Feljelentést tettem Polt Péter legfőbb ügyésznél a múltkorjában, mert megelégeltem, hogy az elkötelezett nemzeti ügyészség újabb és újabb koncepciós eljárásokat indít ellenem. Aztán arról értesített a Legfőbb Ügyészség, hogy a feljelentett fogja kivizsgálni a feljelentést, várakozzak türelemmel. Értik ugye? A Központi Nyomozó Főügyészség elleni feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja ki. Még szűkebben: a katonai ügyész elleni feljelentést a katonai ügyész vizsgálja ki. Kérdezem én. Mikor? Az ebédszünetben? Esetleg egy kávé mellett a büfében?
Türelmesen vártam, aztán a héten megjött.
A feljelentett kivizsgálta maga magát és arra a következtetésre jutott, hogy hiányzik a bűncselekmény gyanújának a szikrája is. Ők úriemberek. Ad acta, az ügy lezárva. Mehetek, ahová csak akarok, kivéve panaszt tenni.
Miért tettem feljelentést? Mert elegem lett abból, hogy egyes ügyészek Papcsák Ferenc vagy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosok által tett feljelentések alapján, a kormányzati politikát kiszolgálva tettes pozícióba öltöztetnek. Olyan kabátot varrnak vagy varratnak rám, ami a bűncselekmény látszatát kelti. Ha tudtam volna hűtlenül kezelni, akkor most éppen hűtlen kezelő lennék. Mivel nem volt vagyonkezelői jogosítványom, csaló lettem. De lehettem volna hivatali hatalmával visszaélő is, ha az nem évült volna el. Aztán betelt a pohár, elpattant egy húr. Meguntam, hogy a bizonyítékokat (és azok hiányát) ügyészi elképzelések pótolják, az eljárást pedig úgy alakítják, ahogy nekik tetszik. A lényeg, hogy el tudjanak juttatni a vádemelés szakaszáig, mert az éhes vámpírok, a kliens média bosszúszomját kell táplálniuk.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy váratlanul ért, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, illetve a Honvédelmi Minisztérium állományába tartozó ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés és/vagy más bűncselekmény miatt tett feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség élből elutasította. Sőt, magam lepődtem volna meg, ha nyomozást rendelnek el, mert annak is a vége bizonyára a hatóság félrevezetése, vagy hamis vád lett volna. Ellenem.
Talán emlékeznek az Olvasók, hogy a stempli ügyben, azzal gyanúsított meg az ügyészség, hogy 2006 tavaszán közigazgatási államtitkárként egyetértőleg felterjesztettem Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek egy honvéd ezredes lakásbérleti szerződésének módosítására irányuló kérelmét, a miniszter pedig azt jóváhagyta. A gyanúsítás szerint én megtévesztettem a minisztert a pecsétemmel, mert ilyet nem lehet ám csinálni! Már, mint a miniszternek bérleti szerződést módosítani. Többször elmondtam, hogy a miniszter jogszerűen járt el, de ez lepergett a katonai ügyészen. Maradt az ügyészi koncepció, mert az ügyben az én államtitkári eljárásomat érintő 2 darab (!) okirat 1. számú példánya eredeti formában nem fellelhető, így nem állapítható meg az sem, hogy mit láttam és mit nem, milyen államtitkári intézkedéseket tettem vagy nem tettem az ügyben. Az okiratok hiányát az ügyészi lelemény pótolja. Megmondja mi történt, de hát tudjuk a Tábornok perből: a katonai ügyészek ott is jobban tudták mi történt, mint a gyanúsítottak és csak úgy történhetett, ahogyan ők mondták (O. János tábornoktól idéztem)
Nyilván olyan gyatra jogi munkát végezhettem (nem csak aláíró, hanem olvasó) államtitkárként a HM-ben 2004 és 2006 között, hogy még egy önálló bűncselekményt sem sikerült ellenem a katonai ügyészeknek összehozniuk. Mindig másodhegedűs szerepet kaptam az elszámoltatás színjátékában. Minden felvonásban más és más lett a rám kiosztott szerep. A kreált ügyekben hol a miniszterrel összejátszó felbujtó (lakás ügy), hol éppen ellenkezőleg, a minisztert félrevezető csaló voltam (stempli ügy), vagy éppen a miniszternek viszkis dobozban pénzt hordó bűnszervezet tagja (viszkis dobozos ügy). Persze mindezt egy időben, 2006 tavaszán. Egyik nap így, másik nap úgy.
Hát nem, nem hagyhatom annyiban, hogy a katonai ügyészek hülyét csináljanak magukból, és persze belőlem is. Mert panaszt fogok tenni a Legfőbb Ügyészségen, az bizonyos! Akkor is, ha azt írták a maguk ügyét magukban vizsgáló ügyészek, hogy panasznak nincs helye.
Egyrészt tiltakozom az ellen, hogy a feljelentettet a feljelentett vizsgálja. Én megértem, hogy katonai ügyész a katonai ügyésznek nem vájja ki a szemét, de legalább a látszatra adtak volna… Példák pedig most is vannak. Keresztes Imre főügyész élettársának a csalási ügyét is másik ügyészség fekteti vizsgálja. Waltner Roland alezredes, a Tábornok per kiváló ügyésze ellen tett feljelentést (kényszervallatás a büntetés-végrehajtási intézetben) is a győri katonai ügyészek vizsgálták ki. Az eredményt látatlanban megmondtam volna. Természetesen semmi köze nem volt ahhoz, hogy a vallomást nem tevő vádlottat a kihallgatása előtt néhány nappal alaposan megverték a börtönőrök, hogy tudja mi a dolga.
A határozat szerint hiányzik a bűncselekmény alapos gyanúja. Az ügyészek figyelmét elkerülte, hogy a feljelentésből egyértelműek kitűnik: vagy a Honvédelmi Minisztériumban tűntette el valaki a perdöntő iratokat, vagy a HM azt biztosította és az ügyészségen nem található. A határozatból kitűnik, hogy a Honvédelmi Minisztérium tevékenységét az ügyészség nem vizsgálta, csupán azt zárta ki, hogy a Központi Nyomozó Főügyészségnek köze lenne hozzá.
Továbbá hivatali visszaélés és/vagy más bűncselekmény gyanúja miatt tettem feljelentést. Ide értettem a mentő körülmény elhallgatását (Btk. 281.§) is. Ugyanis a Honvédelmi Minisztériumnak nem érdeke, hogy az iratok előkerüljenek! Ha azok előkerülnének, akkor az ügyben feljelentővel szemben kellene eljárni az alapügy lezárultával hamis vád miatt. Arra már nem is merek gondolni, hogy a bűnpártolást ebben az esetben vajon melyik hatóság követné el.
Nem vagyok sértett a határozat szerint, ezért nem illet meg a panaszjog. Még jó, hogy nem citáltak elmeszakértő elé, hogy minek avatkozom mások ügyébe. Az ügyészség ugyanis úgy ítélte meg, hogy jogos érdekeimet a bűncselekmény – még ha lenne is ilyen – objektíve nem sérthette. Hát ezen már azért teljesen kiakadtam. Magam küzdök a bűnösség vélelmével szemben az ártatlanságom bizonyításáért, és ez nem minősül jogos érdeknek!
Viccország ügyészségének határozat szerint ebben az országban senki nem kíván nekem semmi olyan jogtalan hátrányt, amiért a hivatali helyzetével egyébként visszaélne. Sem Papcsák, sem Budai, sem Hende, sem az elszámoltatók központi és minisztériumi apparátusa, sem az ügyészek. Ez tényleg evidencia: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében mindenki szeret mindenkit és senki sem él vissza hivatali hatalmával. Most sírjak vagy nevessek?
Számomra az elszámoltatás semmi másról nem szól, mint 3 éve tartó jogtalan hátrányokozásról, amibe nemhogy belenyugszik a feljelentő és kiszolgáló apparátusa, hanem egyenesen kívánja a kreált ügyekben a megbüntetésem, és ehhez még segítséget is nyújtanak a hatóságoknak. Hol iratok eltüntetésével, hol kóros elmeállapotú személyek valótlan vallomásra való kényszerítésével.
