Nem csalódtam az ügyészségben. Hozták ismét a formájukat!
Előző posztomban beszámoltam arról, hogy a Tábornok-perben megérkezett a másodfokú bíróság tárgyalásokra invitáló végzése az ügyészi fellebbezésekkel együtt.
Az ügyészség felmentő ítéleti rendelkezésem ellen jelentett be fellebbezést.
Minden „elismerést” megérdemel az ügyészség, szakmaiatlanságukat ismét csúcsra járatták. A legszánalmasabb azonban az, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, mint az ügy ura baromságokat vet papírra, a fellebbviteli főügyész meg azzal egyetértve terjeszti fel azt a bíróságnak.
A 17 vádlottas ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség alig tíz, míg a fellebbviteli főügyészség 13 oldalon keresztül fejti ki jogi álláspontját, hogy a Debreceni Törvényszék katonai tanácsának az ítélete – részben - miért megalapozatlan. A két ügyészi fellebbezés érdemi része teljesen azonos. Betűről betűre.
Ha ezekből az iratokból kihagyjuk a szokásos ügyészségi sablon és töltelék mondatokat, akkor kiderül, hogy az érdemi rész néhány oldal, ebből is, ami rám vonatkoztatható, pedig még kevesebb.
Tudom, hogy az ügyészség által megálmodott „évszázad korrupciós ügye” dugába dőlt és most már csak a tévesen értelmezett „ügyészi becsület” viszi előre a süllyedő hajót, de ami sok, az sok!
Vissza kell tekintenünk a 2018-ban történtekre, hogy érthető legyen, miről is szeretnék írni.
A Tábornok-per megismételt eljárása végén a katonai ügyészek magatartásában alapvető változások álltak be. A bűnszervezeti minősítést elhagyták, a Honvédelmi Minisztérium is elállt a polgári jogi igényétől. Tettesi minőség helyett bűnsegédlettel vádoltak meg, majd azt is elmondták, hogy másodlagos pszichikai bűnsegéd vagyok, vagyis a bűnsegéd bűnsegédje. Az ügyészség a viszkis dobozos tényállást nem minősítette végindítványában, sőt, az ügyészi perbeszédben elmondták, hogy Oláh János vallomásával szemben a tanúk által megerősített vallomásom alátámasztotta, hogy a vádirati cselekmény nem történt meg. Valami oknál fogva azonban nem kérték a felmentésemet e vádpontban, hanem sunnyogtak! A Debreceni Törvényszék pedig azt az utat választotta (mivel a vádirat történeti tényállásához inkább kötött a munkája, mint az ügyészségi indítványhoz), hogy felmentett e vádpont alól is.
A viszkis dobozos tényállásban meghozott bírói felmentés ellen az ügyészség nem jelentett be fellebbezést, azonban a másodfokú bíróság nagy valószínűséggel a hivatalbóli teljes felülbírálat irányába mozdult el, mert természetesen ezek a jól képzett ügyészek, megint elbarmoltak valamit. Ennek pedig az a következménye, hogy részleges felülbírálat helyett a teljes felülbírálat szabályai szerint kell a bíróságnak dolgoznia.
Vagyis az ügyészek elrontják, a bírák meg helyrehozzák!
Dr. Csiha Gábor alezredes, mb. osztályvezető katonai ügyész, a "mestermű" alkotója
Azt gondolná az ember, hogy olyan ügyben, ami már kilenc éve folyik, három bírósági eljárást ért meg, teherautónyi lassan az irathalmaz, a felmentésemmel szemben indítványozott végrehajtandó szabadságvesztést, közügyektől eltiltást, vagyonelkobzás súlyossága megérdemel annyit, hogy az igen sok közpénzbe kerülő állami vádlók megalapozott előterjesztést tegyenek a másodfokú bíróság részére.
Hát, nem! Figyeljék csak a dátumokat!
A vádirat, az ügyészi végindítvány, a bíróság ítélete mindvégig közigazgatási államtitkári kinevezésem kezdetéhez (2004 december) és törvény erejénél fogva történt megszűnéséhez (2006 június) kötődött.
Fellebbezésükben az ügyészek most azzal kérik kiegészíteni az ítéletet, hogy 2003 és 2005 tavasza között, mint másodlagos bűnsegéd ún. visszaosztott pénzeket vettem át az elsődleges bűnsegédtől, akit szintén felmentett a bíróság.
Először arra gyanakodtam, hogy az ügyben egy újabb ügyészségi koncepcióváltás történik.
Hát, nem!
Semmi ilyesmi nem történt! Az ügyészek egyszerűen csak érdektelenek, slendriánok. Emberek életével játszadoznak könnyedén. És főként büntetlenül!
Ezt arra alapozom, hogy az ügyészség a fellebbezésben bizonyítással nem állt elő, hatályon kívül helyezést és megismételt eljárást nem indítványozott.
Az általuk vélt megalapozatlanságot pedig úgy kérik kiküszöbölni, hogy van az arcukon bőr beleírni a fellebbezésbe, hogy ítéletszerkesztési hiba vagyok!
De erről majd a következő posztban számolok be!
