Amit most olvasnak, az nem a képzelet műve. A cselekmény megtörtént események dokumentált feldolgozásán alapul.
Egy kóros elmeállapotú személy gyanúsítotti vallomása, mint egyetlen bizonyíték alapján vittek el a katonai ügyészek 2010. december 03. napján a lakásomról, börtönbe vetettek, és megvádoltak egy korrupciós cselekmény elkövetésével. Megpróbálták elérni, hogy valótlan vallomást tegyek feletteseimre. Nem tettem, mert nem volt miért. Az első fokú bíróság ezt a hazug vallomást annak törvénytelen ügyészi beszerzése, és a gyanúsított elmebéli állapota miatt kizárta a bizonyítékok közül. Tehát úgy kell tekinteni, mintha nem is létezne.
Ügyészi fellebbezés folytán most úgy járulok a másodfokon eljáró katonai tanács elé, hogy az ügyben már csak a vádirat állítja, hogy elkövettem egy bűncselekményt, nincs egyetlen olyan bizonyíték sem, ami ezt alátámasztaná.
A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa két hete úgy döntött, hogy a Tábornok perben nem tanácsülésen, hanem nyilvános ülésen dönt az első fokú ítélet ellen bejelentett katonai ügyészi fellebbezésről. Tárgyalást azért nem kell tartani, mert új tényre vagy bizonyítékra a katonai ügyész nem hivatkozott, így a katonai tanács a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A katonai tanács 2014. január 17., 27. és 31. napjain nyilvános ülésen vizsgálja felül az első fokú ítéletet, így majd négy év után végre pont kerülhet a viszkis dobozos ügy végére.
Ez a történet már régen nem rólam szól. Hanem az ügyészség törvénytelen módszereiről. Az elszámoltatásnak nevezett, de a politikai ellenfelekkel történő leszámolás nemtelen eszközeiről, a koncepciós perekről és azok bírósági fogadtatásáról.
Volt egyszer egy tanú, aki már régen nem tanú, hanem vádlott, már nem is vádlott, hanem első fokon (nem jogerősen) felmentett személy. Személyiségzavara miatt egyszerre érezte magát a Fidesz választási győzelme egyik élharcosának és egyben áldozatának is. Nem tett mást saját elméjének védelme érdekében (hiszen a börtönből bármi áron ki akart kerülni), mint ami ilyenkor történni szokott: az előzetes letartóztatásban valótlan, meseszerű elemekkel is bővelkedő – sőt, irányított fogalmazás szagú – vallomást tett. Elmeszakértők által is igazolt elmebéli állapota miatt nem mérlegelhette cselekménye következményeit, ami pedig igen súlyos volt: az általa megvádoltak összesen 3 év és négy hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban. A katonai ügyészek összedörgölték kezüket, megveregették egymás vállát és megelégedtek a vallomással. Egyéb bizonyítékok összegyűjtésére is nem törekedtek. Minek? Még összezavarodik a jól felépített koncepció. Talán azt számolgatták kéjesen, hogy a 100 évet is meghaladhatja a vádlottakra kiszabandó szabadságvesztés mértéke.
A kiszemeltnek, O. János tábornoknak sokat nem kellett gondolkodnia, hogy mi volt a Honvédelmi Minisztériumban a szoci kormányzás (azon belül is jórészt Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége) alatt, hiszen a katonai ügyészek nála is jobban tudták, hogy mi történt a „gengszterszervezetben”. Talán emlékeznek a 2010-es választási kampányban a Budapesti Katonai Ügyészség szóvivője nevezte így a nagy elánnal óriásira felfújt korrupciós lufit. Mertek nagyot álmodni! Ha pedig O. tábornok elvesztette volna a fonalat, akkor a börtönben a Magyar Nemzet c. lapból is tájékozódhatott, hiszen a kihallgatási jegyzőkönyveket a lap lehozta, a tábornoknak pedig ügyészi engedéllyel előfizetése volt.
Eleinte úgy nézett ki, hogy nagy halakat fogtak, mert O. János tábornok a Fidesz 2010. évi elsöprő politikai győzelmét követően tett új vallomásában megterhelte a volt honvédelmi miniszterét, annak kabinetfőnökét és engem, a tárca volt közigazgatási államtitkárát. A katonai ügyészek jutalma nem sokat váratott magára, két hét múlva a bűnbánó tábornokot szabadlábra helyezték. Aki pedig nem az elvárt vallomást tette, mehettek vissza a dutyiba gondolkodni.
A Nagy Gyanúsítotti Vallomást (ami csak egyszer és soha máskor el nem hangzott O. János tábornok szájából) nevezhetjük együttműködésnek is, hiszen a NER-ben mindent szabad. Nem kell felismerniük a nyomozóknak, hogy valami nem stimmel a kiszemelt „koronatanúval”. Sőt, lépre is lehet csalni, ami úgy sem fog kiderülni, mert tanú lesz. Ezért először törvénysértő módon büntetlenséget ígértek neki. Elhitte. Amikor ez megdőlt, akkor az enyhébb büntetés reményében vádalkuval kecsegtették. Elhitte. Lemondatták a tárgyalásról, egyedül állt volna bíróság elé, aláírt látatlanban 6 évet. Elhitte. Arról azonban elfelejtették tájékoztatni, hogy a bíróság nem köteles a vádalkut elfogadni.
A katonai ügyészek pedig lelki szemeik előtt láttak egy tábornokot, aki elegánsan, egyenruhában jelent volna meg a katonai bíróság előtt, mint tanú. Idézhető a Honvéd Vezérkar főnöke útján – állt a vádiratban.
Megvádoltak a katonai ügyészek, de oldalt és felettem kiretusáltak mindenkit a filmszalagról. Átvettem a pénzt állítja a vádirat, egy részét beletettem egy viszkis dobozba, majd kiléptem vele az ajtón. Pont. Annyira agyrém lett ez a történet, hogy még a jobboldali médiumok is megzavarodtak és állandóan Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert láttatták a viszkis dobozos ügy vádlottjai között. Pedig őt meg sem vádolták.
Aztán a maradék jogállam bíróságai keresztülhúzták a Fidesz sajtójaként számon tartott Magyar Nemzet c. napilap és a Hír Tv által politikai célokra előkészített pert. A viszkis dobozos történet elbukott, a jobboldali sajtó pedig váltott és Tábornok perként kezdték az ügyet nevezni.
A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa elé kerültem
A legsúlyosabb csapás az volt, amikor a katonai ügyészek elvesztették tanújukat. Ugyanis az első fokú bíróság nem fogadta el a tárgyalásról lemondást (vádalkut) és O. János tábornok, a „koronatanú” visszakerült az alapügybe, mint XVI. rendű vádlott. Nem tett vallomást a bíróság előtt. A katonai tanács – saját védőjének indítványára - elmeszakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy a katonai ügyészek és a jobboldali médiumok „koronatanúja” kóros elmeállapotú volt a vélelmezett bűncselekmény elkövetésekor, fokozottan a vallomástételi időszakban és jelenleg is személyiségzavarban szenved. A katonai bíróság egy évig bizonyítási eljárás keretében vizsgálta az ügyet, majd ítélkezett. A katonai ügyészek törvénysértéseit az ítélethirdetéskor a katonai bíróság órákon át ismertette, és hosszú oldalakon keresztül írta azt le az első fokú ítéletben. A bíróság a 17 vádlottas ügyből két személy ügyét elkülönítette és 15 vádlott felmentett a vád alól. Tudtam, hogy nem követtem el semmit, így nem ért váratlanul, hogy bűncselekmény hiányában felmentettek.
Megismétlem, mert ismétlés a tudás anyja: már csak az eredeti vádirat állítja, hogy elkövettem egy bűncselekményt, a perben nincs egyetlen olyan bizonyíték sem, ami ezt alátámasztaná. Ezért kérik a katonai ügyészek fellebbezésükben az egész ítélet megsemmisítését és új eljárása való visszautalását. Persze másik bíróságra, mert a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a törvények alapján ítélkezett, és ez elfogadhatatlan egy olyan országban, ahol politikai értelemben bármit meg lehet tenni. Persze járhatunk még Szegedre vagy Debrecenbe is, az idő sem nekünk dolgozik (mert közben éhen halunk), hanem azoknak, akik kiagyalták, konstruálták és foggal körömmel ragaszkodnak a koncepció „igazságához”. Nem véletlenül. Így csak később derül ki jogerősen, hogy az ügyészség nyilvánvaló politikai megrendelésre dolgozott. És akkor le kell vonni a szakmai és a politikai konzekvenciákat is.
