Viszkisdoboz

Az önkéntes haderőre történő áttérés (2004. november 3.), amelyet a Fidesz is támogatott, a tömeghadsereg irányítási szervezetétől eltérő új vezetési struktúrát kívánt. A csak „Vízfejként” emlegetett honvédelmi és katonai vezetés nem kerülhette el sorsát. A minisztérium 23 főosztálya és csoportfőnöksége helyett 11 főosztály és főcsoportfőnökség alakult, a 849 fős tárcát 650 főre csökkentettük. A HM háttérintézmények száma és létszáma is csökkent, 2006 decemberére 4.500 fő lett, a csapattagozat létszáma 24.500 főben került meghatározásra.

A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy bevezettük a védelmi tervezés alapjául szolgáló, a NATO országokban ismert gördülő költségvetési rendszert. 2005-től a költségvetési források elosztásának súlypontja a Védelmi Tervező Bizottsághoz került, tehát nem pillanatnyi erőpozíciók, lobbi érdekek határozták meg az évente rendelkezésre álló források elosztását, hanem egy hosszú távú terv, amely az egyes katonai képességek létrehozására és fenntartására készült. 2006 tavaszán a miniszterelnök kérésére kidolgoztuk a következő évek feladatait, amelyet már az új minisztériumi vezetés hajtott végre.

Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának rendszeresen beszámoltunk az elvégzett feladatokról. Az akkor még ellenzékben lévő Fidesz már előre vetítette a leszámolást, amin akkor inkább derültünk, sem mint komolyan vettünk.

:

Jegyzőkönyv az Ogy. HVB 2005. március 1. napi üléséről (részlet)

Most, 6 évvel később, a Fidesz vezette kormány fog nagyszabású leépítésekbe a honvédségnél. A napvilágra került hírt, amely szerint még idén ezer embert kívánnak szolgálati nyugdíjba küldeni, a tárca azonnal cáfolta ugyan, de Hende Csaba másnap lényegében megerősítette a Népszava értesülését. A miniszter arról beszélt, hogy „3500 ember 30 százalékát érinti az az ésszerűsítés, melynek következtében az érintettek részben nyugdíjba mennek, részben átirányítással új helyre kerülnek, részben kiválnak a rendszerből és a szabad munkaerőpiacon helyezkednek”. Ez bizony - akárhogy is csűrjük-csavarjuk a szót - ezer ember elküldését jelenti.

Egykori állami vezetőként és szakszervezeti ügyvédként egyaránt pontosan tudom, hogy időnként elkerülhetetlen az újra és újra felduzzadó bürokrácia csökkentése, és azt is, hogy a honvédség állományán belül is szükség lehet szervezeti átalakításokra. A kormánypárt azonban a saját csapdájába került. Korábban olyan hevesen tiltakozott minden nemű reform és átalakítás ellen, hogy most bármit csinál, saját magával kerül szembe. Ha leépítésekbe kezd, azért, ha pedig elbocsátás helyett mégis korkedvezményes nyugdíjba küldi az érintetteket, azért.

Elkerülhetetlen lesz az ígéretek megszegése, a magyarázkodás, mismásolás. Két dologban azonban biztos vagyok. Az egyik, hogy a kormánynak nagyon nem érdeke, hogy egy erős, jogilag felvértezett honvéd szakszervezet hatékonyan fel tudjon lépni az intézkedések ellen, és mindent meg is fog tenni, hogy ez ne következhessen be. A másik, hogy bármit is lépnek majd, a leépítésekért az előző vezetést fogják okolni. Ez nem lesz könnyű mutatvány, de hogy megpróbálják majd, arra fogadni mernék.

Nem hiszem, hogy szégyellnem kellene, hogy világ életemben munkamániás voltam, mindig legalább két állandó munkahelyem volt. A jó kereset is fontos volt persze, de elsősorban mégis a munka jelentette feladat vált lelki szükségemmé az évek alatt. Ha nagy ritkán nem kellett kora reggeltől késő délutánig a munkámmal foglalkoznom, hajlamos voltam úgy érezni, hogy semmittevő vagyok.

Az egyik legsűrűbb évem a 2004-es volt. A Nemzetvédelmi Egyetemen oktattam alkotmányjogot, mellette vittem a Honvédszakszervezet tagjainak kifutó ügyeit a munkaügyi bíróságokon, ügyvédként a HM egyik háttérintézményének jogi ügyeit intéztem és még magánügyfeleimmel is foglalkoztam.

Ennek az évnek őszén Juhász Ferenc honvédelmi miniszter felajánlotta a HM közigazgatási államtitkári beosztását. Egy nap gondolkodási időt kaptam. Váratlanul ért a felkérés, de tudtam, hogy a közigazgatásban, a jogászi pálya szakmai csúcsát jelentő munkakört nem lehet visszautasítani. A miniszter azt a feladatot szabta, hogy készüljek fel a HM és háttérintézményei átszervezésére, racionalizálására, az integrált minisztérium megteremtésére.

Katona voltam. Már jó ideje ügyvédkedtem, tíz évig tanítottam alkotmányjogot, közszolgálati jogot, honvédelmi igazgatást. Ismertem a rendszert kívülről és belülről. Magamban hordoztam a katonák vágyait, reményeit és elvárásait. Azt tekintettem feladatomnak, hogy a lehető legjobb megoldást találjam meg a politikai elképzelések és a szakmai lehetőségek között. Több hónapom volt a felkészülésre és az nem telt el eredménytelenül. Szerencsémre sikerült titokban tartani a sajtó előtt a miniszter személyi elképzelését, így zavartalanul készülhettem leendő szakmai beosztásomra.

Zsombor fiam abban az órában született, amikor a minisztériumban hivatalos bemutatásom zajlott, emiatt születésénél nem lehettem ott. 2004. december 10-én a köztársasági elnöktől hivatalosan is átvehettem kinevezésemet. Állami vezető lettem.

Úgy érzetem, hogy aznap elértem szakmai karrierem csúcsára. Az sem érdekelt, hogy ebben a pozícióban jóval kevesebbet kerestem, mint előzőleg ügyvédként. Teljes erőmmel az új feladatra koncentráltam. Boldog voltam, tele energiával, és fogalmam sem volt róla, mit hoz a jövő.

A hétvégém izgalmas munkával telt: tyúkólat építettem. Nemrégiben ugyanis tyúkokat és kacsákat vásároltunk, hogy a konyhakerttel együtt némileg olcsóbbá tegyék a mindennapokat. Éppen az új ól festésénél tartottam, amikor eszembe ötlött, hogy vajon nem lehet-e ebből bajom a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Az megnyugtató ugyan, hogy gondoskodó kormányunk kifejezetten szereti a tyúktartást: olvasom, hogy még a devizamenekültek ócsai telepén is kötelező lesz a miniszterelnök iránymutatása szerinti háztáji szorgoskodás. Ebben az értelemben akár mintapolgár is lehetnék, de nem vagyok benne biztos, hogy afféle elszámoltatott osztályellenségként a dolgozó néppel azonos szabályok vonatkoznak-e rám. Lehet, hogy a tyúkólammal úgy járok majd, mint a disznótulajdonos kulák, akit egy hozott kincstári szalonnával együtt lefényképeztek és a Szabad Nép címlapján találta magát.

Gondoltam, nem várom meg, amíg a HírTV drámai erejű oknyomozó riportban számol be százmilliós luxustyúkólamról, amelyhez a szomszéd nagyüzemi csirkefarmja szolgál majd vágóképként. Éppen ezért eldöntöttem, hogy a legilletékesebbhez fordulok, és preventív módon feljelentem magam Budai Gyulánál. Ő nemrégiben azt nyilatkozta, hogy kifejezetten szívesen veszi a feljelentéseket, - ezzel is tisztelegve a magyar történelem leginkább haladó időszaka előtt, amelyet az itt elérhető oktató diafilm is megidéz.
 

Szeretve Tisztelt Kormánybiztos Úr!

Alulírott Dr. Fapál László, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének többszörösen elszámoltatott ellensége engedelmeskedve az építő önkritika belső parancsának ezúton kívánom feljelenteni magam Önnél.

Az elmúlt napokban pártunk és kormányunk iránymutatását követve tyúkólat építettem, de a régi, letűnt világból hozott reflexeimnek engedelmeskedve, ehhez előzőleg nem kértem engedélyt Öntől. Pedig pontosan tudtam, hogy még nem állok az ideológiai fejlettség azon szintjén, hogy ezt önállóan csak úgy megtehessem.

Jelentem, hogy a csirkéket a piacon vásároltam, de előzőleg elfelejtettem meggyőződni az eladó elvi álláspontjáról a hanyatló Nyugattal kapcsolatban. Az általam beszerzett magyar tyúkfajták közé bűnös hanyagságból német származású hibrid is keveredett, de már folyamatban van lecserélése egy politikailag megbízható kínai fajtára. A tőkés récék sajnos még össze-vissza hápognak, de már intézkedtem helyettük néma kacsák beszerzéséről.

A tyúkól építési számláival el tudok számolni,  de a takarmányt barátaimtól kaptam ajándékba, akik remélem, nem kerülnek eljárás alá emiatt. A tyúkól kialakítása során vétkes módon elfelejtettem gondoskodni arról, hogy elegendő szabad felületet biztosítsak a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata számára. Felismerve hibámat, azóta esténként felolvasok a jószágoknak a Nyilatkozatból, ami biztos vagyok benne, hogy jótékony hatással lesz a tojáshozamra.

Mulasztásaimért és bűneimért önkritikát gyakorlok, és az ilyenkor szokásos önkéntes büntetésre is  megtettem az előkészületeket. Vállalom, hogy a tyúkólat, ha kell, feketére festem át, rajta az Ön kívánsága szerinti elszámoltatott, ellenség vagy kulák felirattal. A tyúkól az Ön által kiválasztott haladó szellemű újságírók számára hétköznapokon munkaidőben megtekinthető, mivel ezzel is hozzá kívánok járulni, hogy beszámolóikon keresztül az én elrettentő példámból tanulhassanak mindazok, akik még nem találták meg helyüket  Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Még egyszer köszönöm eddigi óvó szeretetét, a népért végzett fáradhatatlan munkáját, s kérem ügyemben mielőbbi éber intézkedését,
 

Üdvözlettel, Szabadság!

Dr. Fapál László
elszámoltatott

A levelet postára adtam és most izgatottan várom az eligazítást.
 

Az elmúlt héten Bolgár Györggyel beszélgettem a Klubrádióban, a szerkesztő műsorvezetőnek volt egy kérdése, ami azóta sem hagyott nyugodni. A kérdés lényege az volt, hogy ez az eljárás ellenem folyik vagy a volt honvédelmi miniszter a célpont.

A kérdés megválaszolását az Olvasóra bízva úgy döntöttem, egy kicsit visszautazom az időben, az első Orbán kormány időszakába és nézzük meg, hogy mi történt akkor velem.

Prológus:

1994-től hivatásos szolgálati viszonyom fennállása alatt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Jogtudományi tanszékének egyetemi adjunktusaként alkotmányjogot oktattam, és 1997-től ügyvédi tevékenységet is folytattam, amelyet az ügyvédi törvény lehetővé tett. Ugyanis az állami alkalmazásban álló egyetemi oktató ügyvéd is lehet, mert oktatóként nem gyakorol közhatalmat. A legnagyobb katonai szakszervezet, a Honvédszakszervezet Jogsegélyszolgálatának vezetőjeként is tevékenykedtem.

Egy rövid kronológiát adok közre, amely ma épp úgy aktuális, mint akkor volt:

1999. május 25. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt megbízóm, a Kónya Péter által vezetett Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége felperes képviseletében – egyeztetési kötelezettség elmulasztása miatt - megállapítási keresetet nyújtottam be az első Orbán kormány öt minisztériuma ellen. A kormány ugyanis „elfelejtette” bevonni az érdekképviseleteket a szolgálati törvény módosításának előkészítésébe, ami jogszabályba ütközött. Az ügy ma talán rövidhírbe se kerülne be, annyira mindennapossá vált ez a gyakorlat, de akkor még botrány lett belőle:

A cikk a Népszava 1999. június 11-ei számában jelent meg.

1999. június 17. A kormány válaszára nem kellett sokáig várni. No, nem a bíróság előtt. A HM akkori fideszes közigazgatási államtitkára levelében a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökéhez fordult és összeférhetetlenségi eljárást kezdeményezett ellenem.

A kormánynak hirtelen sürgőssé vált az eljárás.

1999. június 29. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke levelében felszólított az összeférhetetlenség megszüntetésére, ami ellen panaszt jelentettem be, mert a kamara saját belső eljárási szabályait sem tartotta be. Ugyanis nem folytattak le összeférhetetlenségi eljárást, ami pedig ilyen esetben kötelező.

A Népszava 1999. augusztus 2-án írt a folytatásról.

A legviccesebb momentum az volt, hogy honvédelmi államtitkár óvó szeretettel a hangjában azt nyilatkozta, hogy dehogyis van baj énvelem, sőt, éppen azért kezdeményezte ügyvédi tevékenységem leállítását, mert „katonaként ragaszkodnak hozzám”. A kamara összeférhetetlenségi bizottsága végül új eljárásában megállapította, hogy a szolgálati viszony keretén belül ellátott egyetemi oktatói státuszom és az ügyvédi tevékenységem nem összeférhetetlen.

Levelem az ügyvédi kamarának.

Az ügyvédi kamara azonban ennek ellenére mégis kizárt az ügyvédek sorából. A jogerős kamarai határozat végrehajtását a Fővárosi Bíróság felfüggesztette, majd 2000-ben javamra döntött. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemben 2003-ban a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy nem vagyok összeférhetetlen.

A bíróság mindenben nekem adott igazat.

Kamarai eltávolításomra tett lépésekkel párhuzamosan egyetemi oktatói státuszomat a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervei meg kívánták szüntetni. Biztos nem olvasták a honvédelmi államtitkár nyilatkozatát, aki biztosította a sajtót, hogy ilyesmit nem terveznek. Végül arra kötelezték az egyetem rektorát, hogy az egyetem munkaköri jegyzékét maga módosítsa és törölje munkakörömet. Így aztán hamar az utcán találtam volna magamat. Azonban az egyetem független rektora szembe szállt a HM vezetésével. A rektor, a kar vezetése és tanszékvezetőm támogatták, hogy továbbra is elláthassam oktatói és ügyvédi tevékenységemet.

Mindezek után teljesen természetes volt, hogy ügyvédként egye többen kerestek meg politikailag érzékeny ügyekben. Amikor 2000-ben Orbán Viktor miniszterelnök a hírek szerint személyesen jelölte ki Szabó János honvédelmi miniszter részére, hogy mely tábornokokat kell a hadseregtől kirúgni, én voltam jogi tanácsadójuk, illetve a munkaügyi pert vállaló egyetlen tábornok jogi képviselője is. A munkaügyi bíróság ítélethozatalára nem volt szükség, mert a 2002-es választásokat követően az érintett tábornok szolgálati viszonyát Juhász Ferenc honvédelmi miniszter helyreállította.

Visszatérve a bevezetőben idézett riporteri kérdésre: nem gondolom, hogy a kreált viszkisdoboz-ügyben én lennék a legnagyobb vad, akit szeretnének célkeresztbe terelni. De az biztos, hogy a bíróság előtti, fent idézett győzelmeimmel sok ellenséget szereztem magamnak.

Egy hete adtam fel álláshirdetést az Expressz újság internetes oldalán. Egyes médiumok hírértékű anyagként kezelték a hirdetésemet, így sok ember megtudhatta, hogy munkát keresek.

Amerikai Népszava

ATV.hu

Magyar Nemzet

Klubrádió (interjú Bolgár Györggyel)

Többen kérdezték, hogy komolyan gondolom-e, nem érzem-e megalázónak, hogy egykori államtitkárként munkáért kuncsorgok a nyilvánosság elé. Azt válaszoltam, hogy az lenne a megalázó a magam számára, ha letennék arról, hogy eltartsam a családomat. Tényleg reménykedtem és ma is reménykedem abban, hogy lesznek olyan munkaadók, akiknek szükségük van a szakértelmemre, valamely végzettségeimnek megfelelő szakterületen.

Volt, aki egyenesen rákérdezett, hogy nem „kamu-e” például a betanítói ív- és lánghegesztői végzettségem. Azt válaszoltam, hogy sem most, sem máskor nem állítok valótlant, de most a blogban bemutatom bizonyítványomat is:



Más ismerőseim azon aggódtak, hogy csak kihívom magam ellen a sorsot, és a jobboldali sajtó újra rám fog szállni. Nos, nekik igazuk volt, bár meglepetés nem ért. Az április óta csendes HírTv azonnal ellentámadásba lendült, és híradójában igyekezett megint lejáratni, de ez nem volt elég, a nyári szünetre tekintettel a Célpont műsorában ismétlésre került a honvédelmi viszkisdoboz története.

Az adás miatt a szükséges jogi lépéseket meg fogom tenni. A HírTv műsorai köszönő viszonyban sincsenek – hogy ne legyek sértő - az objektív tényekkel. Ha csak a rólam szóló valótlan híradásaikat nézem, képet kapok arról, mennyi igazság lehet a többi hírükben. Vagy elolvasom a Magyar Nemzet hétfői publicisztikáját, amely az 50-es évek hangján kéri ki magának, hogy egy osztályellenség munkát mer keresni, és szolídan a bebörtönzésemet sürgeti.

Uszítás, hazugság, zsigeri indulatok. Nem csoda, hogy a legtöbb befeketített ember inkább elbújik, megpróbál csöndben maradni. Én erre nem vagyok hajlandó, nem fogok lesütött szemmel járni. És van egy erős „fegyverem” is velük szemben: valódi keresztényként, hívő római katolikusként képes vagyok a megbocsátásra.

Egy hét alatt nyolc állásajánlat érkezett. Tudom, hogy a legtöbb állás nélkül maradt ember még ennyi közül sem válogathat, mégsem mondhatom, hogy az első hét sikert hozott volna. A honvédelmi miniszter természetesen nem kínált fel beosztást a hadseregben és közmunka felügyelői állásra sem érkezett ajánlat. Nem ért meglepetésként, hogy az állami és önkormányzati szervek sem kerestek meg ajánlataikkal. De lakatosként, betanító ív- és lánghegesztőként, sportedzőként, gépészmérnökként vagy szakvizsgázott jogászként sem kaptam állásajánlatot.

Internetes munkára érkezett ajánlat – heti hatezerért – amelyet az ajánlattevő a diákok számára kereset kiegészítésként javasol. Három ajánlat érkezett, amelyben a feladók működő üzlethálózatukba való beszervezés céljából kerestek meg, ahol különféle termékeket kellene árulni, és másokat is be kellene szervezni. Kaptam olyan játékra való felhívást is, ahol kis befektetéssel milliárdokat nyerhetnék. Két ügynöki állásajánlat is jött (biztosítási és pénzügyi közvetítő), amely nem nekem való. Tisztességes ajánlatnak tűntek, de személyiségemtől idegen a különféle biztosítások és egyéb pénzügyi tranzakciók emberekre való rábeszélése. Tudom, hogy ezen a területen nem teljesítenék jól. Kaptam viszont egy konkrét ajánlatot egy vállalkozótól, aki CNC szerszámgépeket javít. A szimpatikus állásajánlatot azonban nem tudtam elfogadni, mert e szerszámgépek javításához semminemű szakértelemmel nem rendelkezem.  

Egyelőre tehát itt tart az álláskeresés, később beszámolok majd a további fejleményekről. Egy pozitív eredményről azonban már most írhatok: a blogomat több ezren olvasták a hirdetésnek köszönhetően, s rengeteg támogató, együtt érző e-mailt kaptam. Ezekből a bátorító üzenetekből sok erőt merítek.

Annak, aki egész életében dolgozott és egy reggel arra ébred, hogy előre nem látható ideig nem dolgozhat a szakmájában, el kell gondolkoznia azon, mit is fog magával kezdeni a jövőben. Főleg, ha négy, hamarosan pedig öt gyerekről kell gondoskodnia. Kezdetben számba veszi iskolai végzettségét, szakmai gyakorlatát és bízik abban, hogy majd csak lesz valahogy:

Rendelkezem lakatos szakmával, betanító ív- és lánghegesztői végzettséggel, lehetnék sportedző egy lőtéren, vagy gépészmérnök egy vállalatnál. Tudásom azonban megkopott és már korszerűtlen, mert mindezt az „átkosban” szereztem. A katonai diplomámat (okleveles gépesített lövésztiszt) hasznosítva biztonsági őr is lehetnék, de büntetőeljárás alatt állok, s a feddhetetlenség követelménye miatt nem alkalmazhatnának. Ami piacképesebb: 1994-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (summa cum laude eredménnyel), rá három évre szakvizsgáztam (jeles eredménnyel). 1997 óta ügyvédi tevékenységet folytatok, kivéve másfél év megszakítást, amikor állami vezető voltam. Ha ügyvédként nem is praktizálhatok, amíg az eljárás tart, jogászként jól hasznosítható tudással rendelkezem.

Életrajzom egy régi honvédségi évkönyvben.

Az ábrándozó állástalan ezek után megpróbálja kapcsolatrendszerét állás ügyben frissíteni, de hamar rá kell jönnie, hogy minden kedvező bíztatás ellenére a büntetőeljárás alá vontakat a munkaadók nem szeretik. Akinek pedig a neve mellé az „elszámoltatás” szót is kidobja az internetes kereső, az a leginkább politikafüggetlen munkaadónál is csak zavart magyarázkodásra számíthat. Volt, aki kerek-perec megmondta, hogy nem kívánja az állami szervek figyelmét felhívni a cégére, és ezt én értsem meg. Megértettem. 60 éve is kockázatot vállalt, aki osztályellenséget alkalmazott, ma újra ilyen időket élünk.

Én azonban nem adom fel, hiszen azt olvasom az újságban, hogy jön a munkaalapú társadalom, ahol, aki dolgozni akar, az boldogul. Ráadásul a katonai szakmában már el is kezdődött a munka forradalma. Kormányunk szívén viseli a szolgálati nyugdíjasok sorsát, elveszi vagy adóztatja a nyugdíjakat, ha nem mennek vissza dolgozni. Meg is fordult a fejemben, hogy nyugállományú ezredesként kérhetném a honvédelmi minisztertől reaktiválásomat. Némiképp nehezíti a dolgot, hogy az utolsó munkakörébe kell a katonákat visszahelyezni. Az én utolsó beosztásom közigazgatási államtitkár volt a honvédelmi minisztériumban – érdekes lenne, amikor erre hivatkozva munkára jelentkeznék egykori munkahelyemen. A másik perspektíva is izgalmas: a reaktivált rendőrökhöz hasonlóan – a belügyminiszter elképzelése szerint – közmunka felügyelő is lehetne belőlem egy korszerű, szigorúan önkéntes munkatáborban. Csakhogy úgy tűnik, a gigantikus állami építkezésekre egy kicsit még várni kell, nekem pedig már most el kellene tartanom a családomat.

Ezért úgy döntöttem, hogy álláshirdetéssel próbálkozom:

„Kormányzati elszámoltatás miatt állástalanná vált nyugállományú honvéd ezredes 14 év ügyvédi (büntető, polgári és munkajogi szakterület), valamint államigazgatási gyakorlattal, egyetemi adjunktusi fokozattal, lakatos, gépészmérnök, ív- és lánghegesztő szakmai végzettséggel állást keres. Minden megoldás érdekel! További részletek: http://viszkisdoboz.blog.hu Értesítés: dr.fapal.laszlo@gmail.com”

A hirdetés a mai napon megjelent az Expressz újság internetes oldalán. Budapesten és Pest megyében bárhol vállalok munkát. Mivel valamilyen kerületet meg kellett adni a hirdetőújság oldalán lakóhelyül, Budai Gyula kedvéért a XIII. kerületet választottam, ha már ott található az állítólagos luxuslakásom. Egyébként most Táborfalván lakom.

Kíváncsian várom az ajánlatokat.