Hát elkezdődött végre a lakás ügy tárgyalása a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter a tettes, én a felbujtó, a civil bíróságon a vádat főügyészségi katonai ügyész képviseli, és a vélelmezett bűncselekmény hűtlen kezelés.

Az ügynek az ad különös pikantériát, hogy a feljelentő az a Budai Gyula, aki néhány éves katonai ügyészi pályafutása alatt – szintén katonai szolgálati viszonya alapján, mint én - szolgálati lakást kapott Budapest belvárosban (V. kerület, Balaton utca) és azt a piaci ár töredékért megvásárolta. Fél millát sem fizetett érte. Most engem vádolnak azzal az ügyészek, ami Budainak törvényes volt.

Megszoktuk már. Ha ők csinálják törvény, ha mi csináljuk börtön.

                A miniszter és államtitkára a vádlottak padján (fotó: Deák Zoltán)

Az első tárgyalás óta 6 hónap eltelt, így újra ismertetnie kellett az ügyésznek a vádat. Egységes szerkezet híján három különböző okiratból próbálta meg összeollózni szóban a vádat a katonai ügyész. Egységes szerkezetbe azért nem foglalták, mert nem kötelező – mondta. Úgy döntöttünk, hogy nem kérjük a tárgyalás elhalasztását, mert ezt a vádat harmadjára sem sikerül majd összerakni, így kértük a bíróságtól, hogy kezdje meg a bizonyítási eljárás lefolytatását.

A bíróság előtt kijelentettük, hogy a katonai ügyész kérdéseire és a bíróságon keresztül intézett áttételes kérdéseire sem válaszolunk, mert az ügyészség egy koncepciós vádat fogalmazott meg velünk szemben és a tisztességes eljárás szabályait a nyomozás során megsértette.

Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, I. r. vádlott vallomást tett a bíróságon. A miniszter 26 oldalas írásbeli vallomását – hozzájárulásával – három részletben fogom nyilvánosságra hozni, annak nagy terjedelme miatt. A miniszter egy órán keresztül válaszolt a bíróság kérdéseire, majd én következtem, a II. r. vádlott.

Elmondtam, hogy a vádat nem értem. Felbujtói elkövetési magatartásom a vádirat első változata szerint abban áll, hogy kérelemmel fordultam munkáltatómhoz, a vádkiegészítés óta pedig abban áll, hogy – a vádhatóság szerint – nem szolgálati, hanem vezetői lakást kaptam, amit nem lehet elidegeníteni, és azt kérelmeztem eladni a minisztertől. Kifejtettem, hogy egy kérelmet nem lehet felbujtásként értékelni, a vezetői lakás pedig ügyészi kitaláció, mert a HM lakásgazdálkodási szervezet vezetője nem nyilvánította jogi aktussal a HM által beszerzett lakást vezetői lakássá. Nekem az iratok és a tanúk vallomása szerint is szolgálati lakásom volt.

Ezután vallomást tettem és a bíróság kérdéseire válaszoltam. Vallomásomat a miniszteri vallomás után nyilvánosságra hozom.

Ezt követően a bíróság iratokat ismertetett, majd meghallgatta a feleket a tanúbizonyítási indítványokról. A katonai ügyész azt indítványozta, hogy elég felolvasni, nem kívánja meghallgatni a vádlott tanúkat (ezen, miért nem csodálkozom?), valamint azokat a személyeket, akik nem vettek részt közvetlenül a HM ingatlangazdálkodásában. A bíróság védői indítványra elrendelte a HM volt kabinetfőnök, helyettes államtitkár tanúkénti kihallgatását, amelyet a nyomozó hatóság nem tartott szükségesnek.

És most következzék Juhász Ferenc a Magyar Köztársaság volt honvédelmi miniszterének vallomása:

 „Tisztelt Bíróság!

Meggyanúsításomhoz kötődően, a Központi Nyomozó Főügyészségen (a továbbiakban: KNYF), 2012. február 9.-én először és utoljára volt alkalmam - a részletes vallomás megtagadása ellenére - ismertetnem álláspontomat az ügy kapcsán, amely  azóta sem változott, ellentétben a váddal. A vád nyilvánosságra kerülése óta több mint fél százszor jelent meg, híradásokban, cikkekben az ügyészségi vádiratra alapozott, és a kizárólag arra alapozott tudósítás, jelen ügyről. Egyetlen egy alkalommal nem volt lehetőségem arra, hogy érdemben válaszoljak a vádiratban, majd annak pontosításában szereplő állításokra. Ez az első alkalom, amikor a bíróság előtt és a nyilvánosság képviselőinek jelenlétében fogalmazhatom meg véleményemet.

Élve törvény adta jogommal, mindenre kiterjedő, részletes és érdemi védekezéssel kívánok élni, és igyekszem bemutatni a büntetőeljárás anomáliáit, melynek során talán nem csak számomra, hanem a bíróság számára is nyilvánvaló lesz a vádhatóság abszurd eljárása. Tekintettel arra, hogy egy zárt tartalmi és logikai rendben kívánom védekezésemet ismertetni, ezért - bár kenyerem a szabad beszéd - vallomásomat felolvasom, egyben a bíróságnak a nyomon követést, a jegyzőkönyv-vezetőnek a rögzítést, egy-egy másolati példánnyal segítem.

Tisztelt Bíróság!

Több mint két évtizede vagyok aktív részese a politikai közéletnek. Közel húsz éve dolgozom országgyűlési képviselőként. Felnőtt korom óta politikai, közéleti, állami tisztségeket töltök be. 2002-től négy évig voltam Honvédelmi Miniszter és vezettem a Kormány Nemzetbiztonsági Kabinetjét.

Választott politikai közösségemben, évtizede töltök be vezető pozíciót. E feladatok, funkciók mindegyike megkövetelte a feddhetetlen magatartást a törvények tiszteletét, az emberi méltósággal és szabadsággal kapcsolatos alázatot. Mindezekből adódóan is életem, életvitelem és munkám, a politikusoknak „kijáró” nyilvánosság és az erős közösségi kontroll miatt transzparens. Vagyonbevallásom az országgyűlés honlapján, a jogintézmény kialakulása óta, közszemle tárgya.

Az elmúlt években sokan dolgoztak azon, hogy valami hibát, szabály- vagy törvényszegést találjanak, tevékenységemben, munkánkban. A jelenlegi kormánypártok és a kormány, az őket feltétel nélkül kiszolgáló ügyészség, de legfőbbképpen a jobboldali sajtó, a kliens média, kampányt folytatott és folytat számos baloldali politikus, valamint jelenlegi, vagy egykor volt munkatársaik ellen. Céljuk – sajnos - alapvetően nem az igazság feltárására, hanem a politikai ellenfelek ellehetetlenítése, a közéletből való kiszorítása volt és jelenleg is az. Az elszámoltatási kormányzati „cirkuszban” sokszor az volt az érzésem, hogy ha nem is találtak törvény- vagy szabályszegést, kreálni akartak igazolandó az igazolhatatlant. A nyomozó szervek, az ügyészség - ha csak finoman fogalmazok is, márpedig úgy fogalmazok -, bármi áron meg akar felelni a politikai akaratnak, mert egy, vagy több „nagyobb politikai trófeát” államtitkárt, minisztert fel akarnak mutatni, mint bűnöst. Egyéni pechem, hogy ezt a személyt most bennem, illetve egykor volt munkatársamban találták meg.

Szomorú tény, de az, hogy úgy sikerült az ügyészséget kormányzati irányítás és felügyelet alá helyezni, hogy ehhez egyetlen jogszabályt sem kellet módosítaniuk, azok közül, amelyek egyébként az intézmény függetlenségét garantálják. Egy-két kinevezés, kitüntetés, a fenyegetés fenntartása elegendővé lett ahhoz, hogy dacára törvényeknek, írott és íratlan szabályoknak az ügyészség - és ezt a későbbiekben példák sokaságával kívánom alátámasztani – politikai akarat szolgája legyen. Én a vádhatóság működését szabályozó törvények meghozatalában részt vettem, de nem emlékszem olyan törvényhozói akaratra, amely a vádhatóságot felhatalmazná a törvények feletti szerepre, a nem csak hogy méltányolható, hanem a tényleges körülmények figyelmen kívül hagyására, a gyanúsítottak nyilvánosság előtti lejáratására, még mielőtt azok érdemi védekezést fogalmazhatnának meg. Márpedig ebben a büntetőeljárásban,  ez történt.

Sajnos, a bűnösség alázó stigmájához ma már elegendőnek tűnik egy bíróság elé állított politikus. Elitélt politikusra nincs is szükség. A jobboldali sajtó, és a kézi vezérelt közszolgálati média majd „kivégzik” az illetőt, a tények elhallgatásával, és a vádirat folyamatos szajkózásával. 

Nem állítom, hogy hibátlanok voltunk a minisztérium vezetésében, de állítom, hogy nem egyszerűen a törvényesség látszata, hanem a törvényesség maga, határozta meg döntéseim, döntéseink kereteit.

Családom és egy politikai közösség várja azt a döntést, mely igazolja, hogy eljárásunk a Honvédelmi Minisztériumban, szabályszerű volt, e váddal a becsületemen esett folt orvosolható és a napi politikai küzdelemből történő diszkvalifikációm, melyet e per eredményez, csak rossz emlék marad majd csupán.

Bíróság előtt vádlottként, most állok először és hiszem, az ügyem lezárását követően azt mondhatom, hogy utoljára.

Az ellenem benyújtott vádiratban szereplő ügyészségi okfejtés lényege a következő:

Az ügyész az önellentmondásban maradt vádirattal és annak kiegészítésével az én jogellenes elkövetési magatartásomnak tekinti azt a tényt, hogy munkatársaim szakmai kontrollja mellett, Fapál László kérelmére - jogszabályban megállapított hatáskörömben - úgy mentettem fel - a HM illetékeseinek előterjesztése alapján - a szolgálati lakásbérleti jogviszony létrehozatalát kizáró körülmények jogkövetkezményei alól, hogy egyben megállapítottam - szintén az illetékesek előterjesztése alapján -, hogy szolgálati lakására vonatkozó határozatlan idejű bérleti jogviszonyt létesíthet, mellyel elkövettem e per tárgyában a „bűnök, bűnét”.

Pontosabban: ez csak az alapvádiratban a bűnök-bűne, mert a vádkiegészítés szerint már más a bűnök-bűne. A vádhatóságnak persze mindegy!  Vagy egyik, vagy másik, esetleg keres majd egy harmadikat. A lényeg, hogy bűn legyen, ez az elvárás! De a vádlottnak nem egyszerű eldönteni, hogy mi ellen is védekezzen. Ezért, hogy ki ne maradjon valami, próbálok mindkét „papírban” - mert, hogy alapos és korrekt vádiratnak aligha nevezhető -, megfogalmazott vélelem ellen védekezni. Itt és most csak zárójelben jegyzem meg, hogy a vádkiegészítés lényegében annulálja a korábbi vádat, indirekt módon elismerve, hogy az nem volt jogos, de nincs kétségem afelől, hogy leleményesek ott a KNYF-nél, és lesz majd magyarázat, végszükség esetén egy újabb vád.

Visszatérve a bűnök-bűnéhez; mindezt - a vádhatóság szerint – szándékosan, és abból a célból cselekedtem, - Fapál László felbujtására - hogy Ő, az általa határozatlan időre bérelt szolgálati lakásra vételi jogot szerezzen, majd Fapál László kezdeményezésére – a Védelemgazdasági Főosztály korábbi előterjesztése alapján és annak figyelembevételével (!!!) – a lakáselidegenítési javaslatot jóváhagytam;

A döntés következtében Fapál László a szolgálati lakást, mint benne lakó bérlő, a HM lakásrendelt által megállapított áron, megvásárolhatta.

Az ügyészség nem vitatja az erre vonatkozó mérlegelési jogomat, de a döntést - az előzőekkel összefüggésben, a célzat megvalósulását szolgáló - joggal való visszaélésnek tekinti.

Az ügyészség jogi álláspontja szerint, Fapál László rendelkezési állományban lévő hivatásos katona, államtitkár lakáskérelmét, nem hivatásos katonaként, hanem államtitkárként, kellett, volna, elbírálni. Igényjogosultságát nem a szolgálati törvény, hanem az államtitkárok jogállásról szóló törvény alapján kellett volna megállapítani (az eljárást pedig, a HM lakásrendelet helyett a 131/1997 (VII. 24.) Korm. rendelet alapján kellett volna lefolytatni).

Ennek eredményeképpen Fapál László alezredes, közigazgatási államtitkár – nem a honvédelmi miniszter, hanem a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter döntése alapján - a hivatali idejére szóló lakásbérleti jogviszonyt létesíthetett volna. A vádirat szerint szándékosan és célzatosan hagytam figyelmen kívül Fapál László államtitkári jogállását, s kerültem ki a 131/1997. Korm. rendelet vagyonkezelési szabályait.

Megint csak zárójelbe tennék egy aprócska felkiáltójelet, hogy az ügyészség nem vesztegetett egyetlen pillanatot sem, egyetlen mondatot sem arra, hogy Fapál Lászlót miért nem tekinthettük szolgálati viszonnyal rendelkezőnek, annak ellenére sem, hogy az illetékes Katonai  Bíróságok is azt mondták, hogy de igen, nyugdíjba vonulásáig katona volt.  Na, ha az volt, márpedig az volt, akkor miért is nem lehetett a szolgálati törvény rendelkezései szerint eljárni?

Tisztelt Bíróság!

Kijelentem, egyben bizonyítani kívánom, hogy a terhemre rótt bűncselekményt nem követtem el, Fapál László lakáshoz jutását korlátozó szabályok alóli felmentése jogszerű és szakszerű volt, ami pontosan megegyezett a korábbi gyakorlattal és mivel az alapvető szabályok változatlanok maradtak, a későbbi gyakorlattal is.

Álláspontomat hat egymással összefüggő, de tartalmilag elkülöníthető részben fogalmazom meg, a következők szerint:

I. ) Általános észrevételeket, megjegyzéseket kívánok fűzni a vádhoz, a nyomozati eljáráshoz.

II.) Be kívánom mutatni Dr. Fapál László lakásbérletének engedélyezési folyamatát, a döntés körülményeit és ennek jogi alapját.

III.) Cáfolni fogom a vád állításait, vagy hamis sejtetéseit, a jogi helyzet és az eddigi joggyakorlat alapján.

IV.) Bemutatom, hogy egy jogszerű döntést követően, miért, milyen eljárásban és hogyan engedélyeztem Dr. Fapál László szolgálati lakásának megvásárlását.

V.)Az ügyészségi (ál-)bizonyítékok mindegyikéhez megjegyzést kívánok  fűzni.

VI.) E perhez kötődő észrevételeket, megjegyzéseket szeretném megfogalmazni.

A vallomás folytatása következik. Holnap.