Viszkisdoboz

Úgy tűnik, a lakás-ügyben eljáró Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei (merthogy kettő volt: a nyomozó ügyésznő civil, a perben eljáró ügyész viszont katona volt) az állami impériumból eredő hatalmukat politikai célok megvalósítására használták fel. A nyomozás kezdetétől az ítélethozatalig szörföztek a jogszabályok között, hogy kiszolgálják a jobboldali médiumok bulvár igényeit. Aztán jött egy óriási hullám, s a szörfözésnek a bíróságon bukás lett a vége.

Történt mindez 2014. február 28. napján, amikor is a Pesti Központi Kerületi Bíróság Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és volt államtitkárát, vagyis engem minden vád alól felmentett.

A mai napig érthetetlen számomra, hogy a bizonyítás során az ügyész miért olyan okiratokat csatolt be, és miért olyan tanúk kihallgatását kérte, akik nem a vádhatóság, hanem a vádlottak és védők jogi álláspontját támasztották alá. Még csak egy hamis tanút, vagy egy börtönben lévő „együttműködő” gyanúsított hazug vallomását sem vonultatták fel, miként azt politikai természetű ügyekben – a jobboldali közönség idegeinek borzongatására - már többször eljátszották.

Az ügyészség kezdetben úgy látta, hogy közigazgatási államtitkári tisztség betöltése alatt nem is voltam katona, így katonaként nem is kaphattam szolgálati lakást. Mikor felvilágosítottam a civil ügyésznőt a katonai jogszabályokról, elismerték, hogy szolgálati viszonyban álltam, de szerintük nem katonaként, hanem állami vezetőként kaptam lakást. Aztán megint jött egy fordulat, hogy én nem szolgálati lakást kaptam katonaként, hanem állami vezetőként vezetői lakást egy kormányrendelet alapján. Aztán később azt mondták, hogy a szolgálati lakásom volt vezetői lakás egy HM rendelet alapján. Végül a lakásjogszabályokat – saját bevallása szerint - a tárgyaláson tanuló katonai ügyész azt állította a vádbeszédében, hogy nem volt törvénytelen szolgálati lakásom kiutalása és későbbi megvásárlása sem, de más szabályt is alkalmazni lehetett volna.

Nézzük, mit mondott a bíróság:

„A vádlottak mellett a védők is kifogásolták azt – tulajdonképpen a gyanúsítás közlése után folyamatosan – hogy maga az ügyészség is bizonytalan volt abban, hogy a vádlottak milyen szabályokat szegtek meg egyáltalán, mert – ahogy ezt a II. r. vádlott védője (megjegyzés: dr. Dezső Antal ügyvéd) a védőbeszédében igen szemléletesen fogalmazta meg – az ügyészség a nyomozás során és a bírósági szakban is „szörfözött” a jogszabályok között és mindvégig következetlen volt abban, hogy mely vagyonkezelői előírások, illetve mely jogszabályok megszegését rója a vádlottak terhére.

…A védők szerint az ügyészség konkrét jogszabályszegés megjelölése helyett mindvégig csupán különböző alternatívákat közölt, de soha nem mondta meg azt, hogy mi írta elő konkrétan, hogy azokat, vagy kizárólag azokat a szabályokat kellett volna kötelezően alkalmazni, amelyet az ügyészség a vádban megjelölt és emiatt végül az ügyész nem tudott eligazodni saját logikájában sem.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján végül maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlotti és védői érvelések a helytállóak.”

                                                                                                (fotó: bevezetem.hu)

A bíróság megjegyezte azt is, ha az ügyészség a lakáskiutalást tekinti jogellenesnek, akkor az már elévült a nyomozás elrendelésekor, másrészt, akkor katonai büntetőeljárásnak lett volna helye. Egy szolgálati lakáskiutalás pedig nem lehet hűtlen kezelés – jegyzem meg halkan - mert vagyoni hátrány objektíve nem következhetett be.

„Ha viszont a vádhatóság ezt az aktust önmagában még nem értékelte olyan kötelezettségszegésnek, amely vagyoni hátrányt okozott volna, azt már végképp nem tekinthette volna annak, hogy a II. r. vádlott (megjegyzés: dr. Fapál László) egy jogszerűen juttatott szolgálati lakás elidegenítését ugyanazon jogszabály – HM rendelet – alapján kezdeményezte, mint amelynek alapján a lakáshoz juttatás alól jogszerű felmentést kapott.”

A bíróság megállapította azt is, hogy téves az az ügyészi állítás, hogy a szolgálati lakásom vezetői lakás lett volna.

„Ezt a lakást ugyanis külön jogi aktussal vezetői lakássá kellett volna minősíteni (ami soha nem történt meg), ráadásul nem is akkor, amikor azt bérbe adták dr. Fapál Lászlónak, hanem már azt megelőzően: akkor, amikor a lakást a HM megvásárolta és lakásgazdálkodási körbe vonta, de ez az eljárás nem a honvédelmi miniszter feladata lett volna.”

Az ügyészség ugyan nem indítványozta, de a bíróság megvizsgálta a vádtól eltérés lehetőségeként a hanyag kezelés bűncselekményének esetleges fennállását.

„Juhász Ferenc alappal bizakodhatott, továbbá eljárásának a jogszerűségében arra figyelemmel is, hogy a kettős jogállású személyek lakáshoz juttatása során korábban is az volt a HM-nél követett gyakorlat, amelyet dr. Fapál László lakáshoz juttatásakor alkalmaztak. Erre tekintettel a bíróság álláspontja szerint nemcsak a hűtlen kezelés, hanem a hanyag kezelés sem valósult meg.”

Ha az ügyészek szörfleckéket vettek volna először és csak utána szálltak volna vízre… Akkor vádat sem emeltek volna. Egy normális országban. Ma azonban a Nemzeti Együttműködés Rendszerében másként mennek a dolgok az igazságszolgáltatás területén is. Na, ott még nem tartunk, hogy az ítélet előbb születik meg, mint a vádirat, de az irány az kétségtelenül erre mutat.

Ha azt kérdezik, hogy miként volt pofájuk vádat emelni, akkor csak annyit mondok, és rögtön megértik: az Orbán kormány nevében eljáró Budai Gyula leszámolási biztos jelentett fel, a házi ügyészség pedig teljesítette kötelességét. Ennyi. Meg két tönkretett ember. És ez lakás nem a Pasa Park.

Van egy jó hírem jobbra és balra is.

Mindazok, akik úgy töltöttek be állami vezetői tisztséget (közigazgatási és helyettes államtitkárok) vagy a Kormány, illetve a miniszterelnök döntése alapján államtitkári juttatásokra voltak jogosultak (országos parancsnokok és helyetteseik), hogy közben szolgálati jogviszonyban is álltak és szolgálati lakásukat megvásárolták, egyelőre megnyugodhatnak. Az ügyészség elvesztette – első fokon – azt a pert, ami lehetővé tette volna, hogy tőlük is visszavegyék a részükre jogszerűen kiutalt, majd kedvezményesen megvásárolt szolgálati lakásaikat.

Persze mindannyian tudjuk, hogy valójában eddig sem volt félni valójuk, mert az ügyészséget nem az állami vagyon megóvásának nemes szándéka vezette. Meg aztán saját embereikre is lőni kellett volna. A célszemélyek gondosan ki lettek választva. Az idő pedig telik, az elévülés meg folyik.

Az elszámoltatási paródia egyik fontos állomása volt a lakás-ügy, ahol Budai Gyula feljelentése alapján a Központi Nyomozó Főügyészség egy minisztert és egy államtitkárt vádolt meg bűncselekmény (hűtlen kezelés) elkövetésével. A bíróság első fokon a vádlottakat felmentette, és ítéletében megállapította, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt közigazgatási államtitkár nem követett el bűncselekményt.

                                   A megvádoltak (fotó: magyarhirlap.hu)

Az ügy azért vérlázító, mert a szakminiszter, Hende Csaba is úgy látta, hogy nem követtünk el törvénybe ütközőt, sőt, maga a feljelentő, Budai Gyula is úgy látta, hogy a „formális jogszabályi előírások betartásával” követtünk el bűncselekményt, ami azért lássuk be, nonszensz.

Aztán az ügyészség „nyomozott”. Kitapinthatóvá vált a politikai koncepció. A viszkis dobozos ügyet igyekeztek összemosni ezzel az üggyel, többek között tanúként hallgattak ki több olyan személyt, akik akkor már a Tábornok-per vádlottjai voltak. De nem a lakás- ügyről kérdezgették őket, hanem arról, hogy kapott-e Juhász Ferenc vagy Fapál László vesztegetésből származó pénzt. Majd az ügyész – vélelmezhetően - a jelen lévő Magyar Nemzet című napilap (alias Haraszti Gyula) és Hír Tv tudósítóinak kedvéért a tárgyaláson is kérte e tanúk vallomásának felolvasását, amit a bíróság viszont elutasított. Hozzá teszem zárójeles megjegyzésként, a lakás-ügyről egyikük sem tudott érdemben semmit sem mondani. A legviccesebb az a vallomás volt, amelyikben a tanú közölte, hogy ő az újságban olvasta, hogy én szolgálati lakást vásároltam. Természetesen azt is elmondták, hogy ők nem tudnak semmilyen vesztegetésről. Tehát a bíróság - szerintem - csak nem akarta tovább égetni a vádhatóságot, ezért nem engedte felolvasni ezeket a tanúvallomásokat.

Aztán jött a vádemelés, ami olyan jóra sikeredett, hogy a bíróság első körben visszaadta az ügyészségnek kiegészítésre, azzal, hogy szíveskedjék már megjelölni a megsértett jogszabályokat, meg az elkövetési magatartásokat, mert az nem derült ki a vádiratból. A vádirat kiegészítésével sem mentünk sokra, még nagyobb lett a káosz az ügyben.

                                           Az ügyész (fotó: Deák Zoltán)

Az ügyész a tárgyaláson is állandóan lavírozott a megsértett jogszabályt illetően, ami miatt sokszor azt sem tudtuk, hogy mi ellen is kellene védekeznünk. Végül a vádbeszédben az ügyész már arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden rendben volt ugyan, de nem azt a szabályt kellett volna alkalmazni, hanem másikat. Hogy miért? Csak – az ügyész indoklása szerint.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság aztán 2014. február 28. napján minden vád alól felmentett bennünket.

                                    A bíróság (fotó: Deák Zoltán)

Az ítélet az ügyész fellebbezése miatt nem emelkedett azonnal jogerőre. Az ügyben majd a Fővárosi Törvényszék hozza meg a végleges döntést. Idézést még nem kaptam, de figyelem a Magyar Nemzetet, hátha ők hamarabb tudják meg, hogy mikor lesz tárgyalás, mint én.

A bíróság írásbeli ítéletének indokolása múlt héten megérkezett. Ígéretemhez híven, mely szerint nem csak törekszem, hanem tényszerűen írom le a vádhatóság ámokfutását és ezzel hányattatásunk történetét, most több posztban is az ítéletből fogok idézni.

„A bíróság a lakáselidegenítés kapcsán azt állapította meg, hogy Juhász Ferenc I. r. vádlott a dr. Fapál László által bérelt lakás elidegenítésre történő kijelölésekor a jogszabályban foglalt kötelezettségeket nem szegte meg, az eljárás során a reá vonatkozó 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet szabályait betartva járt el, és olyan szándék sem vezette, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak vagyoni hátrányt okozzon. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely egyértelműen arra kötelezte volna Juhász Ferenc I. r. vádlottat, hogy a kettős jogállású – szolgálati viszonyban álló katona és állami vezető – dr. Fapál László II. r. vádlott lakáshoz juttatásakor, illetve a lakás elidegenítésekor ne a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet, hanem az állami vezetői juttatások jogosultságának feltételeiről szóló 131/1887. (VII. 24.) Kormányrendelet szabályait alkalmazza.

A bíróság azt állapította meg, hogy Juhász Ferenc a lakás elidegenítésekor mérlegelési jogkörében eljárva az SZMSZ-ben (megjegyzés: Szervezeti- és Működési Szabályzat) és a 6/1994. (IV. 30.) HM rendeletben előírt eljárást betartva, az előterjesztők javaslatait figyelembe véve hozott döntést, amely nem tekinthető jogszerűtlennek, így ezzel a magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. Azt állapította meg továbbá, hogy dr. Fapál László semmilyen bűncselekmény elkövetésére nem bírta rá Juhász Ferenc I. r. vádlottat, és ő maga sem követte el a vádban terhére rótt bűncselekményt.”

Folytatása következik.

A Fidesz választási győzelmét követően néhány hétig csend volt az elszámoltatás frontján. Ugyan előszedtek egy újabb ügyet (fővárosi fürdők) az önkormányzati kampányra, de ettől eltekintve a jobboldali sajtóban nem jelent meg semmilyen uszító hangvételű írás. Talán, a bértollnokok nem tudták, hogy új irányvonalat jelöl-e ki Orbán Viktor az új ciklusban, vagy a régit kell tovább vinni.

Egyrészt, aki ismeri a szeretett vezért, az tudja, hogy lételeme a háború. E nélkül képtelen lenne a saját tábor egyben tartására és az ország kormányzására, így – bár sokan reménykedtek benne a jobboldalon is – nem lesz megbékélés.

Másrészt egy magát konzervatív, jobboldali pártnak mondott párt az elmúlt négy évben hangsúlyos elemeiben egy szociáldemokrata programot (államosítások, multik és bankok megadóztatása, fogyasztói árengedmény biztosítása stb.) hajtott végre bolsevik elszántsággal. A Fidesz politikacsinálói – a választási rendszer kivételével (amit saját kárukra majdnem elbarmoltak) - nem bíztak semmit a véletlenre. A baloldali blokk pedig nem tudta eredményesen támadni a baloldali programokat megvalósító jobboldalinak nevezett pártot.

Aztán Orbán miniszterelnökké választása napján már egyértelműen világossá vált, hogy nem lesz politikai konszolidáció. A miniszterelnök magát és pártját középre helyezte és kétfrontos harcot hirdetett az általa szélsőjobbnak és szélsőbalnak nevezett politikai tömörülések ellen. Ha csak a számokat nézem, akkor szomorúan kell megállapítanom, hogy az ország nagyobbik fele ellen.

A Magyar Nemzet és a Hír Tv azonnal felsorakozott a vezér mellett és hírül adták a híveknek, hogy nem adják fel, sőt nagyobb lendülettel folytatják az elszámoltatásnak nevezett cirkuszt. 2014 júniusában kezdődik a második Tábornok per a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsán – adta hírül a Magyar Nemzet. Ebbe az ügybe van beágyazva a viszkis doboz legendája, ezért megint el kellett mondaniuk, hogy vádlottak között vagyok én is. Egyébként is hátra van még két fontos választás, ezért fenn kell tartani a baloldal kriminalizálását azzal az üzenettel, hogy ezek loptak, csaltak és hazudtak.

Az első Tábornok perben a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa felmentett a vádak alól, azonban a másodfokú bíróság új eljárást rendelt el az adófizetők pénzén. Azért számozom most már a Tábornok pereket, mert ki tudja, hogy hány nagyvárosi bíróságot fog még megjárni az ügy. Budapest, Győr és Kaposvár kiesett, Debrecen eleste után pedig még szóba jöhet Szeged. De nem kell aggódnunk, Handó Tünde OBH elnök kreatív módon majd megoldja a problémát, ha kell, a kétharmad a bírósági szervezeti törvényt is újraírja. Mindig lesz törvényes vagy annak látszó bíróság, aki aztán majd ítéletet mond.

Szóval megint ott vagyunk, ahol a part szakad. A Magyar Nemzet megírja, a Hír Tv bemondja, a bíróság idéző végzése pedig sehol. Vagyis megint a jobboldali sajtóból kell értesülnünk a tárgyalásról és nem a bíróságtól. Ezért nem lesz konszolidáció. Ismét a bűnösség tényként való tálalása történik: a szokásos „tagadja a bűnösségét” szóösszetétel alkalmazásával, persze értve ez alatt nyájas Olvasó, hogy ez a rohadék tagad, ahelyett, hogy beismerné azt, amivel vádolják.

Persze egy olyan országban, ahol a jogi kultúra hiány miatt a népesség nagyobbik része nem tud különbséget tenni a bíró, az ügyész és az ügyvéd között, nincs min csodálkoznunk.

A jobboldali médiumok a bűnösség látszatát keltik azzal is, hogy egy új eljárás veszi kezdetét. Azt sugallják, hogy ezek aztán bűnösök! El kell őket ítélni egytől egyig! Az igazság az, hogy a kaposvári bíróság kizárt egy szem bizonyítékot, egy gyanúsítotti vallomást a bizonyítási eljárásból, mert úgy ítélte meg, hogy azt az ügyészek törvénytelenül szerezték be. Ezzel nem értett – teljesen – egyet a másodfokú bíróság, ezért kell újra tárgyalni az ügyet.

Tisztelettel kérem a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsát, ha a jobboldali sajtóval már szíveskedett a tárgyalás időpontját közölni, akkor az idézést nekem is szíveskedjék kiküldeni. Köszönettel!

A Magyar Nemzet és a Hír Tv nem okozott csalódást. Hiába vártam, hogy tényszerűen közöljék: a Központi Nyomozó Főügyészség a stempli ügyben a nyomozást ellenem – bűncselekmény hiányában - megszüntette.

Ők is tudják, én is tudom, hogy kötelesek lennének a publikumot erről is tájékoztatni. Persze a hírszerkesztők már többször el is ítéltek a polgári lap hasábjain, illetve a jobboldali televízióban, így kínos lett volna most ártatlanságomról hírt adni. Na, és persze kampány volt! Nem illett bele a baloldali bűnözőkről szóló hírfolyamba.

Persze könnyen lehet azzal is védekezni, hogy a kormánytól független MTI erről nem adott hírt. Hát honnan a fészkes fenéből tudnának erről a fordulatról?

Egyszer pereltem be a Magyar Nemzetet és a Heti Választ, de veszítettem. Az alperes sajtóorgánumok valótlan állításaikat ugyan nem tudták bizonyítani, de a bírósági indokolás szerint, ha már „ott voltam”, akkor „akár el is követhettem”. A bírósági verdikt szerint később, ha tisztázódott az ügy, akkor kérhetem, hogy erről is adjon hírt a jobboldali napi- és hetilap. Hiába kértem, erről is „elfelejtettek” tudósítani. Ebben az ügyben még nyomozás sem volt, nemhogy vádemelés!

Sajtótisztességük hiányában bocsánatkérésüket már nem is várhatom.

Persze annak is örülhetek, hogy az áprilisi választási hajrában békén hagytak a jobboldali médiumok, és nem lengették meg a még mindig ép skalpomat. Magyarán nem keltették a magyar profi ligában játszó FapálOK és BUDAI SC küzdelmében az első félidős 3 : 0 vezetésem mellett azt a látszatot, hogy ez éppen fordítva van.

                                                                         (fotó: tisztabeszed.blog.hu)

Az objektív tájékoztatást többé-kevésbé betartó sajtó sem vett tudomást arról, hogy egy újabb elszámoltatási ügy futott zátonyra. Valahogy nem illett a kampányba, mert éppen az ügyészséget ekézték a baloldali politikusok és ebbe nem fért bele egy olyan – egyébként tisztességes – határozat, ami nem vádat emel, hanem éppen megszüntet egy büntetőeljárást. Most nagyvonalúan eltekintek attól a ténytől, hogy már a gyanúsításnak sem volt jogi alapja.

Egyedül a Népszabadságban Lencsés Károly és a cafeblog.hu-n dr. Sándor Zsuzsa foglalkozott az üggyel. Akik ezt a két médiumot nem olvasták, azok még mindig nem tudják, hogy nem vagyok csaló, és nem vezettem félre a honvédelmi minisztert.

Volt egy apró remény arra, hogy az ügyészség újra a politikától független lehessen. De nem így lett.

- Folytatjuk – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, így hát én is folytatom a küzdelmet a fennmaradó alaptalan vádak ellen.

A lakás ügyben még nem érkezett meg írásban az első fokú felmentő ítéletem. A Tábornok perben – ahol a másodfokú bíróság helyezte hatályon kívül a felmentő ítéletemet – várhatóan a nyári ítélkezési szünet után kezdődik a megismételt eljárás Debrecenben.

Köszönöm azoknak, akik megállítottak az utcán és együtt örültek velem, hogy legalább a stempli ügy véget ért. Köszönöm a telefonon és e-mailben küldött kedves sorokat. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot, mert olvasni még lehet.

Nem fogják elhinni, mi történt ma!

Ismét csengetett a postás. Az ügyészség arról értesített, hogy még sem vertem át "cinkosomat", a honvédelmi minisztert. És erről már papírom is van. Hiteles helyről, a Központi Nyomozó Főügyészségről:

„1.Nyom. 530/2013.

 HATÁROZAT

 A jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt indult bűnügyben

dr. Fapál László nyugállományú ezredes

(1963., anyja neve: Hegedűs Ilona)

 gyanúsított ellen az 1978. évi IV. törvény318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folytatott nyomozást a Be. 190. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - mivel a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény –

megszüntetem.”

Ebben az ügyben (stempli ügy) Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos (Fidesz) és Csampa Zsolt (Fidesz) a HRB elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottság elnökeként tett feljelentést az ügyészségen. 2013. február 21-én gyanúsítottként hallgatott ki a Központi Nyomozó Főügyészség csalás gyanúja miatt. Történt ugyanis, hogy 2006-ban a HM egyik főosztályvezetője kérelmet írt a honvédelmi miniszternek, hogy a részére határozott időtartamra bérbe adott szolgálati lakását szíveskedjen határozatlan időtartamúvá módosítani. A bérleti szerződés módosításához a miniszter hozzájárult. 2007-ben az érintett főosztályvezető megvásárolta a lakást. Én a bűncselekményt azzal követtem el, hogy a 2006. március 21. napján született kérelemre rábélyegeztem, hogy „Egyetértőleg felterjesztem!”

Az Olvasók által stempli ügynek elnevezett „bűnügyben” az ügyészi elképzelés az volt, hogy átvertem, azaz megtévesztettem a honvédelmi minisztert, így Juhász Ferenc jogellenesen engedélyezte egy lakásbérleti szerződés módosítását.

Aztán a nyomozás során kiderült, hogy a Honvédelmi Minisztérium egyszerű fénymásolaton kívül a feljelentéshez nem csatolt semmit. Hiányoztak az eredeti iratok, a szakapparátus véleménye, a referálási lap, valamint meg nem magyarázható indokok alapján még a HM szervek szervezeti-és működési szabályzatait sem találták elő. Vallomást is tettem, bár nem is emlékeztem erre a konkrét ügyre, így kb. 5 évvel később. Utólagos jogi rekonstrukció alapján mondtam el, milyen jogi indokok alapján lehetett a miniszternek bérleti szerződést módosítania. Feljelentést is tettem az ügyészség és a HM ellen hivatali visszaélés és más bűncselekmény, pl. mentő körülmény elhallgatása gyanúja miatt. A Központi Nyomozó Főügyészség elleni feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség elutasította. Aztán négyszer voltam iratismertetésen. Minden alkalom után újra nyomozást folytattak, végül az ötödik „találka” után megszületett a megszüntető határozat.

                              Keresztes Imre főügyész szerint ennyi volt!

Eggyel kevesebb, mondhatnám könnyedén, de nem mondom. A katonai ügyészek feltörölték velem a HM padlóját többször is. Feltúrták az irattárakat, volt munkatársaimat vegzálták, hogy találjanak valami terhelőt. De persze sikertelenül. Két büntetőügyet mégis sikerült kreálniuk. „Belevarrtak” az elhíresült viszkis dobozos történetbe, illetve szolgálati lakásvásárlásomat fordították ki. A Tábornok perben első fokon felmentettek, de az egész eljárást meg kell ismételni a másodfokú bíróság döntése alapján. A lakás ügyben Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel együtt a Pesti Központi Kerületi Bíróság első fokon bűncselekmény hiányában felmentett a vád alól.

A keresztény, illetve bármilyen más erkölcs alapján elvárom a Magyar Nemzet című napilaptól és a Hír Tv-től, ahol teljesen alaptalanul sároztak be ebben az ügyben is, hogy kérjenek bocsánatot, de legalábbis ugyanolyan terjedelemben, mint tették, ezt is tegyék közkinccsé a jobboldali publikumnak: Fapál László a stempli ügyben sem követett el bűncselekményt.

Mint az köztudomású, a másodfokú bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 2014. február 12-én hatályon kívül helyezte a kaposvári első fokú felmentő ítéletemet.

A másodfokú bíróság élt kivételes jogkörével, végleg elvette a kaposvári bíróságtól az ügyet, és a megismételt eljárás lefolytatására a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsát jelölte ki.

Ennek az új eljárásnak minden költségét az adófizetők kell, hogy állják, mert a vádlottakat a bűnügyi költség viselésére ilyen esetben már nem lehet kötelezni.

Érdekes egy jogintézmény a megismételt eljárás. Mint egy király az országában. Mindenki köteles a felsőbb bírói hatalom rendelkezését betartani, de saját rendelkezése saját magára már nem vonatkozik. Mert: „A megismételt eljárásban hozott ítélet felülbírálata során a másodfokú bíróságot változatlan tényállás mellett sem kötik a hatályon kívül helyező határozatban kifejtett okok és indokok.” Vagyis ad absurdum a másodfokú bíróság még arra a következtetésre is juthat, amikor az új első fokú határozatot vizsgálja, hogy az általa adott iránymutatás helytelen volt, és újra élhet kasszációs (hatályon kívül helyező) jogával. Ez pedig könnyen elképzelhető, mert mint ahogy egy királyságban egy király van, úgy Magyarországon egy másodfokú katonai tanács van. Vagyis a debreceni első fokú ítéletet is ugyanezen tanács tagjai fogják elbírálni.

A helyzetet bonyolítja, hogy mennyiben tekinthetünk valamit „megismételtnek”, ha katonai ügyész a vádat módosíthatja, vagy a vádat kiterjesztheti, akár el is ejtheti? Na persze, ez utóbbira nem is merek gondolni, mert ez Magyarország. És nem Amerika.

Az talán nyilvánvaló, hogy az ügyészség új vádiratot nem írhat. Persze ebben sem lehetünk biztosak, mert 2010 óta ebben az országban bármi megtörténhet. A vádirat módosítása viszont lehetőséget ad arra, hogy az alapvádiratban szerepeltetett, a koncepcionális, bizonyítékokkal alá nem támasztott vádirati tényállításait az ügyészség visszavonja (lásd alább, 2. számú iránymutatás). Mert az egyszer már megmérettetett és könnyűnek bizonyult. Normális országban ez így lenne. Nálunk azonban a katonai ügyészek megbízói (politikai megrendelők) nyilván fenntartják kizárólag O. János tábornok számtalan sebből vérző vallomásával alátámasztott viszkisdobozos legendát is.

Most pedig nézzük, hogy milyen kötelező előírások szerint kell lefolytatni az új eljárást.

"A másodfokú bíróság az első fokú eljárás lefolytatására a következő iránymutatást adja:

1./ Amennyiben lehetséges, dr. L. XI. r. és B. XII. r. vádlottak büntetőügyeit vissza kell egyesíteni, és az eljárási szabályok maradéktalan betartásával kell lefolytatni a teljes bizonyítási eljárást.

2./ Ismételten ki kell hallgatni a vádlottakat és a tanúkat. Vallomásukat a bizonyítékok között részletesen értékelni kell. Valamennyi vádlott tekintetében meg kell vizsgálni a terhelő és a bűnösségüket cáfoló bizonyítékokat, és azok helyes mérlegelésével kell megállapítani a tényállást, és kell érdemben állást foglalni a vádlottak büntetőjogi felelősségének kérdésében. A bizonyítékokat értékelő tevékenységről a logika szabályai szerint kell számot adni. Ennek során figyelemmel kell lenni az irányadó bírói gyakorlatra, amely megjelenik a BH.1998/418. számú eseti döntés III. pontjában. E szerint: „A bizonyítékok bíróság által történt értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes, általában más bizonyítékokkal is megerősített részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amely más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja. Mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszeri voltát.” Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak egyenként és összességében is részletesen kell értékelnie a bizonyítékokat.

3./ Amennyiben O. XVI. r. vádlott ismételten él mentességi jogával, és nem tesz vallomást, akkor a nyomozás során tett vallomásait – kivéve a megtévesztő kioktatás idején tetteket – kell a bizonyítékok között mérlegelni, értékelni.

4./ Meg kell keresni az illetékes Bv. intézetet arra vonatkozóan, hogy O. XVI. r. vádlott fogvatartása alatt milyen gyógyszeres kezelésben részesült, és a válasz függvényében kell dönteni igazságügyi elmeorvos-szakértő bevonásáról annak megállapítása érdekében, hogy tudatmódosító szer hatása alatt tett-e vallomást, illetve vallomása befolyástól mentesnek tekinthető-e."

A Debreceni Törvényszéknek 3 hónapon belülre, 2014 júniusára már tárgyalást kell tűznie. Ott leszek, és tovább harcolok!

Ez olyan, mint egy bokszmeccs. Kiütéssel győztem, de a legyőzött ellenfelem óvást nyújtott be, ezért újra ringbe kell szállnom. Még az is lehet, hogy a szabályokat is átírják menet közben, mint ebben a 4 évben ezt gyakran tapasztalhattuk. Az is elképzelhető, hogy valódi bizonyítékok híján nekem kell majd ártatlanságomat bizonygatnom olyan ál vádbéli állítások ellen, mint ismeretlen időpont, ismeretlen eredetű összeg, és a kiléptem az ajtón históriában.

De senkinek ne legyen kétsége! Ugyanolyan erővel és hittel fogok harcolni a győzelemért, mint az előző meccsen.