Viszkisdoboz

Bárki, aki látott már amerikai krimit, az tudja, hogy egy bűncselekmény elkövetésének felderítésekor mennyire fontos, hogy a bizonyítékokat törvényesen szerezze be a nyomozó hatóság. Ha az eljárási szabályokat a nyomozók megsértik (pl. nem vagy tévesen figyelmeztetik a gyanúsítottat a jogaira, védő nélkül hallgatnak ki gyanúsítottat stb.), akkor bármilyen terhelő bizonyítékot is szerezzenek be, azt a bíróságon felhasználni nem lehet.

Az amerikai jogrendszer igyekszik kivédeni a téves döntés lehetőségét, mivel tudják, hogy egy jogállamban egy-egy bírósági tévedés emberi életeket tehet tönkre.

Ezzel szemben van Magyarország, ahol a nyomozó ügyész felett nincs ellenőrző – az ügyészségtől elkülönült – szerv vagy testület. Ahol az ügyészségi vádemelés egyet jelent a bűnösség vélelmével. Ahol az ártatlanság vélelme csak alapjogi maszlag. Ahol a feljelentett ügyész jogszabálysértését a kollégája bírálja el. Ahol az előzetes letartóztatás a kényszervallatás formáját ölti: ha az ügyész által kívánt vallomást megteszed, szabadulsz, ha nem, akkor nem nyílnak a rácsok. Ahol az ügyészek csak a terhelő bizonyítékokat szerzik be, és a mentő bizonyítékokat eltitkolják, vagy nem is keresik. Ahol attól törvényes a vád, hogy ügyésztől származik, akkor is, ha tartalmában teljesen törvénytelen, vagy objektív bizonyítékok nélkül vádol meg személyeket bűncselekmény elkövetésével. Ahol a vádiratban szabad valótlan dolgokat állítani, és a valós bizonyítékok hiányát azzal „kivédeni”, hogy egyes bűncselekményeknél szinte lehetetlen a bizonyítás.

Ez az ország úgy igyekszik Európába, hogy közben keletre kacsint és egy szabadságától megfosztott ember – kényszer hatása alatt tett - gyanúsítotti vallomása alapján gond nélkül vádat is lehet emelni, mint az a Tábornok perben velem történt. Más bizonyíték nem létezvén, e személy vallomását tartalmazza a vádirat szó szerint, mint egy több ismeretlenes egyenlet: államtitkári irodájában, ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű összeget vett át, abból mintegy 4 millió (?) forintot viszkis dobozba vagy újabban piros italos dobozba és papír zacskóba helyezett, majd kilépett vele az ajtón.

Persze mennyivel elegánsabb ez, mint a 2014-es választási kampányba berobbant nejlon zacskós találmány. Ahol szintén, valamikor 2006-ban, közelebbről meg nem határozható időpontban, mint egy rossz filmben, egy ismeretlen titkárnő, ismeretlen eredetű összeget ad át egy országgyűlési képviselőnek, hogy ne legyen az. Ez a koreográfia pedig, mint a nokiás vagy a viszkis doboznál is láthattuk, ugyanaz.

Visszatérve a viszkis dobozra, sokszor megírtam már, O. János tábornok vallomását az eljárási szabályok megsértésével szerezték be a katonai ügyészek, ezért a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa, mint ténybíróság azt kizárt a bizonyítékok közül. Aztán a bíróság felmentett.

Az első fokú bíróság elvi éllel mondta ki, hogy „Egy demokratikus, XXI. századi jogállamban a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom érvényesülése megkérdőjelezhetetlen. Így még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy egy ügyben a bizonyítékok aggályosan kerültek a felszínre.”

A másodfokú bíróság, mint jogbíróság azonban másként látta. A Tábornok perben a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 2014. február 12-én hatályon kívül helyezte a kaposvári első fokú felmentő ítéletet, és az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Ráadásul Debrecenben kell a megismételt eljárást lefolytatni, miközben szinte minden vádlott és tanú budapesti.

Megérkezett az írásbeli végzés, így tényszerűen tudom Olvasóim számára megmutatni, hogy miért kerül sor új eljárásra.

Az első fokú ítélet ugyanis azért lett elsődlegesen felderítetlen és megalapozatlan, mert - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a kaposvári bíróság nem értékelte O. János tábornok vallomását.

Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a másodfokú bíróság a legnagyobb terjedelemben O. János tábornok vallomásával foglalkozott, és arra a következtetésre jutott, hogy annak egy részét bizonyítékként értékelni kellett volna.

Az első fokú bíróság szerint O. János tábornokot a katonai ügyészek megtévesztették, törvénytelen módon büntetlenséget ígértek neki. Majd azt később visszavonták, de abban a téves tudatban tartották, hogy vádalku keretén belül tesz vallomást: tehát, ha beismer és másokat megvádol, akkor kisebb büntetést kap. A tét nem kicsi, mivel a büntetési tétel alapból 10 év. Ezért már érdemes bármit kitalálni… S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bíróság – orvos szakértők véleménye alapján - megállapította, hogy a vallomások megtételekor O. tábornok beszámítási képessége sem volt teljes.

Ezzel szemben a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy O. tábornok önvádra való kioktatása egyszer megtörtént a „kioktatásnak eljárási szakaszonként egyszer kell megtörténnie”. Az ügyészség büntetlenségi ígérte vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy az valóban törvénysértő, így O. tábornok vallomásának egy része nem vehető figyelembe, de a többi vallomása igen. A jogbíróság szerint a vádalku megkötésének nem volt törvényi akadálya, és O. tábornok vallomását azon az alapon sem lehetett volna kizárni, hogy beszámítási képessége az elmeszakértők szerint nem volt teljes.

                 Határozatot hirdet a másodfokú bíróság (fotó: Deák Zoltán)

Első olvasatban úgy tűnt, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett hatáskörén és kötelező jelleggel előírta O. tábornok vallomásának bizonyítékként való figyelembe vételét az új eljárásban. De ez nem igaz!

Ezért tudtára adom a Hír Tv-nek, és hazudozási édestestvérének a Magyar Nemzetnek is, akik a bűnösség vélelme alapján engem minden alkalommal bűnözőként tüntetnek fel híradásaikban, hogy:

„A másodfokú bíróság mindezek mellett meg kívánja jegyezni, hogy az előzőekben kifejtettek nem jelenthetik O. XVI. r. vádlott gyanúsítottként tett vallomásainak automatikus elfogadását a megállapított tényállás alapjaként, csupán azt, hogy az eljáró bíróságnak e bizonyítékot együtt kell mérlegelnie a többi bizonyítékkal, majd állást kell foglalnia annak hitelt érdemlősége kérdésében és mérlegelő tevékenységéről a logika szabályainak megfelelően számot kell adnia, vagyis az indokolása kötelezettségének teljes körűen eleget kell tennie.”

Tehát nem automatikus a vallomás igazságtartalma, ezért ismételten lehetőséget kapok arra, hogy védekezzek az ismeretlen időpont, az ismeretlen eredetű pénz, a mintegy 4 millió és a kilépek az ajtón cselekménysor ellen. Valóban, igen érdekes volt és az is lesz.

A másodfokú bíróság nem osztotta az első fokú bíróságnak azon megállapításait sem, hogy a katonai ügyészek visszaéltek volna hivatali hatalmukkal a nyomozás során.

„Az első fokú bíróság ítéletének egyes részeiben kérdéseket fogalmaz meg, lényegében sejtetve, hogy a nyomozóhatóság a kényszerintézkedéseket arra használta, hogy a bizonyítást ily módon befolyásolja. Ezt a következtetést az első fokú bíróság nem vonta le, miként azt sem, hogy a nyomozás során a hatóság bármely tagja kötelességét megszegve, tiltott módon szerzett be bizonyítékot. Amennyiben ugyanis erre a következtetésre jutott volna, nem mellőzhette volna a feljelentés megtételét e hivatalosan tudomására jutott körülményről, valójában bűncselekményről. Ezt a lépést azonban az első fokú bíróság nem tette meg.”

A felsőbb bíróság határozata alapján tényként állapítható meg, hogy a Kaposvári Törvényszék egy hivatásos bíróból és két rendőrtábornokból álló katonai tanácsa tehát minden fontos kérdésben vagy nem döntött, vagy tévesen döntött.

A 2011-ben tavasszal emelt vád után a bírósági eljárás 3 évig tartott. Most újabb 3 évnek nézünk elébe. Vagyis a bírósági eljárás így válik egyre ismeretlenebb időtartamúvá, egyre súlyosabb büntetéssé.

Most beharangozó következik. A másodfokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozó kötelezően betartandó iránymutatást adott ki a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa részére, amelyet szó szerint a következő bejegyzésben hozok nyilvánosságra.

És még egyszer. Ez nem Amerika.

Nagy izgalommal vártam, hogy Hende Csaba és Budai Gyula megjelenik-e a bíróságon, ahol tegnap ítéletet hirdetett a Pesti Központi Kerületi Bíróság az ún. lakás ügyben. Csalódtam, nem jöttek el.

Távollétük persze nem volt akadálya az ítélet kihirdetésének. A bíróság Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és államtitkárát, vagyis engem bűncselekmény hiányában felmentett a Központi Nyomozó Főügyészség vádja alól.

Az ügy politikai természete vitathatatlan volt, mert az ügyészség azt kérte a bíróságtól, hogy egy jogszerű eljárási rendben folyó lakáskiutalást és későbbi értékesítést nyilvánítson büntetendőnek. Nyugodt szívvel, lelkiismeret-furdalás nélkül az ügyészség végrehajtandó börtönbüntetést kért politikusra és vagyonelkobzással megfejelve katonára egyaránt.

                                                                                          (fotó: magyarhirlap.hu)

Sem a vádiratból, annak kiegészítéséből és az ügyészi perbeszédből sem derült ki, hogy milyen jogszabályt is sértettünk meg, sőt a bizonyítási eljárás során bebizonyosodott, hogy valamennyi okirat és tanúvallomás – azok is, amelyeket az ügyészség tálalt fel a bíróságnak – a vádlottak és a védők álláspontját támasztották alá. Az ügyészség megpróbált „szörfözni” (by Dezső Antal) a jogszabályok között, azaz minden újabb megszólalásakor az ügyész más – más mozzanatot talált törvénysértőnek.

Vártam az ügyészi perbeszédet, én balga azt hittem, hogy az ügyészség ejti a vádat, vagy végre tisztázza a helyzetet, hiszen a jogszabályi zűrzavart előidéző állításait semminemű bizonyíték nem támasztotta alá. Nem így történt. A perbeszédből megtudtam, hogy a katonai ügyész szerint eljárásunk ugyan szabályos volt, de mégis jogszabályt sértettünk. Az eljárás végére tehát egy olyan vádiratba írt koncepcióról kellett a bíróságnak ítéletet mondania, amelyet nem támasztott alá semmi.

A bíróság az ítélet indokolásakor mellőzte a per politikai tartalmát, és kizárólag az ügyészség jogi értelemben vett vádjával foglalkozott.

A több órás bírósági indokolásból kiderült, hogy nem sértettünk meg egyetlen jogszabályi rendelkezést sem. Sőt, magatartásszabályt sem. Hivatásos katonaként voltam állami vezető, így semmi nem zárta ki, hogy saját, különleges közszolgálati jogviszonyom alapján kapjak szolgálati lakást, mint azt a Honvédelmi Minisztérium 20 éves joggyakorlata is alátámasztott. A szolgálati törvény szerint csak illetményemet kellett államtitkárként számfejteni, egyebekben megilletett a katonákra vonatkozó minden jog és terhelt mindenfajta katonai kötelezettség is. A szolgálati lakás értékesítése megfelelt a lakásgazdálkodási és vagyongazdálkodási érdekeknek, és a vételár a jogszabályban előírtak szerint került megállapításra. Tehát semmiféle különleges árkedvezményt nem kaptam, így vagyoni hátrány objektíve sem keletkezhetett.

A bíróság azt is megállapította, hogy én, mint állítólagos felbujtó semmiféle olyan magatartást nem tanúsítottam, amely arra irányult volna, hogy rábírjam Juhász Ferencet egy bűncselekmény elkövetésére. Egy írásbeli kérelem önmagában nem lehet szándékkiváltó ok – állapította meg elvi éllel a bíróság.

Bár a katonai ügyész három napig gondolkozhatott volna a fellebbezésen vagy a tudomásul vételen, de akkor és ott, habozás nélkül fellebbezést jelentett be az ítélet ellen. Most már tudom, hogy Keresztes Imrének küldetése van. A Fidesztől.

P.S. Hende Csaba miniszter tegnap kiadott egy közleményt, hogy ő egyetlen állami vezetőnek sem adott szolgálati lakást. A bíróság ilyet nem is állított. Csupán arra utalt indokolásában, hogy a kétharmad 2012-ben szüntette meg azt a helyzetet a „lex Fapállal”, hogy valaki szolgálati viszonya alapján állami vezetői tisztséget töltsön be. Másrészt Hende első közigazgatási államtitkára, Fodor Lajos korábban több HM rendelkezésű állami lakást is megvásárolt (a per adatai alapján) kedvezményes vételáron. Harmadrészt megemlítette azt s, hogy formálisan jogszabályszerűnek tartotta Hende lakás kiutalásomat és –vásárlásomat Budainak írt jelentésében. A miniszter azt is fontosnak tartotta leírni, hogy 3 év alatt egyetlen szolgálati lakást sem értékesítettek. Azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy 2014 januárjában beindította a teljes lakásállomány eladását, vagyis boldog és boldogtalan kérheti a minisztert, hogy kedvezményes áron megvásárolhassa HM rendelkezésű lakását. Csak azt kellett megvárnia Hendének, hogy felmentsenek bennünket.

Ha Juhász Ferenc nem követett el bűncselekményt, akkor Hende sem követhet el semmit.

Nemzetes és vitézlő uraimék!

Nagyméltóságú Hende Csaba honvédelmi miniszter uram és

Nagyságos Budai Gyula államtitkárságú uram!

Bátorkodom levelemmel megzavarni főméltóságú uraimékat. De ezennel alázatosan elvárom tekintetességedet és kegyességedet a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2014. február 28. napján 09.00-kor tartandó ítélethirdetésre, mint az ügyben érintett magasságos személyeket.

Ezen a jeles napon hirdeti ki ugyanis ítéletét a bíróság Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt államtitkár piszlicsáré tekintetében, akik megköszönve az Önök szíves közreműködését, három éve görnyedeznek ezen büntetőeljárás hatálya alatt.

Nagyméltóságú Miniszter Úr, jelentem, a Központi Nyomozó Főügyészség jól teljesített! Az Ön jogi véleményét bátorkodott mellőzni, Budai Gyula kormánybiztos uram ismeretlen tettes ellen tett feljelentése alapján pedig a politikai utasításnak megfelelt és olyan koncepciós vádat eszkábált össze, amelyre méltán lehet büszke a Nemzeti Együttműködés Magyarországa, sőt, Európa, mit beszélek itt össze-vissza, az egész művelt világ!

Nagyméltóságú Miniszter Uram!

Alázkodva és bátorkodva megköszönöm, hogy Exellenciád 2011. február 15. napján kelt, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosnak szóló levelében megállapította, hogy az „akkor hivatalban lévő személyek az elbírálás időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezéseket betartották…. a határozatlan időtartamú lakásjuttatásra vonatkozó miniszteri felmentő döntésnek, a jogos lakásigény mértékét meghaladó szobaszámú lakás bérbeadásának és a lakás elidegenítésének is meg volt a jogalapja”.

Az is kegyességed nagyságát és irgalmát mutatja, minden halandó balra elfajult számára, hogy igazságügyi államtitkári múltját meg nem tagadva, jogi meggyőződését azzal is kifejezésre juttatta, hogy az elévülési időn belül nem nyújtott be ellenem keresetlevelet polgári bíróságon, és a büntetőperben sem terjesztett elő polgári jogi igényt.

Nagyságos Budai államtitkárságú uram!

Ön végtelen bátorságról tanúbizonyságot téve, nem név szerint, hanem ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészségen 2011. február 24. napján. De feljelentésében nem feledkezett meg rólunk, s szinte minden sorában Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt honvédelmi államtitkár piszlicsáré nevét azért megemlítette. Nehogy aztán a gyenge jellemű és elméjű ügyészség, merő tévedésből olyan személyek ellen nyomozzon, akik nem méltók az Ön nagyságos figyelmére, mivel ők magas megalázkodásukról tanúbizonyságot téve csak az igaz ügyet, és a NER-t szolgálták minden nyalintásukkal.

E sorvezető alapján Keresztes Imre rendű és rangú főügyész bizony nem tévedt el és habozás nélkül nyomozást rendelt el ellenünk. Bár felmerült annak gyanúja, hogy az alantasságáról (nem) ismert Keresztes Imre főügyész uram elszabotálja nagyságod igen nagyon fáradságos munkáját, mert olyan ügyészre bátorkodott bízni a koncepció kitalálását és feltálalását, aki nem bátorkodott megismerni azokat a jogi szabályokat, amelyeken dicső haderőnk nyugszik.

Alá- és fölé tisztelt nagyméltóságú uraimék!

A 6/1994. HM rendelet szabályait az általam igen megtisztelt Hende miniszter uram dolgozta ki az MDF kormány alatt. Budai államtitkár uram pedig e szabályok alapján vásárolta meg – néhány évi katonai ügyészi pályafutása alatt - 1998-ban nagy értékű budapesti belvárosi lakását a Honvédelmi Minisztériumtól. A rendeletben meghatározott kedvezményes vételáron.

Én botor, én sem tettem mást, mint merészkedtem e rendeleti szabályok alapján szolgálati lakást kapni, és azt később kedvezményesen megvásárolni.

Kérem nagyméltóságú uraimékat, tiszteljék meg jelenlétükkel a bíróságot. Mert holnap kiderül, hogy kinek volt igaza. Nagyméltóságú Hende miniszter uramnak, aki szerint nem követtünk el bűncselekményt. Vagy nagyságos Budai államtitkár uramnak, aki szerint igen.

Merészelek azon véleményemnek hangot adni, hogy nagyságos Budai államtitkár uramnak különösen fontos az ügyben hozott döntés, hiszen ha nem nagyméltóságú Hende Csaba uramnak lesz igaza, Önnek, nagyságos uram nyilvánvaló erkölcsi kötelessége a megvásárolt 25 milliós ingatlan és a fizetett 508.000-Ft. vételár különbözetének a Magyar Állam javára történő befizetése.

Táborfalva, 2014. február 27.

         Minden esetben nagyrabecsüléssel és tisztelettel:                                                                                    

                                                                              (Fapál László)

                                                                              II. rendű vádlott

                                                                     Isten hozzon és vigyen is!

Szolgálati lakásom megvásárlása ügyében dr. Dezső Antal ügyvéd védőbeszédével kezdte meg munkáját a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Az ügyészi viszontválasz után a vádlottak éltek az utolsó szó jogával, így semmi akadálya nincs annak, hogy a bíróság ítéletet hozzon. Emlékeztetem az Olvasókat, hogy ebben a politikai koncepciós perben, ún. lakás ügyben Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter a tettes és államtitkára, vagyis én vagyok a felbujtó.

Az ügynek az ad jobboldali morális alapot, hogy az a Budai Gyula (FIDESZ-KDNP) tett feljelentést, aki korábban néhány évig katonai ügyész volt, és nagy értékű belvárosi szolgálati lakását ugyanazon szabályok alapján vásárolta meg, mint én.

Keresztes Imre főügyész (FIDESZ-KDNP?) meg nem gondolkodott, hanem azonnal elkezdett nyomozni, annak ellenére, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter (FIDESZ-KDNP) átirata arról szólt, hogy nem történt jogszabálysértés. A katonai életviszonyokat ismerő és értő katonai ügyészek helyett civil ügyész, Berki Tímea nyomozott és koncepcionált, de oly mértékben nem értett a szolgálati- és katonai lakásjoghoz, hogy nyomozását követően egy épkézláb vádiratot sem lehetett megírni. Majd annak szégyenletes bírósági visszaadása után a vádkiegészítés sem lett „tökéletes”. Sőt, még most az ítélethozatal előtt sem tudjuk, hogy mi is a vád.

Védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd meg is jegyezte: „az ügyészség folyamatosan szörfözik a jogszabályok között”, így nehézkes a védekezés. „Egy szokványos politikai indíttatásból induló perről van szó”, ilyenkor az ügyészség nem a saját, hanem a kormány álláspontját képviseli. Ezért is örült kifejezetten annak, hogy nem katonai, hanem civil bíróság tárgyalja az ügyet, mert természetéből adódóan a katonai bíróságok tevékenysége nem lehet független a Honvédelmi Minisztériumtól.

                  Dr. Dezső Antal ügyvéd, büntetőjogász, meghatalmazott védőm

A védő azt is kifejtette, hogy a felsőbb bíróságok a hatáskör tisztázása során már megállapították, hogy a szolgálati lakás kiutalása, a bérleti szerződés megkötése vonatkozásában semminemű jogszabálysértés nem történt, ezzel a bíróság döntését is behatárolták. Sérelmezte, hogy a vádhatóság étlap módján kínálja fel a jogszabályokat, de soha nem adták annak magyarázatát, hogy ami történt, az milyen jogszabályi rendelkezést sértett meg. A vádhatóságtól csak alternatívák hangzottak el, hogy mit kellett volna csinálni. Az egész eljárás során az derült ki, hogy az ügyészség maga sem tud eligazodni saját koncepcióján. A védő részletesen kifejtette, hogy kérelmemet miért nem lehet felbujtásként értékelni, majd egyenként értékelte az okiratokat és tanúvallomásokat, amelyek ugyan a vád tanúiként hallgattunk meg, de kivétel nélkül a védelem álláspontját támasztották alá.

A katonai ügyész viszontválaszában egy újabb változatot terjesztett elő, amelyet sem a vádirat, sem annak kiegészítése, sem perbeszéde nem tartalmazott. Való igaz, mondta az ügyész, hogy rendelkezési állományban voltam és katonai jogviszonnyal rendelkeztem, de – szerinte – államtitkárként volt szükségem lakásra, és nem katonai minőségemben.

Kikérem magamnak, nem vagyok skizofrén, miként ezt nem feltételezem a katonai ügyészekről sem. Egy személyben voltam katona és munkám szerint állami tisztségviselő, nem kettőben! Miként a katonai ügyész is katona és munkája szerint ügyész.

Több szót nem is érdemes vesztegetni a viszontválaszra, mert az a szánalmas vergődés, az a jogszabályok közötti lavírozás, amelyet dr. Téglás Gyula Ferenc alezredes előadott, már mosolyt csalt az arcokra.

Dr. Helmeczy László védőügyvéd szerint az ügyészség olyan, mint az egyszerű ember, aki „a sötét szobában kergeti a fekete macskát, és közben fel-felkiált: megvan, most megvan! De aztán mindig kiderül, hogy mégsem találta meg”. A gyanúsítás óta nem határozta meg az ügyészség, hogy ki, milyen jogszabályt sértett meg. A nyomozati iratokból pedig az állapítható meg, hogy ennek a nyomozásnak egy célja volt, a viszkisdobozos ügybe próbálta az ügyészség a honvédelmi miniszter belerángatni. Ezért még azt a törvénytelenséget is elkövette Berki Tímea ügyész, hogy a Tábornok per vádlottjait tanúként faggatta. Szabályos Ki, mit tud?-ot rendezve. Mármint ki, mit tud Juhász Ferencről és Fapál Lászlóról.

De ez nem jött össze, mert a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa észnél volt és nem engedte Juhász Ferencet a Tábornok per vádlottjai közé ültetni. Maradt ez az ügy, mint pótcselekvés.

Juhász Ferenc honvédelmi miniszter az utolsó szó jogán elmondta, hogy nem követett el bűncselekményt, nem terheli bűnösség. Ez az egész ügy „a FIDESZ és a kliens média által megrendelt koncepciós per. S van itt olyan újságíró a teremben, aki belőlem él” – utalt Haraszti Gyulára, a Magyar Nemzet című szennylap újságírójára, aki szorgalmasan jegyzetelt, hogy a tárgyaláson elhangzottakat vagy elhallgassa, vagy kiforgassa.

A miniszter elmondta, hogy a 20 év joggyakorlatából ezt az egy ügyet emelte ki az ügyészség, sem előtte, sem utána nem emelt vádat azok ellen az államtitkárok vagy államtitkári juttatásokra jogosult személyek ellen, akik ugyanígy kaptak lakást, mint Fapál László, és azt megvásárolták. Azokkal a jogszabályi kedvezményekkel, amit az állam alkotott.

Juhász Ferenc ezt követően szövegszerűen összehasonlító módon elemezte az ügyészség gyanúsítását, az alapvádiratot, a vádirat kiegészítését és az ügyészi perbeszédet. Majd megállapította, hogy minden alkalommal mást és mást mondtak. „Nem adtak arra esélyt, hogy érdemi váddal szemben érdemi módon védekezhessek. Ködös-füstös vádat teremtettek.”

A miniszter kifejtette, ha holnap el kellene járnia, akkor is ezt az eljárási rendet követné, bár gunyorosan megjegyezte, hogy egy katonai ügyész véleményét is kikérné. Végül azt mondta „Ön meg, ügyész úr és Polt Péter, szégyellje magát!”

Magam az utolsó szó jogán kértem a bíróságtól, hogy bűncselekmény hiányában mentsen fel az ellenem emelt vád alól. Elmondtam, hogy a vádiratra tett észrevételeim óta nem történt semmi változás, továbbra sem tudom, miért állok bíróság előtt. A vádnak a ténybeli és jogi alapjai is hiányoznak, ezért a védekezéshez fűződő jogaim sérültek.

Szolgálati lakásom kiutalása körülményeivel nem foglalkoztam, csatlakoztam a katonai ügyészhez, aki vádbeszédében megállapította, hogy határozatlan időtartamra biztosított szolgálati lakásom kiutalásával kapcsolatosan minden szabályosan történt.

Kérelmem – amit az ügyészség felbujtásként értékelt - formai értelemben egy nyugállományú katona kérelme volt a miniszterhez, aki hatáskörrel rendelkezett a kérelem teljesíthetősége vonatkozásában, tartalmi értelemben pedig bérlői kezdeményezés a HM rendelkezésű szolgálati lakás elidegenítésre kijelölése iránt. A kérelemben a döntés miniszteri mérlegelési jogkörbe tartozott, a diszkrecionális jogkörbe tartozó kérdések pedig a joggyakorlat szerint bíróságon eredményesen nem támadhatóak.

2014. február 28. napján 09.00-kor a bíróság az ítéletét nyilvánosan hirdeti ki, amelyre kedves Olvasóimat tisztelettel meghívom. Helye: Pesti Központi Kerületi Bíróság, II. emelet 201. tárgyaló.

Nyílt levélben hívom meg a feljelentőt, Budai Gyulát, volt leszámolási biztost és Hende Csaba honvédelmi minisztert. Mert nekik sem mindegy, hogy az ügyben milyen ítélet születik.

Kinek van igaza? Budainak, akinek az álláspontja szerint bűnös vagyok vagy Hendének, aki szerint a Juhász Ferenc vezette Honvédelmi Minisztérium betartotta a jogszabályi rendelkezéseket?

A nyertes fizethet egy sört nekem, hogy a kedvükért végig csinálom, ezt is.

A kormánypártok igyekeznek politikai kampányukkal a 2010-es választások hangulatát megteremteni. Mintha az elmúlt négy év meg sem történt volna. Teszik mindezt azért, hogy a közvélemény - az értelmi képességeiben mélyen lenézett választópolgár - ne a kormány teljesítményével (= lopásaival, rablásaival) foglalkozzon, hanem a baloldal „rémtetteivel”. Hazugnak, korruptnak, csalónak tüntetik fel őket és ebbe belefér az is, hogy újra hangolják az akkori ügyeket.

A Fidesz civil szervezete, a gyűlölet előretolt hadállása, a CÖF, óriásplakátokon bűnözőként mutatja be az ellenzéki Összefogás vezetőit, míg a Fidesz-KDNP képviselőjelöltjei békét és derűt árasztanak. Nyilván, hiszen nekik jobban megy a soruk, az biztos!

Pedig az elszámoltatás gyakorlatilag kudarcot vallott, erre utal az is, hogy Budai Gyulát már régen leváltotta Orbán Viktor. A kreált ügyek mindenhol állnak. Vagy az Alkotmánybíróság által visszaható hatállyal megsemmisített ügyáthelyezések miatt kell újra tárgyalni az ügyeket (Hagyó ügy, Sukoró ügy stb.), vagy a másodfokú bíróságok rendeltek el új eljárást (pl. Tábornok per). Vagyis 4 év alatt nem jutottak előre a nagy elszámoltatással, de arra kiválóan alkalmas volt a kriminalizálás, hogy a saját tábor szemére hályogot tegyenek: ne lássa már az Orbánban hívő lélek, hogy magánzsebekbe vágták, közgépesítették az országot trafikokkal, földekkel és EU forrásokkal együtt.  

A Központi Nyomozó Főügyészség pedig továbbra is „bűntetteseket” produkál a választási hajrában. Ezért leszek valószínűleg vádlott a harmadik büntetőügyemben, a stempli ügyben.

Ma ismét iratismertetésen voltam a Központi Nyomozó Főügyészség új épületében. Ha jól számolom, akkor a stempli ügyben negyedszer.

Emlékeznek, ez az ügy arról szól, hogy 2006 tavaszán egy HM főosztályvezető lakásbérleti szerződésének módosítását kéri a honvédelmi minisztertől, amit rajtam keresztül kellett felterjeszteni. Én ráraktam a kérelemre az „Egyetértően felterjesztem!” bélyegzőt, és ezzel, mint a jogszerűségért felelős közigazgatási államtitkár bűncselekményt követtem volna el. Így lettem tettestárs egy csalásban.

A stempli ügyben 2013. augusztus 23. napján volt a harmadik iratismertetés. A 30 napos vád előkészítési időtartamot Keresztes Imre, a főügyészség vezető harminc nappal megtoldotta, amely éppen egy jeles napon, 2013. október 23. napján járt volna le.

Igen ám, de az ügyészség 2013. október 17-én először négy nappal, majd utóbb még négy hónappal meghosszabbította a nyomozás határidejét.

Aztán megjött a „behívó parancs”, hogy a mai napra a negyedik iratismertetésen kell részt vennem. Elmentem védőmmel együtt, mint kötelességét tudó állampolgár.

Arra gondoltam, hogy csak megtalálja az ügyészség a hiányzó (eltűnt vagy eltüntetett) iratokat, persze eredeti okiratokat is produkál. Vagy legalább a szervezeti- és működési szabályzatokat felleli. Ezek hiánya miatt kényszerültem feljelentést tenni az ügyészég és a Honvédelmi Minisztérium ellen, amelyet a Központi Nyomozó Főügyészség élből elutasított, hogy csak úgy füstölt, és még panasznak sem volt helye ellene.

Csalódnom kellett. Az újabb nyomozás sem hozott eredményt. A foglalkozás elérte a célját, az idő eltelt – ahogy a hadseregben szoktuk mondani.

Ma megint tanultam valami újat. A pontos jogszabályt és annak azon rendelkezését, amelyet megsértettem volna, az ügyésznek nem kell megneveznie. Ráér a vádiratban megírni. Csak azt nem tudom, hogy akkor mégis, mit nyomoztak? Ha még azt sem tudják, hogy ki, milyen törvényt sértett meg.

Tehát konkrét jogszabálysértést a mai napon sem közöltek velem. A helyzetnek az adja az abszurditását, hogy azzal a miniszterrel üldögélek szolgálati lakásom ügyében a vádlottak padján, akivel az ügyészség szerint akkor összejátszottam. Ebben az ügyben meg félrevezettem. Mindezt egy időpontban, 2006 tavaszán.

Jó lenne tehát, ha eldöntenék egyszer és mindenkorra, hogy a miniszter az „áldozatom” vagy pedig „cinkosom” volt. Addig is „élvezhetem” azt a szerepet, amit nekem szántak (kell a fenének!). Hol felbujtó, hol éppen a tettestárs a Fapál. Éppen hol van rá szüksége az ügyészségnek.

Egy dolog biztos: a honvédelmi minisztert soha nem vezettem félre és Juhász Ferenc pedig soha nem bratyizott velem.

A kettő néha három. Két vádlott, két védő és egy vádló vesz részt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folyó 2. büntetőperemben. A katonai ügyész vádló védőbeszédnek is beillő perbeszédet tartott 2014. január 17-én, és dr. Helmeczy László ügyvéd – Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter meghatalmazott védője – védőbeszéde is elhangzott a bíróságon.

Emlékeztetem az Olvasókat, hogy a lakás ügyben azzal vádolt meg a Központi Nyomozó Főügyészség, hogy hivatásos katonaként részemre határozatlan időtartamra kiutalt szolgálati lakásom értékesítésre történő kijelölésére kérelmet nyújtottam be munkáltatómnak (Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek), aki annak – a HM szakapparátusa előterjesztése alapján - a részére biztosított mérlegelési jogkörében eljárva helyt adott.

Magyarán, kérelmeztem, hogy megvehessen szolgálati lakásomat, és ezt a miniszter engedélyezte.

Az elkövetési magatartásom a katonai ügyész vádló szerint a kérelem benyújtása:

„A következő időpont, ami nagyon fontos, a május 10-ei dátum. Fapál László ekkor kezdeményezi a lakás részére való elidegenítését. A vádirat kiegészítése, pontosítva a vádirat tartalmát, ehhez az időponthoz telepíti a tényállásszerű magatartás megvalósítását is Fapál részéről, tehát ez az a felbujtásszerű magatartás, amivel a maga részéről a bűncselekményt elkövette.”

Lehet, hogy már megint nekem vannak szövegértési problémáim, de a –szerű melléknév képző, nem azt jelenti, hogy valóban az. Arra utal, hogy olyan, mintha, de még sem az, mert ha az lenne, akkor kijelenthetném róla, hogy az.

A katonai ügyész-védőm a vádat tagadva mindeközben kifejti: „Alapvetően nem kifogásolható egyébként az, hogy a miniszterhez írta ezt a kérelmét, hiszen neki ő volt a hivatali elöljárója.”

Remélem értik, mert én már kezdem elveszíteni a fonalat. Tehát a kérelem benyújtása nem lehet felbujtás, de olyan, mintha az lenne. Tehát úgy látszik, mintha rábírtam volna a minisztert egy bűncselekmény elkövetésére, de még sem bírtam rá, mert egy kérelemmel ez egyszerűen nem lehetséges.

Katonai ügyész-védőm a vádbeszédében azt is kifejtette, hogy a lakás juttatása a jogszabályok szerint történt:

„Való igaz, hogy az ő adott beosztása adott körülmények között speciális volt, mert ő egy rendelkezési állományba helyezett katona volt, ami azt jelenti, hogy neki nincs katonai beosztása, hanem polgári beosztása van, ő közigazgatási államtitkár, és ebből a minőségéből fakadóan két forrásból is törvényesen kaphatott volna lakást. Az egyik a HM rendelet, mely szerint katonaként ő a HM rendelet hatálya alá tartozott, és kétségtelen, hogy rá a 6/1994. HM rendelet vonatkozott, mint katonára. Nyugdíjas katonaként is vonatkozott rá, mert a nyugdíjas katona is katona a HM rendelet szerint, de kétségtelen az is, hogy a kormányrendelet szabályai szerint is kaphatott volna lakást, mint állami vezető, hiszen a kormányrendelet egy hanggal sem tesz említést arról, hogy akinek más jogcímen is lehetne adni lakást, akkor arra ez a kormányrendelet már nem vonatkozik. Tehát a juttatásokban részesülhetett, mint a kormányrendelet hatálya alá tartozó személy, és részesülhetett, mint a HM rendelet hatálya alá tartozó személy.”

Ezt papolom immáron három éve! Mégis, hogyan jutottunk el idáig?

Csak nem dr. Helmeczy László védőnek van igaza, aki védőbeszédében azt állította, hogy jelen ügy a koncepciós eljárások egyik válfaja, a kirakateljárások, látványeljárások kategóriájába tartozik?

Dr. Helmeczy László védőügyvéd a megvádoltak társaságában (fotó: stop.hu)

A védőügyvéd szerint az ügyészség nyilvánosan elveszítette függetlenségét, amikor 2013 júniusában Orbán Viktor a Legfőbb Ügyészségen járva kijelentette, hogy „Az a kényszeredett, a politikai érzékenységet időnként túlbecsülő, távolságtartó magatartás, hogy csak nehogy azt gondolja bárki, hogy a kormányzat bele akar avatkozni az ügyészség munkájába, szóval, az a korszak, szerintem lezárult.” Ez az idézet Orbán Viktor miniszterelnök hetyke beismerése arról, hogyan politikai eszközként használja a kormányzat, vagyis voltaképpen a FIDESZ a vádhatóságot.”

A védőügyvéd kifejtette, hogy „az 1998-2002-es ciklusban végig alkotmányügyi bizottsági tag voltam, és több mint egy évig a FIDESZ frakcióban ültem, tehát a kormánypárti frakcióban az első Orbán kormány idején. Ekkor a jelenlegi honvédelmi miniszter, Hende Csaba úr igazságügyi államtitkár volt, és én nagyon gyakran egyeztettem különböző szavazásokról, stb. vele. Én személy szerint állíthatom, hogy aki ismeri abból az időből a miniszter urat, vagy akár most is, tudja, hogy ő egy kiválóan képzett jogász. Ma iratismertetetésnél elhangzott, hogy mit is írt le, tessék mondani, ügyész úr, a korábbi igazságügyi államtitkár, a jelenlegi honvédelmi miniszter, Hende Csaba Budainak, amikor érdeklődik? Hende úr nem dolgozott felületesen, kiadta a szakapparátusának, - szokta mondani Juhász Ferenc úr, hogy van ott vagy száz jogász -, megvizsgálták, én azt állítom, hogy egy korábbi igazságügyi államtitkár egy ilyen ügyben, amikor egy korábbi honvédelmi miniszterrel kapcsolatosan kimegy egy levél, azt maximálisan áttanulmányozta. Ezek után mit válaszol Budai Gyulának? "A jogszabályokat formálisan betartották". Mit mond? "Nincs törvénysértés". Nem mondja azokat a törvénysértéseket, amiket ügyész úr elképzel a vádbeszédében.”

A feljelentő Budai Gyula lakáskiutalását és későbbi megvásárlását is példaként hozta fel a védő, mert morálisan is elfogadhatatlan, hogy az elszámoltatási kormánybiztos olyan szabályok alapján jelentett fel minisztert és államtitkárt, amit a maga szolgálati lakása megvásárlása során még jogszerűnek talált.

„Vettük a fáradságot, egy országgyűlési képviselő megkérdezte, hogy vajon a katonai ügyészként dolgozó Budai Gyula, aki egyébként néhány évig katonai ügyészségi fogalmazó, ill. katonai ügyész volt, hogyan jutott a szolgálati lakásához? Ide egy kőhajításnyira, a Balaton utcában, egy első emeleti, 53 négyzetméteres lakást a néhány évig nem katonaként, nem élethivatásszerűen katonaként, hanem katonai ügyészként kapott. Ügyész úr, tessék kiszámolni, az 53 négyzetméteres budapesti lakást, úgy, hogy alig dogozott a katonai ügyészségen, tehát olyan nagy szolgálati idős kedvezménye nem volt, elmesélem, 508.000.- forintért vásárolta meg. Vennénk itt a Balaton utcában egynéhányat így mi is! És 1998-ban! Ez az ember tesz feljelentést, aki ugyanolyan jogszabályi környezetben, ugyanúgy vett lakást, azzal a különbséggel, hogy ő soha katona nem volt. Volt katonai rendfokozata, mert a katonai ügyésznek van. Ügyész úr, azt állítom, hogy az akkori, egyébként nyomott értéken 18 százalékért vette meg, a Fapálé pedig, ha utána számolok, az 34 százalék. Miről beszélünk? Ha már nem hiszek a korábbi igazságügyi államtitkár honvédelmi miniszternek, nem kéne végiggondolni ezt is? Nem volt olyan régen még a 1998! Három százalékos kamattal vett fel hitelt, és úgy lett tulajdonos, hogy valami 80.000.- forintot kellett befizetnie. Már, ha mindenáron meg akarok felelni, miért teszem ki magamat annak, hogy egy ilyen ügyben egyszer csak felálljon egy védő, és azt mondja, hogy hol is vagyunk már morálisan? Ha már a szakmához nem ért, mert az a kormányzat dolga, hogy miért tette oda, de emberileg? Vadászok itt a miniszterre, meg az államtitkárra, hogy ő kit bujtott fel, kinek nyújtotta be a kérelmét, hogy így kapja meg! Amit ő csinált, az nem volt felbujtás? Ő nem kapta meg ezért a kedvezményeket?”

Az alaptalan vádiratról a védő a következőket mondta:

„Nem akarok belemenni nagyon, ügyész úr, de tetszik tudni, a felbujtás, az a világ minden büntető jogalkalmazójának az értelmezésében, az azt jelenti, hogy célzatosan, szándékosan rábírja valamilyen módon a tettest a bűncselekmény elkövetésére, de az ügyész úrnak kell megmondani, hogy milyen módon, mert nem nekem kéne kitalálni, hogy valamilyen módon rábírta a tettest arra, hogy kövesd el a bűncselekményt. Tessék már mondani, célzatos rábíró tevékenység az, hogy beadok egy kérelmet a miniszternek? Nem tetszenek azt gondolni, hogy nevetséges? A felbujtó alakítja ki a tettesben a szándékot. Így tanítjuk az egyetemen. Vizsgán ezt kérdezzük. ... A felbujtó nem akárki, tessék mondani, vártam, hogy az ügyész megmondja, hogy a II. rendű az I. rendű vádlottat mivel bujtotta fel? Írt egy levelet? Ezután óvatosan fogok levelet írni, mert ha kérek valamit valahonnan, ha nem tartja be az, akitől kérek a jogszabályt, és bűncselekményt követ el, majd én leszek a felbujtó, mert levelet írtam. Ha itt lett volna két tanú, vagy egy lehallgatás, vagy nem tudom, micsoda, amikor Fapál éppen azzal fűzi a minisztert, hogy miniszter úr, át fog ez menni. Hol van ilyen? Mit tetszett bizonyítani ebből a felbujtásból? Azt, hogy küldött egy levelet?”

2014. február 24-én 09.00-kor védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd védőbeszédével, ügyészi viszontválasszal és a megvádoltak részéről az utolsó szó jogának gyakorlásával folytatja a bíróság a munkáját.