2014. január 17-én folytatódott a lakás ügy tárgyalása a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A bíróság hivatalból idézte és hallgatta ki tanúként a HM volt kabinetfőnökét. A tanú elmondta, hogy jogszerűen, hivatásos katonai jogviszonyom alapján kaptam szolgálati lakást, ugyanúgy ahogy az első Orbán-kormány idején Perenyei Tamás közigazgatási államtitkár vagy Fodor Lajos vezérkari főnök. A tanú megerősítette, hogy a kiutalt lakás nem volt vezetői lakás. A tanú elmondta, hogy a vezetői lakásellátást a HM joggyakorlata kizárólag a politikusok (miniszter, politikai államtitkár) esetében alkalmazta. A szolgálati jogviszonnyal rendelkező – időlegesen állami vezetői munkakört betöltő - katonák viszont minden esetben szolgálati lakást kaptak.

A bíróság elutasította a katonai ügyész indítványát, hogy a Tábornok perben vádlott személyek tanúkihallgatási jegyzőkönyvét ismertesse. Emlékeztetem az olvasókat, hogy ezeket a személyeket úgy hallgatta ki a Központi Nyomozó Főügyészség tanúként, hogy korábban már a Tábornok perben vádat emelt ellenük. Berki Tímea főügyészségi ügyész kérdései nem a lakás ügyről szóltak a vádlott tanúkhoz, hanem arról, hogy Juhász Ferenc vagy Fapál László kapott-e vesztegetési pénzt. Az már csak hab volt a tortán, hogy az ügyész azt sem engedte meg nekik, hogy a vallomást megtagadják, vagyis a tanúk nem élhettek mentességi jogukkal!

A katonai ügyész a vádbeszédét azzal kezdte, hogy a bíróságnak voltaképpen csak egy jogkérdésben kell döntenie. A jogszabályok alapján erre választ is lehet adni. Megjegyzem halkan, hogy akkor miről szólt a nyomozás két évig? Nincs egy jogász sem az ügyészségen, aki jogkérdésben tudott volna dönteni? Vagy arra gondolt a katonai ügyész, hogy a bíróság ne vegye figyelembe a tanúk vallomását, mert azok egyike sem támasztotta alá a vádat?

Az meg különösen megbotránkoztatott, hogy a katonai ügyész szerint a Magyar Honvédségben nincs országos parancsnok, holott csak a szolgálati törvény 1. számú mellékletét kellett volna felütnie. Ekkor már nagyon zabos voltam!

Azért megkérdezném Fodor vezérkari főnök urat, hogy ő milyen parancsnok volt, amikor szolgálati lakását kapta? Csak nem országos parancsnok?

Aztán jött a meglepetés! Miután a katonai ügyész fenntartotta a vádat és annak kiegészítését, ugyanakkor elkezdte pontról pontra magyarázni, hogy a szolgálati lakásom kiutalása és későbbi megvásárlása miért volt szabályszerű és a HM rendelet melyik rendelkezésének felelt meg.

Lehet, hogy szólni kellett volna neki, hogy ő nem a védelmet, hanem a vádat képviseli?

                            A vádat képviselő katonai ügyész (fotó: Deák Zoltán)

A katonai ügyész szerint nem kifogásolható, hogy a miniszterhez fordultam lakás kérelmemmel, mert ő volt az elöljáróm. Mivel visszafizettem a munkáltatói kölcsönt, ezért a miniszter határozatlan időtartamra is biztosíthatott számomra lakást. A katonai ügyész elismerte, hogy lakásomat „nem minősítették vezetői lakássá, vagyis szolgálati lakás volt”. Szóval, minden szabályos volt, de az ügyész szerint nekem akkor is vezetői lakást kellett volna kapnom! Hát akkor azt javaslom, hogy a katonai ügyészek is adják vissza HM rendelkezésű szolgálati lakásaikat a Magyar Honvédségnek, és kérjenek az ügyészségtől lakást! Aztán várjanak. És én már csak annyit tudok kívánni nekik, hogy addig álljanak fél lábon, amíg megkapják.

A katonai ügyész nem tette a per tárgyává a lakás közbeszerzési eljárását, ami alapján a perbeli szolgálati lakást beszerezték. Nem véletlenül! Az ügyész szerint a lakás felszerelése és berendezése egy jó minőségű lakásnak felelt meg. És valóban! Tehát nekem azt kellett volna mondanom, hogy köszönöm szépen, én ezt a használt lakást nem kérem, mert túlságosan jó minőségű, inkább tessék nekem nézni valami vályogházat Soroksáron? 

Viccet félretéve. A katonai ügyész a vádat – az eredeti két változat mellett - éppen arra alapozta, hogy „nem volt vezetői lakás, de ennek kellett volna lennie”. Az elkövetési magatartásomat úgy határozta meg, hogy lakásvásárlási kérelmemmel „inspiráltam” a minisztert, ezért három kiskorú gyermekem és várandós feleségemre tekintettel abszolút humánus indítványt tett: végrehajtandó börtön és vagyonelkobzás.

Most nagyon komoly dolgokat írok, tessék figyelni! Tehát benyújtottam egy írásbeli kérelmet munkáltatómnak és így lettem felbujtó, vagyis ezzel a kérelemmel rábírtam (újabban inspiráltam) egy bűncselekmény elkövetésére a minisztert. A kérelmemnek a miniszter a HM szakapparátusának előkészítése és javaslata alapján helyt adott.

Ez ma az ügyészség hivatalos álláspontja 2014-ben, amikor a jogalkalmazás tekintetében visszafelé haladunk az időben és az 50-es éveket jellemző nyomozati eljárásból, illetve vádképviseletből már csak a nyílt fizikai erőszak hiányzik.

Remélem Fazekas Géza, a KNYF szóvivője olvassa a blogot, mert akkor hivatalosan is tudomást szerezhet arról, hogy bűncselekmény kísérletének alapos gyanúja állhat fenn. Ugyanis Hende Csaba honvédelmi miniszter és tettestársai éppen arra bujtatják fel saját magukat, hogy bűncselekmény tettesei lehessenek. A céljuk, hogy a HM szolgálati lakásokat a valós ár töredékéért adják el a bérlőknek, ezáltal vagyoni hátrányt okozzanak az államnak.

Mert éppen arra bírnak rá kb. 8.000 embert - az állami tulajdonban lévő HM rendelkezésű lakásokban lakó személyeket - hogy ott tartózkodásuk jogcímétől függetlenül nyújtsanak be kérelmet lakásuk vagy gépkocsitárolójuk kedvezményes megvásárlására. Vagyis legyenek felbujtók. Miért? Hogy Hende Csaba miniszter vagyon elleni bűncselekményt, azaz hűtlen kezelést kövessen el, ha az alábbi kérelemnek helyt ad?