A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a Tábornok-perben 2019. január 15. napján megtartott tárgyaláson folytatta munkáját. Az ügyészi viszontválasz felolvasása után a megjelent vádlottak nyilatkozhattak az ítélet meghozatala előtt az utolsó szó joga alapján.
Apropó. Ügyészi viszontválasz.
A védők védőbeszédeire a katonai ügyészek reflektálhattak. Természetesen ki nem hagyták volna a lehetőséget, hogy megpróbálják menteni a menthetetlent. Az ügyészi viszontválasz 4-5 oldalasra sikeredett, három témakörben tartalmazott ügyészi álláspontot.
Azt nem tudom, hogy fontossági sorrendben haladtak-e tanult kollégáim, mindenesetre házi szakértőjük, Zacher Gábor véleményével kezdték. Azt várja el az ügyészség a bíróságtól, hogy kilenc igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményével szemben a médiasztár toxikológus véleményét fogadja el, mely szerint Oláh János tábornoknak adott tudatmódosító szerek nem voltak hatással a vallomására. A szépséghibája ennek az érvelésnek az, hogy Zacher Gábor a szakértendő személyt nem vizsgálta meg, papírokból „szakértett”. A doktor maga is elismerte, hogy Oláh János a börtönben a vallomástételi időszak alatt a jogszabályok által tudatmódosító szernek minősülő gyógyszereket kapott.
Nekem nem oszt, nem szoroz, hogy Oláh János hétfőn vagy kedden tett-e vallomást, aznap sütött-e a nap vagy sem, szedett-e tudatmódosító szereket vagy sem, elmebeteg volt-e vagy sem, ez az ember hazudott! Hogy bőrét mentse a Honvédelmi Minisztérium állami vezetőire tett hazug vallomásokat.
Aztán következett a szappanoperák világa. Adott egy ex élettársnő, aki hogy bosszút álljon volt hapiján, besétált az ügyészeinkhez és hablatyolt valamit holmi borítékokról, persze minden konkrétum nélkül. Természetesen az ügyészek eme vallomást is bizonyítéknak tekintik, s kérik a bíróságtól, hogy ők is tegyenek így, bár azt nem határozták meg, hogy mégis, melyik vádponthoz is kapcsolódik eme fontos személyi bizonyíték.
Kimaradhatatlan szereplője lettem az ügyészi viszontválasznak. A kreatív büntetőjog élharcosai elmondták: tény, hogy nem minősítették a viszkis dobozos vádpontot, de az úgy általában benne van az ügyben, azt más vádpontoknál (sic!) minősítették. Kérik ebben is a bíróság döntését, minősítsen a katonai tanács úgy, ahogy akarja, csak ítéljen el, az a lényeg.
Hol van, hol nincs
Az ügyészek szerint én államtitkárként nem voltam hivatalos személy, hanem önálló intézkedésre jogosult dolgozóként irányítottam a HM szakigazgatási szervezetrendszerét. Sőt, hol hivatalos személy voltam, hol nem. A „legfőbb bűnt” azzal követtem el, hogy közigazgatási államtitkári tevékenységem alatt felterjesztettem a honvédelmi miniszternek különféle beszerzéseket miniszteri jóváhagyásra.
Az utolsó szó jogán – szándékom ellenére - kénytelen voltam egy mondatnál többet mondani.
Először a katonai ügyészekhez fordultam. Megkértem őket, hogy végre fejezzék be a kettős beszédet. Van, amit az ügyész elmond a tárgyaláson és van a vádirat, amely meghatározott személy, meghatározott cselekvőségét tartalmazza. Az ügyészi viszontválasz - ami még mindig csak sejtetéseket tartalmaz - és a konkrét vádirat köszönő viszonyban sincs egymással. A vádiratban egyetlen mondat sincs, amely közigazgatási államtitkári tevékenységem körében azzal vádol, hogy jogszabálysértést követtem volna el. Éppen ezért határozottan visszautasítottam, hogy e körben az ügyészség engem lejárató módon nyilatkozzon.
Elmondtam azt is, hogy szakmai szempontból a vádirati cselekmény ügyészi minősítése a törvényes vád kelléke. E nélkül a bíróság érdemben nem tud dönteni. Ugyanakkor elfogadtam, hogy az ügyészség kéri a viszkis dobozos tényállás bírósági értékelését is.
A bírósághoz fordulva magam is kértem a viszkis dobozos tényállás bírósági értékelését, és az utolsó szó jogán indítványt tettem felmentésemre a katonai tanácsnak.
Január 21. és 22 napjain tovább gördül az utolsó szó joga, a még nem nyilatkozó vádlottak kapnak lehetőséget. Ezeken a tárgyalásokon már nem veszek részt, ezt be is jelentettem a bíróságnak.
A bíróság az ítéletét 2019. január 31. napján 09.30-kor a Debreceni Törvényszéken (Debrecen, Széchenyi u. 9., bejárat a Simonffy u. 10. szám felől) hirdeti ki, amelyre mindenkit szeretettel meghívok.
A sajtó képviselői részére tudatom, hozzájárulok ahhoz, hogy rólam hang- és képfelvétel készüljön.
Ebben az ügyben sem nekem kell szégyenkeznem, nekem nincs mit takargatnom!
