Ha beírjuk a Google keresőbe a Fapál és a lakás szavakat, 39 ezer találatot kapunk. Ennyiszer írták le Budai Gyula állítását, amely szerint csalárd módon, maffiaszerű eszközökkel jutottam szolgálati lakáshoz a Honvédelmi Minisztériumon keresztül. Egy gyilkossági ügynek rendszerint kisebb visszhangja van. A témával jóval többet foglalkozott a sajtó, mint magával vádiratban is szereplő vesztegetési történettel. Ha megkérdeznénk egy átlagos újságolvasó embert, mit tud rólam, valószínűleg azt mondaná, hogy én vagyok az a volt államtitkár, akinek lakásbotránya van. Valószínűleg éppen ez volt a cél: a jól érthető és könnyen elmesélhető lakásüggyel igazolni a romlottságomat, hogy a másik, bonyolult ügyben is hihető legyen a bűnösségem.
Budai Gyula maffiaszerű ingatlanszerzésemről beszél Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága albizottságának ülésén (fotó: Metropol)
1988-ban katonatisztként 73 négyzetméteres szolgálati lakást kaptam Kőbányán, ahová akkori feleségemmel és két gyermekkel költöztünk be. 1998-ban a lakóépületet a honvédség elidegenítésre jelölte ki. A szolgálati lakást feleségem nevére vásároltuk meg részletfizetés mellett. Válásom után a lakásból elköltöztem. A lakás jelenleg is volt feleségem tulajdonában van.
2000-ben telket vettem Táborfalván 200.000-Ft.-ért és családi ház építésébe fogtam. A honvédségtől 2001-ben 3.000.000-Ft. munkáltatói kölcsönt kaptam. A 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 164. §-a alapján – 20 év szolgálati viszony után - 250.000-Ft. engedmény illetett meg. Így 30 évre 2.750.000-Ft.-ot kellett havi részletekben visszafizetni.
A családi házat 2002-re felépítettük, illetve azóta is folyamatosan építjük, mindig teszünk valamit hozzá. Akinek van családi háza, az tudja, miről beszélek.
2004-ben a HM közigazgatási államtitkárává neveztek ki, ám honvédségi szolgálati viszonyom megmaradt, csak rendelkezési állományába kerültem. A munkahelyemre történő napi ingázás (Táborfalva – Budapest belváros és vissza) elég sok időt emésztett fel. 2005. februárjában kérelmeztem, hogy a honvédelmi miniszter a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 8. §-a alapján mentesítsen a szolgálati lakáshoz jutást kizáró ok alól, mert 16 évvel korábban már kaptam szolgálati lakást. Egyidejűleg a hárommilliós munkáltatói kölcsönt – engedményestül – a honvédségnek egészében visszafizettem.
A honvédelmi miniszter a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 8. § (3) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva felmentett a HM rendelkezésű lakáshoz jutást korlátozó jogszabályi rendelkezések hatálya alól, azzal, hogy számomra határozatlan időtartamra juttatható HM rendelkezésű lakás.
A HM Központi Lakásbizottság vezetője 2005. májusában értesített, hogy a HM Központi Lakásbizottság tartalék kerete terhére bérleti jogviszonyba felajánlotta a XIV. kerületben található, állami tulajdonú, 4,5 szobás, összkomfortos, 146 négyzetméter alapterületű társasházi lakást. A felajánlást elfogadtam, bérleti szerződést kötöttünk, majd második feleségemmel, valamint két gyermekemmel a lakásba beköltöztünk.
A 2006-os választások előtt szolgálati viszonyom megszűnt, szolgálati nyugállományba vonultam, mivel olyan magas szolgálati beosztást töltöttem be a HM-nél, hogy megfelelő katonatiszti beosztást részemre felajánlani nem tudtak volna. A szolgálati nyugállományba vonult személyek esetében a honvédség a szolgálati lakással már nem rendelkezhet, azonban a nyugállományba vonulás a lakásbérleti jogviszonyt nem érinti.
A vontakozó HM rendelet alapján a szolgálati lakásokat fő szabály szerint a szerzéstől számított 10 év elteltével lehet elidegeníteni, azonban a honvédelmi miniszter e szabálytól kellően megalapozott vagyongazdálkodási és lakásgazdálkodási érdek esetében eltekinthet, és a lakóépületet (lakás) értékesítésre kijelölhet.
2006. május hónapban lakóépület elidegenítésre kijelölési iránti kérelmet írtam a honvédelmi miniszternek, amelyről a miniszter a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 97. § (2) bekezdés alapján döntést hozott, és a lakást elidegenítésre kijelölte.
A HM ingatlankezelési Hivatala ezt követően ajánlatot közölt velem, az alábbiak szerint:
1./ A lakás megvásárlása
A lakás forgalmi értéke 65.253.000-Ft. (hivatalos értékbecslés szerinti ár)
30.000.0000-Ft felett a jogszabály szerinti vételár 15.375.000-Ft, valamint a 30.000.000-Ft. feletti rész 80 %-a.
A szolgálati jogviszonyomra tekintettel 15 % engedmény illetett meg.
A vételár egyösszegű megfizetése esetén további 40 %-os árengedmény illet meg.
Fizetendő összeg: 22.224.474-Ft.
2./ Részletvétel:
Ha részletre vásároljuk meg akkor havonta 185.295-Ft.-ot kellett volna fizetni.
3./ Ha úgy döntünk, hogy nem vásároljuk meg:
Dönthettünk volna úgy is, hogy nem vásároljuk meg a lakást. Ekkor a bérleti jogviszony fenn marad. A HM rendelet szerinti lakbért fizetem és az összes egyéb járulékos költséget a HM lakásgazdálkodási szerve fizeti a társasháznak.
Úgy döntöttünk, hogy a legoptimálisabb megoldás az egyösszegű vásárlás, ezért a lakást megvettük feleségem és az én nevemre.
Ez tehát „maffiaszerű ingatlanszerzésem” története. A fentiekből látszik, hogy a jogszabályok maradéktalan betartása mellett jutottam a lakásomhoz. Az én érdekemben semmilyen csalárdság vagy akár kivételezés nem történt.
Tény, hogy a HM ingatlankezelési Hivatala egy lakást 65 millió forintos lakást vett meg, amelyhez én jóval olcsóbban jutottam. Hozzám hasonlóan a piaci árnál sokkal olcsóbban vásárolhatta meg szolgálati lakását számos egykori katonatiszt, honvédségi vagy minisztériumi vezető. De nemcsak a honvédelmi tárcánál volt ez általános gyakorlat évtizedeken át. Hasonló feltételek mellett adták el más tárcák is a szolgálati lakásaikat. Elítélendő ez a gyakorlat? Lehet, hiszen a legtöbb ember nem juthat így lakáshoz. De hogy bűncselekmény lenne? Akkor velem együtt bűnöző több, a mostani kormány alatt kinevezett vezető tisztségviselő, köztük Budai Gyula is.