2010. december 13-án átszállítottak a Budapesti Fegyház és Börtönbe, amit Gyűjtőnek is szoktak nevezni. A csillag egyik szárnyába kerültem a földszintre, a fogdák mellé. Szemben velem Budaházy volt fogva tartva.
A Gyűjtőben a jobbra lévő cella volt az enyém. (A képet az interneten találtam, de nem emlékszem mikor és hol.)
Kint mínusz 7 fok volt, a zárkámban fagypont körül volt a hőmérséklet. Nem szoktam méltatlankodni, egész fogva tartásom alatt nem panaszkodtam, de ez „kicsit erős” volt. Aznap pszichológushoz vittek, ami jól jött, mert neki legalább elmondhattam, hogy milyen hideg van a zárkában. Másnap jött a nevelőtiszt és az ablakokat szivaccsal leszigetelték. Így is hetekbe telt, amíg felmelegedett. Aki látta A tanú című filmet, képet kaphat arról, hogy milyen zárkában voltam, azzal a különbséggel, hogy a hideg vizes csap mellett egy WC is biztosította a XXI. századi kényelmet a zárkában.
Sokan nem tudják, hogy az előzetes letartóztatást fegyház (tehát a legszigorúbb) fokozatban kell végrehajtani. Vagyis az egy órás séta kivételével az ember egész nap bezárva egy cellában ül és örül, ha társai vannak, akikkel lehet beszélgetni. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Mindvégig magánzárkában tartottak.
Ehhez hasonló zárkákban töltik napjaikat az előzetes letartóztatottak. (fotó: nol.hu)
Mivel túl nagy étvágyam nem volt, annyira lefogytam, hogy reggelente a sétára is nehezem vánszorogtam ki, ezért elhatároztam, hogy akkor is enni fogok, ha nem is vagyok éhes. Bármit, amit adtak, elkezdtem megenni. Soha nem tudtam megállapítani, hogy a leves miből készült, de legalább meleg volt. A fehérjebevitelt szárnyas húskrém biztosította. A fogva tartásom alatt kétszer volt alma, egy alkalommal pedig narancs. Ennek nagyon örültem, mert a beküldött vitamint elkobozták.
A börtönben lemondtam önkormányzati képviselői mandátumomról a faluban, ahol élek. Nem akartam nehéz helyzetbe hozni a testületet, s emellett azt gondoltam, ha valakit váddal illetnek, az nem képviselheti választóit mindaddig, amíg nem tisztázta magát.
