Megkergült ez az ország. Első pillanatban azt hittem, hogy a katonai ügyészek helyett a vádat Kutron Katalin ügyész fogja képviselni.

Ha nem ülök, biztosan leültem volna, amikor kiderült, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség egykori üdvöskéje, Kutron Katalin ügyész már nem a „bűnt üldözi”, hanem a védelmet erősíti a Tábornok-perben, ahol a Központi Nyomozó Főügyészség a vádló.

Történik mindez ma Magyarországon, ott is Debrecen városában, a 2015. esztendő december havának 10. napján.

                           Kutron Katalin még ügyész korában (fotó: mno.hu)

Kutron Katalin a BKV-per, a Hunvald-per és a Molnár Gyula elleni koncepciós vádak egyik ügyésze volt. Aztán nagyon úgy tűnik, nem hozta a kívánt politikai eredményt, így a Legfőbb Ügyészség egyszerűen lemészárolta. Hivatalvesztéssel sújtotta egy fegyelmi eljárás keretén belül, de ez is jogellenesen sikerült. Még saját emberüktől sem tudnak jogszerűen megválni!

Kutron Katalin nem is akárkit védelmez, hanem a viszkis dobozos meséjéről elhíresült Oláh János volt tábornok védőjeként vett részt a Tábornok-per mai tárgyalásán. Így fordul a kocka. Ügyészként eddig koncepciót kellett gyártania, most meg védőként be kell bizonyítania, hogy az egész egy koncepció volt. Már alig várom!

Oláh Jánost nem kell bemutatnom. Elmeorvos szakértői véleménye szerint kóros elmeállapotú. Börtönbe zárták és csak akkor engedték ki, amikor a volt honvédelmi miniszterre, annak kabinetfőnökére és rám, mint államtitkárra hamis vallomást tett. Az ügyészek jogellenesen büntetlenséget ígértek neki. Aztán azt visszavonták és vádalkut ajánlottak szóban, amit később írásban meg is kötöttek, de azt meg a bíróság nem hagyta jóvá. Ezért nem tanú, hanem vádlott a Tábornok-perben. Nem tesz vallomást a bíróságokon, így nem lehet senkit vele szembesíteni. Ma is az ügyészség foglya, bár szabad lábon van. Minden tárgyaláson ott van, és nyugtatókat osztogat a szünetben.

A Tábornok-per megismételt eljárásában még mindig a vád tanúinak meghallgatásánál tartunk. És ők rendre kijelentik a bíróság előtt, hogy tőlük senki semmilyen pénzt nem kért, és nem is adtak senkinek semmilyen magyar fizetőeszközt.

A katonai ügyészek azzal töltötték az időt, hogy szerződésszámokat olvastak fel a bíróságnak, igazolván, a cég és a HM gazdálkodó szervezet közötti üzleti kapcsolat létezett. Az sem zavarta derék ügyészeinket, hogy ezt soha senki nem vonta kétségbe. Majd jött a cég képviselője vagy alkalmazottja, és tanúként, az igazmondási kötelezettségre való kioktatása után elmondta, hogy a vádlottak közül soha senki nem kért vissza ún. visszaosztott pénzt.

Néha azért egy-egy elejtett szóból az is kiderült, hogy a tanúk nem idézésre mentek be az ügyészségre. De nem ám! Vitték őket! Tudják, jött egy fekete autó, és a „Jöjjön velünk!”- felszólítás. „Ha ellenáll, akkor őrizetbe vesszük!”

Türelmetlenül várom, hogy Kutron Katalin védőbeszédében rámutasson a Központi Nyomozó Főügyészség által elkövetett bűnökre és hibákra. Tőle talán megtudhatjuk egyszer a célszemély kiválasztásának, börtönbéli lelki sanyargatásának, valótlan vallomások kicsikarásának és a vádbéli koncepcióképzésnek a metódusát.