Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egy bírósági tárgyaláson egy magyar gyermek dalocska fog eszembe jutni, és azóta is ez cseng a fülemben.
„Boci, boci tarka,
se füle, se farka.”
Pedig ezt történt a Tábornok-per megismételt eljárásában, Debrecenben.
Egy szép napon tehetséges, ámde többre érdemes ügyészeink (Hegedűs, Waltner és Mihalik) feladatot kaptak fentről. Egy tettenérés során lefülelt százados (pénzt adott-kapott-szállított) bűnügyébe tehenet kell rajzolni. A tehénnek magas rangúnak kell lennie. És a legjobb az lenne, ha a tőgyéből csordogáló tejecske egészen a miniszterig elcsöpögne.
Nem nagyon értették! De ha ez a feladat, akkor ezt kell teljesíteni és pont!
Neki is láttak legott a műnek! De valahogy nem sikerült, mert a tehenkének vagy a füle, vagy a farka hiányzott. Most mi lesz? - aggódott a három frissen felcsapott festőművészünk. Addig-addig gondolkodtak, hogy végül is elveszítették a fonalat a sok tehénke között. S már ott is fület, farkat láttak a papíron, ahol nem is volt. Végül legyintettek egyet és azt mondták, nem számít, hogy nincs füle meg farka, a lényeg a tehénke tőgye a miniszterig ér.
A katonai ügyészség HM-es tehene (rajzolta: Fapál Emese)
Büszkén letették a bíróság asztalára a remekművüket. Megveregették egymás vállát. Készen van a boci! Igaz, hogy se füle, se farka, de hát nem zoológusok gyülekezete a bíróság, majd csak elhiszi, hogy amit készítettünk, az egy szép magyar nemzeti szarvasmarha.
Sajtótájékoztatón jelentették be az ügyészek, hogy tehénkéjük elkészült és tejet is adott. Biztos, ami biztos, kérdezni azért nem lehetett az újságíróknak. Sem a füléről, sem a farkáról.
De komolyra fordítva a szót!
A Tábornok-per arról szól, hogy a fennmaradásáért küzdő katonai ügyészség próbált egy hihető vesztegetési bűncselekményt kreálni a Honvédelmi Minisztériumon belül. Nem volt nehéz a közvéleménnyel elhitetni a koncepciót, hiszen ekkor már évek óta harsogta a médián keresztül az akkori ellenzék, hogy a szoci kormányok szétlopták az országot!
Ez a kreálmány azonban egyszer már csúfosan megbukott Kaposvárott, és most bukdácsol Debrecenben is.
Mihalik ügyész éppen kihallgatott egy tanút, a vád tanújaként, aki a HM egy olyan gazdálkodó szervezetének alvállalkozója volt, amit a vádirat még érintőlegesen sem tartalmaz. Ráadásul a tanú a vizsgált időszakban éppen GYES-en volt. Így gyermeke fogzásáról, szokásairól, pelus tartalmáról igen fontos információkkal rendelkezhetett, de a cégről nem volt érdemi mondanivalója.
A védők megkérdezték Mihalik ügyészt, hogy mit keres a tárgyaláson a HM kommunikációs cégének alvállalkozója, a kismama?
A katonai ügyész elmondta, hogy a II. r. vádlott, vagyis miattam kellett kihallgatni a tanút. Néztem is nagyokat! Ámultam-bámultam, mint borjú az új kapura. Mi közöm nekem a kismamához? Én hűséges férj voltam!
Mielőtt még felszólalhattam volna, az ügyész helyesbített, hogy még sem a II. r. vádlott, hanem a III. r. vádlott miatt kellett idéztetnie a tanút a bírósággal. Na, ekkor megnyugodtam. Számoljon el ő otthon a kismamával!
Aztán egyszer csak megvilágosodtam. Hát persze, a viszkis dobozos népmese színdarabi változatának egyik próbáján az ügyészség megpróbálta a darabot átírni! Megpróbálta? Át is írta! A tehénke füle helyére a farka, a farka helyére a füle került. És ezt írásbeli bizonyítékokkal is alá tudom támasztani!
A viszkis dobozos történet ugyanis azzal indult Oláh Jánosnál, hogy az általa állítólagosan a minisztériumi dolgozószobámba behozott pénz valami közösen összerakott pénz volt, aminek már akkor sem volt eredete. Hát ez így nem működik – gondolták kiváló ügyészeink! Ha a tehén zabál, akkor van tej is, meg szar is. Tenni kell valamit…
Az egyik legokosabb katonai ügyésznek az az ötlete támadt, hogy a 12 millió forint gazdája legyen a HM Zrínyi Kht.! Hogyan érték el? Egy egyszerű gyanúsítással, hiszen a kóros elmeállapotú Oláh János azt is aláírta volna az ügyészeknek, hogy ő nem fiú, hanem lány.
Így aztán 2010. október 8-án az ügyészség Oláh Jánost azzal gyanúsította meg, hogy N. Dénes polgári személy, bár már 2004 óta nem dolgozott a HM Zrínyi Kht.-nál, „kapcsolatban maradt a szerződésben álló cégekkel és továbbra is különböző pénzösszegeket kért vissza az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből. 2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak. A kérésnek megfelelően Ön dr. Fapál László államtitkárnak az irodájában 2006. év elején át is adta a fenti összeget.”
Mi mondtuk! - nevetgéltek az ügyészek. De olyan, mintha ő mondta volna, hiszen elismerte, hogy úgy van, ahogy mi mondjuk! Bár egy kicsit zavaró, hogy eredeti elképzeléseikhez képest Oláhból bűnsegéd lett, N. Dénesből meg tettes, de mit számít, hulljon a férgese, éljen a NER!
Aztán, számomra érthetetlen okból viszkis dobozba kerülő pénz eredete a vádiratban megint homályossá vált, vagyis „pontosan meg nem állapítható arányokban hárman gyűjtötték össze”. Az új version szerint N. Dénes már nem ért rá, hogy a közösen összegyűjtött pénzt behozza hozzám, és ezért bízta e nemes feladatot Oláh Jánosra.
Hogy hogy jön ide a GYES-en lévő anyuka? Na, azt még nem tudom. Lehet, hogy a tápszeres üvegben volt a fent emlegetett tehénke tejecskéje?
Zoológus legyen a talpán, aki felismeri ebben a fületlen, farkatlan jószágban a szarvasmarhát! Novemberben folytatjuk. Hátha lesz egy épkézláb állatunk addigra!
