Az első szabadon választott kormány időszakában (1991-1994) Hende Csaba a Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkáraként, igazgatási és jogi főosztályvezetőjeként, majd kabinettitkáraként szolgált. 1994 tavaszán Hende Csaba szakmai irányítása alapján dolgozták ki és fogadták el a Honvédelmi Minisztérium lakásrendeletét.  

2001-ben a Fidesz által vezetett koalíciós kormány egyik utolsó előterjesztése volt a 2001. évi XCV. törvény a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról.

Szolgálati lakásom kiutalására és későbbi megvásárlására Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és a HM apparátusa a fent említett törvényt és HM rendeletet alkalmazta.

Az ügyészség vádja szerint e szabályokat rám nem lehetett alkalmazni, mert

Első változatuk: nem voltam katona, amikor kiutalták.

De: 1981 és 2006 között hivatásos katona voltam. A szolgálati lakás kiutalására 2005-ben került sor. A formál logika szabályai szerint ez a változat megdőlt.

Második változatuk: a köztisztviselői jogviszonnyal rendelkező államtitkár juttatási rendjéhez igazodó hivatali lakást kellett volna kapnom.

Nekem, mint hivatásos katonának? Mi írta ezt elő? Nincs válasz. Ez is megdőlt.

Harmadik változatuk: katonaként a HM rendelet szerinti vezetői lakást kaptam.

Ők is tudják, én is tudom, hogy szolgálati lakásom nem volt vezetői lakássá minősítve.

Emlékeztetőül:

A HM első Orbán kormány alatt kinevezett közigazgatási államtitkára katonaként kapott szolgálati lakást és azt katonaként vásárolta meg ugyanúgy kedvezményesen, mint én, amikor azt a szoci miniszter (!) értékesítésre jelölte ki. A Fidesz számára oly kedves országos parancsnok (Honvéd Vezérkar főnök) is katonaként kapott szolgálati és nem vezetői lakást, aki Orbán Viktor személyes utasítására „megvédte” a tábornokait. Ezt onnan tudom, hogy a miniszterelnöki utasításra kirúgott tábornokoknak én voltam az ügyvédje. No, ez a derék és becsületes magyar ember még nagykövet is lehetett, és szintén katonaként kapta meg a lakását. Miniszteri mentesítéssel nem is egyet vásárolt, hanem többet is.

     A balról ülő vezérkari főnök, aki erkölcsösen vásárolta meg szolgálati lakásait.

Hogy is van ez? Megalkotjuk a törvényeket és egyéb jogszabályokat, majd addig mindent szabályosnak és erkölcsösnek találunk, amíg a Fidesz által kinevezettek vásárolják meg HM rendelkezésű szolgálati lakásukat? Majd amikor e szabályokat rám vagy éppen a szocialisták alatt regnáló országos parancsnokra (Honvéd Vezérkar főnökre) alkalmazzák, akkor ez már bűncselekmény?

Igen. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere! Kérdezem, mert még tehetem: amit nektek szabad, sőt dicsőséges, azért nekünk végrehajtandó börtön jár? Mondtátok, hogy tilos ezeket a szabályokat alkalmazni arra, aki nem fideszes?

A ránk kiosztott szerep szerint a Fidesz által közvetlen irányítás alá vont  Központi Nyomozó Főügyészség ööö… vádja (nevezzük így) alapján a múlt héten, kedden tett vallomást a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és államtitkára, vagyis én, a közvélemény által csak lakás ügynek nevezett, hűtlen kezelés alatt futó koncepciós ügyben.

A miniszter vallomását három részletben hoztam nyilvánosságra (1. rész, 2. rész, 3. rész).

Most pedig következzen az államtitkár vallomása.

 „Tisztelt Bíróság!

Alulírott, dr. Fapál László, II. r. vádlott a Tisztelt Bíróság részére az alábbi vallomást teszem:

A terhemre rótt cselekmény nem bűncselekmény, és nem terhel bűnösség sem.

A Központi Nyomozó Főügyészség (a továbbiakban: KNYF) vádját koncepciós vádnak tekintem, több okból kifolyólag:

Hende Csaba honvédelmi miniszter 2011. február 15. napján kelt, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosnak szóló levelében megállapította, hogy az „akkor hivatalban lévő személyek az elbírálás időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezéseket betartották…. Bár a határozatlan időtartamú lakásjuttatásra vonatkozó miniszteri felmentő döntésnek, a jogos lakásigény mértékét meghaladó szobaszámú lakás bérbeadásának és a lakás elidegenítésének is meg volt a jogalapja”.

Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos 2011. február 24. napján kelt feljelentésében „a formális jogi előírások betartása” alapján látta büntetendő cselekménynek szolgálati lakásom kiutalását és megvételét;

Polgári jogi értelemben a HM hagyta elévülni az ügyet. Ha jogszabálysértés történt, akkor az elévülési időn belül keresetet lehetett volna benyújtani ellenem a polgári bíróságon. A cél azonban nem a vélelmezett, az államot ért kár megállapítása és megtérítése volt, hanem a HM vezetőinek kriminalizálása. 

A Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozás során láthatóan nem talált jogszabálysértést, ezért koholt egyet: jogi álláspontja szerint egy kormányrendeletet kellett volna alkalmazni a hivatásos katonai szolgálati viszonyra vonatkozó speciális törvényi és HM rendeleti előírások helyett, amelyet soha senki nem alkalmazott a HM joggyakorlatában.

Majd az ügyészség ezt megfejelve, a vádkiegészítésben valótlanul azt állítja, hogy a részemre kiutalt szolgálati lakás jogi értelemben vett „vezetői lakás” volt. Tudomásom szerint egy HM rendelkezésű lakás „vezetői lakássá” minősítéséről a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 4/A. §-a alapján kizárólag a HM lakásgazdálkodási szervezet vezetője dönthet. Az ügyészség ilyen minősítésre nem volt feljogosítva, és most sem minősítheti az állami lakásokat tetszése szerint.

Tehát a vádkiegészítés óta azt sem tudom, hogy mi ellen kellene védekeznem, mert a vádirat egyéb részei azt tartalmazzák, hogy szolgálati lakást kaptam, míg a vádkiegészítés azt állítja, hogy vezetői lakásban részesültem.

Az ügyészség vádját koncepciósnak tekintem, mert ma sem tudom, hogy „pontosan milyen magatartással bírtam rá Juhász Ferencet arra, hogy a vád tárgyává tett hűtlen kezelést elkövesse”. Ez pedig a védekezéshez fűződő elemi jogaimat sérti.

Koncepciósnak tartom a vádat azért is, mert a HM-ben szolgálatot teljesített szolgálati viszonyban álló állami vezetők mellett - a Kormány, illetve a miniszterelnök döntése alapján - a HM Honvéd Vezérkar főnöke közigazgatási, helyettesei helyettes államtitkári juttatásokra voltak jogosultak. Ugyan ez irányadó a katonai elhárítás és a katonai felderítés főigazgatói, illetve helyettesei vonatkozásában. Ők is – többségében - szolgálati viszonyban álló katonák voltak. Jogi státusukban annyi változás történt csak, hogy illetményüket nem a szolgálati törvény, hanem a köztisztviselői törvény szerint kapták. Tehát, ha igaz lenne, amit az ügyészség állít, akkor nem csak én ülnék a vádlottak padján, hanem még nagyon sokan itt lennének mellettem (1997. évi LXXIX. törvény - a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről - 52. § (2) bekezdés - a Kormány az államigazgatási szervnél kormányzati feladatot ellátó személynek államtitkári, a miniszterelnök pedig helyettes államtitkári illetményt, illetőleg juttatásokat biztosíthat).

Koncepciósnak tartom a vádat, mert az 1996. évi XLIII. törvény - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról – szabályai, amelyek a Határőrség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyára terjed ki, ugyan ezek a szabályok voltak az irányadók (Hszt. 42. § /4/ bekezdés; 44. § /1/ bekezdés i.) pont és /4/ bekezdés), és nem tudok arról, hogy a Belügyminisztériumban szolgálati viszonyban álló állami vezetők lakásjuttatásait az ügyészség vizsgálná.

Koncepciósnak tartom a vádat, mert az ügyészség hűtlen kezelés nyomozásának leple alatt – jelen ügyben - vesztegetés miatt nyomozott, ráadásul olyan ügyben, ahol már vádat emelt többek között ellenem is. Ez példátlan eset, olyan még nem fordult elő Magyarországon, hogy bíróság előtt álló vádlottakat az ügyészség tanúként hallgassa ki, majd azt nyilatkozza, hogy a terhelti jogokat nem sértette, amikor az egyéként igazmondásra nem kötelezett vádlottakat igazmondásra kötelezett tanúként hallgatta ki, a hamis tanúzás terhe mellett. A tisztességes eljáráshoz való jog tehát a nyomozás során már elveszett.    

Juhász Ferenc I. r. vádlottal való kapcsolatomat illetően a következő vallomást teszem:

Juhász Ferenc miniszter urat 2001-ben ismertem meg személyesen, amikor ellenzéki képviselőként a Honvédszakszervezetnél tájékozódott a 2001. évi XCV. törvény - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról - tervezetéről kialakított szakszervezeti álláspontról. Ezt követően 2004. október végén találkoztam vele legközelebb, amikor felajánlotta, hogy legyek a HM közigazgatási államtitkára.

Juhász Ferenc miniszter úrral sem államtitkári kinevezésem előtt, sem az alatt, sem az után nem voltunk baráti viszonyban. Közösen sehol soha nem szórakoztunk, családjaink nem ismerik egymást. Kapcsolatunk kizárólag hivatali volt. Ebben az ügyben - akármennyire nehezen hihető - egy szót sem váltottunk egymással. Hivatali kapcsolatunk a reggeli miniszteri értekezletekre korlátozódott, amelyen a HM vezetői vettek részt. Ritka alkalom volt, ha a miniszter úr - azonnali beavatkozás miatt - az irodájában magához rendelt. A miniszter úr a beosztottaktól távolságot tartó, de emberséges vezető volt. Nem vont el tőlünk hatáskört, mindenki köteles volt a saját jogkörébe tartozó döntéseket meghozni vagy a miniszternek arra javaslatot tenni. Juhász Ferenc a miniszteri döntését igénylő személyes ügyekben nem járt el közvetlenül. A miniszter úr azt igényelte, hogy a beosztottak a HM kabinetfőnökét, Zámbori Mihály helyettes államtitkárt keressék meg ügyes-bajos dolgaikkal.

A tényállás tekintetében az alábbi vallomást teszem:    

1988-ban katonatisztként 73 négyzetméteres szolgálati lakást kaptam Kőbányán, ahová első feleségemmel és két gyermekkel költöztünk be. 1998-ban a lakóépületet a honvédség elidegenítésre jelölte ki. A szolgálati lakást feleségem nevére vásároltuk meg részletfizetés mellett. 1999-ben a lakásból elköltöztem, 2000-ben házasságunkat a bíróság felbontotta. A volt szolgálati lakás jelenleg is első feleségem tulajdonában van.

2000-ben telket vettem Táborfalván 200.000-Ft.-ért és családi ház építésébe fogtam. A honvédségtől 2001-ben 3.000.000-Ft. munkáltatói kölcsönt kaptam. A családi házat 2002-re felépítettük, illetve azóta is folyamatosan építjük, mindig teszünk valamit hozzá. 2005. január hónapban a 3.000.000-Ft. munkáltatói kölcsönt – engedményestül – a honvédségnek egészében visszafizettem.

2004-ben a HM közigazgatási államtitkárává neveztek ki, szolgálati viszonyom megtartása mellett. A 2202/2004. számú HM közigazgatási államtitkári határozat szerint (amelyet a HM jogi helyettes államtitkár jegyzett) 2010. december 10-ei hatállyal a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről áthelyeztek a honvédség rendelkezési állományába, egyidejűleg pénzügyi és személyügyi ellátásra vezényeltek a HM állományába.

A Hjt. 48. § (1) bekezdés i./ pontja szerint a Honvédség személyi állományába tartozó, de a Honvédségnél szolgálati beosztást be nem töltő személyt rendelkezési állományba kell helyezni. Ennek megfelelően a Honvédség rendelkezési állományába tartozik a hivatásos állomány azon tagja, akit állami vezetővé kineveztek, megválasztottak, a tisztsége tartamára.

A Hjt. 48. § (4) bekezdése szerint az (1) bekezdés i) pontja alá tartozókra a 46. § (4) bekezdése irányadó azzal, hogy – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – velük szemben a munkáltatói jogkört a vezénylés helye szerinti miniszter gyakorolja.

A Hjt. 46. § (4) bekezdése szerint ha az állomány tagját állami vezetővé (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) nevezik ki, rendfokozatát nem használhatja és a köztisztviselőkre vonatkozó illetményrendszer szerinti illetményre jogosult. Az állomány kinevezett tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Ha állami vezetői beosztásából felmentik, akkor a 69. § (2) bekezdésben leírtakat kell alkalmazni.

A szolgálati törvény rendelkezése egyértelmű: általános munkáltató a honvédelmi miniszter, a szolgálati jogviszonyban álló közigazgatási államtitkár szolgálati viszonya fennáll (nem szünetel, nem szűnik meg, hanem folyamatos). Rendfokozatát nem használhatja: ennek a rendelkezésnek az az értelme, hogy fizikai értelemben egyenruhát és rendfokozatot nem használhat a szolgálati viszonyban álló hivatali vezető, mert ez függelmi kérdés a hadseregben. Az erősen hierarchikus rendszer nehezen tűri, hogy alacsonyabb rendfokozatú, de magasabb beosztású személy utasításokat adjon a nálánál magasabb rendfokozatú személynek. A rendelkezési állományba helyezéssel pedig a jogalkotó azt a célt kívánta elérni, hogy a katonai vezetők szolgálati hatalma a rendelkezési állományba helyezett hivatali vezetőkre nem terjed ki.

A 10/2002. (III. 5.) HM rendelet - a hivatásos és szerződéses katonai szolgálat létesítéséről, módosításáról, megszüntetéséről, tartalmáról, valamint az integrált személyügyi
igazgatás és egységes nyilvántartás rendjéről – előírásai között nem találunk a szolgálati viszonyban álló állami vezetőkre részletszabályt. Nem véletlenül nem alkotott a jogalkotó erre az esetre szabályokat. Ugyanis a rendelkezési állományba helyezett közigazgatási államtitkár nem más szervnél (pl. bíróság, ügyészség stb.) teljesít szolgálatot, hanem magában a Honvédségben (2001-ben valósult meg a HM és az MH törvényi integrációja). A Honvédelmi Minisztérium béke-és háborús munkaköri jegyzéke ugyanis tartalmazta a közigazgatási államtitkári munkakört, vagyis a közigazgatási államtitkár a Honvédség egyik hivatali vezetője. Az általa betöltött munkakör azonban nem katonai beosztás, hanem hivatali munkakör.

Megállapítható, hogy egyetlen előírást tartalmaz a Hjt. más törvényre (Ktv.), a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok tekintetében, az illetmény kérdését, amit nem a Hjt., hanem a köztisztviselőkre irányadószabályok alapján kell megállapítani és számfejteni. Ezt az illetményt azonban a HM költségvetéséből kell biztosítani.

A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény a köztisztviselői jogviszonnyal rendelkező közigazgatási államtitkárra tartalmaz rendelkezéseket (25-31. §-ok). Számos rendelkezése a Ktv. szabályainak alkalmazása miatt a szolgálati viszonyban álló állami vezetőre értelmezhetetlen.

1997. évi LXXIX. törvény - a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről - 52. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közigazgatási államtitkár hivatali lakással való ellátásra, illetőleg lakásfenntartási térítésre kormányrendeletben meghatározottak szerint jogosult, amelyet a 131/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet - az állami vezetői juttatások jogosultsági feltételeiről – tartalmaz.

Azonban ténykérdés, hogy szolgálati lakásom kiutalására hivatásos katonai jogviszonyom, és nem állami vezetői státuszom alapján került sor.

Álláspontom szerint nem az időben később alkotott norma, hanem a lex specialis elve alapján a Hjt. primátusát kell megállapítani, mert a Hjt. a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény rendelkezéseit mintegy kiegészítve szabályozza a  szolgálati jogviszonyban álló állami vezetőre irányadó speciális szabályokat.

Bár a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvényben, miként a Hjt.-ben sem tiltó sem előíró szabály nincs a Hjt., illetve az 1997. évi LXXIX. törvény alkalmazását illetően, még sem beszélhetünk jogszabályi kollízióról.

A szolgálati viszonyban álló állami vezetőt - a joggyakorlat szerint is - megillették azok a jogok és terhelték azok a kötelezettségek, amelyek a katonákra vonatkozó szabályokban megtalálhatóak, kivéve, ha ezek alkalmazását a közigazgatási államtitkárokra vonatkozó valamely jogszabályi rendelkezés kifejezetten kizárta. Ilyen szabály pedig az 1997. évi LXXIX. törvényben nem volt.

Álláspontom szerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia egy büntetőügyben, hogy mi történt, nem pedig azt, hogy mi történhetett volna. A bíróságnak a tények alapján azt kell figyelembe vennie, hogy a HM milyen jogszabályokat alkalmazott, és arról kell döntenie, hogy azokat az apparátus helyesen alkalmazta-e vagy sem.

Mert egy adott kérdés megválaszolására sokszor nem csak egy, hanem több jogszabályoknak megfelelő döntés is születhet. A hivatkozott két jogszabályban ugyanis nem volt szabály arra nézve, hogy a juttatási rend mihez igazodik szolgálati jogviszonyban álló személy esetében. Jogszerű volt a hivatásos szolgálati jogviszony alapján kiutalt lakás, de jogszerű lett volna a hivatali lakással való ellátással kapcsolatos szabályok alkalmazása is. Végső soron így is úgy is a munkáltató (vagyis a honvédelmi miniszter) biztosította volna a lakást.

Korábbi, egyetemi oktatói szolgálati beosztásom is Budapesthez kötött, így munkahelyemre történő napi ingázás (Táborfalva – Budapest között) elég sok időt emésztett fel. 2004 végétől annyiban változott meg a helyzet, hogy a munkaidőm napi 12-14 órára nőtt, és a hétvégéim is általában foglaltak voltak valamilyen rendezvény miatt. A 2004 decemberében született gyermekemet reggel nem láthattam, mert aludt, mire este hazaértem, már megint aludt. Ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy ezen változtatni kell, a munka nem mehet teljesen a család rovására.

2005 elején megkerestem a HM kabinetfőnökét, Zámbori Mihály helyettes államtitkárt, kérdezze meg a miniszter urat, kérelmem esetén felmentene-e a lakásjuttatást kizáró ok alól, mert korábbi szolgálati lakásomat első feleségem megvette, tehát 1998-ban lakásveszteséget okoztam. A kabinetfőnök úr – nem tudom mikor - tájékoztatott, hogy a miniszter úr nem zárkózik el a felmentésem alól, adjam be a kérelmemet. 

2005. február 11. napján kértem, hogy a honvédelmi minisztert a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 8. §-a alapján mentesítsen a szolgálati lakáshoz jutást kizáró ok alól, mert – korábban - lakásveszteséget okoztam.

A mentesítés iránti kérelmemet hivatásos katonaként, szolgálati viszonyomra tekintettel adtam be munkáltatómnak, a miniszternek.

A Hjt. 126. § (1) bekezdése szerint ugyanis a hivatásos állomány tagja lakhatási támogatásra – a végleges letelepedés esetét kivéve – a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében jogosult, különösen az alábbiak szerint:

a) a minisztérium rendelkezése alatt lévő lakás bérlete, állami tulajdonú lakás esetében a lakbér összegének megállapításával.

A rendelkezés egyértelműen rögzíti, hogy a hivatásos állomány tagját jogviszonyából eredően, alanyi jogon illeti meg a lakhatási támogatás.

A kérelemben nem határoztam meg a felmentés jellegét, vagyis azt, hogy a felmentés alapján, később juttatandó lakást a miniszter határozott időtartamra vagy határozatlan időtartamra adja bérbe. Erről azonban a miniszternek – diszkrecionális joga alapján – magának kell döntenie, mégpedig a kérelem elbírálásakor. A kérelmem indoka az, hogy a családommal való kapcsolattartást szerettem volna bővíteni.

A honvédelmi miniszter 2005. február 11. napján a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 8. § (3) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva felmentett a HM rendelkezésű lakáshoz jutást korlátozó jogszabályi rendelkezések hatálya alól, azzal, hogy számomra határozatlan időtartamra juttatható HM rendelkezésű lakás. Vagyis a miniszter nem lakást jutatott részemre, hanem felmentett a lakásjuttatást kizáró ok alól, ezért tudtam egyáltalán lakásigénylő lapot benyújtani.

Megjegyzem, a miniszteri döntésről szóló 306/20/2005. számú iratot 2005. április 15. napján vettem kézhez (95. naplószám), a döntésről előtte senki sem tájékoztatott. És azt sem tudom ki tárolta addig az iratot.

A honvédelmi miniszter – kizáró ok alóli felmentésében - a kabinetfőnök felügyelete alatt a HM Központi Lakásbizottság elnökét, Kunos Bálint helyettes államtitkárt bízta meg, hogy tegyen majd lakás felajánlást részemre.

2005. tavaszán Csák Gábor dandártábornok úr keresett meg, hogy találtak egy szerintük alkalmas lakást, nézzem meg, hogy megfelelő-e. A tábornok úr elmondta, hogy a lakás Budapest, XIV. kerület Répásy Mihály utca 16/b. szám alatt található társasházi lakás, ahol a fsz. 2. számú lakást kell majd megnéznünk. Feleségem felutazott Pestre, és együtt megtekintettük a lakást. Egy használt lakást tekintettünk meg. A megtekintett lakást elfogadhatónak találtuk.

A lakás HM IKH által történő beszerzése, kiutalása tekintetében nyilatkozni nem tudok, az nem tartozott a hatáskörömbe, arról nem kaptam tájékoztatást.

A HM Központi Lakásbizottság vezetője, Kunos Bálint VGHÁT 2005. május 05. napján értesített (179. naplószám), hogy a HM Központi Lakásbizottság tartalék kerete terhére bérleti jogviszonyba felajánlotta a Budapest, XIV. kerületében található, állami tulajdonú, 4,5 szobás, összkomfortos, 146 négyzetméter alapterületű társasházi lakást. Az iratok mellett volt a bérleti szerződés is, amit aláírtam. Tehát a felajánlást elfogadtam, bérleti szerződést kötöttünk, majd feleségemmel, valamint két gyermekemmel – nem emlékszem a pontos időpontra - a lakásba beköltöztünk. Figyelemmel arra, hogy a felajánlás a HM Központi Lakásbizottság vezetőjétől származott nem volt szükség előzetes engedélyre, mert a lakás egy lakószobával nagyobb volt, mint az igényjogosultság felső határa. 

Ugyanis a R. 9. § (1) bekezdése szerint a lakásigény mértéke — az együttlakó személyek számától függően 4 személy esetén: kettő-három és fél lakószoba volt. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott igény mértékét meghaladó nagyságú lakás csak a Központi Lakásbizottság elnökének előzetes engedélyével juttatható. Nem szükséges előzetes engedély, ha az igény mértékét legfeljebb egy lakószobával meghaladó lakást tartósan beteg személy elkülönítése vagy a bérlő beosztásának, illetőleg munkájának ellátása indokolja.

2006. március 31. napjával szolgálati viszonyom – közös megegyezéssel - megszűnt, 2006. április 01. napjával szolgálati nyugállományba vonultam. A továbbiakban köztisztviselőként végeztem a közigazgatási államtitkári feladatokat. A szolgálati nyugállományba vonult személyek esetében a honvédség a szolgálati lakással már nem rendelkezhet, azonban a szolgálati nyugállományba vonulás a lakásbérleti jogviszonyt nem érinti.

2006. január hónapban a HM Védelemgazdasági Főosztálya részéről – a HM IKH előterjesztése alapján - történt egy előterjesztés miniszter úr részére, amelyben – több más lakás mellett - a szolgálati lakásom is ki lett jelölve értékesítésre, miniszteri döntéstől függően. Én magam nem kértem sem közvetlenül, sem közvetett módon, hogy a lakás kerüljön bele az értékesítésre kijelölt lakások közé. Csak valószínűsíteni tudom, hogy a HM IKH költségvetése indokolta az értékesítési bevételek növelését, ezért kerülhetett sor erre az előterjesztésre. Megjegyzem, az ingatlanok értékesítésre kijelölése kétféleképpen történhet: a HM illetékes szerve lakásgazdálkodási szempontok alapján ki akarja vonni a lakásgazdálkodási körből, és javaslatot tesz a kijelölésre vagy bérlői kezdeményezés alapján történik az értékesítésre kijelölés. A döntés joga kizárólag a miniszteré, indokolási kötelezettség nem terheli. Arra határozottan emlékszem, hogy miniszter úr bejött az irodámba, hozta az előterjesztést magával, és azt a feladatot szabta, hogy derítsem ki, és karikázzam be „nem” javaslattal azokat a lakásokat, amelyben a honvédség vezetői laknak, utána pedig küldjem tovább végrehajtásra. Én a feladatot végrehajtottam.   

2006. április végén vagy május elején megkeresett Zámbori Mihály HM kabinetfőnök, helyettes államtitkár, és arról tájékoztatott, hogy a miniszter úr – az új kormányzati ciklusban - semmiképpen nem lesz honvédelmi miniszter. Arra kért, hogy különösen figyeljek az átadás-átvételi okmányok kidolgozására, és jelezzem, ha olyan kérdés merül fel, amelyik előzetes miniszteri döntést igényel. Ekkor Zámbori államtitkár úr azt mondta, hogy a miniszter úr felé más már jelezte, hogy szolgálati lakását meg szeretné megvásárolni, a miniszter úr pedig hajlandóságot mutat arra, hogy felülvizsgálja korábbi nemleges döntését, ha erre vonatkozó kérelemmel találkozik.

2006. május 10. napján szolgálati lakásom bérlőjeként, nyugállományú katonaként lakóépület elidegenítésre kijelölési iránti kérelmet írtam a honvédelmi miniszternek, amelyről a miniszter a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 97. § (2) bekezdés alapján egyedi döntést hozott, és a lakást elidegenítésre kijelölte.

Ugyanis a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 96. és 97. §-ai alapján a szolgálati lakásokat fő szabály szerint a szerzéstől számított 10 év elteltével lehet elidegeníteni, azonban a honvédelmi miniszter e szabálytól kellően megalapozott vagyongazdálkodási és lakásgazdálkodási érdek esetében eltekinthet, és a lakóépületet (lakás) értékesítésre kijelölhet. Figyelemmel, hogy a 2006. januári értékesítéshez az adatlapok elkészültek, a bérlő személyében, valamint az ingatlanban változás nem történt, újra már nem kellett mérlegelnie a miniszternek, hogy a lakásgazdálkodási érdeknek megfelel-e, mert egy ilyen - vagyongazdálkodási és lakásgazdálkodási érdek sérelmét meg nem állapító - előterjesztés 5 hónappal korábban a szakmai szervek részéről már megtörtént.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy a 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet 102. § (4) bekezdése szerint az elidegenítésre kijelölés során a honvédelmi minisztert az előterjesztés sem köti: a miniszter „a vagyongazdálkodási, szolgálati és lakásgazdálkodási érdekek együttes mérlegelése alapján a kezdeményező és javaslattevő honvédelmi szervek álláspontjától eltérő döntést is hozhat.” Ennek azért van jelentősége, mert a miniszter nem tud hűtlen kezelést elkövetni, akkor sem, ha az előterjesztő szakmai indokaival szemben értékesítésre jelöl ki állami lakást. Vagy fordítva. A miniszternek mérlegelnie kell, és ez nem számon kérhető, mert az a szabályos, ha mérlegel, és dönt. Itt pedig még ez sem történt meg, mert 2006 januárjában az előterjesztő szakmai szervek a lakásgazdálkodási érdekkel összeegyeztethetőnek tartották a szolgálati lakásom értékesítését.

2006. június 22. napján a HM Ingatlankezelési Hivatala vételi ajánlatot közölt velem.

A HM ingatlankezelési Hivatala ezt követően ajánlatot közölt velem, az alábbiak szerint:

1./ A lakás megvásárlása

A lakás forgalmi értéke 65.253.000-Ft. (hivatalos értékbecslés szerinti ár)

30.000.0000-Ft felett a jogszabály szerinti vételár 15.375.000-Ft, valamint a 30.000.000-Ft. feletti rész 80 %-a.

A szolgálati jogviszonyomra tekintettel 15 % engedmény illetett meg.

A vételár egyösszegű  megfizetése esetén további 40 %-os árengedmény illet meg.

Fizetendő összeg: 22.224.474-Ft.

2./ Részletvétel:

Ha részletre vásároljuk meg akkor havonta 185.295-Ft.-ot kellett volna fizetni.

3./ Ha úgy döntünk, hogy nem vásároljuk meg:

Dönthettünk volna úgy is, hogy nem vásároljuk meg a lakást. Ekkor a bérleti jogviszony fenn marad. A HM cserelakást is felajánlhatott volna, de ha nem fogadjuk el, akkor maradunk a lakásban, továbbra is a HM rendelet szerinti lakbért fizetjük, és az összes egyéb járulékos költséget a HM lakásgazdálkodási szerve fizette volna a társasháznak.

Úgy döntöttünk, hogy a lakást a vételár egyösszegű megfizetése alapján vásároljuk meg feleségemmel egyenlő arányban. A vételárat, 22.224.474-Ft.-ot, mint vevők átutalással teljesítettük a HM IKH részére 2006. július 03. napján.

Az adásvételi szerződést 2006. július 04. napján írtuk alá, amikor már közigazgatási államtitkári tisztség közjogi értelemben már nem is létezett, és nem is voltam államtitkár.

Ugyanis az Országgyűlés a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvényt a 2006. évi LVII. törvénnyel, míg a 131/1997. (VII. 24.) Korm. rendeletet - az állami vezetői juttatások jogosultsági feltételeiről – 2006. július 01. napjával a 136/2006. (VI. 26.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.”