Szolgálati lakásom megvásárlása ügyében dr. Dezső Antal ügyvéd védőbeszédével kezdte meg munkáját a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Az ügyészi viszontválasz után a vádlottak éltek az utolsó szó jogával, így semmi akadálya nincs annak, hogy a bíróság ítéletet hozzon. Emlékeztetem az Olvasókat, hogy ebben a politikai koncepciós perben, ún. lakás ügyben Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter a tettes és államtitkára, vagyis én vagyok a felbujtó.
Az ügynek az ad jobboldali morális alapot, hogy az a Budai Gyula (FIDESZ-KDNP) tett feljelentést, aki korábban néhány évig katonai ügyész volt, és nagy értékű belvárosi szolgálati lakását ugyanazon szabályok alapján vásárolta meg, mint én.
Keresztes Imre főügyész (FIDESZ-KDNP?) meg nem gondolkodott, hanem azonnal elkezdett nyomozni, annak ellenére, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter (FIDESZ-KDNP) átirata arról szólt, hogy nem történt jogszabálysértés. A katonai életviszonyokat ismerő és értő katonai ügyészek helyett civil ügyész, Berki Tímea nyomozott és koncepcionált, de oly mértékben nem értett a szolgálati- és katonai lakásjoghoz, hogy nyomozását követően egy épkézláb vádiratot sem lehetett megírni. Majd annak szégyenletes bírósági visszaadása után a vádkiegészítés sem lett „tökéletes”. Sőt, még most az ítélethozatal előtt sem tudjuk, hogy mi is a vád.
Védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd meg is jegyezte: „az ügyészség folyamatosan szörfözik a jogszabályok között”, így nehézkes a védekezés. „Egy szokványos politikai indíttatásból induló perről van szó”, ilyenkor az ügyészség nem a saját, hanem a kormány álláspontját képviseli. Ezért is örült kifejezetten annak, hogy nem katonai, hanem civil bíróság tárgyalja az ügyet, mert természetéből adódóan a katonai bíróságok tevékenysége nem lehet független a Honvédelmi Minisztériumtól.
Dr. Dezső Antal ügyvéd, büntetőjogász, meghatalmazott védőm
A védő azt is kifejtette, hogy a felsőbb bíróságok a hatáskör tisztázása során már megállapították, hogy a szolgálati lakás kiutalása, a bérleti szerződés megkötése vonatkozásában semminemű jogszabálysértés nem történt, ezzel a bíróság döntését is behatárolták. Sérelmezte, hogy a vádhatóság étlap módján kínálja fel a jogszabályokat, de soha nem adták annak magyarázatát, hogy ami történt, az milyen jogszabályi rendelkezést sértett meg. A vádhatóságtól csak alternatívák hangzottak el, hogy mit kellett volna csinálni. Az egész eljárás során az derült ki, hogy az ügyészség maga sem tud eligazodni saját koncepcióján. A védő részletesen kifejtette, hogy kérelmemet miért nem lehet felbujtásként értékelni, majd egyenként értékelte az okiratokat és tanúvallomásokat, amelyek ugyan a vád tanúiként hallgattunk meg, de kivétel nélkül a védelem álláspontját támasztották alá.
A katonai ügyész viszontválaszában egy újabb változatot terjesztett elő, amelyet sem a vádirat, sem annak kiegészítése, sem perbeszéde nem tartalmazott. Való igaz, mondta az ügyész, hogy rendelkezési állományban voltam és katonai jogviszonnyal rendelkeztem, de – szerinte – államtitkárként volt szükségem lakásra, és nem katonai minőségemben.
Kikérem magamnak, nem vagyok skizofrén, miként ezt nem feltételezem a katonai ügyészekről sem. Egy személyben voltam katona és munkám szerint állami tisztségviselő, nem kettőben! Miként a katonai ügyész is katona és munkája szerint ügyész.
Több szót nem is érdemes vesztegetni a viszontválaszra, mert az a szánalmas vergődés, az a jogszabályok közötti lavírozás, amelyet dr. Téglás Gyula Ferenc alezredes előadott, már mosolyt csalt az arcokra.
Dr. Helmeczy László védőügyvéd szerint az ügyészség olyan, mint az egyszerű ember, aki „a sötét szobában kergeti a fekete macskát, és közben fel-felkiált: megvan, most megvan! De aztán mindig kiderül, hogy mégsem találta meg”. A gyanúsítás óta nem határozta meg az ügyészség, hogy ki, milyen jogszabályt sértett meg. A nyomozati iratokból pedig az állapítható meg, hogy ennek a nyomozásnak egy célja volt, a viszkisdobozos ügybe próbálta az ügyészség a honvédelmi miniszter belerángatni. Ezért még azt a törvénytelenséget is elkövette Berki Tímea ügyész, hogy a Tábornok per vádlottjait tanúként faggatta. Szabályos Ki, mit tud?-ot rendezve. Mármint ki, mit tud Juhász Ferencről és Fapál Lászlóról.
De ez nem jött össze, mert a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa észnél volt és nem engedte Juhász Ferencet a Tábornok per vádlottjai közé ültetni. Maradt ez az ügy, mint pótcselekvés.
Juhász Ferenc honvédelmi miniszter az utolsó szó jogán elmondta, hogy nem követett el bűncselekményt, nem terheli bűnösség. Ez az egész ügy „a FIDESZ és a kliens média által megrendelt koncepciós per. S van itt olyan újságíró a teremben, aki belőlem él” – utalt Haraszti Gyulára, a Magyar Nemzet című szennylap újságírójára, aki szorgalmasan jegyzetelt, hogy a tárgyaláson elhangzottakat vagy elhallgassa, vagy kiforgassa.
A miniszter elmondta, hogy a 20 év joggyakorlatából ezt az egy ügyet emelte ki az ügyészség, sem előtte, sem utána nem emelt vádat azok ellen az államtitkárok vagy államtitkári juttatásokra jogosult személyek ellen, akik ugyanígy kaptak lakást, mint Fapál László, és azt megvásárolták. Azokkal a jogszabályi kedvezményekkel, amit az állam alkotott.
Juhász Ferenc ezt követően szövegszerűen összehasonlító módon elemezte az ügyészség gyanúsítását, az alapvádiratot, a vádirat kiegészítését és az ügyészi perbeszédet. Majd megállapította, hogy minden alkalommal mást és mást mondtak. „Nem adtak arra esélyt, hogy érdemi váddal szemben érdemi módon védekezhessek. Ködös-füstös vádat teremtettek.”
A miniszter kifejtette, ha holnap el kellene járnia, akkor is ezt az eljárási rendet követné, bár gunyorosan megjegyezte, hogy egy katonai ügyész véleményét is kikérné. Végül azt mondta „Ön meg, ügyész úr és Polt Péter, szégyellje magát!”
Magam az utolsó szó jogán kértem a bíróságtól, hogy bűncselekmény hiányában mentsen fel az ellenem emelt vád alól. Elmondtam, hogy a vádiratra tett észrevételeim óta nem történt semmi változás, továbbra sem tudom, miért állok bíróság előtt. A vádnak a ténybeli és jogi alapjai is hiányoznak, ezért a védekezéshez fűződő jogaim sérültek.
Szolgálati lakásom kiutalása körülményeivel nem foglalkoztam, csatlakoztam a katonai ügyészhez, aki vádbeszédében megállapította, hogy határozatlan időtartamra biztosított szolgálati lakásom kiutalásával kapcsolatosan minden szabályosan történt.
Kérelmem – amit az ügyészség felbujtásként értékelt - formai értelemben egy nyugállományú katona kérelme volt a miniszterhez, aki hatáskörrel rendelkezett a kérelem teljesíthetősége vonatkozásában, tartalmi értelemben pedig bérlői kezdeményezés a HM rendelkezésű szolgálati lakás elidegenítésre kijelölése iránt. A kérelemben a döntés miniszteri mérlegelési jogkörbe tartozott, a diszkrecionális jogkörbe tartozó kérdések pedig a joggyakorlat szerint bíróságon eredményesen nem támadhatóak.
2014. február 28. napján 09.00-kor a bíróság az ítéletét nyilvánosan hirdeti ki, amelyre kedves Olvasóimat tisztelettel meghívom. Helye: Pesti Központi Kerületi Bíróság, II. emelet 201. tárgyaló.
Nyílt levélben hívom meg a feljelentőt, Budai Gyulát, volt leszámolási biztost és Hende Csaba honvédelmi minisztert. Mert nekik sem mindegy, hogy az ügyben milyen ítélet születik.
Kinek van igaza? Budainak, akinek az álláspontja szerint bűnös vagyok vagy Hendének, aki szerint a Juhász Ferenc vezette Honvédelmi Minisztérium betartotta a jogszabályi rendelkezéseket?
A nyertes fizethet egy sört nekem, hogy a kedvükért végig csinálom, ezt is.
