Viszkisdoboz

Ismerjék meg az igazságszolgáltatás működését, annak kulissza titkait! Az új bírói irányvonal szerint a tények nem számítanak, a bíró jogosult arra, hogy a tények hiányát saját elképzeléseivel pótolja, és jogi következtetés alapján eldöntse, hogy történt-e bűncselekmény vagy sem, bűnös valaki vagy sem.

Az újbíróság szerint lehetséges bárki vagyonának elvonása akkor is, ha nem áll perben és ez ellen még fellebbezni sem lehet az állampolgári jogokat védő újügyészség szerint.

Isten óvja Magyarországot! Isten óvja a magyar embereket a magyar emberektől!

Az igazság teljes megismerése érdekében úgy döntöttem, nem idézek, nem rövidítek, hanem fellebbezésem indokait egy az egybe közzé teszem, hiszen 2016. június 14. napján 09.00-tól hoz döntést  lakás-ügyben a Fővárosi Ítélőtábla Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és magam, mint hol felbújtó, hol bűnsegéd, vagyis az új gyakorlat szerint felbújtósegéd ügyében.

Ha az Ítélőtábla megismerhette, Önök is megismerhetik, hogy miként lehet vádat emelni, sőt felmentésüket követően elítélni azokat, akikre egy terhelő tanúvallomás vagy más bizonyíték nem volt az egész eljárásban!

Remélem megértik, ha a jogszabályi rendelkezéseket maradéktalanul betartják, akkor is jöhet egy újügyész vagy egy újbíró, aki magukra fogja, hogy "kijátszották". Aztán lehet a börtönben elmélkedni az újdemokráciáról!

Persze a remény hal meg utoljára! Más lehetőség híján hinnem kell a Fővárosi Ítélőtábla büntetőbíráinak szakmai tisztességében és a bírák személyes függetlenségében.

Terjedelmi korlátok miatt két egymást követő posztban olvasható a  teljes fellebbezés.

"Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Ügyszám: 4.Bhar.60/2016.

Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

Alulírott, dr. Fapál László II. r. vádlott, a Juhász Ferenc és társa ellen – hűtlen kezelés bűntette miatt - folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék, mint II. fokú bíróság 23.Bf.10.062/2015/5. számú ítélete ellen  bejelentett fellebbezésem

i n d o k o l á s á t

az alábbiakban terjesztem elő:

Kérem a Tisztelt Ítélőtáblát, hogy állapítsa meg, hogy a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.10.062/2015/5. másodfokú ítélet megalapozatlan és törvénysértő, ezért a törvénysértéssel így előállott megalapozatlanságot a másodfokú ítélet felülbírálata során a törvénysértéssel mellőzött tényeknek a felülbírált ítéleti tényállás kiegészítése által szíveskedjék kiküszöbölni, és a PKKB 105.B.13.367/2013/14. számú első fokú ítéletben által megállapított megalapozott tényállás alapján mentsen fel bűncselekmény hiányában az ellenem emelt vád alól.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság által 23.Bf.10.062/2015/5. számú ítéletében megállapított tényállás megalapozatlan, anyagi jogi szempontból is törvénysértő, a bíróság indokolási kötelezettségének tévesen vagy egyáltalán nem tett eleget, a bíróság megsértette a felülmérlegelési tilalomra vonatkozó előírásokat.

A törvényes vád és a bíróság hatásköre

Dr. Fapál László II. r. vádlott 2006. március 31. napjáig hivatásos katonaként a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja volt. 2006. április 01. napján szolgálati nyugállományba helyezték.

A Központi Nyomozó Főügyészség 2012. július 13. napján nyújtotta be a vádiratot 1.Nyom. 168/2011. számon a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (a továbbiakban: PKKB) jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt Juhász Ferenc és dr. Fapál László ellen. A PKKB megkereste a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsát, hogy az ügyet egyesítse az előtte folyó Tábornok-perrel. A katonai tanács elnöke nem egyesítette az ügyet, mert ennek az ügynek a nyomozás során a Tábornok-per vádlottjainak egy részét az ügyészség tanúként (!) hallgatta ki, és egy személy két eljárásjogi pozícióba nem kerülhet.

Ezt követően a PKKB 12.B.35.359/2012/5. számú végzésével hatáskörének hiányát állapította meg és áttette az ügyet a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.I.123/2012/2. számú végzésében szintén hatáskörének hiányát állapította meg és eljáró bíróság kijelölése végett az ügyet a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsához terjesztette fel. A katonai tanács indokolása szerint „A vádirati tényállás a 2006. május 10-ét megelőző időszakot, mint előzményi adatokat taglalja, azonban ebben az időszakban bűncselekmény nem történt, semmilyen vagyoni hátrány nem következett, nem következhetett be, hiszen azt megelőzően az I. r. vádlott nem járult hozzá a vádbeli lakás elidegenítéséhez”.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbki.10.085/2012/3. számú végzésében eljáró bíróságként a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki. A végzés ellen fellebbezésnek nem volt helye. A katonai tanács – a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 1254/2012/1. számú indítványával egyetértve – a végzésében kifejtette, hogy „A vádirat szerint a vádlottak olyan időben valósították meg a terhükre rótt bűncselekményt, amikor Fapál László II. r. vádlott már nyugállományú katona volt. A vádirat szerint dr. Fapál László nyugállományú ezredes 2006. május 10-én kezdeményezte a részére kiutalt lakás elidegenítését, amelyre 2006. július 4. napján került sor. Az iratok tartalmából megállapítható, hogy dr. Fapál László II. r. vádlott 2006. március 30-án került nyugállományba, hivatásos szolgálati viszonya 2006. április 1. napján szűnt meg”.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. április 16. napján megkezdte az ügy tárgyalását és 5.B.11.879/2013/5-I. számú végzésével 30 napra felfüggesztette az eljárást és megkereste a Központi Nyomozó Főügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására, illetőleg bizonyítási eszközök felkutatására és biztosítására. A végzésben a bíróság kifejtette, hogy az ügyészség „nem egyértelműen jelöli meg sem a tettesi, sem a felbujtói magatartást és a történeti tényállásban összemosódnak a megszegett vagyonkezelői szabályok is. A bíróság álláspontja szerint a vádiratban azonban nem lehet vagylagosság és nem lehet a bíróságra bízni, hogy maga válassza ki azt a szabályt, amely majd végül illeszkedik a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállásába. További probléma ezen felül az is, hogy a vád nem jelöli meg azt sem, hogy dr. Fapál László pontosan milyen magatartással bírta rá Juhász Ferencet arra, hogy a vád tárgyává tett hűtlen kezelést elkövesse.”  

A Központi Nyomozó Főügyészség 1.Nyom. 168/2011. számon 2013. május 15. napján kiegészítette. A vádkiegészítésben az ügyészség Juhász Ferenc tettesi magatartását abban jelölte meg, amikor az I. r. vádlott 2006. június 07. napján aláírta a Lakáselidegenítésre kijelölés XXI. üteméről szóló 71/2006 (HK.14.) HM Közleményt. „Dr. Fapál László II. r. vádlott azzal bírta rá I. r. vádlottat a vagyonkezelői szabályok megszegésére, hogy 2006. május 10. napján, annak ellenére, hogy lakását korábban elidegenítésre nem jelölték ki, maga kezdeményezte a miniszterhez címzett méltányossági elbírálást kérő beadványában az általa bérelt lakás elidegenítésre való kijelölését”.

A vádirat hiányosságainak pótlását követően a vádirat már megfelelt az 1. BK vélemény az 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései értelmezéséről 2. b./ pontjában foglaltaknak, mely szerint „A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. Ez egyben a vádirat Be. 217. §–a (3) bekezdésének b) pontja szerinti kellékének meglétét is feltételezi. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.”.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 105.B.13367/2013/14. számú ítéletével a vádlottakat bűncselekmény hiányában felmentette az ellenük emelt vád alól.

A Fővárosi Főügyészség Büntetőbírósági Ügyek Osztálya Bfel.5295/2014/1-I. számú fellebbezése folytán a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 25.Bf.9811/2014/6. számú végzésében az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az iratokat új eljárás lefolytatása végett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához áttette. A másodfokú tanács álláspontja szerint a „vád tárgyává tett cselekmény elbírálása katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik”.

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. május 29. napján 41.I.Kb.654/215/1. számú végzésével az eljáró bíróság kijelölése végett az ügy iratait a Kúriára terjesztette fel, figyelemmel arra, hogy a katonai tanács korábban már megállapította hatáskörének hiányát. A Kúria Bkk.I.865/2015/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék végzését és a Fővárosi Törvényszéket új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.

A Kúria végzésében kimondta, hogy „a Fővárosi Törvényszék másodfokú tanácsa tévesen értékelte már azt is a hűtlen kezelés részeként, hogy dr. Fapál László II r. vádlott jogosulatlanul jutott hozzá a szolgálati bérlakáshoz is. Ilyen következtetés levonására egyébként nincs lehetőség, miután az ügyészség a vádat egyértelműen és kifejezetten a jogosulatlan lakásvásárlási kérelemhez kötötte az azt megelőző vádlotti cselekményt – holott erre módja lett volna – nem minősítette. Azaz akkor, ha a lakásbérlet jogosulatlan igénybevétele a vádlott részéről – a Honvédelmi Minisztériumban betöltött vezető beosztása folytán – az ügyész szerint bűncselekménynek minősül, emiatt is vádat kellett volna emelnie”.

A Kúria ezzel a végzésével végérvényesen lezárta a civil és katonai bíróságok közötti hatásköri összeütközése miatti anomáliákat. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye és magasabb bírósági fórum sincs, amely a vád tárgyává tett cselekmény és a bírósági hatáskör összhangját érdemben vizsgálhatná.

A Kúria döntése alapján a bíróság törvényesen nem vizsgálhatta és nem vizsgálhatja azokat a magatartásokat, amelyek dr. Fapál László hivatásos katonai jogviszonyának fennállása alatt, vagyis 2006. április 1. napja előtt történtek.

A másodfokú bíróság azonban ezt tette, amely eljárás törvénysértő. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 23.Bf.10.062/2015/5. számú marasztaló ítéletében megsértette a Be. 2. § (4) bekezdésében foglaltakat, mert a bíróság a vádon túlterjeszkedett, amikor azt állapította meg, hogy a II. r vádlott felmentési kérelmével, valamint a lakásbérleti szerződés aláírásával nyújtott segítséget (14. oldal ötödik francia bekezdés) a bűncselekmény elkövetéséhez.

Ugyanis a felmentési kérelem benyújtása és a lakásbérleti szerződés aláírása 2006. április 01. napját megelőzően, dr. Fapál László hivatásos katonai jogviszonya fennállása alatt történt. A Be. 470. § (1) bekezdés b./ pontja szerint katonai büntetőeljárásnak van helye a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény esetén. (2) A katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges. (3) Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése - tekintettel a tényállás szoros összefüggésére - nem lehetséges.

A lakás elidegenítési kérelem benyújtása – mint vád tárgyává tett cselekmény - viszont nevezett hivatásos katonai jogviszonyának megszüntetését követően 2006. május 10. napján történt.

A II. fokú bíróság által megállapított, az I. fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás

A másodfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le. A másodfokú bíróság úgy változtatta meg az első fokú bíróság tényállását, hogy az a tisztességes eljáráshoz való jogot és ezzel összefüggésben a védekezéshez való jogot is sérti, mert teljes bizonyossággal a másodfokú bíróság által alkotott tényállás – mivel saját tényállását nem foglalta egységes szerkezetbe – nem állapítható meg. Továbbá a bíróság indokolása homályos, sok esetben úgy kell kitalálni, hogy a bíróság mire gondol, valamint bizonyítás lefolytatása nélkül meg nem engedhető módon nyomozati vallomásokból idéz, amivel felülmérlegeli az első fokú bíróság által megállapított tényeket.

Be. 352. § (1) Megalapozatlanság [351. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság

a) a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható;

b) az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye.

(2) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve eltérő tényállás alapján bírálja felül.

(3) A másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az első fokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.

A Be. kommentár szerint a másodfokú bíróságra vonatkozó általános eljárási szabály az eltérő tényállás megállapításának kizártsága. A törvény ezen tilalma alól kizárólag a vádlott javára vonatkozóan állapít meg kivételt. Amennyiben a másodfokú bíróság a tényállást kiegészíti vagy helyesbíti, az nem eredményezhet eltérő, hanem kizárólag abba beilleszthető, azzal összhangban álló tényállási elemek megállapítását. Nincs tehát törvényes lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság a vádlott terhére állapítson meg eltérő tényállást.

A tényálláshoz kötöttségből ered a felülmérlegelés tilalma is. A Be. 352. § (3) bekezdése jelöli meg azokat az eseteket, amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságétól eltérően értékelheti a bizonyítékokat. Erre két esetben van lehetőség: (i) amennyiben a másodfokú bíróság bizonyítást vesz fel, valamint (ii) ha eltérő tényállás alapján a vádlottat felmenti vagy az eljárást megszünteti.

„Elöljáróban rámutat a másodfokú bíróság, hogy egyetért a védői állásponttal abban a tekintetben, hogy az első fokú ítéleti tényállásnak a főügyészi indítványban foglaltak szerinti kiegészítésére, módosítására nincs eljárásjogi lehetőség. Az ugyanis lényegében nem mást, mint az iratokból levont eltérő ténybeli következtetések alapján, érdemben ellentétes tényállás megállapítását eredményezné, amely a Be. 352.§ (3) bekezdésébe ütközne” (Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 25.Bf.9811/2014/6. számú végzése, 5. oldal negyedik bekezdés).

Erre a következtetésre a Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa a Fővárosi Főügyészség Büntetőbírósági Ügyek Osztálya Bfel.5295/2014/1-I. számú fellebbezése ismeretében jutott.

A megismételt másodfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék 23. Bf. tanácsa pedig e főügyészségi fellebbezés alapján – némely esetben szó szerint az indokolást átvéve – változtatta meg a törvénysértő módon első fokú ítélet tényállását és állapította meg a bűncselekmény hiányában felmentett vádlottak bűnösségét.

A másodfokú bíróság eltérő tényállása megalkotásának egyértelmű bizonyítéka, hogy a bíróság a tényállásból önkényesen, indokolás nélkül kirekesztette az első fokú ítélet 13. oldal harmadik bekezdés első mondatát: „A bíróság  a lakáselidegenítés kapcsán azt állapította meg, hogy Juhász Ferenc I.r. vádlott a dr. Fapál László által bérelt Budapest, XIV. kerület, Répásy Mihály u. 16/b. sz. alatti lakás elidegenítésre történt kijelölésekor a jogszabályban foglalt kötelezettségeket nem szegte meg, az eljárás során a reá vonatkozó 6/1994. (IV.30.) HM rendelet szabályait betartva járt el és olyan szándék sem vezette, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak vagyoni hátrányt okozzon.”, illetve

mellőzte az első fokú bíróság tényállása 13. oldal negyedik bekezdésében foglaltakat: „A bíróság azt állapította meg, hogy Juhász Ferenc a  lakás elidegenítésekor mérlegelési jogkörében eljárva az SZMSZ-ben és a 6/1994. (IV.30.) HM rendeletben előírt eljárást betartva, az előterjesztők javaslatait figyelembe véve hozott döntést, amely nem tekinthető jogszerűtlennek, így a magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. Azt állapította meg továbbá, hogy dr. Fapál László II.r. vádlott semmilyen bűncselekmény  elkövetésére nem bírta rá Juhász Ferenc I.r. vádlottat, és ő maga sem követte el a vádban terhére rótt bűncselekményt.”

Az EBH2015. B.14. I. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállástól – a törvényi előfeltételek hiányában – történő olyan eltérés, amely a másodfokú bíróság hibás elvi kiindulásából felülbírált tényállás egy részének önkényes kirekesztése által valósul meg, éppen a másodfokú ítélet megalapozatlanságát eredményezi. A törvénysértéssel így előállott megalapozatlanságot a harmadfokú eljárásban a másodfokú ítélet felülbírálata során a törvénysértéssel mellőzött tényeknek a felülbírált ítéleti tényállás kiegészítése által kiküszöbölhető.

Joggal merül fel a kérdés, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapján miért mellőzte, hogy a vádlottak senkit nem befolyásoltak, fenyegettek vagy utasítottak volna a döntések előkészítése során (12. oldal első francia bekezdés), ugyanis ennek indoka nem található meg az ítéletben. Ugyanez elmondható arról az önkényes mellőzésről is, hogy a vádlottak nem befolyásolták és nem utasították a az elidegenítésben közreműködő szakapparátus tagjait (12. oldal második francia bekezdés). A 12. oldal harmadik és negyedik francia bekezdéséből a másodfokú bíróság szintén kirekesztette, illetve mellőzte azt is, hogy az I. r. vádlott mérlegelési jogkörében eljárva a jogszabályok alapján hozott döntést és az előterjesztők javaslatait figyelembe vette. Ezek a kérdések nem a tanúk jogszakmai kompetenciájába tartoztak (amit egyébként a másodfokú bíróság megkérdőjelezett), hanem ténykérdések voltak. Ezzel ellentétes bizonyíték nem merült fel és a másodfokú bíróság bizonyítás hiányában kötött volt e tényállási elemek vonatkozásában, amelyek még egyszer hangsúlyozzuk, az első fokú bíróság által a vád tanúinak meghallgatásából és az iratokból származó értékelt tények voltak. A másodfokú bíróság e mellőzött/kirekesztett tények helyébe nem állított, illetve bizonyítás nélkül nem is állíthatott ezzel ellentétes bizonyítékot, így azok mellőzése/kirekesztése önkényes volt.

E tények mellőzése és kirekesztése túlmutat a másodfokú bíróságot megillető tényállás helyesbítési, kiegészítési jogon, mert e tények mellőzésével és kirekesztésével egy új tényállást, az első fokú bíróság által megállapítottal ellentétes tartalmú (eltérő) tényállást hozott létre, és e tények hiányában állapította meg a „jogkövetkeztetésként”, hogy bűncselekmény történt.

Kérelem a szolgálati jogban

Számos ügyben a szolgálati jog alanyai kezdeményezhetik a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró eljárását, vagyis az ügyek nagy csoportjában kizárólag a hivatásos vagy szerződéses állományú katona döntésétől függ, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró folytat-e eljárást az adott ügyben vagy sem. A katona nyilatkozata, mely szerint kéri egy eljárás megindítását, önmagában létrehozza a katona és a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró közötti eljárási jogviszonyt. Ezeket a kérelemre induló eljárásnak nevezzük, de lehetnek egyéb olyan ügyféli nyilatkozatok is, amelyek önálló rendeltetéssel bírnak (pl. fellebbezés benyújtása a munkáltató egyedi döntése ellen, ha erre a jogszabály lehetőséget ad). Mi sem mutatja az intézmény jogi tartalmát, mint a kérelmet visszavonó nyilatkozat. A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró döntéséig a munkáltató eljárását kezdeményező nyilatkozat visszavonható. Ebben az esetben a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró nem dönthet a kérelem tárgyában.

A kérelemnek anyagi jogi következményei nincsenek, ezért önmagában alkalmatlan akár felbujtói, akár bűnsegédi magatartás megállapítására. Az anyagi jogi következményekhez az is szükséges, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró – amennyiben a kérelem teljesítése hatáskörébe tartozik – érdemben döntsön. A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a kérelemnek helyet adhat, elutasíthatja vagy annak teljesítéséhez – ha a jogszabály erre feljogosítja - feltételeket is szabhat.

A 2001. évi XCV. törvény - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról (a továbbiakban: Hjt.) – 1. § (2) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit - a rájuk vonatkozó mértékben - az állományból nyugállományba helyezett személyekre is alkalmazni kell.

Ennek az a törvényi indoka, hogy a szolgálati nyugállományba helyezéssel nem szűnt meg a hivatásos katona kapcsolata a Magyar Állammal. A nyugállományú katona (illetve hozzátartozói) egészségügyi, lakás, üdülési és egyéb jogosultságai a szolgálati törvény és végrehajtási szabályai szerint fennmaradnak (XVII. fejezet). Vagyis a HM rendelkezésű szolgálati lakás bérlőjének a szolgálati nyugállományba vonulás nem jelenti, hogy a bérleti szerződés megszűnne, vagy bármely rendelkezése módosulna.  

A Hjt. kifejezett tiltó rendelkezése hiányában megállapítható, hogy a nyugállományba helyezett személy jogosult a munkáltatói jogkört gyakorló személy számára kérelmet benyújtani. A Hjt. 216. § (1) bekezdése szerint az állomány tagja a szolgálati viszonyával összefüggő ügyben szóban vagy írásban kérelmet terjeszthet elő. (2) A kérelmet szolgálati úton ahhoz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz kell előterjeszteni, akinek a kérelem elbírálása a hatáskörébe tartozik. (3) Az elöljáró a kérelem tárgyában 30 napon belül intézkedni köteles.

A II. r. vádlott által benyújtott kérelmek elbírálása (felmentési kérelem, elidegenítési kérelem) a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozott. A szolgálati úton való felterjesztés is szabályos volt, figyelemmel arra, hogy munkaköre szerint egyetlen elöljárója volt, a honvédelmi miniszter, mint munkáltató. A miniszter a kérelmek tárgyában – a szakapparátus előkészítése alapján, mérlegelési jogkörében eljárva – döntést hozott.

Bűnsegédi magatartás a tényállásban és az indokolásban

A másodfokú bíróság a tényállásban, eltérő jogkövetkeztetésként rögzítette, hogy „Az I. r. vádlott cselekményéhez dr. Fapál László a lakás igénylését kizáró okok alóli határozatlan időre szóló felmentési kérelem benyújtásával, a határozatlan tartamú lakásbérleti szerződés aláírásával, a lakás elidegenítése iránti kérelem benyújtásával nyújtott segítséget.” (14. oldal ötödik francia bekezdés).

A II. r. vádlott hivatásos katonaként HM rendelkezésű lakás iránti igényt kizáró okok alóli mentesítési kérelmet nyújtott be a miniszternek (mert korábban lakásveszteséget okozott), amely nem tartalmazta, hogy a lakást határozatlan időtartamra kérte (egyértelmű iratellenesség az ítéletben) – bűnsegédlet. A miniszter mérlegelési jogkörében döntött, az apparátus javaslatára mentesítette a II. r. vádlottat, majd határozatlan időtartamra engedélyezte a HM rendelkezésű lakás bérbeadását. A vád nem tartalmazta a II. r. vádlott cselekvőségét, a bíróság a vádon túlterjeszkedett! E cselekvőség megítélésére egyébként kizárólag katonai büntetőeljárásban, katonai bíróság jogosult, a Fővárosi Törvényszék pedig civil bíróság. A cselekmény, feltéve, hogy bűncselekménynek tekinthetünk egy, a HM rendelkezésű lakás iránti igényt kizáró okok alóli mentesítési kérelmet, elévült.

A II. r. vádlott hivatásos katonaként bérleti szerződés írt alá a HM Központi Lakásbizottság elnöke által kiutalt HM rendelkezésű szolgálati lakás tekintetében. Az állam nevében nem a honvédelmi miniszter, hanem a HM IKH lakásgazdálkodási osztály vezetője írta alá a bérleti szerződést – bűnsegédlet. A vád nem tartalmazza a II. r. vádlott cselekvőségét, a bíróság a vádon túlterjeszkedett! E cselekvőség megítélésére egyébként kizárólag katonai büntetőeljárásban, katonai bíróság jogosult, a Fővárosi Törvényszék pedig civil bíróság. A cselekmény, ha bűncselekmény is lett volna egy bérleti szerződés megkötése, elévült.

A II. r. vádlott nyugállományú katonaként kérelmet nyújtott be a lakás megvásárlására – bűnsegédlet. Nem volt joga kérelmet benyújtani a miniszternek? 184 ember kérhette a lakáselidegenítés XXI. ütemében a méltányossági jogkörben való miniszteri eljárást, a II. r. vádlott pedig nem? A miniszter 184 méltányossági kérelem esetén helyesen mérlegelt, a II. r. vádlott esetében pedig nem? A vád a II. r vádlott e cselekvőséget egyébként tartalmazza, civil bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, mert a II. r. vádlott ekkor már nem áll szolgálati jogviszonyban.

Az ügyészség a II. r. vádlottat felbujtással vádolta meg. A másodfokú bíróság az általa alkotott új tényállási elem tekintetében nem adta annak konkrét indokait, miként jutott – bizonyítás és bizonyíték nélkül - arra a következtetésre, hogy a II. r. vádlott bűnsegédje a vád szerinti cselekménynek.

A másodfokú bíróság indokolása szerint:

Anyagi jogszabálysértés  (keretdiszpozíciót kitöltő szabályok)

A másodfokú bíróság szerint az I. r. vádlott valamennyi reá vonatkozó jogszabályi előírást betartott, vitathatatlanul mérlegelési jogkörében járt el, de mérlegelése során nem vette figyelembe az államháztartási törvény egy reá is vonatkozó alapelvét, a rendeltetésszerűséget.

A 1992. évi XXXVIII. törvény - az államháztartásról – 97. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv vezetője felelős a feladatai ellátásához a költségvetési szerv vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért.

Az államháztartási törvény ítéleti tényállásba való beemelése szükségessé teszi a vagyonkezelési kötelezettség, mint keretdiszpozíció vizsgálatát.

Álláspontom szerint a lakások kiutalására és elidegenítésére elsődlegesen a polgári jogi normák írták elő a miniszter vagyonkezelői kötelezettségeit: a Lakástörvény (1993), a végrehajtására kiadott HM rendelet (1994), valamint a nem szabályozott kérdésekben pedig a Polgári Törvénykönyv rendelkezései.

Az 1993. évi LXXVIII. törvény - a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról - 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya kiterjed minden lakásra - ideértve a nyugdíjasházban, garzonházban, a szobabérlők házában (a továbbiakban együtt: otthonház) lévő lakást, illetőleg lakrészt és a szükséglakást is -, továbbá a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre. (2) Ha a felek másként nem állapodtak meg, e törvény rendelkezéseit a külállam tulajdonában lévő lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre is alkalmazni kell. (3) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadóak.

A Lakástörvény III. része határozza meg az önkormányzati, valamint az állami lakások és helyiségek elidegenítésének szabályait.

A Lakástörvény 87. § (1) bekezdése felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz. „Felhatalmazást kapott a miniszter, hogy a minisztérium, illetőleg a felügyelete vagy irányítása alá tartozó központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő - e szervekkel szolgálati, köztisztviselői, közalkalmazotti és egyéb munkaviszonyban, valamint más címen foglalkoztatási jogviszonyban álló személyek elhelyezéséhez szükséges - lakásokra, illetőleg helyiségekre (ideértve az e szerveket megillető bérlőkijelölési vagy bérlőkiválasztási jog gyakorlását is), - e törvény keretei között - rendeletben határozza meg az állami lakás (helyiség) elidegenítésének szabályait (l. pont) és a lakás (a bérlőkijelölési joggal érintett helyiség) elidegenítéséhez való hozzájárulás feltételeit (m. pont).” E szabályok a 6/1994. HM rendeletben találhatók meg.

Tehát a HM rendelkezésű szolgálati lakások bérbe adására és értékesítésére nem az államháztartási törvény vonatkozik. Egyébként maga az 1992. évi XXXVIII. törvény – az államháztartásról - (továbbiakban: Áht.), hogy a Lakástörvény hatálya alá tartozó ingatlanok értékesítése nem a kincstári rend szerint, hanem a Lakástörvény végrehajtására kiadott jogszabályok szerint történik.

Áht. 109/J. § (1) A KVI a kincstári vagyont – törvény, illetve a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 87. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabály eltérő rendelkezései hiányában – saját maga vagy az általa megbízott szervezet útján értékesítheti.

Áht. 109/K. § (1) Kincstári vagyon értékesítésére kizárólag akkor van lehetőség, ha annak a kincstári vagyonkörből történő kikerülését a KVI javaslata alapján a kincstári vagyonért felelős miniszter jóváhagyja. A 109/I. § (1) bekezdésében meghatározott vagyonkörre nézve törvény, egyéb esetben törvény vagy kormányrendelet, illetve a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 87. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

A 6/1994. HM rendelet szerint a HM rendelkezésű szolgálati lakások és egyén ingatlanok elidegenítésre történő kijelöléséről a honvédelmi miniszternek évente legalább egy alkalommal gondoskodnia kellett (6/1994. HM rendelet 102. § (1) – (4) bekezdések), de lehetséges volt a rendkívüli értékesítés is (6/1994. HM rendelet 102. § (5) bekezdés). Vagyis az a rendeltetésszerű, ha a miniszter jogszabályi kötelezettségének eleget téve legalább évente egyszer a kijelölt állami lakástulajdont értékesíti.

Az éves költségvetési törvények pedig az ingatlanok értékesítéséből bevételi kötelezettséget írtak elő a költségvetési szerv vezetője számára. Ebből pedig az következik, hogy akkor is rendeltetésszerűen lett felhasználva az állami vagyon, amikor a költségvetési szerv vezetője értékesítette a vagyonkezelésében lévő ingatlanokat, nem csak akkor, amikor vagyonőrzési kötelezettségének tett eleget.

A 2005. évi CLIII. törvény - a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről - 10. § (1) bekezdése előírta, hogy a XIII. Honvédelmi Minisztérium fejezet összes nem vállalkozási tevékenységből eredő bevétele a központi költségvetés központosított bevételét képezi, kivéve; f) rendelkezése alatt álló lakóingatlanban lévő lakások és helyiségek bérbeadásából származó bevétel és szolgáltatási díjak, valamint az ide nem tartozó ingatlan bérbe vagy haszonbérbe adásából származó bevétel, g) vagyonkezelésében lévő és a honvédelmi miniszter által honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított ingatlanok értékesítéséből származó bevétel. (2) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott bérleti és szolgáltatási díjak, valamint a g) pontja szerint befolyó bevételnek a köztartozások és az elidegenítés költségeinek kiegyenlítését követően fennmaradó összege a védelmi felülvizsgálatból eredő laktanya-korszerűsítési, lakásépítési, lakásvásárlási kiadásokra, a Magyar Honvédség Központi Honvédkórház beruházás folytatására, valamint a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő kulturális, oktatási, jóléti, szociális vagy rekreációs célt szolgáló létesítmények korszerűsítésének kiadásaira fordítható.

Egyértelműen kijelenthető, hogy az I. r. vádlott rendeltetésszerűen használta fel az állami vagyont, amikor annak egy részét a szakmai apparátus javaslata alapján értékesítette a jogszabályban előírt vételárért.

Áht. 97. § (3) bekezdése szerint a központi költségvetési szerv - ide nem értve a fejezet felügyeletét ellátó szervet - vezetőjével szembeni, az (1) bekezdésben megjelölt feladatok ellátásához szükséges szakmai és pénzügyi-gazdasági képzettségi, vezetői, irányítói elvárásokat külön törvény határozta meg.

Figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott központi költségvetési szervet is vezetett (Honvédelmi Minisztérium) és a költségvetési törvényben meghatározott XIII. fejezet, Honvédelmi Minisztérium felügyeletét is ellátta, ezért részére megfelelő iskolai végzettségi követelmény nem volt előírható. Azonban a Honvédelmi Minisztériumban megfelelő szakmai apparátus állt rendelkezésre, akik a döntéseket előkészítették és ezért a jogi felelősséget is viselték. E rendelkezések a HM SZMSZ-ében találhatók.

Az Áht. 97. § (4) bekezdése erről a szakmai apparátusról az alábbiak szerint rendelkezik: „A központi költségvetési szerv kötelezettségeinek végrehajtását, a fejezeti kezelésű előirányzat felhasználására irányuló döntés előkészítését - amennyiben külön jogszabály erről a jogokat és kötelezettségeket is meghatározva rendelkezik - felelős testület segítheti. A testületi tag e minőségében nem utasítható, feladatát az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható felelősséggel, fokozott gondossággal köteles ellátni.”

A fentiekből megállapítható, hogy a Lakástörvény és végrehajtási rendeletei, valamint az éves költségvetési törvények szerint a HM vagyonkezelésében lévő lakások és egyéb ingatlanok értékesítése az állami vagyon államháztartási törvénynek is megfelelő, rendeltetésszerű vagyonfelhasználás volt.

Ha vagyoni hátrány is keletkezett a szolgálati lakások eladásával kapcsolatosan (márpedig keletkezett, mert a lakásokat a bérlők a piaci árhoz képest kedvezményesen vették meg), akkor azt az állam magának okozta, mint tulajdonos, és ez nem azonos a büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátránnyal. Ugyanis a vagyoni hátrány a HM-nél – miként a tanácsi, önkormányzati lakások elidegenítésénél is - a jogszabályok alapján alkalmazott lakásellátási rendszer egyik lényegi eleme.

Mérlegelési jogkörben hozott méltányossági döntések

A jogalkotó abból a megfontolásból, hogy a jogi normákban foglalt rendelkezések alkalmazása egyes esetekben nem szolgálná a jogi norma rendeltetését, tehát az egyedi (individualizált) döntés ellentétbe kerülhetne a jogi norma tartalmával, sértené a társadalmi igazságosságot, vagy a méltányolható egyéni érdeket, a törvényalkotó a jogalkalmazót felruházza azzal a joggal, hogy egy adott ügyben mérlegelési jogkörben eljárva a jogszabályban meghatározott általános feltételektől eltekintsen, és méltányosságot gyakorolva a hivatásos állomány tagjának jogot engedélyezzen (vagy eltekintsen a kötelezettség megállapításától), holott a jogszabályban meghatározott általános feltételek szerint a jog nem adható meg és a kötelezettségtől nem lehet eltekinteni.

Ilyen gyakori aktus a méltányossági körben a lakásveszteség okozása miatt a mentesítési kérelem miniszteri elbírálása vagy a jogszabályban előírt határidő előtt a szolgálati lakás elidegenítésre való elbírálása a hivatásos állomány tagjának (volt tagjának) kérelme alapján.

Az első és a másodfokú bíróság is felismerte és ítéletében rögzítette, hogy a II. r. vádlott, aki ún. kettős jogállásban állt (jogviszonya szolgálati jogviszony, munkáját azonban a kormány tagjai és az államtitkárokról szóló törvény alapján végezte). Dr. Fapál László, II. r. vádlott szolgálati viszonya alapján jogosult volt a katonákra vonatkozó szabályok szerinti szolgálati lakásra.

A másodfokú bíróság nem abban marasztalta el az I. r vádlottat, hogy megsértette a lakásjogszabályokban előírtakat, különösen a Hjt. és a 6/1994. HM rendelet normatív szabályait. A másodfokú bíróság abban látta Juhász Ferenc honvédelmi miniszter marasztalhatóságát, hogy az Áht. 97. § (1) bekezdésében meghatározott vagyonkezelői kötelezettségét megsértette. Ez a jogsérelem a másodfokú bíróság szerint úgy valósult meg, hogy a 6/1994. HM rendelet által biztosított miniszteri mérlegelési jogkört a jogszabály céljaival ellentétesen az I. r. vádlott „kijátszotta”, mert a célja az volt, hogy a II. r. vádlott szolgálati lakást kapjon.

A másodfokú bíróság tehát azt állapította meg jogi következtetés útján, hogy az I. r. vádlott mérlegelési (értékelési) tevékenységével követett el bűncselekményt, ami a bírósági gyakorlattal ellentétes, mert mérlegelési jogkörben csak meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet elkövetni a hűtlen kezelés bűncselekményét.

A bírói gyakorlat (BH 1999.7.287.I.) szerint „a kötelezettségszegés akkor mondható szándékosnak, ha az elkövető tudja, hogy őt milyen meghatározott – mérlegelést nem tűrő – kötelesség terheli és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány keletkezhet, mely következményt kívánja, vagy abba legalább belenyugszik.”

Leszögezhető, hogy ebben az ügyben valamennyi döntés (felmentési kérelem elbírálása és a szolgálati lakás értékesítésére benyújtott méltányosságot kérő kérelem elbírálása) a 6/1994. HM rendelet által biztosított miniszteri mérlegelési jogkör alapján történt, így kizárt „a mérlegelést nem tűrő kötelezettség” megsértése.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a bíróság nem vizsgálhatná a mérlegelési jogkör alkalmazását. Álláspontom szerint a jogszabály által biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása jogellenesnek, ha a mérlegelő értékelése a korábban folytatott joggyakorlattól jelentősen eltér, a döntéseket előkészítő személyeket jogellenesen befolyásolták, vagy a döntés kialakítására irányadó szabályokat nem tartották be. Jelen ügyben azonban ennek épp az ellenkezője történt! A miniszter mérlegelési jogköre megfelelt 20 év korábbi joggyakorlatának (minden kettős jogállású katona jogviszonya alapján kapott szolgálati lakást), sőt, utóda is ezt a gyakorlatot követte! A HM szakmai apparátusát senki nem befolyásolta jogellenesen (ténykérdés), végül a HM szakmai apparátusa a reá vonatkozó jogszabályokat és belső szabályzókat mindvégig betartotta (ténykérdés).

A másodfokú bíróság pusztán gazdasági megfontolások alapján több rendeltetésszerű elvi lakáshoz jutási lehetőséget rögzített indokolásában (21. oldal). Részben kifejtett álláspontja szerint hiába biztosította a jogszabály, hogy a II. r. vádlott határozatlan időtartamra kapjon lakást, hiába dönthetett ebben a kérdésben mérlegelve az I. r. vádlott, a miniszter akkor járt volna el rendeltetésszerűen, ha nem ezt, a több együtt alkalmazandó szabály közül a munkavállalóra nézve a legkedvezőbb szabályt alkalmazza (miközben ez pedig a munkajog, így szolgálati jognak is az egyik fontos alapelve), hanem a másik három, elvi lehetőségként felvázolt lakásjuttatást alkalmazza.

A másodfokú bíróság (26. oldal harmadik bekezdés) úgy próbálja meg elvitatni a mérlegelési jogkört a minisztertől, hogy mérlegelést nem tűrő kötelezettségként állítja be az Áht. alapelvi rendelkezését. Azt állítja ítéletében, hogy a honvédelmi minisztert ténylegesen nem illette meg a mérlegelési jogkör, mert „a vagyon rendeltetésszerű használatáért való felelőssége olyan mérlegelést nem tűrő kötelezettség”, amit egyedi mérlegelése során is figyelembe kellett volna vennie (vagyis nem mérlegelhet).

A másodfokú bíróság ezzel az valójában elvonta a jogszabályalkotó által a végrehajtó hatalom számára biztosított mérlegelési jogkört. Vagyis a miniszter olyan mérlegelési jogkörrel rendelkezett, amivel voltaképpen a bíróság szerint jogszerűen nem élhetett...."

Folyt. köv. 

2016. június 14. napján a Fővárosi Ítélőtábla a hatodik évében vergődő lakás-ügy végére pontot tehet. Ha akar. Első fokon felmentő, másodfokon marasztaló döntés született, ezért vált szükségesség a harmadfokú bíróság munkája. Az ítélőtábla 4. Bhar. tanács munkáját segítendő, a vádlottak és a védőik a marasztaló döntés elleni fellebbezésük indokolását benyújtották a bíróságra.

Mivel Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, a per elsőrendű vádlottja, elsőként a miniszteri fellebbezésből emelek ki részleteket.

                                                                        (fotó: nava.hu)

„Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

Alulírott Juhász Ferenc, a fenti ügyszámon folyó eljárás I. rendű vádlottja a Fővárosi Törvényszék ítéletéhez ezúton kívánok észrevételeket tenni, egyben megerősítem, hogy az ítélet formájában, indoklásában, tartalmában egyaránt elfogadhatatlan.

 A másodfokú eljárás során mindkét tárgyaláson a bíróság úgy tartotta meg a nyilvános ülését, hogy az ítélet már gépelt formában a bíróság előtt feküdt, így bár formailag kifejthettem álláspontomat, de az már semmilyen módon nem válhatott bíráim mérlegelésének tárgyává, lévén azon már túl voltak. Jelen beadványommal és annak időzítésével azt szeretném elérni, hogy a harmadfokú bíróság az ügy érdemének ismeretében, de még - talán - , az  ítélet megszületése előtt ismerje meg álláspontomat, melyet illő tisztelettel mérlegelésre ajánlok…

Az első fokon eljáró bíró a tárgyalás egyik szakaszában azt mondta, hogy „azért is kell az ügy minden részletére kiterjedően többször - időt nem kímélve - visszatérni és rákérdezni, a körülményeket minden oldalról megvizsgálni, mert ez az ügy hosszú idő után kerül majd nyugvópontra, és Ő nem engedheti meg, hogy utóbb a munkáját felülvizsgálva tévedésen kapják.” Nos, harminc éves közéleti szerepvállalásom - benne húszévnyi, törvényalkotói munkával, négyévnyi miniszterséggel és egyéb köztisztségekkel - után, én sem szeretnék egy politikailag motivált ügyben sem elítélt, sem áldozat, vagy később mártír lenni, én sem engedhetem meg magamnak, hogy marasztaló ítélettel sújtsanak olyan döntéseimért, amelyek álláspontom, a jogszabályok, a politikai praxis és gyakorlat szerint sem voltak jogszerűtlenek. Ezért is tartottam fontosnak a mérlegelendő iratok részévé tenni ezt a beadványt.

Tisztelt Bíróság!

A másodfokú bíróság súlyos büntetéssel illetett, mert álláspontja szerint törvénysértést követtem el és szándékosan anyagi kárt okoztam az államnak. Az elsőfokú ítéletet, külön bizonyítási eljárás nélkül, új információ, adat, okirat vagy vallomás nélkül, káromra felülbírálta, bizonyos értelemben az ügyészség álláspontját is túllicitálva, a nyomozati okiratok egy részének önkényes kiemelésével, a vádlottak érveinek, a tanúk vallomásának mellőzésével, a tárgyalási jegyzőkönyvek figyelmen kívül hagyásával hozta meg…

Csak példálózó jelleggel említem meg, hogy számos ügyész, bíró, ebben az ügyben maga a feljelentő, a jelenleg is praktizáló miniszterelnök és állami vezető vásárolt Fapál Lászlóénál nagyobb, vagy hasonló kedvezménnyel állami lakást, amit a törvényességért felelős szervezetek egyike sem kifogásolt. A honvédelmi miniszter, 2012-ben több mint 6000 lakás kedvezményes értékesítéséről döntött, változatlanul hagyva azokat a szabályozási elemeket, amelyeket a kedvezményekre vonatkozóan hat évvel korábban (!!) is alkalmaztunk.

Az ügyészség nem vizsgálta, ha vizsgálta, akkor nem tette az iratok részévé azt, hogy az Állami Számvevőszék miniszterségem ideje alatt, egy alkalommal átfogó, több alkalommal egy-egy gazdálkodási részterületet vizsgált, köztük a vagyongazdálkodást is. Soha, semmilyen formában nem kifogásolták a HM által követett gyakorlatot…

Tisztelt Bíróság!

Gyanúsítottként történő ügyészségi maghallgatásom során, sok más mellett azt kértem, hogy mutassák be, mi tiltotta meg, hogy ne úgy járjunk el, mint ahogy eljártunk!?  A mai napig, sem a vádhatóság, sem a másodfokú bíróság nem tudta megjelölni azt a jogszabályt, amely azt bizonyítja, hogy a tárcának másként kellett volna eljárnia.  A vádirat és ügyészi beadványok különböző stációiban, de még a marasztaló ítéletben sem szerepel az, hogy mi tiltotta az alkalmazott eljárásunkat. Határozott kijelentések fogalmazódtak meg arra vonatkozóan, hogy szerintük úgy, és csak úgy lett volna szabad eljárni, de egyetlen érv nem hangzott el, fogalmazódott meg arra, hogy miért csak és kizárólag úgy. Ítészeim olyannyira, belebonyolódnak az érvelésükbe, hogy helyenként - a marasztaló ítéletben is – elismerik, hogy persze a törvények alapján úgy is lehetett, mint ahogyan eljártunk, de mégse úgy kellett volna. Nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy erre az érvre „kínáltak meg” két év börtönnel, négy év próbára bocsájtás mellett.

Az elsőfokú eljárás során a bíróság hosszasan tárta fel azt és látta bizonyítottnak, hogy az a praxis, amit a HM ilyen ügyekben alkalmazott, az nem törvénysértő. Ha nem törvénysértő, nincs jogszabálysértés, az ellenkezőjére nincs bizonyíték, (nincs egyetlen gyakorlati példa, sem előttem, sem utánam a bíróság által igényelt eljárás alkalmazására, de tetszőleges áll rendelkezésre a fordítottjára), akkor hogyan állítható szakszerűen és komolyan, hogy mégse úgy kellett volna? …

A vádhatóság –„ügyemmel” egy időben-, külön eljárásban vizsgálta dr. Fehér József - Fapál László hivatali elődje - határozatlan időre szóló, lakáskiutalásának körülményeit. (Valamint több tucatnyi, a feljelentésben szereplő lakásügyet, melyek itt csak annyi relevanciával bírnak, hogy az ügyészség vagy bíróság egyikben sem talált jogsértést.) Az ügyben vádemelés nem történt, törvénysértés hiányában. E helyütt a fenti tény azért fontos, mert Fapál László elődje, ugyan olyan paraméterekkel rendelkezett, és éppen ugyan olyan módon, ugyan olyan eljárás szerint, az én jóváhagyásommal kapott határozatlan idejű lakáskiutalást, egy évvel korábban, mint maga Fapál László.

Fehér államtitkár úr, sem az állami vezetők lakáshoz jutásáról rendelkező szabályok szerint, hanem a katonai szolgálati jogviszony alapján kapott határozatlan lakáskiutalást, mint ahogy az ő hivatali elődje dr. Perenyei Tamás. (Az utóbbinál, az én hivatali elődöm volt az engedélyező.)

 Mindhárman rendelkezési állományba helyezett katonák voltak, és így látták el közigazgatási államtitkári feladatukat, mindhárman igénybe vettek korábban már kedvezményt, mindhárman szolgálati jogviszonyuk alapján kaptak korábban is határozatlan idejű lakáskiutalást…

Tisztelt Ítélőtábla!

A Fővárosi Törvényszék, egyetlen bizonyíték, vallomás vagy bárminemű okirat nélkül az én tudattartalmamra vonatkozóan felfüggesztett börtönbüntetést megalapozó következtetést vont le. Felülbírálva az első fokot, úgy döntött, hogy az én valamennyi lépésem előre megfontoltan, azt a célt szolgálta, hogy Fapál Lászlót „tudatosan, a törvények kijátszásával, áron alul” lakáshoz juttassam, szándékolt kárt okozva a magyar államnak. Ezt azzal a hivatkozással közölte, hogy ennek megítélése nem ténykérdés, hanem jogkérdés.

Az állítás abszurd, hamis és meggyőződésem szerint törvénytelen!...

Szemben az első fokkal, ahol bizonyítást vett fel a bíróság arra vonatkozóan, hogy volt ezen a döntési folyamatnak olyan eleme, amely a részemről tudatos károkozásra irányult volna. Nem volt! – állapította meg a bíróság, arra alapozva egyrészt, hogy senki semmilyen formában nem nyilatkozott arról, de még nem is sejtette, hogy én bármilyen formában beavatkoztam volna a kívánt cél elérést kérve. Sőt! Magam kérdeztem meg minden egyes tanútól, hogy nyilatkozzon arról, hogy kértem e valaha bármit is tőle közvetve, vagy közvetlenül a jelen ügy kapcsán. Nyilatkozzon arról, hogy kértem e bármit is, amit szabályszerűtlennek, törvénytelennek tartott, vagy ami nem fért bele a szokásos ügymenetbe. Rákérdeztem arra is, hogy mit tett volna, ha olyan kérés, utasítás érkezik bármely elöljárótól, ami törvénytelen, szabálytalan.

A válaszok egybehangzósága a bíróság számára is világossá tette, amit magam mindig is állítottam, hogy egyetlen - az ügyészség által megnevezett, állítólag a bűnösségemet igazoló – tanútól vagy mástól, soha, sem közvetve, sem közvetlenül nem kértem, (nem utasítottam) sem ebben az ügyben, sem más ügyben, sem az eljárás módjára, sem tartalmára, sem a benyújtás időpontjára vonatkozóan semmit…

Az ügyészség, nem produkált sem okiratot, sem vallomást, sem más bizonyítékot arra, hogy én szándékos károkozás céljával sértettem törvényt. Bár a jog szerint nem nekem kéne bizonygatnom ártatlanságomat, hanem az ügyészségnek a bűnösségemet, de én akár azt is megteszem, ha megmondja valaki, hogy mit kell még bemutatnom annak igazolására, hogy a tudattartalmamra levont törvényszéki megállapítás hamis…

Tisztelt Bíróság!

Ha egy perben túl sok eljárási maszatolás, hatásköri vita, aktatologatás alakul ki, amelyben a Kúriának már kétszer is állást kell foglalnia, nem beszélve az eltelt évtizedről, bizonyos fokú rezisztencia alakul ki a vádlottban. Bennem is. De nem enged nyugodni, igazságérzetem, politikai hitelességem, bizonyos értelemben büszkeségem - ami kockán forog -, nem beszélve a szabadságvesztés lehetőségéről és jelentős összegű pénzbírságról, egy olyan ügyben, amelyben ma sem érzem, hogy hibáztam volna, egy olyan ügyben, amelyben ma is áldozatnak és ártatlannak tartom magam, hát ezért protestálok!

Budapest, 2016. június 01.

                                                                                            Juhász Ferenc”

Korábban már arról hírt adtam, hogy dr. Kutron Katalin főügyészségi ügyész a „koronavádlott”, Oláh János volt tábornok védelmét segíti elő alkalmazott ügyvédként, miután a Legfőbb Ügyészség – jogellenesen - kicsinálta. Azt a tábornokot védi, aki börtönből való szabadulása fejében begyógyszerezve, személyiségzavarral küszködve többek között rám is – népmesei elemekkel teletűzdelt – terhelő vallomást tett.

Ebben a katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész, valamint a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész láthatja el. Polt Péter legfőbb ügyész eddig ebbe a perbe közvetlenül nem avatkozott be, de felmentő ítéletem miatt a vezetői állományát lehordta a sárga földig. Tegnaptól valami megváltozott. A Legfőbb Ügyészség a vád képviseletét magához vonta.

Két lehetőség van, vagy annyira pocsék munkát végzett eddig Waltner és Mihalik (ami szerintem megállja a helyét), hogy szükségesnek látta a legfőbb ügyész, hogy mankót küldjön nekik egy szakmailag alaposan felkészült ügyész személyében, vagy új irányt vesz a koncepciós vád, amelyet az új ügyész vezényel majd. Mert az ügyészi hierarchikus szervezetben a Polt Péter által kirendelt ügyész a főnök, az biztos! Arra már gondolni sem merek (bár lehet, hogy kellene), hogy politikai utasítással érkezett.

                                                                                                  (fotó: nava.hu)

A legfőbb ügyész dr. Beregszászi Gizellát, legfőbb ügyészségi ügyészt delegálta a vádhatóságba. Ettől persze a vád nem lesz megalapozottabb, de annak kimondottan örülök, hogy a legfőbb ügyész közvetlenül rálát a katonai ügyészek munkájára és kiküldöttje jelentései alapján érzékelni fogja a katonai ügyészek nyomozás során elkövetett hivatali bűncselekményeit, a nyomozás koncepciós elemeit, a szakszerűtlen és törvénytelen ügyészi tevékenységet. S főként azt a sovány eredményt, ami a bizonyítási eljárás lezárultával az évszázad korrupciós ügyeként beharangozott Tábornok-perből maradt.

Június elsején, folytatva a korábbi irányvonalat, igyekeztem tanúkkal is bizonyítani, hogy miért képtelenség Oláh Jánosnak a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomása.

A pénzzel kitömött viszkis dobozos mesét eddig tanúként cáfolta maga a honvédelmi miniszter és vezető titkárnőm. Most Zámbori Mihály kabinetfőnök, helyettes államtitkár tett vallomást.

„2004 decemberétől lett Fapál úr közigazgatási államtitkár, a kabinetfőnök nem tartozott az alárendeltségébe. Juhász Ferenc miniszter út kategorikusan megtiltotta és szóban jelezte a vezető állomány felé, a vezető állomány pedig a saját alárendeltjei felé azt az utasítást, miszerint nem lehet megajándékozni és megköszönteni. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bárki is végig vonul a folyosón a miniszter úrhoz egy üveg itallal, hiszen a tiltás mindenkire vonatkozott, tehát a közigazgatási államtitkárra és a portásra is.

Az összes vezetői iroda ugyanazon szinten helyezkedett el, ide csak külön kártyával lehetett belépni… az alárendelt állomány időpontot kért időpontot kért a vezetőktől, így juthatott be a zárt részre. Az összes ki- és beléptetés elektronikusan történt, tudomásom szerint videóra is rögzítésre került….nincs tudomásom arról, hogy bárki, köztük Fapál úr pénzt kapott volna.”

Védőm, dr. Csóka Velmira kérdésére a tanú azt is elmondta, hogy az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11. napján ért terrortámadások miatt a katonai elhárítás azt javasolta a honvédelmi miniszternek, hogy semmiféle ajándékot ne fogadjon el, ha mégis ilyen érkezik, akkor annak kibontása biztonsági okokból nem történhet meg a minisztérium I. emeletén. A tanú azt is elmondta, hogy Fapál László tudott a tiltásról, mert miniszteri vezetői értekezleten hangzott el. A tanú kijelentette, hogy hivatali időszaka alatt nem volt annak tanúja, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter bárkitől ajándékot fogadott volna el.

Tudom, hogy meg nem történt dolgok ellen elég nehéz védekezni. Indítványaimmal igyekeztem bizonyítani, hogy aki a viszkis dobozos teóriát kitalálta és Oláh Jánosnak leírta (vagy szájába adta), az a Honvédelmi Minisztériumba nem tette be a lábát soha, és nem ismerte az akkori viszonyokat sem.

Csak azt nem tudom egyelőre eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, hogy a Tábornok-perben a vád a legfőbb ügyész kezébe került. Semmi nem marad titokban. Előbb-utóbb minden kiderül.

Tíz évvel ezelőtt vásároltuk meg szolgálati lakásomat a Honvédelmi Minisztériumtól. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos (volt katonai ügyész és szolgálati lakásvásárló) feljelentése alapján hatodik éve folyik a büntetőeljárás. Eddig tizennégy bíróságot járt meg az ügy.

Első fokon bűncselekmény hiányában felmentettek. Másodfokon egyszer megpróbálták az ügyet újra tárgyaltatni, majd ennek kudarca után bekeményítettek és a Fővárosi Törvényszék egy másik tanácsa helytelenül értelmezte a bírói szolidaritást, szándékosan megsértette a részére biztosított felülbírálati jogot. Nyilvános ülésen (tehát nem is tárgyaláson) törvénytelenül elítélt bennünket.

Miért merem ezt bátran kijelenteni? Mert a törvény (Be.) egyértelmű rendelkezése szerint az első fokon felmentett vádlottat bizonyítás nélkül elítélni nem lehet. A Fővárosi Törvényszék pedig – bizonyítás nélkül - elítélt bennünket. Nem is akárhogy. Bűnösséget megalapozó tények hiányában jogkövetkeztetésként állapított meg keretdiszpozíción kívüli jogszabálysértést, okozati összefüggést, vagyoni hátrányt és bűnösséget is. Elítélte a feleségemet is úgy, hogy nem is volt a büntetőper részese. Ha a kutyám rendelkezne perképességgel, akkor ő is meglakolt volna.

Fellebbezésünk folytán a végső döntés a Fővárosi Ítélőtábla kezében van.

Közeleg tehát a nap, amikor a szar elválik a májtól, vagyis eldől, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a törvényesség és a jogállamiság maradékaként, vagy helyre állítja a megbillent jogi egyensúlyt és felmenti a törvénytelenül elítélt vádlottakat, vagy vállalja annak végső ódiumát, hogy ártatlan embereket juttat börtönbe.  

A kormánypárti és közszolgálati média már elkezdte beharangozni, hogy 2016. június 14. napján, reggel kilenc órától kezdődik a lakás-ügy harmadfokú nyilvános ülése a Fővárosi Ítélőtáblán. Ezért én is harangozom, hogy tessék csak eljönni!

Ha sokan és elegen leszünk, még tudunk üzenni Brüsszelnek is, hogy megértsék, mi folyik ebben az országban igazságszolgáltatás címén!

Az igazságszolgáltatás működését nehezíti a bíróságokon meglévő egzisztenciális függőség. Így van ez a Fővárosi Ítélőtáblán is. A Fővárosi Ítélőtáblának évek óta nincs kinevezett vezetője és büntető kollégiumvezetője. Az OBH elnöke a kiírt pályázatokat rendre eredménytelennek nyilvánítja! Mindkét fontos bírósági vezetői beosztást Handó Tünde, az OBH elnöke megbízással tölteti be.

Hogy ne járjunk úgy, ahogy a Fővárosi Törvényszéken, ahol mai napig nem tudja a közvélemény, hogy ki és miért változtatta meg annak a bírósági tanácsnak az összetételét, amely elítélt, most előre nyilvánosságra hozom a harmadfokú tanács tagjainak nevét.

A Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma 2016-os ügyelosztási rendje szerint a lakás-ügyben ügyben eljáró tanács (4.Bhar.) elnöke Dr. Hrabovszki Zoltán bíró, a tanács tagjai:  Dr. Sebe Mária, Dr. Halász Etelka, Dr. Németh Nándor bírók.

Bízom az eljáró tanács józan ítélőképességében és a bírák személyes függetlenségében. Bízom abban, hogy Handó Tünde, OBH elnök által kiírt büntető kollégiumvezetői pályázatnak nem - kimondatlan - feltétele egyes ügyekben az OBH-ból irányított kézi vezérlés elfogadása, főként nem az ártatlanok elítélése.

Simicskó nertárselvtársminiszter kicsinálta a katonai ügyészek vádját. Jól betett nekik. Az egyetlen tisztességes lépésük lehetne a vádelejtés. Vagy ha felállnának és átadnák civil ügyészeknek az egyébként polgári és nem katonai bíróság előtt folyó lakás-ügyet, mert azt kívánná a becsület.

Ez a per nem jó sem a katonák, sem a katonai ügyészek presztízsének. Ha erről az utóbbiról még beszélhetünk egyáltalán.

Dr. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő (MSZP) írásbeli kérdést tett fel Dr. Simicskó István honvédelmi miniszternek (Fidesz), hogy hány katonai bíró és katonai ügyész kapott szolgálati lakást, hányan vásárolták meg a szolgálati lakásukat és milyen árképzés alapján?

                             Dr. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő

A következő választ kapta (Ha valaki megtalálja ebben a pontos számadatokat, akkor kommentben jelezze. Magam is többeknek terjesztettem fel a kérelmét).

„A honvédelmi tárca által működtetett lakhatási támogatási rendszerben a katonai bírók és a katonai ügyészek nem az igazságszolgáltatásban betöltött beosztásuk, hanem a Honvédséggel fennálló hivatásos katonai szolgálati jogviszonyuk alapján – amennyiben egyéb, külön jogszabályban (megjegyzés: HM lakásrendelet) fennálló feltételek is fennállnak – kaphatnak lakhatási támogatást.”

Tehát adva van egy jogszabályi környezet. Ha katonai ügyész vagy, akkor teljesen természetes, hogy katonai szolgálati lakást kapsz és azt meg is veszed, de emellett még az ügyészség lakhatási támogatásaival is számolhatsz. Akár párhuzamosan is élvezheted az állami juttatásokat.

„Az ügyészi, bírói jogviszonyuk alapján privilégiumot nem élveztek ezek a beosztások, státuszokra különleges, „kivételes elbírálást” elősegítő rendelkezések nem voltak és jelenleg sincsenek tárca szinten.”

Még szerencse, hogy kivételes elbírálásban nem részesülnek! Még azt is? Nem elég, hogy katonai szolgálati lakásukat áron alul megvehették?

„A katonai bírók és ügyészek kérelmeinek elbírálására a hivatásos katonákra vonatkozó általános szabályok szerint került és a jövőben is a szerint kerül sor.”

És ez így természetes. Minden katona jogosult volt erre - az egyenruhába bújtatott, de katonának nehezen nevezhető ügyészek is - kivéve Fapál Lászlót!

Én ugyanis botorkodtam kérelmet benyújtani szolgálati lakásom értékesítésére a honvédelmi miniszternek, aki törvény szerint kizárólagos munkáltatóm volt. A katonai ügyészség szerint a kérelmemmel bűncselekmény elkövetésére bírtam rá a minisztert (felbujtás). Első fokon bűncselekmény hiányában felmentett a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Majd bizonyítás nélkül, új tényállást írt a Fővárosi Törvényszék, az anyagi és eljárási szabályok sokaságát meghágva nem jogerősen elítélt, mint bűnsegédet. A kérelmem a bírósági határozatban már a segítségnyújtás eszköze lett. Vagyis segítséget nyújtottam a miniszternek, hogy bűncselekményt kövessen el.

Gondolom, amikor híres ügyészeink megírják kérelmüket az illetékes lakásbizottsághoz vagy a honvédelmi miniszterhez, tisztában vannak a jogszabályokkal és azok be nem tartása esetén a büntetőjogi következményekkel. Mindenesetre elég ciki volt, amikor bevallásuk szerint az első fokú bírósági eljárás során tanulták a katonai jogszabályokat.

De megnyugtatom őket, Simicskó nertársminiszter megerősítette, ha egy katonai ügyész kérelmet ír szolgálati lakásának elidegenítésére, az nem felbujtás és nem bűnsegédlet.

Ha megtanulták a jogszabályokat, akkor csak írogassanak kérelmeket, csak azt kérem, ha sikerült elsajátítaniuk szakmájuk csínját-bínját, akkor ejtsék az ellenem felhozott vádat.

Köszönöm!

Egy iroda sem működhet titkárnők nélkül. Szinte észrevehetetlenül simulnak bele az iroda mindennapjaiba. Egy jó titkárnőt nem is lehet látni, nem is lehet hallani. Egyszerűen csak van. De nélküle megáll az élet, mert ő az iroda lelke. A titkárnők mindenről tudnak, ami az irodában történik. Mindent látnak, mindent hallanak. Nekem is volt egy ilyen aranyat érő titkárnőm. A viszkis dobozos történet kiagyalói mégis megfeledkeztek róla. Az ügyészeknek nem volt hozzá kérdésük a nyomozás során. Ezért én kérdeztem a bíróságon.

Mert csak rajta keresztül lehetett az államtitkári irodámba bejutni, vagy azt elhagyni. Az ő tudta nélkül még egy szellő sem mert belépni az irodába. És ez nem vicc! Aki ismeri, jól tudja, miről beszélek.

Liczek Györgyné 1998-tól 2006-ig a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárságán dolgozott, mint vezető titkárnő. A közigazgatási államtitkári tisztség törvényi megszüntetését követően miniszteri megbízotti munkámat segítette 2010-ig a harmadik nagy hatótávolságú NATO radar építésének jogi előkészítése területén.

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2016. április 14. napján hallgatta meg tanúként.

„Az államtitkárságon a belépés beléptető rendszerrel működött, kód alapján lehetett a folyosóra bejönni. Aki nem rendelkezett erre engedéllyel és be akart jönni, megnyomott egy gombot, és vagy beengedték, vagy nem.

Oláh Jánost ismerem. Azt nem tudom, hogy rendelkezett-e közvetlen belépési engedéllyel. Bejelentkezett az államtitkár úrhoz és előzetesen időpontot kért, hogy bebocsátást nyerhessen. Ennek megfelelően a témához illő szakembert is hozzárendeltük, hogy az államtitkár ne legyen egyedül. A bejelentkezések általában rajtam keresztül történtek, de előfordult, hogy az államtitkár úr szólt a bejelentkezésről, hogy azt tudjam regisztrálni az időbeosztása miatt. Nem mondhatnám, hogy Oláh úr rendszeresen jött volna, általában amikor egy anyaggal (megjegyzés: írásbeli előterjesztéssel) elkészültek, akkor jelentkezett be.

Egy vendég soha nem maradhatott egyedül az államtitkár szobájában, vagy a szakterületnek megfelelő referens vagy a titkárság vezetője, vagy én voltam jelen, vagy pedig a vendégnek ki kellett jönnie a szobából. Kizárt dolog, hogy Fapál úr egyedül hagyta volna Oláh urat, miközben átmegy a miniszterhez.

Tudomásom szerint Juhász miniszter urat soha semmivel nem lehetett megajándékozni, megköszönteni.

Volt egy pihenőszoba, melyet mindig zárva tartottunk és a kulcs nálam volt, ott kezeltem a protokoll italokat, italos dobozokat, üdítőitalokat. Mindig tartottunk olyan italt, hogy ha jön egy külföldi partner, vagy nagykövet, akkor tudjunk ajándékot adni. Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr Oláh úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tároltunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenőszobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott Oláh úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljárójával, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.

Fapál úr nem túl gyakran, talán havonta egyszer fogadott delegációs vendégeket az államtitkári irodában.

A mi kis csapatunk egy pohár pezsgővel megköszöntötte az államtitkár urat, én személy szerint pl. rétest sütöttem neki.

A köszöntés helye változó volt, volt, amikor a titkárnői előtérben történt, sokszor alig volt időnk rá.”

A katonai ügyész megkérdezte a tanút, honnan veszi, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztert nem lehetett a HM-ben megajándékozni? A tanú úgy válaszolt, hogy a miniszter urat sem a névnapján, se a születésnapján nem lehetett megajándékozni, és ezt onnan is tudja, hogy személyesen vezette a HM közigazgatási államtitkár protokoll listáját.

Hogy miért kellett zárni az italokat? 10 év elteltével talán el lehet ezt is mondani. A katonai elhárítás jelezte, hogy a biztonsági kamerák felvételei szerint a HM-I. objektum egyes őrei (tisztelet a kivételnek!) éjszakai járőrözésük alkalmával enyves kezűnek bizonyultak. Megdézsmálták az állami vezetők reprezentációs ital keretét. És ezen most gondolkodjon el mindenki, ha már az ügyész urak nem tették meg bokros teendőik miatt! Miként lehet, hogy ezek a bizonyos biztonsági kamerák felvételei miért nincsenek bizonyítékként a Tábornok-perben feltüntetve? Talán nem találtak olyan felvételt, amin fel-le masírozok egy viszkis dobozzal a hónom alatt? Nem, nem találtak. Nem is találhattak. Mert ilyen nem volt soha.