány ellenére nem szerezte be. Miért is nem? Mert a szakértők a szóbeli meghallgatásukkor előadták, hogy a gyógyszeres kezelésnek O. János személyiségzavara szempontjából nem volt jelentősége. A gyógyszerek (Rivotril, Frontin) csak fokozhatták a kóros elmeállapotot.

Most megint nem értem, de biztosan én vagyok az idióta! Egy újabb ügyészségi törvénysértéssel jobban hangzott volna az ítélet? - alaposan begyógyszerezett gyanúsítottat hallgatott ki az ügyészség… Ami viszont tényleg megdöbbentett, hogy Waltner Roland főügyész helyettes számon kér fellebbezésében egy kóros elmeállapotú embert: „O. János dandártábornok nem jelezte, hogy a kihallgatásának az alkalmazott gyógyszeres kezelés miatt akadálya lenne…”. Hát ezen már tényleg berosáltam. Értik: nem jelezte az orvosnak a páciens a műtőben, hogy ne a veséjét, hanem a vakbelét vegye ki.

Az ügyészi fellebbezés szerint a bíróság nem vetette össze a bizonyítékokat, nem értékelte őket egyenként és összességében sem. Mégis mit kellett volna összevetni mivel? Ténylegesen és kizárólag O. János tábornok gyanúsítotti jegyzőkönyvében található viszkis dobozos mese szólt rólam, az államtitkárról, a kabinetfőnökről meg a miniszterről. A bíróság a sorozatos ügyészi törvénysértések miatt O. János vallomását kizárta a bizonyítékok közül, vagyis úgy kellett tekinteni, mintha nem létezne. Mit is kellett volna mivel összevetni? Egy nem létező bizonyítékot a vallomásommal? A semmit a védelem által indítványozott tanúk vallomásával?

Ez az ügy már nem csak rólam szól. Az ügyészség törvénytelen módszereiről, amelyhez a maradék jogállamban egyetlen bíróság sem asszisztálhat. Egy vádról, amelyet az ügyészség kizárólag egy kóros elmeállapotú ember börtönben, a szabadulás reményében, törvénytelen vádalku keretében tett vallomására alapítottak. A sajtóról, amelynek jobboldali része kíméletlenül üldözött, a másik része meg szégyenszemre mélyen hallgatott. Egy katonai tanács hiteléről. Végső soron e haza maradék, ép eszű polgárának az igazságszolgáltatásba vetett hitéről.