Közeleg az idő.
2019. november 25. napján megkezdődik a Tábornok-per másodfokú tárgyalása a Fővárosi Ítélőtáblán.
Ebben az ügyben első fokon kétszer is felmentettek. Egyszer a bizonyítékok értékelése nélkül mentett fel a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa, mert az ügyészség nyomozás során elkövetett törvénysértéseit a bíróság olyan súlyosnak ítélte meg, hogy a vádat egyszerűen nem értékelte.
Utóbb, a megismételt eljárásban - a bizonyítékok értékelése alapján is - erre a következtetésre jutott a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa, és teljes körűen felmentett az ügyészég vádja alól.
Az ügyészség felmentő rendelkezésem ellen olyan fellebbezést nyújtott be a másodfokú bíróságnak, amely véleményem szerint bírósági elbírálásra egyrészt alkalmatlan, ha nem lenne az, akkor is a bizonyítékok bírósági értékelésének másodbírói felülmérlegelésére irányul.
Erről itt és itt részletesen írtam.
Most a bíróság által kirendelt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd - ügyész fellebbezésekre tett - észrevételét hozom nyilvánosságra, teljes tartalommal.
Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa
Ügyszám: 6.Kbf.46/2019.
Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa!
Alulírott, dr. Kovátsits László ügyvéd (Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda, székhely: 1054 Budapest, Hold utca 15. V. em. 3/A., telefon: 061/269-0507, e-mail: kovatsits@kovatsits.hu), dr. Fapál László nyá. ezredes, II. r. vádlott kirendelt védőjeként, a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú első fokú ítélete ellen védencem terhére bejelentett ügyészi fellebbezés tárgyában, a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség 2.B.IV.165/2010. számú, valamint a Fővárosi Fellebbviteli Ügyészség BF.342/2019/4. számú fellebbezésére a Be. 586. § (1) bekezdése alapján az alábbi
észrevételt
terjesztem elő:
Határozottan kérem a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsát, hogy a Be. 605. § (1) bekezdése alapján a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú elsőfokú ítéletének védencemre vonatkozó felmentő rendelkezését szíveskedjék helybenhagyni, figyelemmel arra, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezés alaptalan.
Indokolás:
Védencemet, dr. Fapál László nyugállományú ezredest a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa 2019. január 31. napján kihirdetett 239. számú ítéletében az ellene 7 rendbeli, részben folytatólagosan, bűnsegédként önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vád alól felmentette (I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontok).
A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a megismételt eljárásban – a másodfokú bíróság iránymutató végzésének megfelelően - részletes bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során az összes szükséges bizonyítékot beszerezte, illetve megismerte. Az első fokú bíróság a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt folyt alapeljárás iratait is a bizonyítás részévé tette. Az első fokú bíróság a bizonyítékokat ítéletében részletesen, egyenként és összességében is értékelte. A bizonyítékok bíróság által történt értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes - általában más bizonyítékokkal is megerősített - részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja, mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát (BH 1998.9.418). Az első fokú bíróság ítéletében logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért az elsőfokú ítéletben rögzített tényállásokat állapította meg.
A felmentő ítéleti rendelkezés ellen az ügyészség védencem terhére bűnösség megállapítása, börtön fokozatban letöltendő végrehajtandó szabadságvesztés, valamint közügyektől eltiltás kiszabása, továbbá 15.240.000-Ft. összegű vagyonelkobzás elrendelése érdekében jelentett be fellebbezést.
Az ügyészség álláspontja szerint az első fokú ítélet történeti tényállása a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságban szenved, amely a Be. 593. (1) bekezdés c) pontja alapján kiküszöbölhető.
A Be. 592. § (2) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan lehet, ha az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg.
A Be. 592. § (2) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan lehet, ha megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával.
A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja szerint a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, ennek során
1./ az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.
Az elsőfokú bíróság által megállapított bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns. Az iratellenesség kiküszöbölése azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot, és ezt javítja ki a másodfokú bíróság az ügyiratok szerinti tartalom alapulvételével.
Az ügyészség nem jelölte meg az ügyiratokat, amelyek ugyanazon bizonyíték alapján további tények megállapítása következne, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott. Ha az ügyészség XVI. r. vádlott vallomására gondolt, akkor az alaptalan, mert az első fokú bíróság Oláh János XVI. r. vádlott vallomását – a kizárt rész kivételével - értékelési körébe vonta, annak valós tartalma szerint.
2./ ténybeli következtetés alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.
Téves ténybeli következtetés esetén az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbíti a jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság. Az ügyészség azt kéri, hogy Oláh János XVI. r. vádlott vallomásának – álláspontjuk szerint – helyes ténybeli következtetésekkel egészítse ki az egyes tényállásokat Oláh XVI. r. vádlott vallomása alapján a vádiratnak megfelelően és a II. r. vádlottat ítélje el.
A bírósági gyakorlat szerint a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg akár primer, akár secunder tényként és értelemszerűen jogkövetkeztetésként is tartalmazza az elkövető cselekvésével kapcsolatos tényeket, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya.
Az első fokú bíróság megállapította az I/1-2., valamint I/4.- I/9. számú tényállásokat érintő indokolásában (65., 67., 70., 72., 75., 78., 80., 82. oldalak), hogy a tényállások keretében Oláh János XVI. r. vádlott vallomásán kívül nem állt rendelkezésre több bizonyíték. A II. r. vádlott tagadásával szemben a II. r. vádlottal kapcsolatos tényállásokban a bíróság bizonyítékok hiányában nem tudta megállapítani a II. r. vádlott bűnösségét.
3./ az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.
Az ügyészség bizonyítást nem ajánlott fel, új tényre vagy bizonyítékra nem hivatkozott fellebbezésében.
Az ügyészség azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy az első fokú ítélet történeti tényállási részét „a katonai ügyészi fellebbezés indokolásában tényállási részenként részletezettek, kifejtettek szerint az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel egészítse ki” és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölését követően az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, állapítsa meg védencem bűnösségét.
Az ügyészég konkrétan azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy mérlegelje felül az első fokú bíróság ténymegállapító és bizonyíték-értékelő tevékenységét. Az indokolásból vegye ki a bírósági mérlegelés eredményeként megállapított, a II. r. vádlott felmentése alapjául szolgáló mondatokat, amely szerint bizonyítékok hiányában nem tudta a bíróság a II. r. vádlott bűnösségét megállapítani, majd egészítse ki a következő „tényekkel” az első fokú ítéletet: a II. r. vádlott tudott a „korrupciós kapcsolatokról” és „kapott a tényállási pontokban szereplő gazdasági társaságok részéről eljáró személyek által adott korrupciós pénzekből”. Az ügyészség Oláh János XVI. r. vádlott vallomását jelölte meg, ami azért különleges az ügyészi indítvány szempontjából, mert a ténybíróság értékelési körébe vonta és értékelte Oláh János XVI. r. vádlott teljes nyomozati vallomását, kivéve az ügyészi műhibából eredő, törvénytelen büntetlenségi ígéret miatti kizárt részeit.
Az ügyészség állítása szerint nem Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomásának az eltérő értékelését, felülmérlegelését kéri a másodfokú bíróságtól, hanem Oláh János XVI. r. vádlott bíróság által értékelt vallomásának megfelelő tényállás kiegészítést kért, ami fából vaskarika.
Az ügyészség olyan cselekményekkel kívánja az ítéleti tényállásokat kiegészíteni, amely sem az eredeti vád, sem a vádmódosítás, sem az ügyészi végindítványnak nem volt a tárgya.
Az ügyészség azzal kívánja a másodfokú bírósággal kiegészíttetni a tényállást, az I/1., az I/2., az I/4., I/7. és I/8. tényállásoknál, hogy a II. r. vádlott 2003. év eleje és 2005. év eleje között részesedett III. r. vádlott közreműködésével az ún. vissza osztott pénzből.
Az ügyészség az I/5. tényállásnál 2004 elejétől határozza meg a II. r. vádlott részesedését a III. r. vádlott közreműködésével az ún. visszaosztott pénzből.
Az ügyészségnek fellebbezésében egyedül az I/6. vádpontnál sikerült eltalálnia az eredi vádiratnak megfelelő idő intervallumot, amely egyébként minden tényállásnál a „2005. év eleje és 2006 júniusa között” volt a vád tárgya, ami védencem közigazgatási államtitkári tevékenysége időtartamának felelt meg.
Vagyis a kért ítéleti kiegészítések törvénytelenek és alkalmatlanok is a vélelmezett megalapozatlanság kiküszöbölésére.
Az ügyészség fellebbezése az I/9. (viszkis dobozos) tényállást nem érintette, ugyanakkor indokolásában – ítéletszerkesztési hibaként hivatkozik – az első fokú ítélet 83. oldal második és harmadik bekezdéseire, amely megállapításokat sérelmez, mert éppen ellenkező előjelű bizonyíték-értékelést kellett volna végeznie a bíróságnak. Tehát az ügyészség az első fokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét akarja felülmérlegeltetni a másodfokú bírósággal.
A Be. 593. § (2) bekezdése előírja, hogy a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.
A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, az iratellenesség kiküszöbölése, illetve a téves ténybeli következtetés helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá.
Az ügyiratok alapján, az iratellenességen alapuló, valamint a téves ténybeli következtetésen alapuló tényállás módosítás szükségességén keresztül az ügyészség valójában a bizonyítékok felülmérlegelését kívánja elérni.
A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a másodfokú bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette.
Az első fokú bíróság állást foglalt Oláh János XVI. r. vádlott minden egyes vallomás-részleteinek hitelességét illetően. A II. r. vádlott tekintetében Oláh János vallomását nem fogadta el hitelesnek, mert a II. r. vádlott védekező vallomásával szemben Oláh XVI. r. vádlott vallomását egyetlen más bizonyíték nem támasztotta alá és jelen helyzetben a hitelesség vagy hiteltelenség kérdésben való állásfoglalása kialakításakor az első fokú bíróság nyilván nem hagyhatta figyelem kívül a gyanúsítotti vallomás ügyészségi beszerzésének szokatlan körülményeit, valamint a kirendelt igazságügyi elme-orvosszakértők megállapításait.
Az ügyészség továbbra is kitart amellett, hogy a büntetlenségi ígéret miatt Oláh János XVI. r. vádlott kizárt nyomozati vallomás-részletét a másodfokú bíróság használja fel „mivel az már nem a korábbi, hanem egy törvényes figyelmeztetésnek megfelelő vallomás”, mert ugyan a törvénytelen vallomástételt követően abban a tárgyban újabb vallomás nem született, de a törvénytelenség kiküszöbölését követően a XVI. r. vádlott a törvénytelennek tekintett vallomását továbbra is fenntartotta.
A másodfokú bíróság iránymutató 6.Kbf.54/2013/32. számú végzése e körben a következőket tartalmazta (18. oldal):
„Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a katonai ügyész a Be. 117. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelő kioktatása ellenére is, azok a vallomásrészek, amelyeket Oláh XVI. r. vádlott még a mentességével kapcsolatos téves feltevésben tett meg, bizonyítékként nem vehetők figyelembe”.
Az ügyészég úgy értékelte, hogy a bíróság azért mentette fel a II. r. vádlottat, mert Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását semmilyen más bizonyíték nem támasztotta alá, a II. r. vádlott pedig tagadó vallomást tett.
Az ügyészség álláspontjával szemben hivatkozom a Be. 7. § (1) bekezdésére, mely szerint a vád bizonyítására a vádló köteles. A Be. 593. § (4) bekezdésében foglaltak szerint, ha a megalapozatlanság a Be. 164. § (1) bekezdésére vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem is alkalmazhatók.
Az ügyészség szerint a II. r. vádlott a tagadó vallomását nem támasztotta alá bizonyítékokkal.
E körben hivatkozom az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésére, amely előírja, hogy senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg (ártatlanság vélelme), valamint a Be. 7. § (2) bekezdésére, mely szerint a terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására.
Az általánosan követett gyakorlat szerint a vádlott tagadása esetén bűnössége a vádlott-társ terhelő vallomása alapján általában csak akkor állapítható meg, ha a vádlott-társ vallomását egyéb adatok kellően alátámasztják (BH 1963.1.3406).
Az ügyészség által a fellebbezés tárgyában meghatározott tényállásokban rendre ugyan azt a szöveget tartalmazta az alapvádirat minden egyes vádpontnál: „.. továbbá az 50%-os megállapodás alapján III. r. vádlott közvetítésével II. r. vádlott is a fele összeg erejéig.” Az alapvádirat nem tartalmazta, hogy a II. r. vádlott pontosan mikor, ki, kitől, hol, milyen eredetű pénzt vett át. Az összegek megállapítása Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakaszban tett egyes vallomásain alapul, amit a 2.B.IV.165/2010. számú, 2018. január 12. napján kelt vádirati tényállás módosítása útján a katonai ügyészek számoltak ki matematikai módszerekkel és pontosították, hogy milyen összeget is értenek a „fele összeg erejéig” szövegrész alatt.
A vádirat szerint a XVI. r. vádlott, mint tettestől származó „pénz átvételének” sem N. Dénes III. r. fizikai bűnsegédlettel vádolt vádlott vonatkozásában nincs értékelhető adattartalom a vádiratban, sem pedig a III. r. vádlottól, mint „közvetítőtől” állítólagosan a II. r. vádlott részére eljuttatott pénz átadásoknak nincs helye, időpontja, a pénznek címlete stb.
A II. r. vádlott védekezésének tehát alapvető korlátja maga az ügyészi vádirat volt, amely nem határozott meg semmit konkrétan, ami ellen védekezni lehetett volna.
A jogtudomány jelenlegi álláspontja szerint nemleges bizonyításra senki nem kötelezhető, a nemleges tény bizonyításának előírása a vádlott számára pedig nem is lehetséges.
A büntetőbíróság nem kötelezheti a vádlottat saját ártatlanságának bizonyítására, illetve a nemleges bizonyítás objektív eredménytelensége nem járhat együtt a bűnösség megállapításával, mert akkor az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme kellene, hogy az irányadó legyen a bíróság számára.
Az ügyészség szerint semmilyen érdeke nem volt XVI. r. vádlottnak, hogy hazudjon, nem állt érdekében valótlanságot állítani.
Álláspontunk szerint pedig elegendő oka volt XVI. r. vádlottnak ahhoz, hogy valótlanságokat is állítson. Az eredeti vallomásban nem szereplő „50 %-os megállapodással” és a 20%-os költségelemmel kiegészített vallomásával a XVI. r. vádlott az általa vállalkozóktól átvett ún. visszaosztott pénzek 70 %-ától (sic!) szabadult meg. A viszkis dobozos meséjével pedig elérte, hogy az országos hírek az ügyben nem Oláh Jánosról és esetleges társairól, hanem a volt honvédelmi miniszterről és a II. r. vádlottról, mint volt államtitkárról szóltak.
Oláh János XVI. r. vádlott vallomásának hitelességét éppen ügyészség döntötte meg. A 2018. március 12. napján kelt tárgyaláson a katonai ügyész perbeszédében az I/9. vádpont kapcsán részletesen értékelte a bizonyítékokat, így a vádlottak és a tanúk vallomásait is. Oláh János vallomásának viszkis dobozos részével szemben a katonai ügyész arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott-társak és a tanúk a II. r. vádlott vallomását támasztották alá a XVI. r. vádlott nyomozati vallomásával szemben. Az I/9. vádpont kapcsán az ügyészség a viszkis dobozos tényállást a 2018. március 14. napján kelt végindítványában nem is minősítette, nem kis zavart okozva annak bírósági elbírálásának szükségessége vagy szükségtelensége körében.
Az ítéletszerkesztési hibára hivatkozó ügyészség azt állítja, hogy az indokolásban az első fokú bíróság által bizonyítatlanság miatti felmentést indokoló szövegrészeket ki kell „cserélni” Oláh János XVI. r. vádlott vallomására és a részbeni megalapozatlanság így kiküszöbölhető.
A „tudtak” és „kaptak” kifejezéseket az egyes történeti tényállásokban az ügyészség nem szerepeltette a vádiratban, megjegyzem, az ügyészség a vádirati tényállításokat semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomása volt a vád történeti tényállásának kizárólagos alapja és egyben kizárólagos bizonyítéka is.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.12.392).
Ebben az eseti döntésben arra mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ítéleti tényálláshoz tartozóként kell tekintetbe venni minden, a határozat indokolásának bármely részében rögzített ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélése körébe esik.
Megalapozatlan az ügyészség ítéletszerkesztési hibára való hivatkozása, mert az első fokú ítélet indokolásában nem található olyan ténymegállapítás, mely ellentmondana a felmentő ítéleti rendelkezésnek, a bizonyítékok mérlegelése kapcsán az első fokú bíróság ténymegállapítást pedig nem is tett.
Az első fokú bíróság ítélet megalapozottsága (Be. 592. §) csak a Be. 593. § (4) bekezdése szerinti korlátokkal együtt kérhető számon.
Amennyiben a megalapozatlanság nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy az ügyészség nem tett hiánytalanul eleget a bizonyítandó tények alátámasztására hivatott bizonyítási eszközök bíróság rendelkezésére bocsátására vagy azok bíróság általi beszerzésének indítványozására vonatkozó kötelezettségének, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók.
A vád bizonyításához szükséges tények, bizonyítási eszközök beszerzése, indítványozása a vádlót, azaz az ügyészséget terhelik. A bíróság nem hivatalból, hanem indítványra szerzi be a bizonyítékokat a tényállás tisztázása érdekében.
A Be. 164. § (1) A vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása a vádlót terheli.
A Be. 164. § (2) bekezdése szerint a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be.
A Be. 164. § (3) bekezdése szerint indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.
A bíróság a vád tisztázása során bizonyítási eszközöket hivatalból csak pártatlanságának fenntartása mellett az eljárási alapelvekre figyelemmel, indítványok alapján szerezhet be és vizsgálhat meg. A vádlói funkció elkülönítése következtében a bíróságnak lehetősége van arra, hogy hivatalból teljes körben tisztázza a tényállást, azonban a vád bizonyítására nem kötelezhető és ezért a vádló bizonyítási kötelezettségének elmulasztása a bíróságra nem telepíthet az ítélkező funkciótól idegen következményeket. Éppen ezért a törvény megfogalmazásában a bíróság feladata a tényállás tisztázása, a vád garanciális keretei között.
A vádló vádért való felelősségének következetes érvényesítését a Be. 593. § (4) bekezdése teljesíti be a megalapozatlanság következményeinek viselésénél, mely szerint, „ha a megalapozatlanság nyilvánvalóan a 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztására vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók”.
Az elsőfokú bíróság a vádiratban megjelölt bizonyítékokat megvizsgálta, a vádiratban indítványozott bizonyítási eljárást lefolytatta, erre az ügyészség észrevételt nem tett és további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegeléséről számot adott:
„a bíróság a tényállások közül azokat tudta elfogadni a bűnösség alapjául, amikben Oláh János XVI. r. vádlott vallomását más bizonyítékok is alátámasztják és megerősítik. Ezen elv alapján a bíróság a beismerő vallomás azon részeit, amelyeket más bizonyítékok nem erősítették meg és nem támasztották alá, a tényállás és a bűnösség megállapításakor nem tudta figyelembe venni, és értékelni” (első fokú ítélet 61. oldal).
A bizonyítékok mérlegelése során az első fokú bíróság figyelembe vette a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzésében foglalt iránymutatást, amely szerint „Az a szakértői megállapítás, hogy a vallomás megtételekor korlátozva volt vallomása következményeinek felismerésében a másodfokú bíróság álláspontja szerint annyiban lehet releváns, hogy e körülmény figyelembe vételével dönthető el, hogy Oláh János azon vallomásai, amelyeket egyéb bizonyítékok nem támasztanak alá, mennyiben hitelt érdemlőek, vallomás igaznak fogadható-e el, továbbá a megtörtént eseményeket a valóságnak megfelelően tükrözik-e… A másodfokú bíróság mindezek mellett meg kívánja jegyezni, hogy az előzőekben kifejtettek nem jelenthetik Oláh XVI. r. vádlott gyanúsítottként tett vallomásainak automatikus elfogadását a megállapítandó tényállás alapjaként, csupán azt, hogy az eljáró bíróságnak e bizonyítékot együtt kell mérlegelnie a többi bizonyítékkal, majd állást kell foglalnia annak hitelt érdemlősége kérdésében és mérlegelő tevékenységéről a logika szabályainak megfelelően számot kell adnia, vagyis indokolási kötelezettségének teljes körűnek kell lennie” (6.Kbf.54/2013/32. végzés 21 – 22. oldalak).
A fent kifejtettek alapján kérem a tisztelt másodfokú bíróságot, hogy a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú első fokú ítéletének védencemre vonatkozó felmentő rendelkezését szíveskedjék helybenhagyni.
Budapest, 2019. október 17.
Tisztelettel:
(Dr. Kovátsits László ügyvéd)
II. r. vádlott kirendelt védője
