Simicskó nertárselvtársminiszter kicsinálta a katonai ügyészek vádját. Jól betett nekik. Az egyetlen tisztességes lépésük lehetne a vádelejtés. Vagy ha felállnának és átadnák civil ügyészeknek az egyébként polgári és nem katonai bíróság előtt folyó lakás-ügyet, mert azt kívánná a becsület.
Ez a per nem jó sem a katonák, sem a katonai ügyészek presztízsének. Ha erről az utóbbiról még beszélhetünk egyáltalán.
Dr. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő (MSZP) írásbeli kérdést tett fel Dr. Simicskó István honvédelmi miniszternek (Fidesz), hogy hány katonai bíró és katonai ügyész kapott szolgálati lakást, hányan vásárolták meg a szolgálati lakásukat és milyen árképzés alapján?
Dr. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő
A következő választ kapta (Ha valaki megtalálja ebben a pontos számadatokat, akkor kommentben jelezze. Magam is többeknek terjesztettem fel a kérelmét).
„A honvédelmi tárca által működtetett lakhatási támogatási rendszerben a katonai bírók és a katonai ügyészek nem az igazságszolgáltatásban betöltött beosztásuk, hanem a Honvédséggel fennálló hivatásos katonai szolgálati jogviszonyuk alapján – amennyiben egyéb, külön jogszabályban (megjegyzés: HM lakásrendelet) fennálló feltételek is fennállnak – kaphatnak lakhatási támogatást.”
Tehát adva van egy jogszabályi környezet. Ha katonai ügyész vagy, akkor teljesen természetes, hogy katonai szolgálati lakást kapsz és azt meg is veszed, de emellett még az ügyészség lakhatási támogatásaival is számolhatsz. Akár párhuzamosan is élvezheted az állami juttatásokat.
„Az ügyészi, bírói jogviszonyuk alapján privilégiumot nem élveztek ezek a beosztások, státuszokra különleges, „kivételes elbírálást” elősegítő rendelkezések nem voltak és jelenleg sincsenek tárca szinten.”
Még szerencse, hogy kivételes elbírálásban nem részesülnek! Még azt is? Nem elég, hogy katonai szolgálati lakásukat áron alul megvehették?
„A katonai bírók és ügyészek kérelmeinek elbírálására a hivatásos katonákra vonatkozó általános szabályok szerint került és a jövőben is a szerint kerül sor.”
És ez így természetes. Minden katona jogosult volt erre - az egyenruhába bújtatott, de katonának nehezen nevezhető ügyészek is - kivéve Fapál Lászlót!
Én ugyanis botorkodtam kérelmet benyújtani szolgálati lakásom értékesítésére a honvédelmi miniszternek, aki törvény szerint kizárólagos munkáltatóm volt. A katonai ügyészség szerint a kérelmemmel bűncselekmény elkövetésére bírtam rá a minisztert (felbujtás). Első fokon bűncselekmény hiányában felmentett a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Majd bizonyítás nélkül, új tényállást írt a Fővárosi Törvényszék, az anyagi és eljárási szabályok sokaságát meghágva nem jogerősen elítélt, mint bűnsegédet. A kérelmem a bírósági határozatban már a segítségnyújtás eszköze lett. Vagyis segítséget nyújtottam a miniszternek, hogy bűncselekményt kövessen el.
Gondolom, amikor híres ügyészeink megírják kérelmüket az illetékes lakásbizottsághoz vagy a honvédelmi miniszterhez, tisztában vannak a jogszabályokkal és azok be nem tartása esetén a büntetőjogi következményekkel. Mindenesetre elég ciki volt, amikor bevallásuk szerint az első fokú bírósági eljárás során tanulták a katonai jogszabályokat.
De megnyugtatom őket, Simicskó nertársminiszter megerősítette, ha egy katonai ügyész kérelmet ír szolgálati lakásának elidegenítésére, az nem felbujtás és nem bűnsegédlet.
Ha megtanulták a jogszabályokat, akkor csak írogassanak kérelmeket, csak azt kérem, ha sikerült elsajátítaniuk szakmájuk csínját-bínját, akkor ejtsék az ellenem felhozott vádat.
Köszönöm!