Viszkisdoboz

Január 30-án álltam bíróság elé a Somogy Megyei Törvényszéken. Furcsa volt újra egyenruhát ölteni, hiszen bár szakszervezeti ügyvédként, egyetemi oktatóként, majd államtitkárként is katona voltam, egyenruhát az utóbbi évtizedben csak ritkán viseltem. Katonai bíróság előtt azonban nyugalmazott ezredesként egyenruhában kellett megjelennem, és ezt nem is bántam, hiszen katonai eskümet egyetlen beosztásomban, és azóta sem szegtem meg soha. Ezért is csodálkoztam, amikor a folyosón megláttam tiszti vagy tábornoki rangot viselő vádlott társaimat, akik egy kivétellel civilben jelentek meg.

Ügyvédemmel, Dr. Dezső Antallal a bíróság épülete előtt.

Ugyanígy meglepett, hogy a tizenhét vádlott közül csak én járultam hozzá, hogy rólam kép- és hangfelvétel készüljön. Nem mintha jól esne, hogy vádlottként egyedül állok a kamerák kereszttüzében, de mivel nincs semmi titkolni valóm, a minél nagyobb nyilvánosságban vagyok érdekelt.

Az első napon a katonai tanács és a vádlottak előtt a katonai ügyész két és fél órán keresztül ismertette a vádiratot. Az anyagot ismertem már, de mégis másképp hangzott az engem megalázó körülmények között kihallgató, tőlem hamis vallomást kicsikarni kívánó ügyész szájából hallani mindezt. Az ügyészség szerepéről többször elmondtam, hogy politikai motivációkat sejtek mögötte. A bíróság függetlenségében azonban rendületlenül hiszek, és a tárgyalás első napján tapasztaltak is ebben erősítettek meg. 

A vádirat ismertetése után a vádlottak nyilatkoztak arról, hogy kívánnak-e vallomást tenni. A rám terhelő vallomást tévő O. János tábornok, XVI. rendű vádlott azt nyilatkozta, hogy nem kíván vallomást tenni. Sőt, O. János tábornok meghatalmazott védője azt kérte a bíróságtól, hogy O. János tábornok ügyészségi vallomásait se ismertesse a bíróság. Kiderült az is: hosszú perre számíthatunk, hiszen még márciusban és áprilisban is csak a vádlottak vallomásai következnek.

Másnap délelőtt L. Attila tábornokot hallgatta meg a bíróság, délután én és N. Dénes következtünk. Vallomásomat írásba foglalva adtam át a katonai tanács elnökének és kértem annak ismertetését. Vallomásomat a tanács elnöke felolvasta. Erre azért volt szükség, mert gyakorlattá vált egyes médiumok (pl. HírTv) részéről, hogy a mondatokat félbevágják, és akár teljesen ellentétes értelemmel közvetítik a nyilvánosság felé. Vallomásom után – miután kiemelt ügyről van szó – először az ügyész, utána a védők, végül a bíróság kérdezett ki. A kérdésekre válaszoltam, kivéve amikor az államtitkárként tudomásomra jutott szolgálati- és államtitkok kerültek szóba. Ezekről a kérdésekről csak akkor beszélhetnék, ha a titokgazda feloldana titoktartási kötelezettségem alól.

A bíróság előtt tett vallomásomat az alábbiak szerint hozom nyilvánosságra:

Tárgyalási vallomás

Tisztelt Bíróság!


Alulírott, dr. Fapál László nyá. mk. ezredes, II. r. vádlott a Tisztelt Bíróság részére az alábbi vallomást teszem:

A terhemre rótt cselekményekben nem vagyok bűnös.

A vádiratban szereplő cselekmények ellen nehéz védekezni, mert konkrétumokat, pontos helyet, időt, összegszerűségeket nem tartalmaz. Tehát még a naptáramat sem tudom fellapozni, hogy megnézzem, egyáltalán itthon voltam-e vagy külföldön voltam kiküldetésben, vagy éppen szabadságon tartózkodtam, vagy dolgoztam. A vádirat ezért konkrétumok hiányában teljes államtitkári időszakom alatt vádol olyan cselekmények elkövetésével, amit nem követtem el.

A vádhatóság az első vádpontban vélelmez egy megállapodást, amelyből én, mint megállapodást kötő fél hiányzok. Szándékosan használom a vélelmez szót, mert a vádiratban vázolt megállapodás megkötésére nincs semmilyen adat az iratanyagban. Ilyen megállapodás a részemről nem történt.

A vádirat szerint 2004. végén vagy 2005 elején, pontosan meg nem állapítható időpontban L. ezredes, O. ezredes – H. ezredes beleegyezésével – megbeszélték, hogy felveszik a kapcsolatot velem N. Dénesen keresztül, mert a HM PNRI feladatrendszerét bővíteni akarták, szerették volna a katonai szervezetet megerősíteni és hozzáfűzték, hogy kérésük teljesítése esetén nem lennének hálátlanok. A vádirat szerint N. Dénes engem megkeresett az ajánlattal, és én megegyeztem N. Dénessel, hogy a visszaosztott pénzek 50 %-át kérjük vissza. E találkozót követő 2 héttel egy újabb találkozó jött létre, amelyen N. Dénes közölte O. és L. ezredesekkel, hogy „menni fog a dolog”. Majd N. Dénes közölte, hogy a visszaosztott pénzekből 50 %-ot kérek vissza, amely megállapodást mindenki elfogadott.

A vádiratnak ez a része O. János gyanúsított vallomásán alapul, annak ügyészi átdolgozása.
A vádirat eléggé életszerűtlenül egy olyan közvetítői mechanizmust ír le, amelyből én, mint megállapodást kötő fél hiányzom. Én nem állapodtam meg sem N. Dénessel sem senki mással, hogy részesedjek a vádirati visszaosztott pénzekből. Ha N. Dénes ilyen ajánlattal megkeresett volna, a szükséges intézkedéseket megteszem. Jelentem miniszteremnek és a KBH-nak is.
 
Egyébként 2004 decemberében a Magyar Honvédség irányításával, vezetésével kapcsolatos kormányhatározat kidolgozásával és egyeztetésével voltunk elfoglalva, illetve előkészítettük az átszervezéshez szükséges jogszabályi módosításokat.

2005-ben a HM szervek és háttérintézmények két ütemben történő teljes átszervezését hajtottuk végre. Minden szervnél, így a HM PNRI-nél is radikálisan csökkentettük a létszámot és a költségvetést. Teljesen irracionális ilyen körülmények között a hivatali (és nem katonai) szervezet „megerősítéséről” beszélni.

A vádirat nem tartalmazza, hogy nekem mit kellett volna tennem (vagy mit tettem) annak érdekében, hogy részesedjek a visszaosztott pénzekből. Azért egy bűnszervezetben így illik, nem? Úgy tűnik, sem 2001-től 2004-ig, sem államtitkári időszakomat követően, 2006 júliusától 2009-ig nem volt szükség arra, hogy állami vezető valamilyen módon részt vegyen a vádirati cselekményekben. Olybá tűnik tehát, hogy O. János alig több mint másfél évben „nagylelkűen” megosztotta velem az ún. visszaosztott pénzt, én pedig – ugyancsak az ő vallomása szerint – elharmadoltam, és főnökömnek, Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek adtam belőle, meg kabinetfőnökének, Zámbori Mihály helyettes-államtitkárnak.  

A különböző cégek által O. Jánosnak visszaosztott pénzek egy részéről a vádirat – az egyes vádalpontoknál – mindenhol azt tartalmazza, hogy „az 50 %-os megállapodás alapján III. rendű vádlott (N. Dénes) közvetítésével II. rendű vádlott (Fapál László) is a fele összeg erejéig” részesült. A vádiratban felsorolt cégeket és személyeket nem ismerem, nem tudom milyen tevékenységet végeztek. Az ügyészség a gyanúsításban közölt 22 millió forint helyett a vádiratban 20,6 millió forinttal terhelt meg úgy, hogy az egyes alvádpontokkal – az I/9-es alvádpont kivételével – korábban meg sem gyanúsított.

Kijelentem, hogy ezekből az un. visszaosztott pénzekből sem közvetlenül, sem N. Dénesen, sem más személyen keresztül nem részesültem. Vallomást a vádirati cselekményekről nem tudok tenni, azokról nem tudtam, az abban szereplő cégeket nem ismerem.

Az I/9-es vádpont tekintetében az alábbi vallomást teszem:

O. János dandártábornok egyetlen vallomásában sem tesz arról említést, hogy e vádpont szerinti 12 millió forint a HM Zrínyi Kht.-tól származna.  

Azonban 2010. október 08. napján a katonai ügyész O. János tábornokot 12 rendbeli újabb bűncselekményekkel gyanúsítja meg. Ebből idézek:

Katonai ügyész:
„12. N. Dénes polgári személy 2003. január 01-től 2004. október 31-ig a Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. pr.-marketing osztályának vezetője volt. N. Dénes különböző pénzösszegeket kért vissza a Zrínyi Kht.-val szerződéses kapcsolatban lévő gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből. Annak ellenére, hogy N. Dénes polgári személy munkaszerződése megszűnt, 2004. őszén a Zrínyi Kht-nál, azt követően is kapcsolatban maradt a kht-val szerződésben álló cégekkel és továbbra is különböző pénzösszegeket kért vissza az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből. 2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak. A kérésnek megfelelően Ön dr. Fapál László államtitkárnak az irodájában 2006. év elején át is adta a fenti összeget.”

„O. János dandártábornok gyanúsított: Megértettem, ellene panasszal nem élek.”

O. János tábornok tehát – korábbi vallomásával ellentétben - „tudomásul veszi”, hogy a HM Zrínyi Kht.-tól származó 12 millió forintot vett át N. Dénestől, holott a nyomozás során nem merült fel arra vonatkozóan adat, hogy a HM Zrínyi Kht. érintett lehet bármilyen bűncselekményben.   

Így vádirat szerint 2006 év elején – pontosan meg nem állapítható időpontban – N. Dénes, mivel nem ért rá, megkérte O. Jánost, hogy az un. 50 %-os megállapodás alapján a pénzt személyesen adja át nekem. A 12 millió forintot a vádirat szerint pontosan meg nem állapítható arányokban O. és L. ezredesek és N. Dénes gyűjtötték össze. O. János ezt behozta az államtitkári irodámba, ahol én azt átvettem. A pénzt kivettem a borítékból, annak 1/3-át, kb. 4 millió forintot egy fém színű piros italos dobozba tettem, majd azt egy papír italtartóba helyeztem, aztán az irodámat elhagytam.

Tehát a 12 millió forint átadásáról szóló gyanúsítás a vádiratban alapjaiban megváltozott. A 12 millió forintnak – más alvádpontokkal szemben - nincs eredete! Már nem a HM Zrínyi Kht.-tól származik a pénz, hanem az előbb említett 50 %-os megállapodás alapján - pontosan meg nem állapítható időpontban került átadásra – és a pénzt pontosan meg nem állapítható arányokban O. János, L. Attila és N. Dénes gyűjtötték össze.

Az I/9-es alvádpont többi része O. János gyanúsított vallomásával egyezően lett leírva, az ügyészség a viszkis doboz helyett a piros színű italos doboz kifejezést alkalmazta. A vádirat ezen része ott fejeződik be, hogy az irodámból kilépek.

A vádirat mellőzi Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre O. János által tett – egyébként valótlan - állítást, hogy én a pénz egy harmadát, kb. 4 millió forintot neki vittem volna. A vádirat nem foglalkozik O. János valótlan vallomásának azzal a részével sem, hogy a pénz Juhász Ferenc miniszter, Zámbori kabinetfőnök és én közöttem szétosztásra került volna. Megjegyzem, hogy e kérdésben O. János tábornok ellentmondásba is keveredett, mert valótlan vallomása szerint először ezt én mondtam neki, a szembesítésen meg már úgy nyilatkozott, hogy N. Dénes mondta neki.

A katonai ügyészségtől elvárható lett volna, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és Zámbori Mihály kabinetfőnököt tanúként kihallgassák. Nyilván ezt azért nem tették meg, mert Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek én nem adtam át semmiféle italos dobozban pénzt, ezért tanúkénti kihallgatása nem erősítette, hanem gyengítette, illetve lehetetlenné tette volna a vádemelést.

O. János vallomása teljesen életszerűtlen:
Elképzelhető, ha valaki „nem ér rá”, ezért mást kér meg, hogy adjon át olyan pénzösszeget, amely bűncselekményből származhat és az érintett még át is veszi? A szigorúan őrzött irodájában? Majd kimegy a pénz egy részével, ráadásul közli, hogy kinek viszi azt? Közben meg ott hagyja egyedül a pénzt hozó embert az irodájában a maradék pénzzel együtt? Ezek nem normális dolgok, ésszerű választ nem is lehet rá adni.

A közigazgatási államtitkári irodámban történő pénz átvétel teljesen életszerűtlen, mivel az állami vezetőket a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alatt tartották, az irodájuk fel volt szerelve megfigyelésre és lehallgatásra alkalmas berendezésekkel. A honvédelmi miniszter nemzetbiztonsági védelem alatt álló vezető, akinek személyi védelmét a Köztársasági Őrezred, nemzetbiztonsági védelmét a Katonai Biztonsági Hivatal biztosította. A Honvédelmi Minisztérium vezetői zárt részen dolgoztak, külön beléptető rendszer működött és még a folyosókon is kamerák voltak elhelyezve.

A Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjétől államtitkot tartalmazó jelentéseket kaptam heti rendszerességgel. A Katonai Biztonsági Hivatal (továbbiakban: KBH) által kért intézkedéseket mindenkor megtettem. Olyan jelentéseket azonban nem kaptam, amely konkrét személy konkrét ügyében intézkedési kényszert írt volna elő számomra, csak felületes információkat kaptam. Meg voltam győződve arról, hogy a katonai titkosszolgálat megfelelő intézkedéseket tesz az esetlegesen felmerülő ügyek kezelésére. Ezeket az intézkedéseket sem bírálni, sem megkérdőjelezni nem volt jogom. A KBH vezetője a Kormány átruházott hatáskörében a honvédelmi miniszternek tartozott felelősséggel, nem nekem.

Alapvető rezsim (titokvédelmi) szabály volt, hogy az irodámban egyedül senki nem tartózkodhatott. Az asztalomon és a páncélszekrényemben feküdtek az állami- és szolgálati titokkörbe tartozó iratok, valamint a NATO titkos anyagok. Ha egyedül hagytam volna bárkit az irodámban, az már önmagában bűncselekmény lett volna. Ha tárgyaltam valakivel és kimentem az irodámból – mert pl. a miniszter hivatott – akkor az illetőnek távoznia kellett az előtérbe vagy az államtitkári váróba. Ha nem tehettem meg pl. külföldi vendéggel, hogy kiküldjem, akkor a titkárságvezető vagy a titkárnő nyitott ajtónál álldogált, amíg vissza nem érkeztem.

Amit leghatározottabban visszautasítok az ügyészségi vádiratban a bűnszervezeti szerepem: a vádirat szerint „a bűnszervezet tevékenységét a közigazgatási államtitkár közjogi tisztséget viselő II. r. vádlott tudomására hozták, aki a bűnszervezet aktív tagjává vált az által, hogy ő is részesedést kért a bűncselekmények során megszerzett pénzekből, leplezte magas szinten a vádlottak korrupciós cselekményeit III. r.(N. Dénes) vádlott közreműködésével”.

A magyar nyelv szabályai szerint sem értem, hogy miként tudtam volna leplezni a korrupciós    cselekményeket, főként N. Dénes közreműködésével, aki 2005. július 01. napjától már nem is dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, mert felmondtam neki.

Továbbá a HM PNRI államtitkári időszakom utolsó félévében került közvetlen alárendeltségembe, 2005. december 31-ig a HM kabinetfőnöke, Zámbori Mihály helyettes-államtitkár irányította és felügyelte.

Nem kértem, és nem is kaptam semmiféle részesedést. Senki nem hozta a tudomásomra, hogy az ügyészség által állított bűnszervezet létezik. Erre vonatkozóan semmiféle adat, bizonyíték nincs az iratanyagban. Nem lepleztem senki tevékenységét, munkakörömből eredően ezt nem is tehettem volna meg! A közigazgatási államtitkár bármilyen szakmai üggyel a felterjesztési rendnek megfelelően – döntés előtt - találkozik. A közigazgatási államtitkár adminisztratív vezető, döntéseit írásban hozza meg vagy a miniszteri döntéseket írásban dolgozza ki. Azokkal az információkkal rendelkeztem saját szakterületem vonatkozásában, mint a miniszter. A KBH-tól tájékoztatást is csak azon szervekről, személyekről kaptam, akik az alárendeltségembe tartoztak. A HM PNRI 2006. január 01. napjától került irányításom alá, előtte Zámbori Mihály kabinetfőnökhöz tartozott. Nem emlékszem arra sem, hogy a HM PNRI tevékenységét illetően bármilyen titkosszolgálati tájékoztatást kaptam volna.

A vádirati cselekmények közel 10 évig folytak. Úgy tűnik, hogy másfél éves állami vezetői megbízásom időtartama alatt kellett e cselekményeket leplezni, egyébként sem előtte sem utána erre nem volt szükség.  

Elmondtam már többször, és most sem tudok mást tenni: nem kaptam senkitől egy fillért sem. És miért kerülhetett a miniszter, a kabinetfőnök és a közigazgatási államtitkár mégis abba a gyanúsítotti vallomásba? Nem találok más magyarázatot rá, minthogy O. János tábornok, vallomástevő csökkenteni akarta az erkölcsi és anyagi felelősségét, továbbá meg kívánt felelni azoknak az elvárásoknak is, amelyek Juhász Ferenc miniszter politikai tönkretételét is kívánták. Nyilvánvaló, hogy 2006-ban O. János, mint az NRH vezetője olyan alacsony szintű vezető volt, hogy a miniszternek a színét sem láthatta, így szükség volt egy közvetítő személy beiktatására.
 
A még vallomást sem tevő, de máris alkupozícióba kerülő O. János azt is tudta, hogy ha magas szintű állami vezetőkre tesz vallomást, akkor a saját felelősségét is csökkenti, hiszen ő is csak „parancsra tette”, amire a katonák oly előszeretettel szoktak hivatkozni. És ha sikerül maga elé újabb gyanúsítottakat, vádlottakat tenni, akkor a várható büntetés is csökken, arról nem is beszélve, hogy a szétosztott (így az eljárás végén elkobozható) pénz összege is csökken. A választásokat követően módosított vallomásban egy huszárvágással elérte, hogy ne az ő és társai büntetőügyéről beszéljünk, hanem a volt honvédelmi miniszterről, rólam, és a médiumokban elhíresült piros viszkis dobozról.

Az az ügyészi elgondolás pedig, hogy tanút csináljon Oláh Jánosból és a tárgyalásról lemondás szabályai szerint megszületett ítélet alapján ebben az ügyben is beálljon a „res iudicata” és O. Jánost, mint tanút idézhesse meg erre a tárgyalásra, eredménytelennek bizonyult.

Ez az elképzelés is mutatja O. János dandártábornok ellentmondásos, sorozatosan módosított vallomásain alapuló vád bizonytalanságát.

O. János dandártábornok vallomásai kétes értékűek, mivel minden egyes vallomáskor más-más elkövetői körben osztja szét az un. visszaosztott pénzt. A 2010. április 22. napján kelt vallomás azt tartalmazza, hogy 2005-ben hárman, 2006-ban ketten - hárman osztoztak az un. visszaosztott pénzeken.

 O. János tábornok a 2010-es országgyűlési képviselő választásokat követően, 2010. május 10. napján tett vallomásában utal alkupozíciójára, korábbi vallomásait kiegészíti és vallomást tesz rám, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre és Zámbori Mihály kabinetfőnökre.

Különös figyelmet érdemel, hogy O. János tábornok 2010. október 15. napján korábbi vallomásait tizenegyszer módosítja, és ebben a vallomásban számos újabb bűncselekmény elkövetésével vádol meg:

„A velem 2010. október 8-án közölt gyanúsítással kapcsolatban azt az észrevételt tenném, hogy a gyanúsítás 1., 2., 3., 4., 5., 6., 10., pontjaiban szereplő tényállásokhoz hozzátartozik, hogy az ezen gyanúsításokban szereplő pénzek felét a korábban általam említett un. 50 %-os megállapodás alapján dr. Fapál Lászlónak adtuk át elsősorban N. Dénesen keresztül.” (56. oldal)

Érdekes, hogy 2010. október 08. napján, amikor a katonai ügyész O. János tábornokot 12 rendbeli újabb bűncselekményekkel gyanúsítja meg, még megértette a gyanúsítást és panaszt sem jelentett be ellene. Ezzel szemben egy héttel később a terhére rótt cselekményekből származó un. visszaosztott pénzek felével – egy észrevétel formájában - már engem terhel meg.


A továbbiakban az eljárás alá vontakkal való munkakapcsolatomról szeretnék vallomást tenni:

H. András dandártábornok:

H. tábornokot, akkor még ezredest egy rendezvényen ismertem meg 2003 tavaszán. A Zrínyi Kht-nál dolgoztam és a hétvégén tartott honvédségi rendezvényekre gyakran kimentünk családommal együtt. A Zrínyi Kht. biztosította a szórakoztató programokat, a Magyar Honvédség alakulatai a katonai feladatokat hajtották végre, a HM PNRI pedig az étkeztetést biztosította. A Zrínyi Kht-val a HM PNRI nem állt szerződéses kapcsolatban, így nem ismerem a HM PNRI étkeztetési tevékenységét.

2004 decemberében lettem államtitkár, a HM és háttérintézményei átszervezését kellett végrehajtanom. A HM PNRI – mint protokoll szerv – közvetlenül a HM kabinetfőnöke alá lett rendelve, így a HM PNRI tevékenységét közvetlenül a HM kabinetfőnöke irányította. Ezért a HM PNRI tevékenységére közvetlen rálátásom nem volt, H. tábornokkal közvetlen kapcsolatot nem tartottam. H. tábornok 2005 nyarán a tatai dandár parancsnokának lett kinevezve, utódjául elöljárói javaslatára helyettesét, O. János ezredest nevezte ki a honvédelmi miniszter. H. tábornokban egy kiváló katonát ismertem meg, öltözete, megjelenése példamutató volt.


O. János dandártábornok:

O. János ezredest egy honvédségi rendezvényen ismertem meg 2003 tavaszán, amikor H. tábornokot. 2005 nyarán O. János ezredest – elöljárói javaslatára – a HM PNRI főigazgatójává nevezte ki. A HM PNRI 2005. december 31. napjáig a HM kabinetfőnök közvetlen alárendeltségében volt. 2005 decemberében a HM kabinetfőnöke arról tájékoztatott, hogy a 2006. évi országgyűlési képviselő választások előtt, 2006 tavaszán elmegy a HM-ből, ezért arra kért, hogy a HM PNRI kerüljön az én közvetlen alárendeltségembe. Így is lett. 2006 tavaszán még két helyettes államtitkár távozott a minisztériumból (K. Levente HUPHÁT és K. Bálint VGHÁT), a hétfői heti feladatszabó és beszámoltató értekezleten már alig fértünk el az irodámban. Ezeken az értekezleteken részt vett O. János ezredes is. Beszámolt a hivatal által végrehajtott feladatokról és jelentette a hét feladatait. Ha szükséges volt, részére, mint bármely más személy részére, feladatot szabtam. Ez volt a feladatom.

O. János 2005-ben még ezredes többször volt Táborfalván, egyszer a lakásomban is. 2005 nyarán László napot tartottam, melyen részt vett a HM felső vezetése, az állami vezetők, KBH vezetői családtagjaikkal együtt. A HM PNRI rendezte természetesen térítés ellenében az étkezést, mely rendezvény az én házamban volt. O. János intézte az étkezést, egy fehér furgonnal és két pincérrel jött le, nem mint meghívott vendég, csak az étkezés lebonyolításával, koordinálásával volt megbízva. O. János nem kapott meghívást a rendezvényre, nem volt olyan szintű vezető, egyszerű kiszolgáló volt. Arra emlékszem még, hogy O. Jánost elküldtük házi sörért, mert elfogyott és szükség volt rá. Számla ellenében fizettem ki a rendezvényt. A kifizetést nem személyesen, hanem titkárságvezetőn vagy titkárnőn keresztül intéztem.

Táborfalván 2005. május 1-jén, falunap keretében egy toborzó napot tartottunk. A HM kitelepült és ezen a rendezvényen én is részt vettem, kötelező jelleggel járt a HM protokoll. O. János ezredes a PNRI részéről rendezte a sátrat, étkezést, de ez egy hivatalos honvédségi rendezvény volt. Meg kívánom jegyezni, hogy Táborfalva katonai helyőrség.

Határozottan kijelentem, hogy O. Jánossal való kapcsolatom szigorúan elöljáró – alárendelti viszony volt. O. Jánossal akkor sem tartottam magán jellegű kapcsolatot, amikor nem voltam államtitkár, hanem a HM-ben jogi tanácsadóként intéztem a 3. nagy hatótávolságú NATO radar ügyeit. Ehhez egyébként, mivel ingatlan építéséről volt szó, O. János tábornok által vezetett HM VGF-nek semmi kapcsolata nem volt.  

L. Attila dandártábornok:

L. ezredest egy HÉF ülésen ismertem meg, akkor még a HM KPSZH-nál dolgozott és a szakszervezeti vezetőket tájékoztatta valamilyen pénzügyi tárgyú intézkedésről. Utána 2005-ban találkoztam vele a HM-ben, amikor államtitkárrá kineveztek. Elöljárói javaslatára a miniszter 2005 februárjától a HM VGF vezetőjének nevezte ki. Az átszervezés a 23 főosztály 11 főosztályra csökkentését eredményezte. Közvetlen elöljárója K. Bálint HM VGHÁT volt. L. tábornok impulzív ember benyomását keltette, s mint nagyon sokan ő is hajlamos volt arra, hogy a szolgálati utat megkerülje, és kihagyjon döntési szinteket. Ez ellen szigorúan felléptem, és mindig hangsúlyoztam, hogy mindenki a HM hatásköri jegyzéke alapján saját hatáskörében döntsön. L. tábornokot – mint másokat is – visszacsatornáztam a helyettes államtitkár alá.

Határozottan kijelentem, hogy L. tábornokkal való kapcsolatom szigorúan elöljáró – alárendelti viszony volt. L. tábornokkal akkor sem tartottam magán jellegű kapcsolatot, amikor nem voltam államtitkár.

N. Dénes:

N. Dénes a HM Zrínyi Kht-nál dolgozott 2002 decemberében, amikor ügyvédi megbízási szerződéssel elkezdtem dolgozni a közhasznú társaságnál. Emlékezetem szerint pr-marketing osztályvezető volt. A Zrínyi Kht. átszervezését követően az SZMSZ is megváltozott, hangsúlyossá vált a rendezvényszervezés az önkéntes haderőre való áttérés miatt. Nagyon sok toborzó rendezvényt kellett lebonyolítani. Ekkor N. Dénes pr-marketing igazgatói beosztásba került a cégnél. N. Dénes 2004 októberében önként elment a Zrínyi Kht-tól, emlékezetem szerint az indok az volt, hogy saját cégeivel kíván foglalkozni. 2005 elején én kértem fel kommunikációs tanácsadónak, mivel jó szakembernek ismertem meg. A HM-ben észleltem, hogy a Kommunikációs Főosztály túlterhelt (itt is létszámot kellett csökkenteni), másrészt hiányzik a kreatív gondolkodás. Ugyanis M. Péter kommunikációs főigazgató elment a Miniszterelnöki Hivatalba dolgozni, a kommunikációs főosztályról pedig Sz. Csaba ezredes lett a KÁT titkárság vezetője. B. István lett a főosztályvezető és egyben a sajtószóvivő. Szükségem volt tehát egy olyan tanácsadóra, aki a HM kommunikációját ismeri és érti, segít a kommunikációs főosztály irányításával kapcsolatos szakmai feladatokban, üzeneteket fogalmaz meg, beszédeket ír, és részt vesz a napi rendszerességgel jelentkező sajtó-helyreigazítási ügyekben. N. Dénes a Kommunikációs Főosztályhoz rendelten végezte tevékenységét, feladatait a titkárságvezető vagy én határoztam meg. 2005 júniusában Stefán Géza a KBH főigazgatója jelezte, hogy N. Dénes a HM-ben nem dolgozhat tovább, távolítsam el. Az indokolás hihetetlennek tűnt számomra (csak zárt tárgyaláson mondom el), de nem állt módomban, hogy annak valóságáról meggyőződjek. Az ügynek nem volt köze jelen eljáráshoz és nem gazdasági ügylet volt. Stefán Géza minden intézkedése mögött az őt irányító honvédelmi minisztert kellett érteni, így az utasítást teljesítettem. Először én akartam megszüntetni a szerződést azonnali hatállyal, de V. ezredes, HM személyzeti osztályvezető azt javasolta, hogy elegánsabb, ha az érintett maga kéri a megbízási szerződés megszüntetését. A személyügy előkészített, N. Dénest berendeltem, majd aláírta.

A katonai ügyészség – mivel nem támogatta a vádat - nem szerezte be sem N. Dénes kommunikációs tanácsadó 2005 elején keletkezett megbízási szerződését, sem annak megszüntetésére vonatkozó okiratot. Jelen vallomásomhoz csatolom a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára 8/89/2005. számú értesítését N. Dénes megbízási szerződésének 2005. július 01. napjával történő megszüntetéséről, amelyet Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek is felterjesztettem tájékoztatásul, és amit a miniszter úr tudomásul is vett.

Kapcsolatunk jellege: a Zrínyi Kht-nál havonta csapatépítő tréningeken vettünk részt a HM Kommunikációs Főosztály munkatársaival együtt (általában hétvégén egy napos rendezvény volt). Ezeken én is részt vettem. Toborzó rendezvények egy részén én is kint voltam. Megünnepeltük az ügyvezető, igazgatók születésnapját, névnapját, gyermek születését, mint ahogy egy munkahelyi kollektívában szokásos. 2004 végén vagy 2005 elején, amikor az új irodáját a Népligetben berendezte, akkor azt megmutatta nekem. Azt mondta, hogy jól mennek a cégei, sok megrendelése van, más minisztériumoknak is dolgozik. N. Dénessel a megbízás megszüntetése után a kapcsolatunk megszakadt.

L. Szilárd ezredes:

Amikor 2004 novemberében a miniszter felkért államtitkárnak, akkor ezt titokban kellett tartani. A HM-et belülről nem ismertem, ezért amikor publikussá vált a dolog, Sz. Csaba ezredest, - aki a kommunikációs főosztályon dolgozott - kértem fel a titkárság állományának összeállítására. Meghatároztam, hogy milyen beosztásokra keressen megfelelő szakmai tudással rendelkező személyeket. A titkárságvezető javaslata alapján pedig később, mint államtitkár lefolytattam a személyi beszélgetéseket. Nem kellett csalatkoznom, jó szakembereket választott. Egy hely nem volt feltöltve, ha jól emlékszem, akkor a közbeszerzési szakterületre nem talált olyan embert, aki vállalta volna a feladatot. Valamikor 2005 elején lett betöltve ez a szakmai beosztás L. Szilárd ezredes részéről, aki korábban a Nemzetvédelmi Egyetemen dolgozott, de átszervezés miatt a helye ott megszűnt. Lefolytattam a személyi beszélgetést, így került a beosztásába. Meg kell jegyeznem, hogy a titkárság állománya a titkárságvezetőnek referált, a titkárságvezető meg nekem. Tehát nem kellett találkoznom naponta a titkárság állományával. Referálási lapot készítettem, és ezen kellett a felterjesztett anyagokat véleményezni. L. Szilárd ugyanazon ok miatt került ki a titkárság állományából, mint N. Dénes, de esetében Stefán Géza csak azt kérte, hogy a HM-ből távolítsam el, keressek neki helyet máshol. Stefán Gézával egyeztettem, hogy hová kerüljön. Így lett a HM Térképészet Kht. gazdasági igazgatója.

L. Szilárddal kapcsolatunk elöljáró – beosztott volt. Sem új beosztásának időtartama alatt, sem államtitkári megbízásom megszűnte után nem tartottunk kapcsolatot.

Kaposvár, 2012. január 30.


                        (Dr. Fapál László nyá. mk. ezredes)
                                  II. r. vádlott

Utolsó vallomásomat január 3-án tettem, azon a napon, amikor a - letartóztatásomhoz hasonlóan - minden előzmény és magyarázat nélkül szabadon engedtek. Az azóta eltelt több mint egy évben egyetlen nyomozati szerv sem kérdezett semmiről. A három vallomásban és a szembesítésben foglaltakat fenntartom, ezt fogom elmondani a bíróságon is. A gyanúsításról, a szembesítésről és a vádemelésről korábban már részletesen írtam, azokhoz nincs mit hozzáfűznöm.

Vallomás
(Budapesti Katonai Ügyészség 2011. január 3.)

Korábbi vallomásomat fenntartom, a 2010. december 16-án O. János dandártábornokkal tartott szembesítésre kívánok reagálni:

A szembesítés során O. János dandártábornok azt mondta, hogy előbb Tápiószecsőn, majd Táborfalván volt egy találkozó, amikor mi beszéltünk, de ezt ő mondja, nem én. Ilyen találkozó nem volt. O. János akkor még ezredes többször volt Táborfalván, egyszer a lakásomban is. 2005. nyarán László napot tartottam, melyen részt vett a HM felső vezetése, az állami vezetők, KBH vezetői családtagjaikkal együtt. A PNRI rendezte természetesen térítés ellenében az étkezést, mely rendezvény az én házamban volt. O. János intézte az étkezést, egy fehér furgonnal és két pincérrel jött le, de nem volt meghívva, csak az étkezés lebonyolítása, koordinálásával volt megbízva. O. János nem kapott meghívást a rendezvényre, nem volt olyan szintű vezető, egyszerű kiszolgáló volt. Arra emlékszem még, hogy O. Jánost elküldtük házi sörért, mert elfogyott és szükség volt rá. Én O. Jánossal nem vonultam külön, semmilyen beszélgetés nem volt semmilyen pénzről. Számla ellenében fizettem ki a rendezvényt.

Ügyészi kérdésére elmondom, hogy nem volt olyan megbeszélés O. János dandártábornok, L. Attila dandártábornok, N. Dénes és közöttem, mely az un. visszaosztott pénzekre vonatkozott volna. Egyáltalán nem volt ilyen találkozó és semmilyen visszaosztott pénzről nem beszéltünk, sem akkor, sem később.

O. János akkor még ezredes Táborfalván is volt május 1-én, ekkor falunap volt. 2005. május 1-én, falunap keretében egy toborzó napot tartottunk. A HM kitelepült és ezen a rendezvényen én is részt vettem, kötelező jelleggel járt a HM protokoll. O. János dandártábornok a PNRI részéről rendezte a sátrat, étkezést, de ez egy hivatalos honvédségi rendezvény volt. Ekkor találkoztam O. Jánossal, de ekkor sem beszéltünk semmilyen pénzről. Egyébként Táborfalva katonai helyőrség.

Védői kérdésre elmondom:
A Honvédelmi Minisztériumban az irodám az I. emelt zárt részén volt. Az irodám előtt található az előtér, melyben két helyiség van. Az egyik irodában a titkárságvezető dolgozik, középen pedig a titkárnők dolgoztak.
Amikor beosztásba kerültem, leültem beszélgetni Stefán Gézával az MK KBH főigazgatójával. Ő közölte velem, hogy a Honvédelmi Miniszter nemzetbiztonsági védelem alá tartozik, erre tekintettel a közvetlen munkatársa is, tehát én ugyan ilyen védelem alá tartozom. Nem volt célzás arra vonatkozóan, hogy engem az irodámban kép vagy hangrögzítő eszközzel megfigyelnek, de én ezt feltételeztem. Egyébként egy alkalommal a szobámban az ajtófélfa mellett találtam is egy kisméretű szemet, ami szerintem kamera volt. Felhívtam egyik ismerősömet, aki biztonságtechnikai eszközökkel dolgozott, és ő megerősítette a feltételezésemet, hogy az kamera volt. Egy órán belül megérkezett a KBH mindenkit kiküldtek a helységből, és valamilyen munkát végeztek. Azt is mondták nekem, hogy ez a szem a páncélszekrényem nyitását érzékelte, vagyis, hogy nem kamera volt. Az eset után pár nappal beszéltem Stefán Gézával négyszemközt, és ő elnézést kért tőlem, azt mondta, hogy nem tudott róla. Egyébként rendszeres időszakonként ellenőrizte a KBH az irodámat és a titkárságot is. Egyébként a munkatársaim mondták nekem, hogy olyan dolgokat találtak, mintha különböző rejtekhelyekre technikai eszközöket telepítettek volna.

Védői kérdésre elmondom:
Hogy az gyakorlatilag köztudott volt a HM-ben, hogy a miniszter közvetlen munkatársait az ő érdekükben megfigyelik, és ezt Stefán Géza mondta is nekem. Stefán Géza azt is mondta nekem, hogy a telefonomat sem kapcsolhatom ki, ha nem akarok bajba kerülni. Én ezt természetesnek tartottam, nem volt vele különösebb problémám, aki C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéshez hozzájárult, az tulajdonképpen engedélyt ad a titkosszolgálati eszközök alkalmazására is.

Védői kérdésre elmondom:
A Honvédelmi Minisztériumban szokás volt a névnapi, születésnapi és más rendezvények megtartása. Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre nem volt jellemző, hogy ő a saját névnapját, vagy születésnapját megünnepelte volna és nem lehetett vinni neki kisebb ajándékot sem. Szóbeli vagy SMS-beli köszöntésen kívül semmilyen ajándékot nem fogadott el.

Védői kérdésre elmondom:
Közvetlen munkatársaimat nem én választottam, hanem a titkárságvezető, aki Sz. Csaba ezredes volt, ő válogatta össze az embereket. Én nem ismertem először a közvetlen munkatársaimat. A titkárságvezetőnél volt személycsere. Sz. Csaba ezredest én váltottam le, mert amikor referált nekem közigazgatási államtitkár akart lenni, és meg akarta mondani nekem, hogy mit csináljak, mit írjak alá. P. N. László ezredes lett az utódja. Őt is leváltottam, mert nyelvtanfolyamra kérte magát Angliába, de kiderült, hogy ezen a nyelvtanfolyamon már korábban részt vett, és rendelkezett is ilyen stanag nyelvvizsgával. Elvesztette a bizalmamat, mert tulajdonképpen megvezetett engem.

Azon ügyészi kérdésre, hogy kértem-e vissza pénzt magyar honvédséggel szerződésben álló gazdasági társaságok vezetőitől, vagy alkalmazottaitól, vagy volt-e egyáltalán ilyen megállapodásom, a válaszom nem. Egyébként sem tartottam cégekkel kapcsolatot, a cégek vezetőit sem engedtem be az irodámba, nem tartozott hozzám a szakterület, a HM cégek feletti tulajdonosi joggyakorlás kabinetfőnök és a miniszter között volt megosztva.

Védő:
Indítványozom a havi feladatszabó és koordinációs értekezlet, azon jegyzőkönyvének beszerzését, melyről korábban már beszéltem.

Ebben a jegyzőkönyvben tettem szóvá, azt, hogy visszaéltek a nevemmel és megtiltottam az ilyen magatartást.

Védő:
Indítványozom védencem előzetes letartóztatásának megszüntetését.
Az egy éve tartó nyomozás és a gyanúsításban megjelölt cselekmény elkövetése óta eltelt idő gyakorlatilag lehetetlenné teszi a védencem részéről a bizonyítékok elrejtését vagy esetlegesen másokkal történő összebeszélést.

Ügyész:
A védői indítványnak az ügyészség helyt ad, elrendeli a gyanúsított azonnali szabadlábra helyezését.

A pénteki bejegyzés előtt egy rendkívüli hírt kell megosztanom az olvasóval. Tegnap idézést vettem át a postán, mely szerint 2012. február 7-én 13.00-ra gyanúsítottként kell megjelennem a Központi Nyomozó Főügyészségen. Az idézésből ugyan nem derül ki, hogy milyen bűncselekmény gyanúja miatt idéznek, azonban volt főnökömet, Juhász Ferenc honvédelmi minisztert is e napra idézték be, mint azt a nol.hu hírül adta, ezért nem lehetnek kétségeim afelől, hogy az ún. honvédelmi lakásügy miatt kell megjelennem az ügyészségen. Egy mondatban megfogalmazva az ügyészség álláspontja szerint nekem, aki katonai szolgálati jogviszonnyal rendelkező állami vezető voltam, nem a katonai, hanem a köztisztviselői jogviszony alapú állami vezetői jogviszonyra vonatkozó szabályok alapján kellett volna lakást kapnom. A „lakásügyről” már korábban írtam. 

A „forradalmi idők” elmúltával tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy nem egy fekete autó állt meg hajnalban a házunk előtt, hanem „csak” egy idézést kaptam. Ha viszont arra gondolok, hogy a kriminalizálásom egy újabb fordulója következik, tudom, hogy az idézéssel még nincs vége a megpróbáltatásoknak. Az igazamban biztos vagyok, független bíróság előtt ez az ügy csakis felmentéssel zárulhat. De addig jön még a HírTv az ügyészség kapujában, a kamerák a házunk előtt, a hazug hírek a központi pártlapban, - és ha ez nem elég, jöhet a vezetőpóráz is.

Az elmúlt másfél évben megtanultam, hogy a hatalomnak nem is az ügyek végeredménye számít, hanem a lejárató folyamat maga. A közelmúltban két ügy is kudarccal zárult a elszámoltatási gépezet számára a bíróságon. Bűncselekmény hiányában felmentették a véletlenül éppen az önkormányzati választások előtt hűtlen kezeléssel meggyanúsított veresegyházi polgármestert, és ugyanezen a napon jogerősen elítélték Budai Gyulát, amiért nagy nyilvánosság előtt valótlanul vádaskodott a volt bábolnai polgármester ügyében.

Csakhogy ez a két bíróság előtti győzelem aligha kárpótolja a két ártatlanul hírbe kevert embert az elszenvedett megpróbáltatásokért. Másfél évig szerepeltek aljas bűnőzőként a pártmédiában, szavazóik, ismerőseik előtt befeketítve. Most, hogy a bíróság végre megerősítette az ő igazukat, elkezdhetnek küzdeni a jó hírnevük visszaállításáért, - de ehhez már aligha kapnak teret a médiában. Ráadásul, amíg a bábolnai polgármester asszonynak volt ereje, kitartása és pénze, hogy beperelje Budai Gyulát a róla mondott hazugságaiért, a legtöbb elszámoltatottnak nincs.

Az osztályharc fokozódik, és minél kétségbe ejtőbb az ország politikai és gazdasági helyzete, annál több embert kell ahhoz meggyanúsítani, pellengérre álltani, hogy a saját tábor elhiggye: mindennek az oka az „elmúlt nyócév”. A lejáratás nem eszköz, hanem a cél maga.

Nem sokkal második vallomásomat követően átszállítottak a Budapesti Fegyház és Börtönbe, ahol magánzárkába zárva próbáltam kitalálni miért, és kinek a hamis állításai alapján vagyok itt. Ezekről a napokról ebben a bejegyzésben írtam részletesen. Egy nap a katonai ügyész közölte velem, hogy szembesítésen kell a jövőben részt vennem. Fogalmam sem volt, hogy mikor és kivel. Amikor a szembestés napján megbilincselve, pórázon vártam a kihallgatás megkezdését, megjelent O. János a folyóson, hozzám lépett, és bocsánatot kért. Majd választ sem várva elment. Nem voltam jó lelki állapotban. A büntetés-végrehajtási intézetből a katonai ügyészségre szállítás hajnalban kezdődött, s a nap több helyszínt érintve, órákon át történő várakoztatással telt. A szembesítésen O. János tábornok elővette vallomását, amit én nem ismertem és felolvasta azt. Nem nézett a szemembe. A rám zúduló olvasás hatására papírt és tollat kértem az ügyvédemtől, de így sem tudtam követni a gyors felolvasást. O. János befejezte felolvasását, amire megadtam válaszaimat. Miután a szembesítés befejeződött, felhördültem: „Már a miniszter is benne van az ügyben?” Teljesen megdöbbentettek a fejlemények.

Második vallomásomat az előzetes letartóztatásomat követő hatodik napon tettem. (Akkori körülményeimről, a Venyige utcai előzetes házban töltött napjaimról egy korábbi blogbejegyzésben számoltam be.)

(Budapesti Katonai Ügyészség 2010. december 9.)


Korábbi vallomásomat fenntartom, továbbra is állítom, hogy O. János dandártábornoktól, de mástól sem vettem át, un. visszaosztott pénzt, de semmilyen pénzt sem.

Elmondom, hogy a jogi egyetem elvégzését követően 1997-ben szakvizsgáztam. 1997. és 2002. között a Honvéd Szakszervezet Jogsegélyszolgálatának vezetője voltan. Emellett a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja is voltam. A Pest megyei Ügyvédi Kamarához 2002.-ben mentem át, egészen közigazgatási államtitkári kinevezésemig ügyvédként is dolgoztam. 2004. december 10-e és 2006. június 30-a között közigazgatási államtitkári időm alatt az ügyvédi kamarai tagságomat szüneteltettem. Megbízatásom lejártát követően 2006. július 1-től a Pest megyei Ügyvédi Kamara keretén belül folytattam ügyvédi tevékenységemet.

Kérdésre elmondom, hogy a HM EI Zrt.-nél a közigazgatási államtitkári kinevezésem előtt egy fél évvel voltam igazgatósági tag, lehet, hogy 2004. június 01-től, de ebben a dátumban nem vagyok biztos. Egyetlen ülésen sem vettem részt, igazából érdemi tevékenységet nem végeztem. Semmilyen szerződést nem írtam alá, havonta tiszteletdíjat kaptam, de már arra sem emlékszem, hogy mennyi volt.

Magyarázat: Az a néhány IT ülés – a bemutatkozó ülés kivételével ­– amikor tag voltam általában írásban történt, vagyis kiküldték hozzám postán a javaslatokat és írásban adtam le szavazatomat.

2002. december 03-tól dolgoztam a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht-nak, ügyvédként, megbízási szerződés alapján, mint jogtanácsos. Ekkor még aktív katona voltam, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Jogtudományi és Politikaelméleti Tanszékén egyetemi tanársegéd, később adjunktus voltam.

A Zrínyi Kht.-nál alapvető problémák voltak, nagyon sokan dolgoztak, és nem működött hatékonyan a Kht. A tulajdonosi képviselő, K. Levente humánpolitikai helyettes államtitkár döntötte el az átszervezést, létszámleépítést. A Zrínyi Kht. ügyvezetője V. Mónika volt.

Az átszervezés során 112-ről 35 főre csökkent a Zrínyi Kht. létszáma.

Egy átfogó vizsgálat elrendelésére is sor került, mely vizsgálat során alapvető problémák derültek ki. Kb. 35 millió forint értékben találtunk olyan szerződéseket, amely mögött konkrét teljesítés nem volt, viszont a kifizetés megtörtént. A HM Zrínyi Kht-val szerződő cégeket a cégnyilvántartáson keresztül próbáltuk ellenőrizni. Több cég vonatkozásában kiderült, hogy ukrán tulajdonosok vannak a háttérben. A szerződések többsége piar tevékenységre, kommunikációs tanácsadásra vonatkoztak, havi 600-700 ezer szerződési értékben. A szerződéseket K. Gábor ügyvezető írta alá, aki 2002. december 31-ig dolgozott. Én K. Gáborral nem beszéltem ezekről a szerződésekről, nem volt felhatalmazásom, csak a papírok alapján próbáltunk következtetéseket levonni. Ezekhez a szerződésekhez kapcsolódó teljesítés igazolást okirati formában megtaláltuk, amelyeket emlékezetem szerint Zs. István írt alá. Tudomásom szerint Zs. István 2010-ben került vissza a Zrínyi Kft-hez, valamilyen igazgatói beosztásba. Viszont olyan okiratokat, amelyek a tényleges teljesítést igazolták volna, nem találtunk. Erről egy részletes jelentést készítettünk és elküldtük K. Levente helyettes-államtitkárnak, mint tulajdonosi képviselőnek.

Magyarázat: az említett ügyekről a teljes iratanyag rendelkezésemre állt, de a katonai ügyészt ez láthatóan nem érintette meg.

Miután elkezdtem dolgozni, elkészítettük a közbeszerzési és szerződéskötési szabályzatot, amelyet elküldtünk a HM Védelemgazdasági Főosztályra, akiknek egyetértési joguk volt, ezen szabályzók vonatkozásában, és azt jóvá is hagyták.

2003. év elejétől alkalmaztunk hivatalos közbeszerzési tanácsadót, aki Dr. K. Kolos és társa ügyvédi iroda volt, egészen 2010-ig. Tudomásom szerint Dr. K. Kolos a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. Azért alkalmaztunk szakértőt, hogy szabályos legyen az eljárás, a szerződéskötés. Egyébként közbeszerzési tanácsadó alkalmazása ekkor még nem volt kötelező.

A közbeszerzési értékhatárt el nem érő beszerzések vonatkozásában a szerződéskötési szabályzat szerint kellett versenyeztetni, azaz három gazdasági társaságot kellett megszólítani, nekik kiküldeni árajánlatkérést. Az árajánlatok beérkezését követően a menedzsment összeült, akinek tagja volt a kommunikációs igazgató vagy médiaigazgató a pr. marketing osztályvezető vagy igazgató, gazdasági igazgató. Én is tagja voltam a menedzsmentnek, de nem döntési jogkörrel. Az ilyen üléseken jelen volt még az ügyvezetői titkárságvezető, mint jegyzőkönyvvezető. Mindenről vettünk fel jegyzőkönyvet, amely megtalálható.

Az értékhatár alatti beszerzéseknél kialakítottunk egy un. beszállítói törzslistát. A törzslistára felkerültek azok a cégek, akik stabilan beszállítók voltak a Zrínyi Kht-hoz. A szakmai vezetők javaslatára vettünk még fel cégeket a törzslistára. Amikor beszerzésre került sor, akkor az adott szakmai vezető tett javaslatot, hogy mely három gazdasági társaságnak küldjünk ki árajánlatkérést. Természetesen voltak a minisztérium részéről elvárások is, hogy adott közszolgáltatási média szerepeljen egy rendezvényen, pld. Sláger rádió és akkor nyilván nem ment ki három cégnek az ajánlat, csak egynek.

A vállalkozókkal megkötött szerződéseket én készítettem, de volt olyan cég, aki a saját szerződésének aláírásához ragaszkodott.

A szerződés alapján teljesített szolgáltatást le is kellett igazolni teljesítésigazolással. A teljesítésigazolás mellé kellett csatolni egy olyan okiratot vagy nyilatkozatot vagy valami ehhez hasonló, ami fizikálisan is alátámasztotta. Konkrét példával, ha valamilyen hirdetési felületet kellett vásárolnunk, akkor a megjelent újságcikket, vagy hirdetést fénymásolatban hozzácsatoltuk, ezután kerülhetett csak sor a tényleges kifizetésre. Egyébként ezt a tényleges teljesítésigazolást a pénzügyre adtuk le és nekik kellett tárolni. A pénzügyes már abban az időben tehát 2003-tól K-né B. Gabriella volt. Tudomásom szerint 2000. július 01-től dolgozott pénzügyi főmunkatársként és jelenleg is ő az.

Mint már elmondtam én igazából a szerződés megkötésekben ténylegesen nem vettem részt, nem tárgyaltam vállalkozókkal, én a jogi hátteret biztosítottam és a menedzsment döntéseinek megfelelően készítettem elő a szerződést. Az aláírással csak annyit igazolok, hogy jogilag megfelelő, tehát jogszabályokba nem ütköző szerződések megkötésére került sor.

Egyébként a gyakorlatban úgy történt, hogy a szerződést kiküldtük valamilyen módon a gazdasági társasághoz, és az ő aláírását követően írta alá a szerződést az ügyvezető.

Kérdésre elmondom, hogy tudok arról, hogy N. Dénesnek voltak cégei, de kizárt dolognak tartom, hogy az ő cégeivel a HM Zrínyi Kht. szerződést kötött volna, mert az a cégiratokból kiderül és összeférhetetlenség miatt ezt a szerződést, nem lehetett volna megkötni.

A közbeszerzési értékhatár alatti szerződéseknél engedélyeztük az alvállalkozó igénybevételét. Az igénybe vett alvállalkozó neve az eredeti szerződésben nem jelent meg, nem is tudtuk róla, hogy a szerződő fél egyáltalán igénybe vett-e alvállalkozót a szolgáltatás teljesítésére. Egyébként ennek nem is volt jelentősége, hiszen a szerződő fél felel a szerződés teljesítéséért, és ha alvállalkozót vesz igénybe és közöttük valami vita van, azt ő ettől függetlenül rendezi.

A HM Zrínyi Kht. alapvető tevékenységéhez tartozott a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség külső és belső kommunikációja, nyomtatott és elektronikus sajtó. Nem a Zrínyi Kht. döntötte el a különböző beszerzéseket, hanem a Kommunikációs Főigazgatóság tervezte, a honvédelmi miniszterrel jóváhagyatta az éves kommunikációs tervet, és ezt leküldték a Kht-nak. A konkrét feladat végrehajtása előtt is volt egy szakmai egyeztetés, tehát a minisztérium kommunikációs főigazgatósága határozta meg, hogy konkrétan adott rendezvény vonatkozásában mik az elvárások. Ott került eldöntésre, hogy egy gulyásfesztiválnál pld. milyen zenekar legyen, mekkora színpadot állítsanak fel, hangosítás és a médiában hol jelenjen meg a rendezvény népszerűsítése. Természetbeni ellátás nem hozzánk tartozott, tehát étkeztetéssel nem foglalkoztunk az a PNRI vagy NRH végezte.

Védő kérdésére elmondom, hogy az adott rendezvényre fordítható költségeket részleteire lebontva a kommunikációs főigazgatóság határozta meg. Természetesen a szakmai javaslatot tőlünk kapták, hiszen mi tudtuk, hogy az adott szolgáltatást a piacon mennyiért lehet vásárolni. Az ilyen beszerzések költségösszetétele gyakran változott, bizonyos rendezvények elmaradtak, ezeknek a pénzügyi kereteit lehetett másra fordítani a költség módosítását is jóvá kellett hagyatni a kommunikációs főigazgatóságnak.

Kérdésre elmondom, hogy a pr. Marketing Osztály alapvető feladata volt a rendezvényszervezés. Ez magába foglalt mindent, külső-belső kommunikációt, színpadépítés, szórakoztató programok biztosítása, promóciós ajándékok biztosítása, megrendelés stb. Az apróbb részletekre vonatkozóan is javaslatot kellett tenni a kommunikációs főigazgatóságnak, pld., hogy a reklám tollon milyen felirat legyen.

O. János dandártábornokot, (akkor még ezredest) és H. András dandártábornokot (akkor még ezredest) azt követően ismertem meg, hogy a Zrínyi Kht-nál elkezdtem dolgozni. Ők mindketten a PNRI-nél voltak, H. dandártábornok volt az igazgató, O. dandártábornok pedig a helyettese. Rendezvényeken találkoztam velük, én nem vettem részt a kommunikációs főigazgatóságon tartott szakmai értekezleten.

Határozottan kijelentem, hogy nem állapodtam meg sem O. János dandártábornokkal, sem N. Dénessel és L. dandártábornokkal sem, hogy gazdasági társaságoktól visszaadott pénzből részesüljek. Nem is kaptam pénzt.

Védő kérdésére elmondom, hogy többször hallottam vissza azt, hogy adott személyek rám hivatkozva olyan feladatokat rendelnek el, amire én nem adtam utasítást, mint közigazgatási államtitkár és nem is tudtam róla. A Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója Stefán Gézától kaptam információkat az előbbiekre vonatkozóan. Stefán Géza mindig elmondta nekem, hogy visszaélnek a nevemmel, rám hivatkozva rendel el pld. L. Attila dandártábornok különböző feladat végrehajtást. L. dandártábornok emlékezetem szerint 2005. februártól 2006. év végéig volt a HM VGF főosztályvezetője. L. dandártábornokkal én is beszéltem erről, hogy fejezze be, ne hivatkozzon rám olyan feladatok végrehajtásánál, amit nem én rendeltem el. 2005. vagy 2006-ban havonta volt a Honvédelmi Minisztérium havi feladatszabó és koordinációs értekezlete. Az egyik ilyen értekezleten elmondtam, hogy csak írásbeli utasításra hajtsanak végre különböző feladatokat, ha valaki szóbeli utasítást kap rám hivatkozva, akkor telefonon hívjon fel, hogy én azt meg tudjam erősíteni. Ez az értekezlet elején történt, mely értekezleten az elhangzottak jegyzőkönyvezésre kerülnek. Minden minisztériumi főosztályvezető, hivatalvezető, KBH stb. vezető vettek részt. L. dandártábornok neve ekkor nem hangzott el. Az értekezlet kezdete előtt kaptam Stefán Gézától olyan információt, hogy L. dandártábornok már megint visszaélt a nevemmel. Egyébként Stefán Géza konkrétumokat nem mondott nekem, nem volt jellemző rá és igazából én sem kérdezhettem meg a konkrétumokat. Egyébként más főosztályvezetők is visszaéltek hasonló módon azzal, hogy vagy a miniszterre, vagy a közigazgatási államtitkárra hivatkozva adtak utasítást az alsóbb szintnek, és ez valójában nem volt így. Nyilván senki nem merte felhívni sem a minisztert, sem pedig az államtitkárt, hogy valóban az ő utasítása-e.

Magyarázat: Akkor is, most is napi gyakorlat volt, hogy a mindennapi pozícióharcban főosztályvezetők, szervezetiegység-vezetők, nem ritkán katonák, tábornokok felfelé hivatkozva akarták meggyorsítani az ügymenetet, vagy embert, erőforrást biztosítani maguknak a szűkös minisztériumi keretből. L. Attila tábornok is ilyesmit mondhatott, de a dolog súlyát jól érzékelteti, hogy a KBH sem utalt bűncselekményre, hiszen akkor intézkednem kellett volna, és én is nyilvánosan elhangzó, ámde névtelen szóbeli feddéssel megelégedtem. A katonai ügyész beszerezte az értekezleten elhangzottak jegyzőkönyvét és az az iratok között megtalálható.

Védői kérdésre elmondom, hogy a KBH-tól csak felületes információkat kaptam, konkrétumokat nem mondtak nekem, tehát nem mondták adott személy vonatkozásában, hogy pénzt fogadott el.

Ígéretemnek megfelelően, a bírósági tárgyalás január 30-ai megkezdése előtt közzéteszem a nyomozás ideje alatt tett vallomásaimat. A következő napokban négy részletben hozom nyilvánosságra az eredeti ügyészségi jegyzőkönyveket és azok könnyebben olvasható leiratát. (Az első vallomástétel körülményeiről egy korábbi blogbejegyzésben írtam.)

Vallomás

(Budapesti Katonai Ügyészség, 2010. december 3.)

A gyanúsítás:

A katonai ügyész a Be. 179. § (2) bekezdése alapján közli a gyanúsítottal, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan gyanúsítható a Btk. 252.§ (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés b/ pontja szerint minősülő és büntetendő költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével, mert a rendelkezésre álló adatok szerint Ön 2004. december 10 és 2006 június 30 közötti időben, mint a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára a 2004-es év folyamán O. János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal és N. Dénes polgári személlyel abban állapodtak meg, hogy O. János dandártábornok a HM Rendezvényszervező Hivatallal és más honvédségi tulajdonú közhasznú kft-vel szerződésben álló több, különböző gazdasági társaságtól az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből pénzt kér vissza, amelynek felét O. János dandártábornoknak át kellett adnia N. Dénes polgári személynek, amelyet N. Dénes polgári személy továbbít az Ön részére. Ezen megállapodás alapján O. János dandártábornok a HM Nemzetközi Rendezvényszervező Hivatallal szerződésben álló gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből különböző pénzösszegeket vett át, amelyből december 10 és 2006 június 30 közötti időben több alkalommal, összesen legalább 22 millió forintot adott át N. Dénes polgári személynek, aki azt továbbította az Ön részére. Emellett N. Dénes polgári személy 2006. év elején – mivel nem ért rá – O. János dandártábornokot kérte meg arra, hogy az általa, a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht-vel szerződésben álló különböző gazdasági társaságok által nyújtott szolgáltatások ellenértékéből visszakért összesen 12 millió forintot vigye el az Ön részére. O. János dandártábornok N. Dénes polgári személytől a 12 millió forintot átvette és azt az Ön irodájában az Ön részére át is adta.

Ön a fenti bűncselekményt a fenti személyekkel a bűncselekmény elkövetése érdekében történt megegyezés alapján összehangoltan működő, hosszabb időre tervezett csoport tagjaként, azaz bűnszervezetben követte el.

A gyanúsított vallomása:

A bűncselekmény elkövetését nem ismerem el, a bűncselekményt nem követtem el, nem ismerem el a gyanúsításban szereplő cselekményeket. Nem állapodtam meg O. János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal és N. Dénes psz.-el sem, hogy különböző gazdasági társaságoktól pénzt kérjünk vissza.

Egyébként 2004. december 6. és 2006. június 30-a között voltam a Honvédelmi Minisztérium Közigazgatási államtitkára. A fenti személyeket természetesen ismerem, munka kapcsolatban voltam velük.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy én O. János dandártábornoktól az én irodámban vennék át bármilyen pénzt, ez szerintem életszerűtlen. Az állami vezetőket a titkosszolgálatok egyébként is szoros megfigyelés alatt tartották, az irodájuk is fel volt szerelve megfelelő lehallgatásra alkalmas berendezésekkel. Az én irodámban is volt pl. olyan nyomógomb, hogy a mobiltelefonokat elnémítsam, megszüntessem a térerőt. Biztonsági okokból volt erre szükség, hogy a hangrögzítők ne működjenek.

Mint államtitkár a Katonai Biztonsági Hivataltól természetesen kaptam alapvető információkat. Tudtam, hogy a rendszerben vannak problémák. Dr. L. Szilárd ezredesre, N. Dénes polgári személyre és L. Attila dandártábornokra kaptam olyan információt, hogy gyanús ügyletekben vesznek részt.

Magyarázat: Ezekkel az adatokkal kapcsolatosan - jogértelmezésem szerint - titoktartási kötelezettségem máig fennáll. Egy dolgot határozottan leszögezhetek: ezek nem gazdasági ügyletek voltak a részükről, és a világon semmi köze nincs a vádiratban szereplő egyetlen cselekményhez sem.

Beszéltem az MK KBH főigazgatójával, Stefán Gézával, hogy az információk alapján milyen intézkedéseket tegyek, ő pedig azt javasolta, hogy távolítsam el Dr. L. Szilárd ezredest, aki egyébként abban az időben a közigazgatási államtitkár titkárságán dolgozott kiemelt főtiszti beosztásban. Egyébként ebben az időben N. Dénes is ott dolgozott, megbízási szerződés alapján kommunikációs tanácsadóként. Stefán Géza kérte tőlem, hogy keressek neki helyet, és megnéztem a beosztásokat és akkor került a HM Térképészeti Kht-hoz, mert ott volt beosztás. N. Dénessel közös megegyezéssel felbontottuk a tanácsadói szerződést.

L. Attila dandártábornokról is kaptam információt a KBH-tól, nem emlékszem konkrétan, hogy milyen információk birtokába jutottam rá vonatkozóan, mert nagyon régen volt.

Kérdésre elmondom, hogy L. Attila dandártábornok 2005-2006-ban a HM Védelemgazdasági Főosztály vezetője volt, így hivatali felettese voltam. Nem csak az ő hivatali felettese, hanem természetesen a helyettes államtitkároknak és más védelemgazdasági főosztályon dolgozó személyeknek is. A főosztályvezetői kinevezés, megbízás visszavonása nem az én hatáskörömbe tartozott, a miniszter döntött e kérdésben.

Elmondom, hogy 2006. június 30-át követően, vagyis amikor megszűnt a közigazgatási államtitkári megbízásom, jogi tanácsadási szerződés alapján 2010. május 31-ig dolgoztam a Honvédelmi Minisztériumnak. Feladatom a 3. nagy hatótávolságú radar rendszer kiépítésének jogi előkészítése. Ez volt az un. Tubes-hegyi beruházás. A megbízás összege havonta 500.000,-Ft +ÁFA volt.

A HM Zrínyi Kommunikációs KHT-val is volt ügyvédi megbízásom, jogtanácsosként tevékenykedtem. A megbízás 2006. július 01-től volt egészen 2010. május 15-ig.