Bárki, aki látott már amerikai krimit, az tudja, hogy egy bűncselekmény elkövetésének felderítésekor mennyire fontos, hogy a bizonyítékokat törvényesen szerezze be a nyomozó hatóság. Ha az eljárási szabályokat a nyomozók megsértik (pl. nem vagy tévesen figyelmeztetik a gyanúsítottat a jogaira, védő nélkül hallgatnak ki gyanúsítottat stb.), akkor bármilyen terhelő bizonyítékot is szerezzenek be, azt a bíróságon felhasználni nem lehet.

Az amerikai jogrendszer igyekszik kivédeni a téves döntés lehetőségét, mivel tudják, hogy egy jogállamban egy-egy bírósági tévedés emberi életeket tehet tönkre.

Ezzel szemben van Magyarország, ahol a nyomozó ügyész felett nincs ellenőrző – az ügyészségtől elkülönült – szerv vagy testület. Ahol az ügyészségi vádemelés egyet jelent a bűnösség vélelmével. Ahol az ártatlanság vélelme csak alapjogi maszlag. Ahol a feljelentett ügyész jogszabálysértését a kollégája bírálja el. Ahol az előzetes letartóztatás a kényszervallatás formáját ölti: ha az ügyész által kívánt vallomást megteszed, szabadulsz, ha nem, akkor nem nyílnak a rácsok. Ahol az ügyészek csak a terhelő bizonyítékokat szerzik be, és a mentő bizonyítékokat eltitkolják, vagy nem is keresik. Ahol attól törvényes a vád, hogy ügyésztől származik, akkor is, ha tartalmában teljesen törvénytelen, vagy objektív bizonyítékok nélkül vádol meg személyeket bűncselekmény elkövetésével. Ahol a vádiratban szabad valótlan dolgokat állítani, és a valós bizonyítékok hiányát azzal „kivédeni”, hogy egyes bűncselekményeknél szinte lehetetlen a bizonyítás.

Ez az ország úgy igyekszik Európába, hogy közben keletre kacsint és egy szabadságától megfosztott ember – kényszer hatása alatt tett - gyanúsítotti vallomása alapján gond nélkül vádat is lehet emelni, mint az a Tábornok perben velem történt. Más bizonyíték nem létezvén, e személy vallomását tartalmazza a vádirat szó szerint, mint egy több ismeretlenes egyenlet: államtitkári irodájában, ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű összeget vett át, abból mintegy 4 millió (?) forintot viszkis dobozba vagy újabban piros italos dobozba és papír zacskóba helyezett, majd kilépett vele az ajtón.

Persze mennyivel elegánsabb ez, mint a 2014-es választási kampányba berobbant nejlon zacskós találmány. Ahol szintén, valamikor 2006-ban, közelebbről meg nem határozható időpontban, mint egy rossz filmben, egy ismeretlen titkárnő, ismeretlen eredetű összeget ad át egy országgyűlési képviselőnek, hogy ne legyen az. Ez a koreográfia pedig, mint a nokiás vagy a viszkis doboznál is láthattuk, ugyanaz.

Visszatérve a viszkis dobozra, sokszor megírtam már, O. János tábornok vallomását az eljárási szabályok megsértésével szerezték be a katonai ügyészek, ezért a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa, mint ténybíróság azt kizárt a bizonyítékok közül. Aztán a bíróság felmentett.

Az első fokú bíróság elvi éllel mondta ki, hogy „Egy demokratikus, XXI. századi jogállamban a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom érvényesülése megkérdőjelezhetetlen. Így még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy egy ügyben a bizonyítékok aggályosan kerültek a felszínre.”

A másodfokú bíróság, mint jogbíróság azonban másként látta. A Tábornok perben a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 2014. február 12-én hatályon kívül helyezte a kaposvári első fokú felmentő ítéletet, és az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Ráadásul Debrecenben kell a megismételt eljárást lefolytatni, miközben szinte minden vádlott és tanú budapesti.

Megérkezett az írásbeli végzés, így tényszerűen tudom Olvasóim számára megmutatni, hogy miért kerül sor új eljárásra.

Az első fokú ítélet ugyanis azért lett elsődlegesen felderítetlen és megalapozatlan, mert - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - a kaposvári bíróság nem értékelte O. János tábornok vallomását.

Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a másodfokú bíróság a legnagyobb terjedelemben O. János tábornok vallomásával foglalkozott, és arra a következtetésre jutott, hogy annak egy részét bizonyítékként értékelni kellett volna.

Az első fokú bíróság szerint O. János tábornokot a katonai ügyészek megtévesztették, törvénytelen módon büntetlenséget ígértek neki. Majd azt később visszavonták, de abban a téves tudatban tartották, hogy vádalku keretén belül tesz vallomást: tehát, ha beismer és másokat megvádol, akkor kisebb büntetést kap. A tét nem kicsi, mivel a büntetési tétel alapból 10 év. Ezért már érdemes bármit kitalálni… S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bíróság – orvos szakértők véleménye alapján - megállapította, hogy a vallomások megtételekor O. tábornok beszámítási képessége sem volt teljes.

Ezzel szemben a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy O. tábornok önvádra való kioktatása egyszer megtörtént a „kioktatásnak eljárási szakaszonként egyszer kell megtörténnie”. Az ügyészség büntetlenségi ígérte vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy az valóban törvénysértő, így O. tábornok vallomásának egy része nem vehető figyelembe, de a többi vallomása igen. A jogbíróság szerint a vádalku megkötésének nem volt törvényi akadálya, és O. tábornok vallomását azon az alapon sem lehetett volna kizárni, hogy beszámítási képessége az elmeszakértők szerint nem volt teljes.

                 Határozatot hirdet a másodfokú bíróság (fotó: Deák Zoltán)

Első olvasatban úgy tűnt, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett hatáskörén és kötelező jelleggel előírta O. tábornok vallomásának bizonyítékként való figyelembe vételét az új eljárásban. De ez nem igaz!

Ezért tudtára adom a Hír Tv-nek, és hazudozási édestestvérének a Magyar Nemzetnek is, akik a bűnösség vélelme alapján engem minden alkalommal bűnözőként tüntetnek fel híradásaikban, hogy:

„A másodfokú bíróság mindezek mellett meg kívánja jegyezni, hogy az előzőekben kifejtettek nem jelenthetik O. XVI. r. vádlott gyanúsítottként tett vallomásainak automatikus elfogadását a megállapított tényállás alapjaként, csupán azt, hogy az eljáró bíróságnak e bizonyítékot együtt kell mérlegelnie a többi bizonyítékkal, majd állást kell foglalnia annak hitelt érdemlősége kérdésében és mérlegelő tevékenységéről a logika szabályainak megfelelően számot kell adnia, vagyis az indokolása kötelezettségének teljes körűen eleget kell tennie.”

Tehát nem automatikus a vallomás igazságtartalma, ezért ismételten lehetőséget kapok arra, hogy védekezzek az ismeretlen időpont, az ismeretlen eredetű pénz, a mintegy 4 millió és a kilépek az ajtón cselekménysor ellen. Valóban, igen érdekes volt és az is lesz.

A másodfokú bíróság nem osztotta az első fokú bíróságnak azon megállapításait sem, hogy a katonai ügyészek visszaéltek volna hivatali hatalmukkal a nyomozás során.

„Az első fokú bíróság ítéletének egyes részeiben kérdéseket fogalmaz meg, lényegében sejtetve, hogy a nyomozóhatóság a kényszerintézkedéseket arra használta, hogy a bizonyítást ily módon befolyásolja. Ezt a következtetést az első fokú bíróság nem vonta le, miként azt sem, hogy a nyomozás során a hatóság bármely tagja kötelességét megszegve, tiltott módon szerzett be bizonyítékot. Amennyiben ugyanis erre a következtetésre jutott volna, nem mellőzhette volna a feljelentés megtételét e hivatalosan tudomására jutott körülményről, valójában bűncselekményről. Ezt a lépést azonban az első fokú bíróság nem tette meg.”

A felsőbb bíróság határozata alapján tényként állapítható meg, hogy a Kaposvári Törvényszék egy hivatásos bíróból és két rendőrtábornokból álló katonai tanácsa tehát minden fontos kérdésben vagy nem döntött, vagy tévesen döntött.

A 2011-ben tavasszal emelt vád után a bírósági eljárás 3 évig tartott. Most újabb 3 évnek nézünk elébe. Vagyis a bírósági eljárás így válik egyre ismeretlenebb időtartamúvá, egyre súlyosabb büntetéssé.

Most beharangozó következik. A másodfokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozó kötelezően betartandó iránymutatást adott ki a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa részére, amelyet szó szerint a következő bejegyzésben hozok nyilvánosságra.

És még egyszer. Ez nem Amerika.