Viszkisdoboz

A kormányzópárt hűséges kiszolgálója és vasökle, a jogi szakszerűség és jobboldali erkölcs fellegvára, a Központ Nyomozó Főügyészség újabb (sár)dobásra készül. Nemrég kaptam kézhez az etalon ügyészségtől 2013. május 09. napjára szóló szíves invitálást iratismertetésre. Ez azt jelenti, hogy az ügyészség a nyomozást lezárta és vádat fognak emelni ellenem. Immár a harmadikat. Nem vagyok elszámoltatási rekorder, vannak nálam rosszabb helyzetben lévők is, de már nagyon unom a felesleges köröket, amiket futtatnak velem.

Megtapasztaltuk azt, amikor az ügyészek a Tábornok perben fegyverletételre kényszerültek. Láttuk már az a helyzetet, amikor az ügyészek szolgálati lakásom ügyében vaktölténnyel lőttek miniszterre és államtitkárra, és azon búslakodtak, hogy miért nem döglik már meg az a nyúl. Holott olyan szép vádiratot írtak…. Azonban bíróság döntése alapján újra meg kellene tölteni a puskát, de a lőszer is elfogyott és a fegyver sincs már meg. Elvitte a cica. A Magyar Nemzet büszkesége, Haraszti Gyula aranytollú újságíró eközben azon kesereg, hogy az ügyészeknek nem lesz könnyű dolga a bizonyítással. Azt sugallja írásában, hogy „ezek” bűnözők, csak nem lehet majd bizonyítani.

Aki nem követi a blogot folyamatosan, az összezavarodik. Melyik ügy ez már megint? Annak már nincs vége? – kérdezik tőlem. Lassan már a Hír Tv sem tudja a nézőinek elmagyarázni, hogy melyik ügy éppen miről szól azon kívül, hogy a Gyurcsány-kormány egy államtitkáráról van szó, vagyis egy bűnösről, akit példásan meg kell büntetni. Azért, mert egyszerűen nem lehet bűntelen, mint a mai kormány tagjai. Ma is azt olvastam a Magyar Nemzetben, hogy a vagyon elleni bűncselekménnyel vádolt miniszter és államtitkára valójában korrupciós cselekményt követett el. Én megértem, hogy a vérgőzös jobboldal nem érti mi az a hűtlen kezelés, a korrupcióról meg nem szabad, hogy saját véreik, a maffia kormányzást meghonosító Orbán-kormány, a trafikosok, a közgépesek vagy más fideszes offshore lovagok jussanak eszébe. Mert tudjuk, ami a Hír Tv-n nincs, az valójában nem is létezik.

Megjegyzem, az újabb gyanúsítás és ez a tervezett vád pedig már annyira erőtlen, mintha az ügyészek csúzlival készülnének elefántot lőni. Az egész ügyészi koncepcióból körülbelül annyi igaz, hogy 2006 tavaszán valóban a HM közigazgatási államtitkára voltam és valóban felterjesztettem egy kérelmet a miniszternek döntésre, amellyel a szakmai szervek előkészítő munkája alapján egyetértettem. 

Emlékeztetem az olvasókat, hogy 2013. február 21. napján gyanúsítottként hallgatott ki a Központi Nyomozó Főügyészség jelentős kárt okozó csalás bűntette gyanúja miatt, amelyet a vádhatóság szerint társtettesként követtem el.

Ez az eljárás egy újabb lakás ügy, amely hűtlen kezelés miatt indult. Aztán a honvédelmi minisztert egyszer csak tanúként hallgatták ki, és belőlem meg csalót csináltak. A gyanúsítás szerint jogtalan haszonszerzési célzattal 2006 tavaszán megtévesztettem a honvédelmi minisztert, akivel meg egyébként ugyanebben az időszakban saját lakásom ügyében ugyanazon ügyészség vádja szerint összejátszottam.

Történt ugyanis, hogy a HM egyik főosztályvezetője kérelmet nyújtott be a miniszternek, hogy szolgálati lakása bérleti szerződésének időtartamát – határozottról határozatlanra - módosítsa. A miniszter ehhez – felterjesztésemre – hozzájárult. Ennyi történt, semmi más. Az ügyészség álláspontja szerint nekem tudnom kellett, hogy a kérelem jogszerűen nem teljesíthető, így a minisztert megtévesztve olyan helyzetbe hoztam egy főosztályvezetőt, amelynek következtében későbbiekben az ezredes úr – amikor már a nevemre sem emlékeztek a HM-ben - kedvezményes áron megvásárolhatott egy szolgálati lakást.

Többször kifejtettem már, hogy a honvédelmi minisztert soha, semmilyen körülmények között nem tévesztettem meg. Mindenkor a jogszabályok mentén vezettem a minisztérium szakmai apparátusát. Döntéseimet a szakmai szervek javaslatai alapján hoztam meg. Ha kellett, választottam a döntési alternatívák közül. Ez volt a dolgom, ezért tartottak. Sem jogi, sem erkölcsi értelemben nem tartom magamat bűnösnek.

Persze erkölcs kérdésében nem is kell messzebbre látnom a Központi Nyomozó Főügyészségnél ügyészségvezetői munkakört betöltő Keresztes Imre főügyésznél. A főügyész élettársa a gyanú szerint 400 milliót sikkasztott. A főügyész pedig maradt főügyész.

                      Dr. Veress Júlia bíró (fotó: Deák Zoltán)

Eltelt egy hét az első bírósági tárgyalás óta. Sokan latolgatják az esélyeket, vajon a Központi Nyomozó Főügyészség képes lesz-e arra, hogy a megalapozatlan vádat „megalapozottá” tegye, főként, hogy az általa alkotott koncepciót megváltoztatva már ne az egész ló, csak a lóláb lógjon ki. Nem utolsó sorban, hogy a bíróság számára tárgyalhatóvá váljon az ügy.

Ismerve a rendszerszintű ügymenetet, először az ügyészségen nyilván egy főnöki letolás következett, majd megerősítették a Központi Nyomozó Főügyészséget legfelsőbb ügyészségi ügyészekkel. Utána gyorsan elkészült több javaslat, amiből a legfőbb ügyész kabinetje fogja majd kiválasztani a követendő utat. Végül Keresztes Imre főügyész aláír. A szóbeszéd azt tartja, hogy ez az ügy is Orbán Viktor dolgozószobájában dől el. De én ilyen szóbeszédeknek nem hihetek. Egy demokráciában ilyen egyszerűen nem történhet meg, hiszen eddig erre csak diktatúrákban láttunk példát: a Szeretett Vezér a pártfőügyész útján befolyásolja az igazságszolgáltatás működését.     

Egy hete történt, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság az ügyészségnek megkegyelmezett, nem szüntette meg törvényes vád hiányában a büntetőeljárást. Ugyanakkor selyemzsinórt is küldött a bíróság az ügyészségnek azzal a határozatával, amikor arra szólította fel a vádhatóságot, hogy harminc napon belül jelölje már meg, hogy szerinte szolgálati lakásom kiutalása, majd későbbi megvásárlása miatt mely törvényi szakaszokat sértette meg a miniszter az én felbujtásomra, és főként, hogy a jogszabálysértést az ügyészség mivel akarja bizonyítani.

Ez bizony nagy bukta volt, még akkor is, ha a jobboldali médiumok igyekeztek tompítani és úgy állítani be a bírósági döntést, mintha csak egy egyszerű pontosításról lenne szó. Az pedig végképp komikus volt, hogy a kormánypárti médiumok azt a vádiratot ismertették a publikummal, amit a bíróság alkalmatlannak talált a tárgyalásra.

Az igazi botrány azonban az, hogy Juhász Ferenc országgyűlési képviselő (MSZP) mentelmi jogának felfüggesztését úgy kérte ki a legfőbb ügyész az Országgyűléstől, a kétharmad meg úgy adta ki, hogy az indítvány tartalmi okokból nem volt alkalmas sem a gyanúsítás közlésére, sem a vádemelésre. Ha a kormánypárti képviselők szokásos gyakorlatukat folytatva jó pénzért kiadták volna az előterjesztést egy ügyvédi irodának véleményezésre, akkor erre a blamára nem került volna sor.

             Juhász Ferenc és Fapál László a vádlottak padján (fotó: Deák Zoltán)

Nem akarok, és nem is lehetek okosabb kiváló katonai ügyészeinknél, de annyit azért segítek nekik, hogy Juhász Ferenc gyanúsítását, képviselői mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló országgyűlési határozatot, és az annak alapjául szolgáló legfőbb ügyészi indítványt, na meg persze a vádiratot egységként kell kezelni. A gyanúsítás, a mentelmi jog felfüggesztésére érkezett legfőbb ügyészi indítvány, a képviselő parlamenti kiadása és a vádirat szó szerint egyezett. Eddig.

Ha a vádat az ügyészség „pontosítás” címén bármilyen módon megváltoztatja, akkor a korábbi egység megszűnik, és a tartalmi értelemben vett törvénytelen vád formai értelemben is törvénytelenné válik. A parlamenti jog ugyanis mindig kínosan szigorúan vette, hogy az országgyűlési képviselő mentelmi jogát csak meghatározott bűncselekmény alapos gyanúja esetén és csak abban a tényállásban, amit a legfőbb ügyész leírt, lehet felfüggeszteni. Most pedig ezt a koncepciós vádiratot át kell írni...

Elmondtam minden alkalommal, de elmondom most is, hogy az ügy - többek között – azért is koncepciós, mert még a feljelentő Budai Gyula és Hende Csaba honvédelmi miniszter sem talált jogszabálysértést a HM lakás kiutalási és elidegenítési gyakorlatában. Így az ügyészség volt az, aki „kitalálta”, hogy milyen jogszabálysértés vezetett a miniszteri hűtlen kezeléshez. Az "elkövetők" a Budai-féle feljelentésből név szerint is ismertek voltak, csak a kabátot kellett az ügyészeknek rájuk varrni. Meg is tették, híven szolgálva pártunkat és kormányunkat.

Azt azonban Berki Tímea ügyész már nem vette észre, hogy a kitalált koncepció alkalmatlan a szoci miniszter és államtitkára elkaszálására, mivel a hűtlen kezelés csak akkor következhet be, ha az állami tulajdonjog tárgya gazdát cserél. Az ingatlan adásvételi szerződés megkötésének napján - az ügyészség által vélelmezett vagyoni hátrány bekövetkeztekor - azonban a jogszabálysértésként megjelölt kormányrendelet már nem volt hatályban. Kíváncsi lennék arra a verzióra, hogy mit tettek volna az ügyészek akkor, ha elővásárlási jogommal nem élek és továbbra is bérlő maradok! Erre is biztosan kitaláltak volna valami kreatív megoldást.

Azt az egyet állapíthatjuk csak meg tehát, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere Ügyészségének idegen – barát felismerő rendszere kiválóan működik ugyan, de ez még koránt sem biztosíték a sikerre.

A bíróságon a törvényes vádat számon kérő védőügyvédeknek a főügyészségi katonai ügyész azt mondta, hogy azért törvényes a vád, mert tőlük származik. No comment. A vád törvényességének tartalmi kritikájára azonban már nem reagált. Annyi azonban kiderült a szavaiból, hogy Berki Tímea ügyésztől eltérő álláspontot képvisel és elismerte, hogy szolgálati viszonyban álló katonaként voltam állami vezető szolgálati lakásom kiutalásakor. Ez is már egy fontos előrelépés volt ahhoz képest, hogy a nyomozás során elvitatták katona mivoltomat. Arra is homályos célzásokat tett, hogy a hűtlen kezelés valami folyamat jellegű bűncselekmény, ezért nem érdekes, hogy a jogszabálysértés valójában mikor is valósult meg. Na erre varrjunk gombot! Most meg a bíróság azt kéri az ügyészektől, hogy jelöljék meg a lakáselidegenítéskor pontosan milyen jogszabályt sértettünk meg.

Az ügyészségnek persze arra is választ kell adnia a bírósági verdikt szerint, hogy a per tárgyát képező szolgálati lakás kiutalása és későbbi megvásárlása ügyében a honvédelmi miniszter miért nem alkalmazhatta azokat a mérlegelési jogkörébe tartozó jogokat, amelyek őt arra törvényben vagy rendeletben feljogosították. Meg amire – jegyzem meg én szerényen - ma ugyanazon jogszabályok Hende Csaba honvédelmi minisztert is feljogosítják.

Remélem, megbocsátják nekem, hogy tegnapi posztommal hiába bolondítottam oda jónéhányukat ma a bíróságra, de arra, ami történt még én magam sem számítottam! Történt ugyanis, hogy az első tárgyalási napon – ígéretemnek megfelelően – az ügyész felolvasta a vádiratot. Koncepciós az ügy, koncepciós a vádirat, a végeredmény felől sem volt kétségem, de azt hittem, hogy végig kell játszani a teljes előadást, tanúkkal, ügyészi és ügyvédi kérdésekkel, és utána a – felmentő – ítélettel.

Akit részletesen érdekel, nézze meg az utóbbi öt posztot, most csak annyit, hogy az ügyész szerint a honvédelmi miniszter szabálytalanul engedélyezte nekem, a Honvédelmi Minisztérium akkori szolgálati viszonyban álló közigazgatási államtitkárának 2005-ben egy lakás kiutalását. A vádirat Juhász Ferencet hűtlen kezeléssel, engem felbujtással vádolt meg. Az ügyészség arra hivatkozott, hogy Juhásznak figyelmen kívül kellett volna hagynia hivatásos katonai mivoltomat, mert ez a jogviszony szünetelt állami vezetővé való kinevezésem miatt, s az utóbbi tényre való tekintettel a Miniszterelnöki Hivatalnak kellett volna lakást biztosítania számomra. Az ügyészi hivatkozás szánalmas. Ügyvédeink bemutatták, hogy a jogszabályok szerint nem szünetel a hivatásos katonai jogviszony az állami vezetői kinevezés alatt, a tárca gyakorlatának megfelelően történt a lakás kiutalása, és hogy a HM utólagos „elszámoltatási” vizsgálata is jogszerűnek találta azt.

Azt hittem, hogy a tárgyalási napokon mindezt majd részletesen kifejtjük. Az ügyvédek neki is láttak, és a vádirat felolvasása után észrevételt tettek, kérve a vád kiegészítését, mert az ismertetett vádirat alapján a védelem nem tudta még a védekezés irányát sem meghatározni. Majd jöttem én, aki vádlottként észrevételezhettem a vádiratot. Ezt mondtam:

 „Tisztelt Bíróság!

Az ellenem emelt vádat nem értettem meg. A vádat tartalmi okok miatt törvénytelennek tartom. Tartalmi értelemben ugyanis a vád azt tartalmazza, hogy én, aki kérelmet nyújtottam be törvényes munkáltatómnak – a miniszternek – felbujtó lettem ebben az ügyben. Ilyen kérelmeket a hivatásos állomány aktív vagy nyugállományú tagjai naponta tucatjával adnak be a miniszternek címezve vagy mert mentesítést kérnek a korábban okozott lakásveszteség okán, vagy mert miniszteri engedélyt kérnek szolgálati lakásuk rendeleti határidő előtti megvásárlása ügyében. Ilyen kérelmeket egyébként a katonai ügyészek is benyújtanak a miniszternek.

Felteszem a kérdést! Lehet-e felbujtásként értékelni egy olyan jogot, amely minden állampolgárt megillet, a kérelmezés jogát. Azaz, kérje a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező személyt, hatóságot vagy testületet, hogy adott ügyében kérelmének megfelelően döntsön. Ha ez felbujtás, akkor ebben az országban megszűnt a jogbiztonság és mindenki azzal a kockázattal adhatja be kérelmét, hogy kérelmezői cselekvőségét az ügyészség felbujtásként értékeli és büntetőjogi szankciók kiszabását kéri a bíróságtól.    

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a büntetőeljárást – törvényes vád hiányában – szüntesse meg!”

Ekkor azonban – legnagyobb meglepetésemre – a bíró felfüggesztette a tárgyalást. Határozatában harminc napot adott a Központi Nyomozó Főügyészségnek arra, hogy megjelölje, szerinte Juhász Ferenc és én a lakáskiutalás, illetve a lakás későbbi elidegenítése/megvásárlása alkalmával mely törvényi szakaszokat sértettük meg, a miniszter hol sértette meg a vagyongazdálkodás szabályait, és a bűncselekményt az ügyész mivel óhajtja bizonyítani.

Ez bizony, pestiesen szólva bukta a javából. Aki a blogot olvassa, az tudja, hogy narancsos bukta! Újabb a koncepciós eljárások sorában.

Újra hajótörést szenvedett az ügyészség zászlóshajója, a Központi Nyomozó Főügyészség (fotó: origo.hu)

Persze az ügy el fog húzódni, mert biztos vagyok benne, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség nem enged ki a karmai közül. Lesz vádirat, lesz bizonyítási eljárás, és lesz ítélet is. Felmentő. Hogy aztán az ügyészség sajtótájékoztatón elmondhassa, hogy nem is az történt, amit a vaksi szemeinkkel láttunk, a süket füleinkkel hallottunk…

Óvatosabb duhaj volt azonban ez alkalommal a Honvédelmi Minisztérium. Főügyemben, a Tábornokperben polgári jogi kártérítési igénnyel lépett fel, mondván a tárcát anyagi veszteség érte a vesztegető tisztek és tábornokok miatt. Amikor aztán a tizenhét vádlottból tizenötöt felmentettek bizonyítottság, vagy, mint engem bűncselekmény hiányában, a tárca téríthette meg a bírósági eljárás költségeit! Most a HM jogi képviselője megjelent ugyan a bíróságon, de nem állt elő anyagi kártérítési igénnyel. Valaki biztosan elárulta nekik, hogy nem történt bűncselekmény, ezért nem is nagyon lesz miért kártérítést követelni. Vissza is vettek a magabiztosságból!

Akik pedig elszámoltatási cirkuszra vártak, azoktól én kérek elnézést! Mert az ügyész nem fog! 

Tisztelt Érdeklődők!

Két éve, hogy a Fidesz és eszköze, az ügyészség koncepciós eljárásairól írok ezen a blogon. Sajnos, a 2002 és 2010 közötti kormányok tagjaként én is, politikusokkal és közigazgatási szakemberekkel együtt a kétharmados kormánypárt listájára kerültem: ki akarnak végezni, szakmailag, egzisztenciálisan. Eszközük egyszerű és kegyetlen: mondvacsinált bírósági eljárásokat indítanak, majd a felmentésig eltelő hónapok-évek alatt a kormánypárti sajtó össztüzével hiteltelenítenek, bemocskolnak, szakmailag és egzisztenciálisan ellehetetlenítenek. Mindezt a magas szintű magyar és keresztény erkölcsiség nevében, persze!

Az elszámoltatás eredménytelen lesz. Eredménytelen, mert ha romokban áll is az ország, ha meggyengítettek vagy felszámoltak is majdnem minden demokratikus intézményt, ami a politikai hatalom túlterjeszkedését, a polgárok zaklatását volt hivatott megakadályozni, a bíróságok még emlékeznek, milyen volt utasításra ítéletet hozni, és nem fűlik hozzá a foguk. Ügyelnek a függetlenségükre, ügyelnek a jogszerűségre, megkövetelik, hogy bizonyítékokat sorakoztasson fel a vádló, amikor bíróság elé citál valakit! Ezért szaporodnak a felmentések, és sokasodnak az elszámoltatási hajótörések. Mert azok nem mások, mint kreált ügyek, a hatalom által kipécézett szerencsétlenek pechjére.

A recept egyszerű: végy egy – lehetőleg anyagi természetű ügyet, ingatlan-elidegenítést, szolgáltatás-vásárlást stb., olyasmit, amiből milliónyi van minden tárcánál és állami szervezetnél. Adj néki csipetnyi személyes jelleget, mutasd be a szereplőit a Magyar Nemzetben, Hír televízióban, persze eleve mindenre képes, minden hájjal megkent gazemberként, később elég, ha csak szocizod őt, vagy őket, fűszerezd olyan hazugságokkal, amik a vádiratban már meg sem jelennek, de remekül hangzanak, párold jó sokáig. Az eredmény ehetetlen lesz, de mire ez kiderül, mindenki megismeri a szakácsot, elkel egy sorozat szakácskönyve (lásd Budai Gyula fehér könyvét az elszámoltatásról), és az igazi kormánypártiak még csámcsognak is, mennyire finomat főztek nekik.

Ez a blog egy ilyen ügyről szól. Megvádoltak vesztegetéssel, amit a Honvédelmi Minisztérium államtitkáraként követtem volna el. Előzetesben ültem egy hónapot. Két évig vártam a per eredményére. Hazugoztak, tolvajoztak, csalóztak a kormánypárti médiumokban. Igaz, a legdíszesebb – mondhatni populista – elem, hogy a minisztérium tábornokaitól pénzt kaptam, majd annak egy részét viszkis dobozban a főnökömnek, a honvédelmi miniszternek adtam, csak a kiszivárgott nyomozati jegyzőkönyvekben szerepelt, a vádiratban nem. És sorban bebizonyosodott a többi ügyészi hazugság is, így lett a vége felmentés, bűncselekmény hiányában. Nem bizonyosodott be, hogy a HM károsodott volna, viszont a perköltségen bukott néhány milliót, mert a bíró ítélete szerint azt a tárcának kell majd fizetnie. Elvből nem olvasok Budai-könyvet, ha valaki megteszi, nézze már meg nekem, hogyan szerepel abban ez a fényes győzelem!

De ezzel sem vagyok kint a vízből. Az ügyészség nem hagy békén, és jött a következő ügy. Ugyanaz a recept, igaz, a vesztegetési-vád elment egy sokfogásos díszvacsorának, ez pedig jóval kisebb kaliberű, éppen csak egy gyors ebéd.

A viszkis doboz 2.0 ügy egy lakásügynek álcázott koncepciós per, ahol az eredeti politikai szándékok szerint Juhász Ferenc honvédelmi minisztert vesztegetés miatt akarták felelősségre vonni. Ez azonban kudarcba fulladt, mert a már bíróság előtt álló vádlott tanúk nem tettek terhelő vallomást a miniszterre. Így maradt az álca, a szolgálati lakásom kiutalása és kedvezményes megvásárlása, amelyben a bíróságnak az ügyészség koholt vádja alapján el kell járnia. Ebben az ügyben az ügyészség bizonyította, hogy képes és kész kiszolgálni a politikai hatalmat: olyan váddal állt elő, amely Budai Gyula feljelentésében sem szerepel, sőt, egyetlen okirat vagy tanúvallomás sem támasztja alá az ügyészség elképzelését.

A lakásügyben, ahol Juhász Ferenc miniszter a tettes én pedig a felbujtó, az ügyészség bebizonyítja, hogy miként lehet úgy az állami élet korábbi vezetőit kriminalizálni, nagy nyilvánosság előtt meghurcolni, hogy a vádirat már tartalmában is törvénytelen. A vádirat egyetlen bizonyítékot sem tartalmaz, ami az ügyészi koncepciót alátámasztaná. A vádirat pedig, mint tudjuk a Tábornokperből, nem bizonyíték.

Ebben a bejegyzésben inkább szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy példátlan lehetőség nyílik a holnapi napon! Élőben lehet végigkövetni egy ügyészségi koncepció előadását, majd halálát nyilvános bírósági tárgyaláson! Persze (szerencsére), lesz különbség az ötvenes évek pereihez képest: a bíró nem lesz elfogult, és a védőügyvéd sem kér majd a népi demokrácia bűnöseire példás ítéletet. Így csak az élmény harmada lehet a miénk. De a koncepció silánysága sikeres előadást ígér! Jöjjenek bátran! 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. április 16-án 08.30-tól a II. emelet 291. számú tárgyalóban kezdi meg a lakásügynek nevezett, de az eredeti politikai szándékok szerint viszkis doboz 2.0 ügy tárgyalását. Ezen a napon a vádirat ismertetésére, a vádiratra tett észrevételekre, valamint a vádlottak kihallgatására kerül sor.

Különösen ajánlom joghallgatók figyelmébe, garantáltan jól fognak szórakozni!

Miközben ámulva nézem a Fidesz kétharmados regnálását, néha megállok egy pillanatra, és próbálom eldönteni, hogy az zavar-e jobban, amit csinálnak, vagy az, ahogy csinálják. Ilyen magától értetődő természetességgel csak az erőszakos, nagydarab, kötözködő alkoholista kocsmai törzsvendégek tudják közölni, hogy nem volt az erőszak, amikor az ötvenkilós pultos kislányt a falhoz szorították az italraktárban, és sikítozni is csak azért kezdett a csaj, mert nagyon élvezte. Az asztaltársaság egy része pedig irigykedve bámulja az önelégült pszichopatát, az okosabbja meg nem jut szóhoz a megdöbbenéstől és a hitetlenkedéstől, hogy ilyet is lehet! A magán megtakarítások elvételétől, az alkotmányban megvont jogokon át az új alaptörvényben kiosztott kötelességekig sok példát tudnék sorolni a nagypolitikából. A Fidesszel folytatott személyes küzdelmem pedig bővelkedik ilyen példákban.

                   Fülkeforr és szabsharc röplapja (2010-2014-re javított kiadás)

Sajnos, az én életem napi rutinja, hogy az ellenem tett feljelentések miatt az ügyészségre meg a bíróságokra járok. Hamarosan kezdődik a lakásperem, amelyben azzal vádolnak, hogy katonatisztként felbujtottam Juhász Ferenc honvédelmi minisztert, hogy utaljon ki nekem egy HM rendelkezésű lakást. Ezzel a miniszter a hűtlen kezelés bűncselekményét követte volna el. Nem igaz persze, hogy szolgálati lakásom kiutalására jogszerűtlen körülmények között került volna sor, de éppen az előző posztban fejtettem ki részletesen, hogy miért, ezért erre most nem vesztegetném (értik!!!) a szót. Eközben más nyomozások is folynak ellenem, a HM-mel kapcsolatos ügyvédi megbízásaim miatt. A tárca ugyanis, – mint azt vezetői, köztük Hende Csaba honvédelmi miniszter többször kifejtette a sajtóban – példátlannak tartja, hogy korábban a HM külsős jogászokat is megbízott szakértői feladatokkal, ügyintézéssel, perbeli képviselettel, miközben a minisztériumnak nagy létszámú, és felkészült jogászi apparátusa van!

Mondja ezt annak a pártnak a politikusa, amelyik napi gyakorlattá tette, hogy egyéni képviselői indítvány formájában nyújt be fontos, nem egy esetben kétharmados törvényt, hogy kikerülje az előterjesztés feletti szakmai vitát és a civil szervezetekkel való egyeztetési kötelezettséget, majd egyszerű túlerejével el is fogadja azt. És a törvényjavaslatot sem a laikus – gyakran nem is jogot végzett – képviselő írja, hanem külsős ügyvédi irodák milliós-milliárdos megbízásokért. Ezt is biztosan a választók akarták így…

Szóval a jövő héten kezdődő lakásügy miatt a hét elején iratbetekintésre mentem a bíróságra. Nem számítottam semmi új irományra, a nyomozást jó régen lezárták, annak dokumentációját és a vádiratot ügyvédemmel együtt ismertem. Ezért aztán nagyon meglepett, amikor megtaláltam Hende Csaba honvédelmi miniszter levelét, amelyben meghatalmaz egy ügyvédi irodát, hogy az járjon el a Honvédelmi Minisztérium, mint sértett képviseletében, és érvényesítse a tárca polgári jogi igényét. A bíróság annak rendje és módja szerint a vádiratot a sértetti képviselőknek kézbesítette és megidézte őket a tárgyalásra.

Ez aztán az igazi fekete komédia!

Van egy lakáselidegenítési rendelet, amit az akkor éppen MDF-es Hende Csaba kabinettitkár irányításával alkotott a Honvédelmi Minisztérium apparátusa majdnem húsz évvel ezelőtt (1994). Én ennek a rendeletnek az alapján kaptam egy lakást a HM-től, amit Hende Csaba fideszes honvédelmi miniszter sérelmez. Ezért azt követeli, hogy fizessem ki a lakás értékbecsült ára és kedvezményes ára közötti különbözetet. Noha, természetesen tudja, hogy a kedvezményes vásárlás, mint minden katonát megilletett, hiszen éppen ő foglalta rendeletbe, mi jogosít kedvezményre egy hivatásos katonát, vagy HM-es köztisztviselőt. Ráadásul meg is írta Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosnak a „nagy tisztító vihar” kitörésekor, 2011-ben, hogy az „akkor (megjegyzés: 2005-2006) hivatalban lévő személyek az elbírálás időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezéseket betartották… a határozatlan időtartamú lakásjuttatásra vonatkozó miniszteri felmentő döntésnek, a (…) lakás bérbeadásának és a lakás elidegenítésének is meg volt a jogalapja”.

Amúgy a miniszteri akaratot csak sejtem, lévén az ügyvédi iroda nem nyilatkozott, milyen polgári peres igénnyel akar fellépni a büntetőperben. Ezt meg is értem, nehéz lehet, mert ha tanulmányozták az iratokat, jogvégzettként tudniuk kell, hogy nem történt bűncselekmény, így nincs jogalapja a kártérítésnek. Persze, ha ezt elmondanák, jó fideszes szokás szerint repülnének a tárcától, így viszont a jogerős döntésig is ketyeghet a havi megbízási díj! Aminek mértékét megint csak nem lehet megtudni, mert – ellentétben a 2002 és 2010 közötti „zavaros időszakkal” (copyright by OV) – a tárcák nem teszik közzé hónapok óta a megbízási szerződéseiket a honlapjaikon. Azt is a Blikknek kellett kiderítenie, hogy egy régi fideszes elvtárs új elvtárssá avanzsált fia tanácsadóként havi milláért okosítja politikailag Hendét.

Már én magam is unom leírni: nekünk tilos, de nekik törvény! Így megyen ez Fidesziában!