Viszkisdoboz

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a Tábornok perben az idén februárban bűncselekmény hiányában felmentett az ügyészség korrupciós vádja alól. Ebben a perben a katona ügyészek a HM felső vezetését igyekeztek bemocskolni, amely csak kommunikációs szempontból sikerült, mert a rám kiosztott szerepet nem vállaltam. Ugyanis nekem kellett volna vallomást tennem szocialista honvédelmi miniszterekre, hogy őket is vád alá lehessen helyezni. Meg is kaptam a büntetésemet. Három büntetőeljárás is folyik ellenem.  

A Tábornok perbe illesztett viszkis dobozos vádat az ügyészség egyetlen gyanúsított vallomással kívánta alátámasztani: egy beteg ember, börtönből történő szabadulása reményében, az ügyészi elvárásoknak megfelelően tett hazug vallomása volt a vádhatóság „bizonyítéka”. E hamis vallomás alapján 2010 decemberében családomtól egy hajnali órán a katonai ügyészek elhurcoltak, védő nélkül kihallgattak, majd 30 napra börtönbe vetettek és úgy mellékesen az egész életemet (életünket) tönkre tették. Azóta nem kapok munkát. Olyan ügyvéd vagyok, akitől a státuszát ugyan még nem vették el, de dolgozni nem tudok, mert az ügyvédi kamara – kriminalizálásom miatt - felfüggesztett az állásomból.

Az ügyészség igyekezete érthető volt. Úgy gondolkodtak, hogy ha belevarrnak a Tábornok perbe, akkor egy vallomás alapján is biztosan el fognak ítélni. Ha elítélnek, akkor lehet tovább szőni a hálót Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter irányába. Nem tekintem véletlennek, hogy az ún. lakás ügyben együtt ülünk a miniszterrel a vádlottak padján. Talán emlékeznek. Még a Tábornok per és a lakás ügy egyesítésével is megpróbálkoztak, hogy Juhász Ferenc volt minisztert a Tábornok per vádlottjai között lássák. Ez azon bukott el, hogy dr. Ifkovics Béla hb. ezredes által vezetett katonai tanács ellenállt, mert az ügyészség a lakás ügy nyomozása során teljesen szabálytalan módon a Tábornok per vádlottjait hallgatta meg – vesztegetési témakörben - tanúként, és egy ember a büntetőeljárásban egyszerre nem lehet vádlott meg tanú. A szándékok azonban nyilvánvalók voltak és azt kell, hogy mondjam, nem vesztettek az aktualitásukból.

Aztán a katonai bíróság átlátta az ügyészség számítását. Meg nem tolerálta az eljárás alá vontak jogainak semmibe vételét, a törvénytelen nyomozás lefolytatását. A bíróság felmentő rendelkezésének egyetlen prózai oka volt - azon kívül persze, hogy nem követtem el semmit - hogy a rám valótlan állítást tevő O. János dandártábornok nyomozati vallomásait a katonai ügyészek által elkövetett súlyos törvénysértések és a vallomást tevő kóros elmeállapota miatt a katonai tanács kizárta a bizonyítékok közül. Ez azt jelenti, hogy úgy kellett tekintenie a bíróságnak, mintha O. tábornok vallomása nem is létezne. A nagy akarásnak tehát nyögés lett a vége. Az ellenem emelt vád teljes mértékben megszűnt létezni, egyszerűen összeomlott, légüres térbe került.   

Most már legalább nem csak kiváló védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd és én mondom, hanem a bíróság is kimondta, hogy a katonai ügyészek a teljes vádat egy zavarodott, eszközként felhasznált ember sugalmazott vallomására építették, és semmilyen más terhelő bizonyítékot nem szereztek be. Persze a mondat második fele nem igaz így teljesen, mert tudjuk, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy valami terhelő bizonyítékot találjanak (pl. 2010 nyarától titkosszolgálati megfigyelés alá vontak; híváslistáimat ellenőrizték; a HM I. emelet biztonsági felvételeit megtekintették; a HM I. emelet beléptető rendszer kinyert adatait vizsgálták; titkos házkutatással lakásunkat feldúlták). Azonban a meg nem történt dolgokra bizonyítékot találni lehetetlen, és arra pedig senki nem vállalkozott, hogy hamis bizonyítékokat gyártson. Itt még nem tartunk.

Egyébként a bíróság maga is érthetetlennek és furcsának tartja, hogy miért nincs tényleges nyomozás (ha már a nemtelen eszközökkel kicsikart vallomásokat nem tekinthetjük annak).

„A bíróság számára nem érthető az a nyomozati taktika, hogy az ügy jellegére, rejtettségére, nehezen bizonyíthatóságára, a személyes összefonódásokra is figyelemmel szóba sem kerül és meg sem kísérelnek titkos adat- vagy információgyűjtést kezdeményezni vagy lefolytatni.”

Persze, ha tudnák, hogy az ügyészek eredménytelen nyomozásuk nemleges bizonyítékait a bíróság elől elhallgatták. S ennek oka nem lehet más, minthogy akkor azok megakadályozták, vagy legalább is nevetségessé tették volna a vádemelést.

Igazságtalan lennék az ügyészekkel szemben, ha arról nem számolnék be, hogy információim szerint a vádemelés mögött személyesen a nagy elszámoltató, Budai Gyula kormánybiztos állt. Mögötte meg a szülinapos Orbán Viktor, aki persze a látszat szerint az elszámoltatással nem piszkította be a kezét. Orbán kormánya nevében a volt katonai ügyész kormánybiztos vésett bele a Tábornok perbe a politikai utasításnak megfelelően. Így lehetett a jobboldali médiumoknak évekig mesélniük egy sosem volt viszkis dobozról. Eléggé nevetségesen és szolgalelkülettel még a bírósági ítélet kihirdetése után is a vádiratot szajkózták. És fújták a légvárat tovább, amelyen már kezdetektől fogva rés (mit rés, hatalmas lyuk!) tátongott.

De álljon itt a hiteles magyarázat, hogy mi miért történt, hiszen a katonai tanács kellően megindokolta, hogy miért kellett kizárnia a bizonyítékok közül O. tábornok vallomását:

„O. János dandártábornok meghallgatásai tekintetében nyilvánvalóan és egyértelműen megállapítható, hogy a nyomozó hatóság tagjai a meghallgatási jegyzőkönyvekben is dokumentált módon a tárgyalásról lemondás felvetődésének kérdéséig abban a téves feltevésben és hitben tartották a beismerő vallomást tevő O. dandártábornokot, hogy büntetlenséget élvez az általa elmondott valamennyi bűncselekmény vonatkozásában. Ez a bíróság álláspontja szerint a nyomozó hatóság részéről olyan súlyos jogszabálysértés, amely alapvetően kérdőjelezi meg O. tábornok önkéntes vallomástételét.

Ezen túlmenően a bíróság álláspontja szerint a későbbiekben is a tárgyalásról lemondás (megjegyzés: vádalku) jogintézményét próbálták meg XVI. r. vádlott tekintetében alkalmazni, amelynek alapvetően törvényi akadálya volt, hiszen először bűnszövetségben, majd bűnszervezetben elkövetettként volt meggyanúsítva és így erre alapvetően nem is kerülhetett volna sor. A továbbiakban ennek ígéretével kecsegtetve tette meg és tartotta fenn a további vallomásait, így a bíróság álláspontja szerint a további vallomásai és kiegészítései sem vehetők figyelembe, mert azok törvénytelen ígéretekkel kerültek felvételre, illetve abban a hiszemben tartották, hogy a XVI. r. vádlottat, hogy nem fog ezért büntetésben részesülni, illetve sokkal enyhébb büntetésben részesülhet, mint amivel a törvény bünteti, nevezetesen az 5 és 20 év közötti büntetési tételkeret közötti büntetési tételkeret helyett lényegesen enyhébb elbírálásban fog részesülni.”

„…Ehhez természetesen adalékként nem hagyható figyelmen kívül O. dandártábornok vonatkozásában benyújtott ideg-elmeorvos szakértők megállapítása sem. Ezek egyértelműen támasztják alá azt, hogy az ilyen szituációba került vagy kényszerített, nem teljesen egészséges O. János a téves, megtévesztő ígéretek hatására bármire képes lehet, hogy szabaduljon a szorult helyzetéből és keverte a valóságot a vele szemben támasztott elvárásokkal.”

Mert O. tábornok, mint nemzeti együttműködő, a 2010. évi választásokat követően igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott politikai elvárásoknak. Ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem az számít, amit a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, hanem amit Szeretett Vezérünk elvárásainak megfelelően hinnünk kell. Így lett sokáig a jobboldali hittétel O. János tábornok – a kétharmaddal nyert választásokat követően kitalált - népmesei fordulata, a viszkis doboz legendája.

Itt tartunk. A légvár kipukkadt, a hallgatóság is hazament, a légből kapott vádak pedig elszálltak.

„Egy demokratikus, XXI. századi jogállamban a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom érvényesülése megkérdőjelezhetetlen. Így még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy egy ügyben a bizonyítékok aggályosan kerültek a felszínre.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb. II. 18/2011/135. sz. első fokú ítélete)

Megérkezett az írásbeli felmentő ítéletem, abból idéztem. A Kaposvári Törvényszék dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes vezette katonai tanács - egyéves tárgyalássorozatot követően – 2013. február 28. napján a „Tábornok per” néven elhíresült büntetőügyben - az eredetileg 17 vádlottas ügyből - 15 vádlottat felmentett az ügyészség vádja alól, két vádlott ügyét pedig elkülönítette.

A nyomozás során a magát törvényen kívülre helyezett katonai ügyészség hihetetlen nagy vereséget szenvedett. Bebizonyosodott, hogy az ügyben saját koncepciójukat valósították meg. Méghozzá a legalantasabb eszközt felhasználva, amit ügyész megtehet: az előzetes letartóztatást kényszerítő eszközként használva. Elképzelésük szerint, ha a szabadságától megfosztott katonáktól kicsikarnak egy vallomást, akkor nincs az az ember, aki ne ítélné el őket, még ha más objektív bizonyíték nincs is a bűnösségükre.

A katonai tanács viszont megállapította, hogy „Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ha más bizonyíték nincs, önmagában a vádlotti beismerő vallomás alapján a bűnösség megállapítására nincs lehetőség.”

A XXI. században még mindig Visinszkij nyomdokaiban haladó katonai ügyészek a bíróságtól - az 1950-es évek szellemét idéző koncepciós eljárásuk miatt – megkapták megérdemelt bírálatukat:

„…érthetetlen, hogy a nyomozást végző ügyészek minden látókörükbe kerülő potenciális gyanúsítottat azonnal letartóztatnak, majd aki terhelő vallomásokat vagy csak egyet is tesz valaki másra, esetleg magasabb beosztású személyre, azt azonnal kiengedik, aki pedig hallgat, mert vagy nem csinált semmit vagy nem tud semmit, az marad a börtönben”.

        A katonai ügyészeknél sem az épület sem a gondolkozásmód nem változott.

Nem véletlen, hogy az ítélet kihirdetése után a jobboldali sajtó először megbénult, majd igyekezett leplezni a nagy malőrt. Azonnal a bíróságra mutogattak, hogy biztosan ez is egy kommunista mutyi: az egyik vádlottat tetten érték a pénz átvételekor, akkor hogyan lehet az ítélet felmentő? – harsogták. Miközben ott voltak a tárgyaláson és ők is tudták, az ítélet kihirdetésekor a bíróság külön hangsúlyozta, hogy a tetten ért személy és társa ügyét a bíróság elkülönítette, velük szemben folyik tovább az eljárás. Tehát hazudnak vagy hallgatnak.

Hende Csaba honvédelmi miniszter is megszólalt az ügyben, holott jobban tette volna, ha hallgat. Ahogy a közmondás tartja: Fiam, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Bő két hete a Hír Tv-n a miniszter hitetlenkedett egy stúdióbeszélgetésen, hogy a Tábornok ügyben a kenőpénz átvétele közben tetten ért személyt is felmentette a bíróság, és ő ezt nem érti… Keserű a torta a miniszternek is, hiszen ő volt az, aki 2011 tavaszán a jobboldali médiumokon is túl tett, és maffiavezérnek nevezett. Most pedig bedőlt az ügyészi koncepció alapján összerakott vád: ugyanis a katonai tanács ítélete nem tartalmaz semmiféle viszkis dobozt (de más italos dobozt sem), még nyomokban sem.

Az értelmesebbje, a kollégiumi gyökerekkel nem rendelkező fideszesek megértették, hogy mi történt. Gulyás Gergely képviselő már arról beszélt a jobboldali televíziónak, hogy a szabálytalan nyomozásnak, a törvénytelen vádalkunak kell, hogy legyen következménye az ügyészségen. Félre értés ne essék, nem az alaptalanul meghurcoltak rehabilitációja járt a fejében! Inkább arra gondolt, hogy nem lehetett a bíróság előtt bizonyítani a médiumokban olyan jól megalapozott, a Honvédelmi Minisztériumban működő – az ügyészek által már a nyomozás kezdetén megelőlegezett – genszterszervezetnek nevezett bűnszervezetet, mert O. János tábornok XVI. r. vádlott (az ügyészségi „koronatanú”) vallomását a bíróság halmozott törvénysértések miatt kizárta a bizonyítékok közül.

Ezért a „bűnbánó” tábornokot még a saját magára tett terhelő vallomása alapján sem tudta a bíróság elítélni. Persze ehhez az is kellett, hogy az ügyészek mindegyik gyanúsítotti kihallgatása alkalmával törvényt sértsenek, meg nem mellékesen az is kiderüljön a tábornok úrról, hogy kóros elmeállapotban tett vallomást. Ezt valahogy mindegyik védő észrevette O. János tábornok vallomása olvasásakor, csak az ügyészek nem. Nekik mindvégig O. János tábornok volt az igazmondó juhász. Még akkor is, amikor a tábornoknak már papírja volt arról, hogy nem lehet komolyan venni, amit mond, mert az ügyészeknek kényszeresen megfelelni akaró tábornok személyiségzavara miatt keveredett nála a valóság és a fikció. Márpedig a börtönben lévő O. János tábornok – saját elmondása szerint is - az ügyészi elvárásoknak mindenképpen meg akart felelni.

De visszatérve a magam ügyére. Az eljárás kezdetén védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd azt mondta, hogy a felmentő ítélet néhány mondatnál többet nem fog rám vesztegetni. Kiváló büntetőjogász ügyvédemnek teljes mértékben igaza lett.

A bírósági ítélet rám vonatkozó része:

„Dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott, mint a HM közigazgatási államtitkára hivatali működése során feladatköréből adódóan nem volt közvetlen elöljárója vagy hivatali felettese a vádlottaknak. A vádlottak által vezetett vagy irányított és képviselt HM költségvetési szervek és gazdasági társaságok működésével kapcsolatos feladatok, így konkrét szolgáltatási és vállalkozási szerződések magánszemélyekkel, illetve gazdasági társaságokkal történő megkötésére sem rálátása, sem pedig beleszólása, sem pedig utasítási joga nem volt.    

Dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott 2004. december 6. és 2006. június 30. között a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt. N. Dénes III. r. vádlott 2005. márciusától ténylegesen 2005. június 30-ig a II. r. vádlott kommunikációs tanácsadója volt. A III. r. vádlott szerződéses viszonya egy állambiztonsági ellenőrzés keretében felszínre került nemzetbiztonsági kockázati tényező miatt szűnt meg.

Dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott államtitkári megbízatásának ideje alatt sem közvetlenül, sem N. Dénes III. r. vádlott közvetítésével nem állt kapcsolatban O. János dandártábornok XVI. r. vádlottal.”

Három mondat a 110 oldalas ítéletből. Eddig három év az életemből.

Izgatottan vártam, hogy mivel áll elő az ügyészség, miután a lakásügy első tárgyalásán a bíró a vádirat kiegészítésére utasította a vádhatóságot. Illúziónk ne legyen, szégyen volt ez a javából, azt jelentette, hogy a Juhász Ferenc egykori honvédelmi miniszter ellen, és államtitkára, azaz én ellenem eszkábált politikai konstrukciót az ügyészek képtelenek voltak (másfél év, mondjuk úgy: nyomozást követően) jogilag is értelmezhető váddá fogalmazni. Nem csoda, hiszen nem is történt bűncselekmény. És most előre elmondom a megfejtést is: másodszorra sem sikerült bűncselekményt összetákolni a lakáskiutalásomból.

Magyarországon tömegesen indultak nyomozások és perek 2010 után a szocialista-szabaddemokrata kormányok tagjai, államtitkárok, helyettes államtitkárok, köztisztviselők ellen. A politikai konstrukciót a negyvenes évek közepén, vagy az ötvenes évek elején megszokottaknak megfelelően a pártlap közli elsőként, ami, furcsa tréfájaként a világnak, ma Magyar Nemzet névre hallgat. A cikket olvasván, a Hír televíziót tudósítást látván aztán, derék nemzeti politikusaink felhorkannak, hogy ezt már aztán mégse! Ne fosztogassa a magyart ez az idegenszívű tolvajbanda, és rohannak az ügyészhez! Az ügyész pedig értően azonnal vádat is emel, ha másért nem, hát azért, hogy magyarnak legyen magyar (értsd: fideszes) a tolvaja!

Magyar trafikot magyar (értsd: fideszes) politikus bármikor elvehet az érdemtelen polgártól, aki elkövette azt a hibát, hogy nem kebelbéli, vagy annak barátja, szeretője, szakértője, de még inkább, gyermeke! A nyomozó hatóság ilyenkor felismeri az ügyön a nemzeti színű pántlikát (ha elsőre ez nem menne, akkor a rádióban a Szeretett Vezér majd megnyugtatja, hogy nem történt bűncselekmény), és a közelébe se megy az ügynek, noha messziről szaglik, hogy a politikus rokonok bennfentes információk segítségével szerezték meg a koncessziót, négyet-ötöt is egyszerre. Messzire nem is kellene menni, hiszen lehet tudni, hogy a legnagyobb nyertes az, aki a dohánnyal kapcsolatos jogszabályokat írta, és véletlenül éppen Lázár János frakcióvezető barátja. De elkalandoztam! Szóval, csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy vannak jogilag tiszta ügyek, amikben annak ellenére lesz vádemelés, hogy minden törvényt betartottak, és vannak ügyek, amelyekből annak ellenére sem lesz nyomozás, hogy még a Fidesz által alaposan fellazított jogrend előírásait sem tartják be a lebonyolításukkor!

Rendszeres olvasóimtól elnézést kérek, higgyék el, én unom magam a legjobban, de egy-két mondatban ilyenkor mindig össze kell foglalnom az ellenem megfogalmazott vádak lényegét, hogy aki elsőre téved ide, annak ne kelljen a korábbi posztok között bogarásznia utánuk. Ebben az ügyben az ügyészség azzal vádolt, hogy a honvédelmi miniszter szabálytalanul utalt ki nekem – mint hivatásos katonának - egy szolgálati lakást, és utána ezt szabálytalanul vásároltam meg a HM-től. Ezzel Juhász Ferenc a hűtlen kezelés bűncselekményét, én pedig a felbujtást követtem volna el.

Szerintem az ügyészség két kérdésben téved:

1. az ügyészi felfogással ellentétben, a kiutalás időpontjában nem (csak) állami vezető voltam, hanem ezzel egy időben hivatásos katonatiszt is, mert ez a jogviszony államtitkárrá kinevezésem alatt is folyamatos volt, s mint ilyet megillettek a katonatiszteknek járó alanyi jogok (pl. szolgálati lakás) és egyéb kedvezmények is;

2. az ügyész szerint állami vezetőként egy kormányrendelet alapján a Miniszterelnöki Hivatalnak (újabb álláspontjuk szerint a HM-nek) kellett volna biztosítania lakhatást számomra, ez a kormányrendelet azonban alacsonyabb rendű jogszabály, mint a hivatásos katonák kedvezményeiről (így a lakáshoz jutásáról) szóló törvény.

Valószínűleg ezeket a visszásságokat érzékelte a bíróság is, amikor a vádirat kiegészítésére szólította fel az ügyészt, egészen pontosan azt kérve tőle, hogy jelölje meg, a vádlottak melyik cselekményükkel, milyen törvényeket sértettek meg. Az a tény, hogy ez a két, lényegtelen apróságnak talán nem nevezhető hiányossága volt a vádiratnak, az ügyészt nem akadályozta meg abban, hogy a törvény teljes szigorával lesújtva letöltendő börtönbüntetést és vagyonelkobzást indítványozzon velünk szemben. A bíróság ügyvédjeink kérdésére a tárgyaláson elmondta: nem tudja megszüntetni az eljárást, mert a vádirat formailag alkalmas a tárgyalásra, vagyis – indokolta – az ügyész nyújtotta be, ezért tárgyalni kell.

Az ügyész a kiegészítéssel rendkívül nehéz helyzetbe került: az iratismertetés óta tudjuk, hogy egyetlen dokumentum, vagy tanúvallomás sem erősíti meg a vádhatóság gyanúját, ellenben valamennyi cáfolja azt. Nyomozni sem kezdhet újból, hiszen a vádlottak egyike országgyűlési képviselő, akinek a mentelmi jogát újra fel kellene függesztetni az Országgyűléssel, ahogy egyébként az korábban meg is történt. Az ügyészség a vádat sem módosíthatja, mert Juhász Ferenc mentelmi jogát hűtlen kezelés miatt indult nyomozásra hivatkozva függesztette fel, így ellene a vádhatóság kizárólag ebben az ügyben emelhet vádat. Mondjuk ez legutóbb sem zavarta őket, amikor a hűtlen kezelés miatt indult nyomozásban vesztegetésre utaló kérdéseket tettek fel több vádlott tanúnak, de ezen csak a hozzám hasonló kommunista lelkületű nemmagyarok akadnak, ki, az ügyészek egyenesen büszkék rá! Mindegy, ezt a szálat is ejtsük el!

Szóval kíváncsian vártam, mit lép az ügyészség. És meglepődtem, erősen. Gyakorlatilag nem léptek semmit. A kezükben lévő – az első partiban rossz, nyeretlen lapokat – megkeverték még egyszer, és bemondták az all in-t! Vagyis a vádiratot nem vonták vissza, helyette fénymásoltak egy sort. A Honvédelmi Minisztérium akkor (2006-ban) hatályos Szervezeti és Működési Szabályzatát, meg a Magyar Közlönyből az állami vezetők lakáshoz juttatásáról szóló rendeletet. Azaz folyamatosan negligálják azt a tényt, hogy a lakást nem állami vezetőként, hanem hivatásos katonatisztként kaptam. Ami két okból is hiba: korábban, amikor bíróságok tologatták egymás között ezt az ügyet, hogy polgári, avagy katonai tanács tárgyalja, a HM adatszolgáltatására alapozva a katonai bíróságok már megállapították, hogy a lakásszerzés időpontjában honvédtiszti jogviszonyom volt. Másrészt megsértik a bíróságot, amikor az elég erőteljes rendreutasítást követően a fénymásolatok mellé írt alig kétoldalas kiegészítésben az ügyészség leszögezi: „az ügyben benyújtott vádirat tartalmát a továbbiakban is változatlanul fenntartom.” Az ügyészség a bíróság felhívása ellenére nem pontosította, hogy én mikor és milyen körülmények között bírtam rá a minisztert bűncselekmény elkövetésére. Nyilván azért, mert tudják, hogy ilyen nem történt. Érdekes, hogy itt nem találtak ki semmit, holott ügyészeink élénk képzelőerővel rendelkeznek.     

A képzelőerőről, és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének feltétel nélküli szolgálatáról tanúskodik az a sok per, amiről a bevezetőmben írtam. És a lakásügyhöz hasonlóan omlik össze a többi konstrukció is, lásd a felmentéseket a Tábornokperben, a vád gyengülését a Sukoró-ügyben, a Laborc Sándor NBH főigazgató bírósági felmentése, és még hosszan sorolhatnám, sajnos. Az ügyészség nyomában tönkretett életek, megtépázott, ha éppen le nem rombolt egzisztenciák, tönkretett szakmai, politikusi és emberi hírnév jár. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzek, éppen elég bajom van azzal, hogy engem fenyegetnek folyton. Csak emlékeztetni szeretnék! Minden elmúlik egy napon, és minden jogszerűtlenséget lehet orvosolni idővel!

Trafiktól a hamis vádig!

A Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője tájékoztatta a jobboldali sajtót, hogy a lakás ügyben, ahol Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel együtt ülök a vádlottak padján, mint felbujtó, az ügyészség a vádiratot pontosította, a szükséges okiratokat beszerezte és azt ma, a határidő utolsó napján benyújtják a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak. Meglepődtem volna, ha a bíróság és a vádlottak nem a kormánypárti sajtóból értesülnek erről a fejleményről. Az ügyészség és a jobboldali sajtó nyilvánvaló összejátszása is mutatja, hogy milyen kommunikációs célok mentén - a bűn leplezésére szolgáló figyelem elterelési célzattal - vezénylik az elszámoltatást. Mert eközben a maffiakormány mindent közgépesít, ami mozdítható, és mindent monopolizál politikai klientúrájának, amiből hasznot remél (föld, víz, dohány termékek stb). 

Emlékeztetem az Olvasókat, hogy a bíróság a vádiratot alkalmatlannak találta a tárgyalásra, ezért azt visszaadta az ügyészségnek. A nyilvánvaló politikai megrendelésre készült ügy tehát folytatódik a bíróságon.

Most azonban nem erről akarok írni, hanem a "Harmadik ügyről", amelyben csalással gyanúsítottak meg társtettességben, mert egy lakásbérleti szerződés módosítási kérelemre rástempliztem, hogy azzal egyetértek és felterjesztettem a honvédelmi miniszternek döntésre. A katonai ügyész a nyomozási határidőt - bizonyítási indítványaimra tekintettel - 2013. május 28. napjáig meghosszabbította. Vallomásomat a Központi Nyomozó Főügyészségnek írásban megküldtem és - ígéretemhez híven - azt teljes terjedelmében az alábbiak szerint teszem közzé:

"Alulírott, dr. Fapál László gyanúsított – a Központi Nyomozó Főügyészségen 1. Nyom. 147/2012. számon jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt Szombath Csaba és dr. Fapál László ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban – az alábbi vallomást teszem:

A terhemre rótt bűncselekményt nem követtem el, nem vagyok bűnös.

2004. december 10. napjától 2006. június 30. napjáig töltöttem be a Honvédelmi Minisztériumban közigazgatási államtitkári munkakört (a továbbiakban: HM KÁT). 2006. március 31. napjáig szolgálati jogviszonyban álló állami vezető voltam. 2006. április 01. napjával szolgálati nyugállományba kerültem, ezért ezt követően köztisztviselőként láttam el állami vezetői feladataimat.

Szombath Csaba ezredest 2003-ban ismertem meg, akkor a HM Kommunikációs Főosztályán dolgozott. Én ebben az időszakban – egyetemi oktatói munkaköröm mellett - ügyvédi megbízási szerződéssel a tárca kommunikációs igényeit kiszolgáló HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht.-nál dolgoztam. Amikor a honvédelmi miniszter 2004 őszén felkért a közigazgatási államtitkári poszt betöltésére és az a közvélemény számára is publikussá vált – mivel senkit nem ismertem a HM állományából, kivéve Szombath ezredest – felkértem, hogy legyen a titkárságvezetőm és állítsa össze a titkárság (a referensek) rendszerét. Szombath ezredes ennek eleget is tett, a személyi beszélgetéseket már én folytattam le, így hivatalba lépésemet követően azonnal felállt a titkárságom. Szombath ezredes jól irányította a titkárság munkáját, erős vezetőnek bizonyult. Az előterjesztések feletti végső döntést magam hoztam meg, amely nem mindig egyezett meg a referáló titkárságvezető elképzeléseinek. Több konfliktus helyzet után, amikor a HM Kommunikációs Főosztály főosztályvezetői tisztsége 2005-ban megüresedett, a honvédelmi miniszter – javaslatomra – Szombath ezredest bízta meg a főosztályvezetői feladatok ellátásával. Szombath ezredes ezt követően minden hétfői államtitkári értekezleten – mint közvetlen alárendeltségemben lévő főosztály főosztályvezetője – a helyettes államtitkárok mellett részt vett. Szombath ezredessel a kapcsolatom 2006. június 30. napját követően megszakadt, azóta nem találkoztam vele, telefonon sem beszéltünk. Szombath ezredes családját nem ismerem, nem találkoztam sem a feleségével, sem a gyermekeivel, magánjellegű kapcsolatot nem tartottunk. Nem volt tudomásom arról, hogy Szombath ezredes korábban lakásveszteséget okozott. Nem tudtam, hogy milyen magánlakást vásárolt. Nem tudtam, hogy olyan lakóépületben kapott határozott időre lakást, amely már ki volt jelölve elidegenítésre. Nem tudtam, hogy kinek és mikor adta el magántulajdonú lakását. Nem volt tudomásom arról sem, hogy meg kívánja vásárolni szolgálati lakását és azt sem, hogy végül mikor vásárolta meg.

Az iratok szerint Szombath ezredes 2005. decemberében HM rendelkezésű lakást kért, amelyet a HM központi Lakásbizottság támogatott és a lakásbérlet időtartamát – Budapesten betöltött katonai beosztása időtartamáig - határozott időre állapította meg. Az iratok alapján – mint hivatali felettese - támogattam a kérelemét. Ebben semmi kivetni valót nem látok, mások ügyében is így jártam el. A HM Központi Lakásbizottság elnökének vagy titkárának a kérelem érdemi elbírálására utasítást nem adtam. Megjegyzem Szombath ezredes a HM KÁT titkárságvezetőjeként (főosztályvezetői besorolású beosztás), majd főosztályvezetőként közvetlenül a miniszterhez is fordulhatott volna lakásügyben.

A munkarend az volt a HM KÁT államtitkárságon, hogy minden előterjesztést a titkárságvezető kiosztott az illetékes referensnek, aki köteles volt az anyagot elolvasni, arról referálási lapot kitölteni és megállapításairól, valamint döntési javaslatáról a titkárságvezetőt tájékoztatni. Ezt követően a titkárságvezető referálta az ügyeket a közigazgatási államtitkárnak. Minden anyag tetejére a referálási lapot kellett tenni. Ezt a lapot elolvastam, majd aláírtam. Ezt követően elolvastam az előterjesztést, és döntésemet rávezettem az irat 1. számú példányára. Ha egyetértettem a javaslattal, használtam az „Egyetértőleg felterjesztem!” bélyegzőt, mint ebben az ügyben is. Jogi szakkérdésekben vagy a jogi- és információvédelmi főosztálytól vagy a titkárság jogászaitól kértem véleményt. A jogi vélemény külön lapon szerepelt, amelyet az aktához kellett szerelni. A referálási lapon is le kellett írni a jogi vélemény lényegét. A referálási lapok az anyagokhoz nem kerültek csatolásra, azok csak az én vezetői döntéseim előkészítését célozták. Azok jelenlegi tárolási helyéről nyilatkozni nem tudok. A titkos anyagok véleményezése miatt nem kerülhetett a szemétbe. Olvasó államtitkár voltam, de azt senki ne várja tőlem, hogy a több ezer ügy közük erre az egyre, és főként annak belső tartalmára emlékezzek.

Hogy kinek a késztetésére nem tudom, de a tények azt mutatják, hogy 2006. március 06. napján Horváth János mk. ezredes úr nekem címezve iratot írt, amelyben kifejtette, hogy a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy Szombath ezredes határozott idejű bérleti szerződését a honvédelmi miniszter határozatlan időtartamúvá módosítsa. Az ügyészség a nyilvántartási szám nélküli beadvány 2. számú példányával rendelkezik, amelyet – tanúvallomása alapján – a HM KÁT titkárság ügykezelője vett át. Az irat nem a szolgálati úton lett felterjesztve, mert azon Kunos Bálint HM védelemgazdasági helyettes államtitkár (HM KLB elnök) nincs feltüntetve.

Nem tudom megmondani, hogy láttam, vagy nem láttam az iratot. Erre csak akkor tudnék nyilatkozni, ha a beadvány 1. számú példányát az ügyészség be tudja szerezni. Ugyanis a 2. számú példány csak az átvételt igazolja. Az 1. számú példányra pedig felvezetésre kerül az állami vezető intézkedése (ki kapja; utasítás a véleményezésre; határidő; dátum és aláírás). Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a titkárság iratot titkoljon el előlem. Nehezíti az irat nyomon követését, hogy nyilvántartási szám hiányában nem tudni, hogy hol és kinél fekszik éppen, illetve hol kell keresni az irattárban.

Amennyiben az iratot láttam, akkor azt kiadtam jogi véleményezésre vagy a HM jogi- és információvédelmi főosztálynak vagy a HM KÁT titkárság jogi referenseinek, mert bármennyire is kiváló szakembernek tartom Horváth János mk. ezredes urat, jogi szakkérdésekben a jogászok szakmai tevékenységét részesítettem előnyben. 

Rögtön rá szeretnék mutatni arra az ellentmondásra is, hogy a honvédelmi miniszter megtévesztésére készülök – a gyanúsítás szerint –, ugyanakkor leíratom a HM Központi Lakásbizottság titkárával, hogy jogszabályba ütköző dolog a határozott idő határozatlan időtartamúvá módosítása. Vagyis bizonyítékot gyártatok Horváth János mk. ezredes úrral magam ellen. Amit aztán miniszteri döntés után majd az a személy kap meg végrehajtásra, aki alfája és omegája az ügynek: Horváth János mk. ezredes, a HM Központi Lakásbizottság titkára, aki a miniszteri döntések végrehajtásáért felelős személy.

2006. március 20. napján Szombath ezredes kérelmet nyújtott be a honvédelmi miniszternek, amelyben kéri, hogy szolgálati lakása és gépkocsi tárolója határozott időtartamú bérleti szerződését a miniszter módosítsa határozatlan időtartamúra. A kérelmet Szombath ezredes rajtam, mint hivatali felettesén keresztül nyújtotta be a miniszternek, tehát a szolgálati utat betartotta. A kérelmet látta a HM kabinetfőnök, helyettes államtitkár, a HM védelemgazdasági helyettes államtitkár (HM Központi Lakásbizottság elnöke), és vélhetően a miniszteri titkárság is. A gyakorlat szerint minden állami vezetőnek saját titkárságai vizsgálták az iratokat és referáltak saját vezetőiknek. Senki nem írta rá az iratra, hogy nem felel meg a kérelem a jogszabályoknak. Azt tudni kell, hogy a HM-ben nem egy szál papír lebeg a légüres térben. Akták mozognak, amelyben az előzmény iratoknak is benne kell lenniük. Ha azok hiányosak, az üggyel foglalkozó első főosztály vagy titkárság köteles azt felszerelni. Tehát Szombath ezredes kérelmét is fel kellett szerelni az előzményi iratokkal és véleményem szerint benne lehetett Horváth János mk. ezredes irata, és az azzal ellentétes jogi szakvélemény is. Egy dolog biztos. Jogászi álláspontnak lennie kellett benne, hogy a kérelem mire irányul és milyen jogszabályi rendelkezések alapján teljesíthető.

Kijelentem, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel Szombath ezredes kérelmével kapcsolatban nem beszéltem. Mással sem konzultáltam a kérelem teljesíthetőségét illetően. Határozottan kijelentem, hogy a honvédelmi minisztert soha nem tévesztettem meg. Ebben az ügyben sem, más ügyben sem. Mindig legjobb tudásom és a rendelkezésre álló információk alapján hoztam meg a döntéseimet. A rendelkezésre álló hiányos okiratok alapján nem tudom megítélni, hogy Szombath Csaba ezredes kérelmének mellékletei – főként a teljesíthetőség jogi indokait alátámasztó okiratok - miként voltak a kérelem mellett. Egy dologban azonban bizonyos vagyok: a honvédelmi miniszter jogszerűen járt el, amikor előterjesztésemre, a HM kabinetfőnöke, helyettes államtitkár és a HM védelemgazdasági helyettes államtitkár (HM KLB elnök) által is látott okirat és mellékletei alapján módosította a kérelemnek megfelelően a bérleti jogviszony időtartamát.

Ugyanis az okiratokat tartalmuk és a magyar nyelv szabályai szerint kell megállapítani. A kérelem tárgya tartalma szerint „bérleti szerződésmódosítási kérelem”. A kérelem tehát a már meglévő bérleti szerződés módosítására irányul. A kérelmező azt kéri a minisztertől, hogy a határozott idejű lakásbérleti szerződését a miniszter módosítsa határozatlan időtartamúvá.

Alkalmazandó jogszabályok ebben az esetben (2006. március 20-ai állapot):

1. 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról,

2. A törvény által nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv,

3. 6/1994. HM számú rendelet (lakásrendelet).

Az 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény) a bérleti szerződés módosítására nem tartalmaz előírásokat. A Lakástörvény 87. §-a sem tartalmaz olyan felhatalmazó rendelkezést a honvédelmi miniszternek, hogy a HM lakásrendeletében a bérleti szerződés módosítását szabályozza. A Lakástörvény 1. § (3) bekezdése szerint „Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadóak.”

Meg kell, jegyezzem, hogy a 1990-es évek elejéről származó kodifikációs termékek készítői abból az elgondolásból indultak ki, hogy a jogrendszer egy komplex egész és nem kell még egyszer leírni azokat a szabályokat, amelyek más jogszabályban már megtalálhatóak. Így lett háttérjogszabály a Polgári Törvénykönyv azokban a kérdésekben, amelyekről a Lakástörvény nem rendelkezett. A kodifikátorok alapállása ebben az időszakban az volt, hogy amit nem tilt jogszabályi rendelkezés, azt szabad.

A bérleti szerződés módosítására a HM rendelet előírást nem tartalmaz (mert nem is tartalmazhatott), de előírja a Lakástörvény (és ez által a Ptk.) alkalmazását: R. 1. § (2) bekezdése szerint a honvédelmi szerv lakás- és helyiségügyeiben, valamint a lakás és helyiség elidegenítésekor a Lakástörvényt e rendelettel együtt kell alkalmazni.

A bérleti szerződés módosítására – mivel arra a Lakástörvény nem tartalmaz előírást és azt rendeleti szinten sem lehet szabályozni - tehát a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A Lakástörvény a Polgári Törvénykönyvnek nem csak a lakásbérletre vonatkozó szabályait, hanem annak egészét (értelemszerűen a kötelmi jogi részét – szerződések joga) írta elő alkalmazni.

A szerződés módosítására vonatkozó rendelkezések a Polgári Törvénykönyvben találhatóak:

A Ptk. 240. § (1) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettség-vállalásuk jogcímét. (2) A tartalmában vagy jogcímében megváltoztatott szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad.

Megállapítható az is, hogy sem a Lakástörvény, sem a HM lakásrendelet nem tiltja a bérleti szerződés módosítását („Ha a jogszabály kivételt nem tesz”).

Jelen ügyben tehát Szombath Csaba ezredes, aki egy HM lakás bérlője bérleti szerződés módosítását kezdeményezi a honvédelmi miniszternél. A honvédelmi miniszter ennek helyt ad. Eredmény: a bérleti szerződés közös megegyezéssel módosult.

Ugyanis a Ptk. lehetővé teszi, hogy a felek közös megegyezéssel módosítsák a bérleti szerződés tartalmi elemeit (pl. határozott idő helyett határozatlan időtartamot állapíthatnak meg). Az egyéb részek hatályban maradnak. Szombath Csaba ezredes lakásbérleti szerződésének csupán tartalma (időtartama) módosult a miniszteri döntés nyomán, amit a lakásbérleti szerződése is híven tükröz. A HM által kötött bérleti szerződések záradékai is tökéletes bizonyítékai az élő jognak, amely előírja alkalmazni a bérleti szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Lakástörvényt, a Ptk.-t és a HM rendelet előírásait.

Táborfalva, 2013. május 14.

                                                                                               (Dr. Fapál László)

                                                                                                    gyanúsított"

Ezt a blogot azért írom, hogy mindenki hitelesen tudjon tájékozódni az ellenem indított büntetőeljárásokról. Erre azért kényszerülök, mert Magyarországon a sajtószabadság 2010-től megszűnt. A közmédiumok, valamint a jobboldali sajtó - különösen a Hír Tv és a Magyar Nemzet - ugyanis egyoldalúan és politikai célok mentén tájékoztatja a közvéleményt. Gyakran előfordul az is, hogy valótlanságokat írnak vagy a valós tényeket hamis színben tüntetik fel. Nekem nincs arra pénzem, hogy ezeket a médiumokat pereljem. Arra törekszem, hogy a blog szubjektív műfaja ellenére a maximális objektivitással mutassam be vesszőfutásomat. Ezért teszem közzé az ellenem indított büntetőeljárások közül a "Harmadik ügy" iratismertetését követően felvett ügyészségi jegyzőkönyvet.

Május 9. – a Győzelem napja Európában.

Május 9. – a harmadik iratismertetés napja az én életemben. 2013-ban, a Fidesz-kormány regnálásnak harmadik évében. Három frontális támadást indítottak ellenem, és a leltár nem túl kedvező – számukra. A tábornokperben, amiben vesztegetéssel vádoltak, bűncselekmény hiányában felmentettek. A lakásperben, ahol az ügyész azt fájlalta, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter – állítólag – szabálytalanul utalt ki nekem egy lakást a Honvédelmi Minisztérium állományából, eddig csúnya vesztésre állnak. A bíró, miután az ügyész felolvasta a vádiratot, megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen milyen bűncselekménnyel, kit, és milyen jogszabály alapján vádol, majd hazaküldte, hogy 30 napig gondolkodjon ezen, majd írja újra! Elégtelen, leülhet!

És itt a harmadik ügy. Amiben azzal gyanúsítanak, hogy egy honvéd ezredes lakáskérelmének módosítását támogattam. Rányomtam az „Egyetértőleg felterjesztem” gumibélyegzőt, és ez a mozdulat társtettessé tett. A nyomozás a befejezéséhez közeledik, így szerdán bemutatták a dokumentumokat és okiratokat, amit a vád összegyűjtött. A Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozást lezárta, és ilyenkor indítványt és észrevételt lehet tenni, a nyomozás kiegészítését is lehet kérni. Az iratismertetést követően kezdődik a vádelőkészítés időszaka, amikor a vádhatóságnak döntenie kell a vádemelésről vagy a büntetőeljárás megszüntetéséről.

Az iratismertetésen személyesen is meggyőződhettem arról, amit már korábban is sejtettem: a Honvédelmi Minisztérium az iratokat slendrián módon, hiányosan biztosította az ügyészségnek. Minden bizonnyal, khmmmm véletlenül… Csak egy példa. A HM még a hivatásos katonatiszti jogviszonyom megszűnésének időpontját is csak másodszori nekifutásra tudta pontosan közölni. Ekkor már nem csodálkoztam azon, hogy a szóban forgó lakás – aminek bérleti szerződésének módosítása miatt egy honvéd ezredest és engem csalással vádolnak – iratainak egy része nem is került elő. Azon gondolkodtam, hogy azonnal feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen hivatali bűncselekmény vagy mentő körülmény elhallgatása miatt, ha már úgy is az ügyészségen vagyok, de nem tettem meg. Bízom abban, hogy az erélyesebb ügyészi fellépésre előkerülnek a vádnak és a védelemnek is egyaránt fontos iratok.

A közszolgálatban, így a HM-ben is, minden hivatalos dokumentumnak, kérelemnek szabályozott útja van. Úgy számolom, hogy egy-egy hivatalos papírt kb. harminc ember lát és véleményez, fűz hozzá megjegyzést, és ellenőriz törvényességi szempontból. Az utolsó állomások: a főosztályvezető, akinek az illetékességi körébe tartozik az ügy, az ő főosztályát felügyelő helyettes államtitkár, ő a közigazgatási államtitkárnak küldi meg (ezt a posztot töltöttem be én), tőlem ment a miniszteri kabinetfőnökhöz, és ő adta át a miniszternek, aki döntött. Ez öt olyan vezetési szint, ahol ki kellett volna derülnie a törvénytelenségnek, hibának, szabálytalanságnak. Én sem, és a többi vezető sem hasára csapva határozott egy-egy kérdésben, hanem minden egyes szinten a hivatali apparátusok véleményezték az iratokat, és tettek a jogszabályok alapján döntési javaslatot. Ezeknek a papíroknak nyoma sincsen a nyomozati anyagok között. Javasoltam az ügyésznek, hogy az akkor hatályos szervezeti és működési szabályzatokkal együtt ezeket is kérje be a minisztériumtól. Mert ez így egy vicces kártyaparti: az ügyész nem tudja, milyen lapok vannak a pakliban, a tárca meg azt állítja, hogy abból a négy lapból áll az egész, amit átadott.

Az is meggyőződésem, hogy ez az ügy egyébként még el is évült. Ugyanis a nyomozást Budai Gyula feljelentése alapján 2011. február 28. napján rendelte el az ügyészség hűtlen kezelés bűncselekménye miatt, ismeretlen tettes ellen. A hűtlen kezelést én objektíve nem tudtam elkövetni, mert lakásügyekben nem voltam vagyonkezelő. Az elévülés a nyomozás elrendelését követő húsz nap elteltével bekövetkezett. E 20 nap alatt a nyomozó hatóság nyomozást nem végzett, és ellenem konkrét nyomozati cselekményt (csalás miatt) csak két évvel később foganatosított.

Az ügyészség álláspontja az, hogy mindegy hogy nincs tettes (mert ismeretlen) és az adott bűncselekményt az illető nem is tudja elkövetni (mert, még ha meg is lenne a szándéka, akkor sincs hozzá jogköre), ha a nyomozást elrendelték, akkor az már megszakította az elvülést. Ezt majd persze a bíróságnak is meg kell magyarázni, mert az anyagi jogszabály kettős feltétele szerint az elévülést „a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye” szakítja félbe. Tehát konkrét személy és konkrét bűncselekmény kell az elévülés félbeszakításához.     

Május 9. az én győzelmem napja is lett. Egy kicsit. Ebben a harmadik ügyben ugyanis az ügyész nem utasította el csípőből a bizonyítási indítványaimat, mint korábban, hanem néhánynak helyt adott. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy írásban vallomást fogok tenni, amit majd itt a blogon is nyilvánosságra hozok.

Csak egy dolgot tudok biztosan: ezt a bűncselekményt sem követtem el, ahogy a többit sem, amivel ezen kívül megvádoltak. A bíróságok lassan igazolják is, hogy ártatlan vagyok, és most felcsillant egy apró remény, hogy a harmadik ügyben még nyomozati szakban be tudom bizonyítani: jogszerűen járt el a HM apparátusa, jogszerűen jártam el én is, és senki nem verte át a minisztert, hiszen a csalás lényege ez lett volna. Apró győzelem a Győzelem napján. Vagy inkább remény.

És ráment a hírnevem, meg három év az életemből.