Ígéretemnek megfelelően, a bírósági tárgyalás január 30-ai megkezdése előtt közzéteszem a nyomozás ideje alatt tett vallomásaimat. A következő napokban négy részletben hozom nyilvánosságra az eredeti ügyészségi jegyzőkönyveket és azok könnyebben olvasható leiratát. (Az első vallomástétel körülményeiről egy korábbi blogbejegyzésben írtam.)
Vallomás
(Budapesti Katonai Ügyészség, 2010. december 3.)
A gyanúsítás:
A katonai ügyész a Be. 179. § (2) bekezdése alapján közli a gyanúsítottal, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan gyanúsítható a Btk. 252.§ (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés b/ pontja szerint minősülő és büntetendő költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével, mert a rendelkezésre álló adatok szerint Ön 2004. december 10 és 2006 június 30 közötti időben, mint a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára a 2004-es év folyamán O. János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal és N. Dénes polgári személlyel abban állapodtak meg, hogy O. János dandártábornok a HM Rendezvényszervező Hivatallal és más honvédségi tulajdonú közhasznú kft-vel szerződésben álló több, különböző gazdasági társaságtól az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből pénzt kér vissza, amelynek felét O. János dandártábornoknak át kellett adnia N. Dénes polgári személynek, amelyet N. Dénes polgári személy továbbít az Ön részére. Ezen megállapodás alapján O. János dandártábornok a HM Nemzetközi Rendezvényszervező Hivatallal szerződésben álló gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből különböző pénzösszegeket vett át, amelyből december 10 és 2006 június 30 közötti időben több alkalommal, összesen legalább 22 millió forintot adott át N. Dénes polgári személynek, aki azt továbbította az Ön részére. Emellett N. Dénes polgári személy 2006. év elején – mivel nem ért rá – O. János dandártábornokot kérte meg arra, hogy az általa, a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht-vel szerződésben álló különböző gazdasági társaságok által nyújtott szolgáltatások ellenértékéből visszakért összesen 12 millió forintot vigye el az Ön részére. O. János dandártábornok N. Dénes polgári személytől a 12 millió forintot átvette és azt az Ön irodájában az Ön részére át is adta.
Ön a fenti bűncselekményt a fenti személyekkel a bűncselekmény elkövetése érdekében történt megegyezés alapján összehangoltan működő, hosszabb időre tervezett csoport tagjaként, azaz bűnszervezetben követte el.
A gyanúsított vallomása:
A bűncselekmény elkövetését nem ismerem el, a bűncselekményt nem követtem el, nem ismerem el a gyanúsításban szereplő cselekményeket. Nem állapodtam meg O. János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal és N. Dénes psz.-el sem, hogy különböző gazdasági társaságoktól pénzt kérjünk vissza.
Egyébként 2004. december 6. és 2006. június 30-a között voltam a Honvédelmi Minisztérium Közigazgatási államtitkára. A fenti személyeket természetesen ismerem, munka kapcsolatban voltam velük.
Az sem felel meg a valóságnak, hogy én O. János dandártábornoktól az én irodámban vennék át bármilyen pénzt, ez szerintem életszerűtlen. Az állami vezetőket a titkosszolgálatok egyébként is szoros megfigyelés alatt tartották, az irodájuk is fel volt szerelve megfelelő lehallgatásra alkalmas berendezésekkel. Az én irodámban is volt pl. olyan nyomógomb, hogy a mobiltelefonokat elnémítsam, megszüntessem a térerőt. Biztonsági okokból volt erre szükség, hogy a hangrögzítők ne működjenek.
Mint államtitkár a Katonai Biztonsági Hivataltól természetesen kaptam alapvető információkat. Tudtam, hogy a rendszerben vannak problémák. Dr. L. Szilárd ezredesre, N. Dénes polgári személyre és L. Attila dandártábornokra kaptam olyan információt, hogy gyanús ügyletekben vesznek részt.
Magyarázat: Ezekkel az adatokkal kapcsolatosan - jogértelmezésem szerint - titoktartási kötelezettségem máig fennáll. Egy dolgot határozottan leszögezhetek: ezek nem gazdasági ügyletek voltak a részükről, és a világon semmi köze nincs a vádiratban szereplő egyetlen cselekményhez sem.
Beszéltem az MK KBH főigazgatójával, Stefán Gézával, hogy az információk alapján milyen intézkedéseket tegyek, ő pedig azt javasolta, hogy távolítsam el Dr. L. Szilárd ezredest, aki egyébként abban az időben a közigazgatási államtitkár titkárságán dolgozott kiemelt főtiszti beosztásban. Egyébként ebben az időben N. Dénes is ott dolgozott, megbízási szerződés alapján kommunikációs tanácsadóként. Stefán Géza kérte tőlem, hogy keressek neki helyet, és megnéztem a beosztásokat és akkor került a HM Térképészeti Kht-hoz, mert ott volt beosztás. N. Dénessel közös megegyezéssel felbontottuk a tanácsadói szerződést.
L. Attila dandártábornokról is kaptam információt a KBH-tól, nem emlékszem konkrétan, hogy milyen információk birtokába jutottam rá vonatkozóan, mert nagyon régen volt.
Kérdésre elmondom, hogy L. Attila dandártábornok 2005-2006-ban a HM Védelemgazdasági Főosztály vezetője volt, így hivatali felettese voltam. Nem csak az ő hivatali felettese, hanem természetesen a helyettes államtitkároknak és más védelemgazdasági főosztályon dolgozó személyeknek is. A főosztályvezetői kinevezés, megbízás visszavonása nem az én hatáskörömbe tartozott, a miniszter döntött e kérdésben.
Elmondom, hogy 2006. június 30-át követően, vagyis amikor megszűnt a közigazgatási államtitkári megbízásom, jogi tanácsadási szerződés alapján 2010. május 31-ig dolgoztam a Honvédelmi Minisztériumnak. Feladatom a 3. nagy hatótávolságú radar rendszer kiépítésének jogi előkészítése. Ez volt az un. Tubes-hegyi beruházás. A megbízás összege havonta 500.000,-Ft +ÁFA volt.
A HM Zrínyi Kommunikációs KHT-val is volt ügyvédi megbízásom, jogtanácsosként tevékenykedtem. A megbízás 2006. július 01-től volt egészen 2010. május 15-ig.
