Az elmúlt héten Bolgár Györggyel beszélgettem a Klubrádióban, a szerkesztő műsorvezetőnek volt egy kérdése, ami azóta sem hagyott nyugodni. A kérdés lényege az volt, hogy ez az eljárás ellenem folyik vagy a volt honvédelmi miniszter a célpont.

A kérdés megválaszolását az Olvasóra bízva úgy döntöttem, egy kicsit visszautazom az időben, az első Orbán kormány időszakába és nézzük meg, hogy mi történt akkor velem.

Prológus:

1994-től hivatásos szolgálati viszonyom fennállása alatt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Jogtudományi tanszékének egyetemi adjunktusaként alkotmányjogot oktattam, és 1997-től ügyvédi tevékenységet is folytattam, amelyet az ügyvédi törvény lehetővé tett. Ugyanis az állami alkalmazásban álló egyetemi oktató ügyvéd is lehet, mert oktatóként nem gyakorol közhatalmat. A legnagyobb katonai szakszervezet, a Honvédszakszervezet Jogsegélyszolgálatának vezetőjeként is tevékenykedtem.

Egy rövid kronológiát adok közre, amely ma épp úgy aktuális, mint akkor volt:

1999. május 25. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt megbízóm, a Kónya Péter által vezetett Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége felperes képviseletében – egyeztetési kötelezettség elmulasztása miatt - megállapítási keresetet nyújtottam be az első Orbán kormány öt minisztériuma ellen. A kormány ugyanis „elfelejtette” bevonni az érdekképviseleteket a szolgálati törvény módosításának előkészítésébe, ami jogszabályba ütközött. Az ügy ma talán rövidhírbe se kerülne be, annyira mindennapossá vált ez a gyakorlat, de akkor még botrány lett belőle:

A cikk a Népszava 1999. június 11-ei számában jelent meg.

1999. június 17. A kormány válaszára nem kellett sokáig várni. No, nem a bíróság előtt. A HM akkori fideszes közigazgatási államtitkára levelében a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökéhez fordult és összeférhetetlenségi eljárást kezdeményezett ellenem.

A kormánynak hirtelen sürgőssé vált az eljárás.

1999. június 29. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke levelében felszólított az összeférhetetlenség megszüntetésére, ami ellen panaszt jelentettem be, mert a kamara saját belső eljárási szabályait sem tartotta be. Ugyanis nem folytattak le összeférhetetlenségi eljárást, ami pedig ilyen esetben kötelező.

A Népszava 1999. augusztus 2-án írt a folytatásról.

A legviccesebb momentum az volt, hogy honvédelmi államtitkár óvó szeretettel a hangjában azt nyilatkozta, hogy dehogyis van baj énvelem, sőt, éppen azért kezdeményezte ügyvédi tevékenységem leállítását, mert „katonaként ragaszkodnak hozzám”. A kamara összeférhetetlenségi bizottsága végül új eljárásában megállapította, hogy a szolgálati viszony keretén belül ellátott egyetemi oktatói státuszom és az ügyvédi tevékenységem nem összeférhetetlen.

Levelem az ügyvédi kamarának.

Az ügyvédi kamara azonban ennek ellenére mégis kizárt az ügyvédek sorából. A jogerős kamarai határozat végrehajtását a Fővárosi Bíróság felfüggesztette, majd 2000-ben javamra döntött. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemben 2003-ban a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy nem vagyok összeférhetetlen.

A bíróság mindenben nekem adott igazat.

Kamarai eltávolításomra tett lépésekkel párhuzamosan egyetemi oktatói státuszomat a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervei meg kívánták szüntetni. Biztos nem olvasták a honvédelmi államtitkár nyilatkozatát, aki biztosította a sajtót, hogy ilyesmit nem terveznek. Végül arra kötelezték az egyetem rektorát, hogy az egyetem munkaköri jegyzékét maga módosítsa és törölje munkakörömet. Így aztán hamar az utcán találtam volna magamat. Azonban az egyetem független rektora szembe szállt a HM vezetésével. A rektor, a kar vezetése és tanszékvezetőm támogatták, hogy továbbra is elláthassam oktatói és ügyvédi tevékenységemet.

Mindezek után teljesen természetes volt, hogy ügyvédként egye többen kerestek meg politikailag érzékeny ügyekben. Amikor 2000-ben Orbán Viktor miniszterelnök a hírek szerint személyesen jelölte ki Szabó János honvédelmi miniszter részére, hogy mely tábornokokat kell a hadseregtől kirúgni, én voltam jogi tanácsadójuk, illetve a munkaügyi pert vállaló egyetlen tábornok jogi képviselője is. A munkaügyi bíróság ítélethozatalára nem volt szükség, mert a 2002-es választásokat követően az érintett tábornok szolgálati viszonyát Juhász Ferenc honvédelmi miniszter helyreállította.

Visszatérve a bevezetőben idézett riporteri kérdésre: nem gondolom, hogy a kreált viszkisdoboz-ügyben én lennék a legnagyobb vad, akit szeretnének célkeresztbe terelni. De az biztos, hogy a bíróság előtti, fent idézett győzelmeimmel sok ellenséget szereztem magamnak.