Annak, aki egész életében dolgozott és egy reggel arra ébred, hogy előre nem látható ideig nem dolgozhat a szakmájában, el kell gondolkoznia azon, mit is fog magával kezdeni a jövőben. Főleg, ha négy, hamarosan pedig öt gyerekről kell gondoskodnia. Kezdetben számba veszi iskolai végzettségét, szakmai gyakorlatát és bízik abban, hogy majd csak lesz valahogy:
Rendelkezem lakatos szakmával, betanító ív- és lánghegesztői végzettséggel, lehetnék sportedző egy lőtéren, vagy gépészmérnök egy vállalatnál. Tudásom azonban megkopott és már korszerűtlen, mert mindezt az „átkosban” szereztem. A katonai diplomámat (okleveles gépesített lövésztiszt) hasznosítva biztonsági őr is lehetnék, de büntetőeljárás alatt állok, s a feddhetetlenség követelménye miatt nem alkalmazhatnának. Ami piacképesebb: 1994-ben végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (summa cum laude eredménnyel), rá három évre szakvizsgáztam (jeles eredménnyel). 1997 óta ügyvédi tevékenységet folytatok, kivéve másfél év megszakítást, amikor állami vezető voltam. Ha ügyvédként nem is praktizálhatok, amíg az eljárás tart, jogászként jól hasznosítható tudással rendelkezem.
Életrajzom egy régi honvédségi évkönyvben.
Az ábrándozó állástalan ezek után megpróbálja kapcsolatrendszerét állás ügyben frissíteni, de hamar rá kell jönnie, hogy minden kedvező bíztatás ellenére a büntetőeljárás alá vontakat a munkaadók nem szeretik. Akinek pedig a neve mellé az „elszámoltatás” szót is kidobja az internetes kereső, az a leginkább politikafüggetlen munkaadónál is csak zavart magyarázkodásra számíthat. Volt, aki kerek-perec megmondta, hogy nem kívánja az állami szervek figyelmét felhívni a cégére, és ezt én értsem meg. Megértettem. 60 éve is kockázatot vállalt, aki osztályellenséget alkalmazott, ma újra ilyen időket élünk.
Én azonban nem adom fel, hiszen azt olvasom az újságban, hogy jön a munkaalapú társadalom, ahol, aki dolgozni akar, az boldogul. Ráadásul a katonai szakmában már el is kezdődött a munka forradalma. Kormányunk szívén viseli a szolgálati nyugdíjasok sorsát, elveszi vagy adóztatja a nyugdíjakat, ha nem mennek vissza dolgozni. Meg is fordult a fejemben, hogy nyugállományú ezredesként kérhetném a honvédelmi minisztertől reaktiválásomat. Némiképp nehezíti a dolgot, hogy az utolsó munkakörébe kell a katonákat visszahelyezni. Az én utolsó beosztásom közigazgatási államtitkár volt a honvédelmi minisztériumban – érdekes lenne, amikor erre hivatkozva munkára jelentkeznék egykori munkahelyemen. A másik perspektíva is izgalmas: a reaktivált rendőrökhöz hasonlóan – a belügyminiszter elképzelése szerint – közmunka felügyelő is lehetne belőlem egy korszerű, szigorúan önkéntes munkatáborban. Csakhogy úgy tűnik, a gigantikus állami építkezésekre egy kicsit még várni kell, nekem pedig már most el kellene tartanom a családomat.
Ezért úgy döntöttem, hogy álláshirdetéssel próbálkozom:
„Kormányzati elszámoltatás miatt állástalanná vált nyugállományú honvéd ezredes 14 év ügyvédi (büntető, polgári és munkajogi szakterület), valamint államigazgatási gyakorlattal, egyetemi adjunktusi fokozattal, lakatos, gépészmérnök, ív- és lánghegesztő szakmai végzettséggel állást keres. Minden megoldás érdekel! További részletek: http://viszkisdoboz.blog.hu Értesítés: dr.fapal.laszlo@gmail.com”
A hirdetés a mai napon megjelent az Expressz újság internetes oldalán. Budapesten és Pest megyében bárhol vállalok munkát. Mivel valamilyen kerületet meg kellett adni a hirdetőújság oldalán lakóhelyül, Budai Gyula kedvéért a XIII. kerületet választottam, ha már ott található az állítólagos luxuslakásom. Egyébként most Táborfalván lakom.
Kíváncsian várom az ajánlatokat.
