Obersovszky Péter közszolgálatinak nevezett műsorában hallottam Budai Gyulától, hogy az elszámoltató apparátusa a koncepciós perekhez mindent előkészített, minden bizonyítékot csatolt, az ügyészeknek csak a vádat kellett volna megfogalmazniuk, a bíróságnak pedig a vádnak megfelelő ítéletet kellett volna meghozniuk. De hát ezek a fránya szervek elfektetik az ügyeket, azért nem halad az elszámoltatás gépezete. Mivel név szerint is említett Obersovszky, azért annyit el kell mondanom, hogy a műsorvezetővel életemben egyszer találkoztam egy társaságban a 2002-es választások után, mikor nagyon boldog volt, hogy megbukott a Fidesz és felajánlotta a szolgálatait (jó pénzért) a szocialistáknak.
Az elszámoltató mossa kezeit (fotó: nol.hu)
Az ügyészségnél ugyan tényleg vannak példák arra, hogy két hetes nyomozást képesek két - három évig is folytatni. Soroljam? Lakás ügy, stempli ügy és ami még a tarsolyukban maradt, hogy a Fidesz esetleges választási győzelmét követően a jobboldali televízió nézők vagy mazochista Magyar Nemzet olvasók ne maradjanak téma nélkül az elmúlt nyolc év kitalált rémmeséiből. Mentségükre legyen mondva, a koncepció azért nem terem csak úgy a fán: az igazi koncepcióhoz konkrét személyek, bűncselekménynek látszó történetek és némi bizonyítéknak látszó dolog is kell. Ennek megálmodása és az eljárás akként alakítása, hogy ezek rendelkezésre álljanak, azért időbe telik. Akinek nem inge, nem veszi magára. Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak és megbántsam az ügyészi társadalmat. Szerintem eddig is nyilvánvaló volt, ha az ügyészségről írok, akkor mindig a politikai hatalmat nyíltan kiszolgáló Központi Nyomozó Főügyészséget értem alatta.
A bíróságok nem fektetnek az bizonyos! Ők az ügyészséghez képest gyorsabban döntenek, és az ügyészi vádakról pedig állítanak. És ez különösen fájdalmas a kormányzati politikát kiszolgáló ügyészeknek, akik engem egy elmebeteg ember hazug és ellenőrizetlen (!) vallomása alapján börtönbe vetettek. De persze a mostani daliás fideszes időkben a korrupció gyanúját felvető hangfelvételt hivatalból nem észlelik, várják a feljelentést.
A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa arról értesített, hogy a Tábornok ügyben - ahol bűncselekmény hiányában felmentettek - a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítélete ellen bejelentett ügyészségi fellebbezést tanácsülésre tűzte ki. Ez azt jelenti, hogy a bíróság hivatásos bíráin és a jegyzőkönyvvezetőn kívül, senki nem vehet részt a másodfokú eljárásban. A jobboldali média annyi bőrt húzott már le erről az ügyről (még a felmentő ítéletem után is viszkis dobozoztak), hogy a bíróság egyszerűen nem teheti meg, hogy a sajtónyilvánosságot kihagyva döntsön az első fokú ítéletről! Így kezdeményezni fogom, hogy a bíróság nyilvános ülést tartson.
Az ügyészség fellebbezését a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség küldte meg a másodfokú bíróságnak. A fellebbezés tartalmazza a Központi Nyomozó Főügyészség írásbeli fellebbezését és a felettes ügyészség álláspontját is.
Az ügyészség álláspontja szerint Dr. Ifkovics Béla hb. ezredes vezette katonai tanács ítélete megalapozatlan, a bíróság indokolási kötelezettségének (a 110 oldalas ítéletben) nem tett eleget, ezért felülbírálatra alkalmatlan. Az ügyészség fellebbezésében azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy az ítéletet helyezze hatályon kívül, új eljárást rendeljen el és ráadásul másik (!) katonai tanácsot jelöljön ki az ügy elbírálására, mert a bíróság nem az ügyészség álláspontjával értett egyet. És ez lassan eredendő bűnnek számít a Nemzeti Együttműködés Rendszerében! Arról már nem is beszélek, hogy az ügyészség szerint az a célszerű, hogy minden kezdődjön elölről egy másik bíróságon, mert akkor csak évek múlva derül ki jogerősen, hogy egyes ügyészek a szakmai követelményeket sutba dobva, törvénysértő módon, a vádat kizárólag egy kóros elmeállapotú ember kényszer hatása alatt tett vallomására alapozták.
Addig is szépen lehet előre lépkedni az ügyészi ranglétrán! Megbotránkoztató, hogy Waltner Roland katonai ügyész, aki az 50-es évek szellemét idézve, majd 3 éve egy hajnali órán jogellenesen elhurcolt a lakásomról, és a bíróság által megállapítottan sorozatosan más törvénysértéseket is elkövetett a nyomozás során, már alezredesi rendfokozatba lépett elő és osztályvezető ügyészből főügyész helyettes (!) lett az ország legnagyobb ügyészségén.
Felfelé buktatták, főügyész helyettes lett
Az ügyészek új tényre vagy új bizonyítékra nem hivatkoztak a fellebbezésben, ezért nem kell a másodfoknak tárgyalást tartania. Waltner Roland főügyész helyettest a fellebbviteli főügyészség részben már felülbírálta, mert már egymással sem értenek egyet. A fellebbezések engem és a viszkis doboz legendáját egyáltalán nem említik. Egyedül a vádlottak listáján sorolnak fel.
Waltner Roland főügyész helyettes – meglepő módon – elismeri, hogy törvényt sértett, amikor kihallgatása során büntetlenséget ígért O. János tábornoknak. Tehát ezek szerint a bíróság helyesen döntött, hogy O. János vallomását a törvénysértő ígéretre tekintettel nem vette figyelembe! A felettes ügyészség viszont felhasználhatónak tartja ezt a vallomást is, mert szerintük utóbb az ügyészek tájékoztatták – legyünk nagylelkűek, tévedésükről - a tábornokot, aki ennek ellenére is fenntartotta a vallomását. A kihallgatását viszont nem ismételték meg, helyette – hibájukat korrigálva - vádalkut kötöttek. Természetesen szóban, törvényt szegve.
A vádalku keretén belül O. János tábornok részére a kedvezőbb büntetés kilátásba helyezése sem egyértelmű az ügyészek szerint. Miután O. Jánossal az ügyészek közölték, hogy nem lesz büntetlen, a jegyzőkönyv azonnal (!) akként folytatódik, hogy a tábornok kijelenti, hogy vádalkura tekintettel tesz vallomást: „További cselekményeket kívánok a hatóság elé tárni, mely bűncselekmények elkövetésében én is részt vettem. Az ügyvédemmel konzultálva későbbiekben a tárgyalásról lemondást (köznyelvben: vádalku) fogom kérni. A vallomásomat erre tekintettel kívánom megtenni.”
Waltner Roland főügyész helyettes szerint – a vádalku terhelti kezdeményezése ellenére - semminemű törvényi kötelezettségük akkor nem volt, a kihallgatás folytatódhatott, mert a gyanúsított valójában nem kezdeményezte a vádalkut. A fellebbviteli főügyészség ezzel szemben a helyes megoldásra jut, elismeri, hogy a tábornok vádalkut kezdeményezett, de szerinte azt az iratismertetésen terjesztette elő, így akkortól foglalkoztak vele érdemben. Arról elfelejtették akkor és ott (és később is) tájékoztatni O. Jánost, hogy a bíróság a vádalkut nem köteles elfogadni, és mindvégig abban a hiszemben tartották a tábornokot, hogy jóval enyhébb büntetést fog kapni.
Arra a kérdésre nem tértek ki a fellebbezések, hogyan lehet ugyanazt a gyanúsítotti vallomást egyszerre a vádalku keretében és a normál bizonyítás során tett vallomásnak is tekinteni. O. János vallomását az ügyészség, ha a bíróság a vádalkut elfogadja, akkor vádalku keretében (Be. XXVI. Fejezet) tett vallomásnak tekintette volna. Mivel azonban a bíróság nem fogadta el az iratismertetést követően (sic) kötött vádalkut, az ügyészek arra hivatkoznak, hogy O. János vallomása nem a vádalkura előírt szabályok (Be. XXVI. Fejezet) szerint került jegyzőkönyvezésre ezért a normál bizonyítás során felhasználható.
Tehát, ha úgy akarod kedves bíróság, akkor vádalkuban született vallomást olvasol, ha nem, akkor nem. Válassz! Egy a lényeg. A személyiségzavaros O. tábornok mondja a tutit, a többiek (vádlottak, tanúk, szakértők) pedig hazudnak. Lehet, hogy én vagyok hülye, és nem értem. De egyet biztosan tudok. Ha a terhelt vádalkut kér, akkor kötelező átnyargalni erre a külön eljárásra és annak szabályai alapján lehet eljárni. Főként, ha a terhelt a vádalkura tekintettel kíván, mi több, arra tekintettel tesz vallomást.
Többször elmondtam, hogy a terhelt elmebéli állapota és az ügyészi törvénysértések csak halmozták egymást. Egy ép elméjű ember, ha arról tájékoztatják az ügyészek, bocsi félrevezettünk, nem leszel büntetlen, hanem 20 évet is kaphatsz, de ezt mi le tudjuk csökkenteni 10 év alá, ha még hablatyolsz valami, de valami nagyot mondjál! - az elküldi az ügyészeket a büdös francba, de még fel is jelenti őket. De egy beteg elme másként gondolkodik. Ezt a szakértők a tárgyaláson világosan kifejtették. Az ügyészség meg azzal támad a fellebbezésében, hogy O. János börtönbéli gyógyszeres kezeléséről nem volt adata a szakértőknek, a bíróság azt ügyészi indítvány ellenére nem szerezte be. Miért is nem? Mert a szakértők a szóbeli meghallgatásukkor előadták, hogy a gyógyszeres kezelésnek O. János személyiségzavara szempontjából nem volt jelentősége. A gyógyszerek (Rivotril, Frontin) csak fokozhatták a kóros elmeállapotot.
Most megint nem értem, de biztosan én vagyok az idióta! Egy újabb ügyészségi törvénysértéssel jobban hangzott volna az ítélet? - alaposan begyógyszerezett gyanúsítottat hallgatott ki az ügyészség… Ami viszont tényleg megdöbbentett, hogy Waltner Roland főügyész helyettes számon kér fellebbezésében egy kóros elmeállapotú embert: „O. János dandártábornok nem jelezte, hogy a kihallgatásának az alkalmazott gyógyszeres kezelés miatt akadálya lenne…”. Hát ezen már tényleg berosáltam. Értik: nem jelezte az orvosnak a páciens a műtőben, hogy ne a veséjét, hanem a vakbelét vegye ki.
Az ügyészi fellebbezés szerint a bíróság nem vetette össze a bizonyítékokat, nem értékelte őket egyenként és összességében sem. Mégis mit kellett volna összevetni mivel? Ténylegesen és kizárólag O. János tábornok gyanúsítotti jegyzőkönyvében található viszkis dobozos mese szólt rólam, az államtitkárról, a kabinetfőnökről meg a miniszterről. A bíróság a sorozatos ügyészi törvénysértések miatt O. János vallomását kizárta a bizonyítékok közül, vagyis úgy kellett tekinteni, mintha nem létezne. Mit is kellett volna mivel összevetni? Egy nem létező bizonyítékot a vallomásommal? A semmit a védelem által indítványozott tanúk vallomásával?
Ez az ügy már nem csak rólam szól. Az ügyészség törvénytelen módszereiről, amelyhez a maradék jogállamban egyetlen bíróság sem asszisztálhat. Egy vádról, amelyet az ügyészség kizárólag egy kóros elmeállapotú ember börtönben, a szabadulás reményében, törvénytelen vádalku keretében tett vallomására alapítottak. A sajtóról, amelynek jobboldali része kíméletlenül üldözött, a másik része meg szégyenszemre mélyen hallgatott. Egy katonai tanács hiteléről. Végső soron e haza maradék, ép eszű polgárának az igazságszolgáltatásba vetett hitéről.
