Nem hiszem, hogy szégyellnem kellene, hogy világ életemben munkamániás voltam, mindig legalább két állandó munkahelyem volt. A jó kereset is fontos volt persze, de elsősorban mégis a munka jelentette feladat vált lelki szükségemmé az évek alatt. Ha nagy ritkán nem kellett kora reggeltől késő délutánig a munkámmal foglalkoznom, hajlamos voltam úgy érezni, hogy semmittevő vagyok.

Az egyik legsűrűbb évem a 2004-es volt. A Nemzetvédelmi Egyetemen oktattam alkotmányjogot, mellette vittem a Honvédszakszervezet tagjainak kifutó ügyeit a munkaügyi bíróságokon, ügyvédként a HM egyik háttérintézményének jogi ügyeit intéztem és még magánügyfeleimmel is foglalkoztam.

Ennek az évnek őszén Juhász Ferenc honvédelmi miniszter felajánlotta a HM közigazgatási államtitkári beosztását. Egy nap gondolkodási időt kaptam. Váratlanul ért a felkérés, de tudtam, hogy a közigazgatásban, a jogászi pálya szakmai csúcsát jelentő munkakört nem lehet visszautasítani. A miniszter azt a feladatot szabta, hogy készüljek fel a HM és háttérintézményei átszervezésére, racionalizálására, az integrált minisztérium megteremtésére.

Katona voltam. Már jó ideje ügyvédkedtem, tíz évig tanítottam alkotmányjogot, közszolgálati jogot, honvédelmi igazgatást. Ismertem a rendszert kívülről és belülről. Magamban hordoztam a katonák vágyait, reményeit és elvárásait. Azt tekintettem feladatomnak, hogy a lehető legjobb megoldást találjam meg a politikai elképzelések és a szakmai lehetőségek között. Több hónapom volt a felkészülésre és az nem telt el eredménytelenül. Szerencsémre sikerült titokban tartani a sajtó előtt a miniszter személyi elképzelését, így zavartalanul készülhettem leendő szakmai beosztásomra.

Zsombor fiam abban az órában született, amikor a minisztériumban hivatalos bemutatásom zajlott, emiatt születésénél nem lehettem ott. 2004. december 10-én a köztársasági elnöktől hivatalosan is átvehettem kinevezésemet. Állami vezető lettem.

Úgy érzetem, hogy aznap elértem szakmai karrierem csúcsára. Az sem érdekelt, hogy ebben a pozícióban jóval kevesebbet kerestem, mint előzőleg ügyvédként. Teljes erőmmel az új feladatra koncentráltam. Boldog voltam, tele energiával, és fogalmam sem volt róla, mit hoz a jövő.