Viszkisdoboz

Eldőlt. A katonaként kapott szolgálati lakásom kiutalásával és későbbi megvásárlásával kapcsolatos „lakásügyet” a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa tárgyalja. Az olvasónak ez teljesen evidensnek tűnhet, miszerint a katonaként „elkövetett” cselekményeket a katonai bíróság tárgyalja, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, ahol 2010 májusa óta többségében csak abnormális dolgok fordulnak elő, ez nem volt egyértelmű. A törvényesség őre, az ügyészség képes akár hatásköri kérdésekben is „tévedni”, ha erre politikai utasítást kap.

Emlékeztetem az olvasót, hogy a lakásügyben I. r. vádlott Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, mint tettes, a II. r. vádlott pedig én vagyok, mint felbujtó. Az ügy tárgya pedig hűtlen kezelés. Az ügyészség ellenünk polgári büntető bíróságnál nyújtott be vádiratot. A per egyik legfontosabb kérdése ugyanis éppen az, hogy katona voltam-e akkor, amikor a szolgáltai lakásomat kaptam. Az ügyészség szerint nem, mindenki más szerint igen. Ezért volt jelentősége annak, hogy a bíróság katonai vagy polgári ügyként tartja számon az ügyet.

Védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd már a kezdet kezdetén indítványozta az ügy áttételét a katonai bírósághoz. A polgári büntető bíróság a védői indítvánnyal egyetértve az ügyet áthelyezte a katonai bíróságra. A Pesti Központi Kerületi Bíróság áttételt elrendelő végzése 2012. október 17. napján jogerőre emelkedett.

Lehet, hogy a politikai brosúrák helyett ezt kellett volna tanulmányozni az ügyészeknek?

A Központi Nyomozó Főügyészség a polgári büntető bíróság végzése ellen nem fellebbezett, tehát a bíró döntésével egyetértett. De ebben az esetben adódik a kérdés: Akkor miért a polgári büntető bíróságra, a Pesti Központi Kerületi Bíróságra kellett benyújtaniuk a vádiratot? Csak találgatni tudok, hiszen az ügyészség magatartása nem racionális, politikailag determinált. Korábbi tapasztalataim szerint ugyanis az ügyészség hatásköri kérdésekben nem szokott tévedni.

A papír bármilyen vádiratot elbír. A lakásügyben minden a jogszabályok keretei között zajlott. Ezért nincs egyetlen szál bizonyíték az iratok között sem a jogszabálysértésre, sem az okozott kárra, sem az okozati összefüggésre, sem a bűnösségre. Mivel az ügyben senki nem került előzetes letartóztatásba, az ügyészség még egy kényszervallatott hamis tanút sem tudott előállítani. Ez azonban nem akadályozta meg a vádemelést.

Most már csak két ezredesi rendfokozattal rendelkező katonai ülnököt kell találnia a bíróságnak, és ki is tűzheti a tárgyalást. Karácsonyig még az idézés is megjöhet.

Az irányított fogalmazásnak az a lényege, hogy a tanár határozza meg a témát, tehát hogy miről vagy kiről kell a fogalmazást megírni (esetleg kérdések vagy vázlat formájában segítséget is nyújt), majd annak tartalma és fantáziadús színezése alapján adja az érdemjegyet.

A katonai ügyészek a viszkisdobozos ügyben is hasonló módon jártak el. Kérdéseikkel irányították a szabadságuktól megfosztottakat, hogy kire és milyen vallomást kell tenni. Vázlatos segítséget is adtak, hiszen a gyanúsított elé tárták a „társak” vallomását. Természetesnek kezelték, hogy – az önvád tilalma ellenére - először magára nézve tegyen terhelő vallomást az előzetes letartóztatásba helyezett személy, aztán a célszemélyként megjelölt elöljárójára. De csak ebben a sorrendben. Az irányított vallomás „megfelelősége” meghozta gyümölcsét, megalapozta az előzetes letartóztatás azonnali ügyészi megszüntetését.

A személyes szabadságától megfosztott, tehetetlen emberek fantáziája kimeríthetetlen. Csak egy cél lebeg előttük: a szabadulás. Ebben a tudatbeszűkült, zavart pszichés állapotban lévő embereket hívták az ügyészek „együttműködő terheltnek”. Ha lelkileg nem elég erős az ember vagy nincs egy jó ügyvédje, aki elmondja, hogy a pillanatnyi előnyökért később sokkal súlyosabb árat kell fizetni, a börtönben lévő szlenget használva „megreccsen”. És ettől kezdve úgy használható, mint egy bábú a sakktáblán. 

A jogi egyetemeken nem tanítják az irányított fogalmazást büntető-eljárásjogból. Az egyetemen a professzorok azt tanították, hogy a gyanúsított bárminemű befolyásolása vagy ígéretek alapján történő kihallgatása esetén az így megszerzett „bizonyítékot” nem lehet figyelembe venni, az ügyész meg bűncselekményt követ el, amit meg ki kell vizsgálni. Az előzetes letartóztatások általában az „összebeszélés” veszélye miatt kerültek elrendelésre, tehát azért, hogy a gyanúsítotti kör ne tudja a vallomásait egyeztetni, a tanúkat befolyásolni vagy bizonyítékot eltüntetni.

2010 tavaszán sem a nyomozási bírót, sem az ügyészeket nem zavarta, hogy az előzetesben ücsörgő gyanúsítottak a Magyar Nemzet című napilapban megjelenő vallomásokat megismerhették vagy a Hír tv-ben – ha elmulasztották volna az aznapi jobboldali sajtóterméket elolvasni – meghallgatták a nyomozás aznapi állását. Televízió nézési lehetőség ugyanis a börtönben is van, sőt, az az extrém eset is előfordult, hogy a katonai ügyészek engedélyezték az előzetesben lévő gyanúsítottnak a Magyar Nemzet című napilap előfizetését!

A vallomásokat a pártlap azonnal címoldalon közli

Ha az irányított fogalmazású vallomás a politikai célokhoz nem passzolt, akkor azzal az ügyészek nem foglalkozhattak. Azért állítom ezt, mert van olyan eset, hogy a Magyar Nemzetben megjelent vallomás az iratok között nem fellelhető. Helyette egy olyan gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyv van lefűzve, amelynek nincs vallomási része. Valószínűleg ezt a vallomást el kellett tüntetni, mert az abban szereplő célszemély utóbb még sem lett célszemély. Ehhez is kellettek az ügyészek, és meg is tették. Tehát ilyen szégyenletes módon vett részt az ügyészség a 2010. évi választási kampányban. 

A bíróságon V. Sándor ezredes a nyomozás során a katonai ügyészek előtt tett vallomását visszavonta, „figyelemmel keletkezésük körülményeire, illetve arra, hogy azok nem a valóságot tartalmazzák, hanem az események eltorzított, általam kiszínezett változatát.”

V. Sándor kifejtette, hogy nem követett el bűncselekményt, „a korábbiakban ezzel ellentétes nyilatkozatomnak csupán egyetlen célja volt: szabadulni az előzetes letartóztatásból, melynek az eljárást folytató ügyészek szerint ez volt az egyedüli módja.”

Most pedig részleteket teszek közzé V. Sándor ezredes vallomásából:

„Letartóztatásomat megelőzően egyre több folyosói pletyka, félinformáció terjedt arról, hogy fejek fognak hullani a Honvédelmi Minisztériumban, amit a választások előtti botrányok körébe soroltak a terjesztők. A cél az volt, hogy lejárassák a HM (megjegyzés: Honvédelmi Minisztérium) vezetőit. Amikor megtudtam, hogy tetten érték B. Zsoltot, amiről a KBH (megjegyzés: Katonai Biztonsági Hivatal, vagyis a katonai elhárítás) összekötője tájékoztatott egy beszélgetésünk során, akkor azt gondoltam, hogy ez állt a pletykák mögött. Ugyanebbe a sorba illett L. Szilárd letartóztatása is, de arra nem gondoltam, hogy én is részese lehetek ennek az eseménysorozatnak. B. és L. letartóztatása után KBH-s ismerősöm akkor azt mondta, hogy ők csak a kishalak, tábornokokra utaznak a nyomozók, nem rájuk.

 Február 12-én, reggel az irodámban kerestek meg a katonai ügyészek. A beosztottaim előtt, az ajtót résnyire nyitva hagyva közölték velem, házkutatást tartanak az irodámban, majd a lakásomon. A házkutatást vezető ügyész közölte a beosztottammal, mostantól senki nem jöhet be az irodámba, csak az ő engedélyével. Akkor úgy gondoltam ennél megalázóbb és szörnyűbb dologban nem lehet részem. Később persze rájöttem ez csak a kezdet.

Az irodámban folytatott házkutatás folyamán bejött Oláh tábornok, amikor is az ügyész úr megkérdezte tőlem „Ő az Oláh tábornok? Jó hogy bejött most legalább tudom ki Ő, úgyis nemsokára jövök érte.”

Az irodában tartott házkutatás befejeztével, lakásomra mentünk át, majd ott is megtörtént a házkutatás, igaz ott semmit sem foglaltak le tőlem. Azt amúgy elfelejtették velem közölni, hogy este már nem itthon alszom, úgyhogy alap dolgokat - fogkefe, váltás fehérnemű, tisztálkodási eszközök - esetleg vegyek magamhoz. Én nyugodt voltam, hiszen nem követtem el semmit, gondoltam tanúként meghallgatnak, csak kellettek az iratok, illetve hátha ezzel a kezdéssel másképp fogok emlékezni a dolgokra.

Utólag azt mondhatom így is történt. Az ember, aki teljesen más körülményekhez szokott, nincsenek mellette szerettei, ráadásul be is van zárva, könnyen lát másképp korábban történt dolgokat. Akár egy-egy korábbi beszélgetésből mást következtessen ki, folyosói pletykákból, hírekből, hirtelen meggazdagodásokból, magasan ívelő karrierekből mást rakjon össze. Hajlandó máshogy emlékezni, ezt-azt másképp látni, hajlandó más következtetésekre jutni.

Aztán az Ügyészség épületében, Waltner úr (megjegyzés: dr. Waltner Roland őrnagy, katonai ügyész) irodájában szembesültem először azzal a ténnyel, hogy engem itt gyanúsítottként fognak meghallgatni, illetve pár napot itt fogok tölteni. De még mindig bíztam benne, ez tényleg csak pár nap lehet, rám ijesztenek, aztán mehetek. Ez azért is fájt igazán, mert családom, akkor még feleségem és a kisfiam, másnap jöttek haza külföldről és már nagyon vártam a találkozást velük, ami így meghiúsult.

Annyira készületlen voltam, hogy igazából ügyvédem sem volt, azt is csak ezek után intéztek nekem, nem hittem el, ami velem történt. Aztán amikor közöltem, hogy egyelőre ügyvéd nélkül nem kívánok vallomást tenni, illetve meglepetten reagáltam arra, hogy letartóztatnak, az ügyész úr közölte velem: „ebben az ügyben érintett személyek egyelőre mind le vannak tartóztatva, Önnek is ez a sorsa”. Illetve Oláh tábornokra utalva közölte „ezt akarod te védeni, ezt a szar embert, gondold végig, a körülmények ahova most mész, nem igazán olyanok lesznek, mint amilyenhez szoktál, tudjuk nem te vagy a főszereplő, mi úgyis behozzuk az Oláh-t, vagy veled, vagy nélküled.”

Miután a vallomástételt megtagadtam, a nyomozók őrizetbe vettek, majd a Gyorskocsi utcában helyeztek el hétvégére. Szombat hajnalban behoztak hozzám egy kábítószeres fiatalembert, aki elég sűrű látogatója volt az ilyen jellegű intézményeknek. Még volt benne anyag is bőven, ami csak azt erősítette bennem, hogy innen ki kell jutnom.”

 

V. Sándor ezredes a Kozma utcai börtönbe került:

„Sajnos a cellában volt időm gondolkodni, és két utat láttam magam előtt: vagy tartom magam a történtekhez, és fenntartom, hogy nem követtem el bűncselekményt, vagy választom azt az utat, hogy megismétlem amit L. mondott, még akkor is, ha nem úgy történt, nem mondok sem kevesebbet, sem többet, és így sorsom ugyanaz lesz, mint neki: szabadulhatok az előzetesből.

A zárkába bezárva, egész nap egyedül, úgy hogy senkivel sem kommunikálhattam, ráadásul a családom 3 hónap folyamatos távollét után újra itthon és én csak a feleségemmel találkozhattam kb. 2 percre, a fiamat nem is láthattam, azon gondolkodtam mi, a helyes út, ha ez tényleg így van. Utólag belátom gyenge voltam, hagytam magam meggyőzni, mi is a helyes, és nem tartottam magamat ahhoz, amire szüleim tanítottak, elöljáróim, korábbi parancsnokaim oktattak.

Ekkor döntöttem úgy, hogy vallomást teszek, és február 22-én elmondtam ugyanazokat a történeteket, amiket L. is.”

Az önvádat követően sem sikerült V. Sándor ezredesnek kiszabadulnia az előzetesből:

„L. ezredes vallomásának megismétlésével azt gondoltam sikerül kijutnom az előzetesből, azonban a nyomozók lehűtöttek, ez nem lesz elég….. azt is közölték velem, hogy csak akkor engednek el, ha feletteseimet terhelem, így megtettem a vallomásomat. A vallomást, ami sokkal inkább volt sztorizgatás, a történetek olyan irányba terelgetése, amelyeket a kérdések sugalltak, amelyek megfeleltek az elvárásnak.

És persze az elvárás megerősítéseként elhangzott a szokásos ígéret is, melyet a mai napig ismételnek nekem az eljáró ügyészek: 2-3 évvel megúszhatom, ha vallomást teszek, és azt fenntartom.  És ez sokkal kecsegtetőbb ajánlat volt, mint amit az kép, amelyet ügyvédem festett le: 7-8 év, és teljesen mindegy, hogy elkövettem-e bármit is, vagy sem…”

V. Sándor ezredes a katonai ügyészek által sugallt polgári személye tett terhelő vallomást, erre azonnal megszüntetették előzetes letartóztatását:

„Persze azt, hogy vallomásom miért is volt ilyen fontos, miért kellett ilyen gyorsan, miért kellett épp akkor, és miért nem volt elég O. János, kellett volna nagyobb hal, de elég lett K. úr is, hogy szabad legyek:

Kérdezem én, miért kellett, hogy a Magyar Nemzet hasábjain, a Hír Tv-ben megjelenjen minden, egy akkor még vizsgálati szakaszban lévő ügy jegyzőkönyveiből, ráadásul többünket is a tanúk befolyásolása, bizonyítékok eltüntetése végett helyeztek előzetes letartóztatásba, akkor amikor mindenki olvashatta az egészet? Akkor volt a választási kampány hajrája.

Sajnálom most is, őszintén, de akkor nem éreztem más kiutat. Most már látom, hiba volt egy olyan játékba belemenni, melynek szabályait az ügyészség állította fel, és amelynek célja csak a „fejvadászat” volt, az ügyészség részéről, míg részemről az, hogy „elvigyem a balhét”, olyan dolgokért is, amit el sem követtem, félve attól, hogy az akkor meglévő vallomások alapján sokkal szigorúbb büntetést is kaphatok. Magam előtt is csak arra tudok hivatkozni, hogy korábban soha nem voltam olyan életszituációban, mint akkor és ott.”

V. Sándor ezredes végkövetkeztetése:

„Ott és akkor a zárka, a börtön falai között nem láttam más kiutat abból, amibe belekevertek engem. Családom, akkor még feleségem, fiam már akkor, pár hónap után is őrülten hiányoztak, és arra gondolva, hogy mennyire hiányoznak majd akkor, ha évekig nem látom őket, képes lettem volna bármit bevállalni, így azt is, amit el sem követtem, csak hadd lássam őket újra, nem gondolva arra, hogy később ezeknek a leírt szavaknak milyen következménye lesz. Én csak meséltem a sztorikat, az ügyész úr negyed óránként, fél óránként mondatokba foglalta. Nem állítom azt, hogy kiszínezte, de a saját maga, jogilag jól értelmezhető környezetébe helyezte azokat, a történeteket én színeztem ki.

Aztán mára rá kellett jönnöm, az akkor leírt mondatoknak milyen nagy súlya is van. Én azóta ezen kijelentéseim miatt elvesztettem szinte mindent, ami valaha az életemben számított, amit ez idáig elértem!

Az eljáró ügyészek közvetlenül kevésbé, talán kijelentéseikkel befolyásoltak, inkább úgy fogalmaznék, tudták mit akarnak, ügyesen, közvetve irányítottak az általuk előre elgondolt útra tereltek.”

A mai napon lezárult a bizonyítási eljárás a bíróságon a viszkisdoboz-ügyben. Ez a tárgyalási nap is számos érdekes fejleményt tartogatott. A legfontosabb talán az, hogy kiderült: a katonai ügyészek olyan jól nyomoztak és állapították meg a tényállás alapján a vád jogi minősítését, hogy ma a bíróság bejelentette a vádtól eltérés lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy a bíróság nem vesztegetés, hanem befolyással üzérkedés vagy más bűncselekmény miatt hozhat ítéletet. Ezen kívül a bíróság elutasította, hogy O. János ügyében újabb elmeorvosi szakértőt rendeljenek ki, szó esett N. Dénes börtönbeli bántalmazásáról és előkerült egy újabb kényszervallatás gyanú is. Íme a részletek:

O. János elmeállapota: nincs kétség

A katonai bíróság rövid tanácskozás után elutasította a katonai ügyészek újabb igazságügyi elmeszakértő kirendelésére irányuló indítványát. A bíróság szerint O. János tábornok, XVI. r. vádlott elmeállapotára két szakértői vélemény áll rendelkezésre, amelyek között nincs ellentmondás. A meghallgatott szakértők a kérdésekre elfogadható, megindokolt válaszokat adtak, így újabb szakértő kirendelése szükségtelen.

A tárgyalás kezdetén dr. Horváth Z. Péter ügyvéd, O. János XVI. r. vádlott védője bejelentette, hogy O. János kórházba került. Nem meglepő, mert a tegnapi tárgyaláson kétszer is rosszul lett, egyszer a mentőket is ki kellett hívni. Szerencsére nem volt jelen a Hír tv, mert akkor – betegsége mellett - emberi méltóságán is csorba esett volna.

N. Dénes bántalmazása: titkos iratok

 N. Dénes III. r. vádlott benyújtotta a bíróság részére bántalmazásának kronológiáját. Ebből idézek:

 „2010. június 23-án védencemet előzetes letartóztatásba helyezik. Kapcsolattartását 100 %-ban korlátozták, a 30 naponkénti ügyész előtti beszélőt sem biztosították. A fogvatartás alatt két alkalommal volt kihallgatáson. Mindkét alkalommal azt kérték tőle, hogy tegyen terhelő vallomást a HM exállamtitkárára” (megjegyzés: dr. Fapál Lászlóra).

 „2010. augusztus végén vagy szeptember elején – a pontos dátum bizonyítás alatt áll – makulátlan magatartású védencemet két fegyőr súlyosan bántalmazta. Ezt bizonyítja egy nyolc napon túli röntgen lelet, amely védencem fülcsontjánál jelez elváltozást.”

N. Dénes III. r. vádlott bántalmazására néhány nappal a katonai ügyészi kihallgatás előtt került sor. A vádlott a bántalmazás motivációját szeretné kideríteni. Az ügyészség gyorsaságára jellemző, hogy 2012. június 03. napján a Központi Nyomozó Főügyészség egyik szerve (Budapest) nyomoz és N. Dénest sértett tanúként hallgatja ki, majd az ügyészség másik szerve (Győr) két nappal később határozatban állapítja meg, hogy „A nyomozás eddigi adatai szerint olyan körülmény nem merült fel, amely arra utalna, hogy a jelen eljárásban érintett főügyészségi katonai ügyészeknek bármiféle szerepe is lett volna a III. r. vádlott bántalmazásában”.   

 A bíróság a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztály által végzett nyomozás iratait az ügyészségről bekérte, de abba a védelem nem tekinthetett bele, mert dr. Waltner Roland őrnagy, katonai ügyész tiltakozott, az ügy folyamatban való jellege miatt. Az akta tehát megjárta Kaposvárt, de abba a bíróságon kívül senki nem tekinthetett bele. Arról már nem is beszélek, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség olyan ügyben jár el, ahol az oda beosztott katonai ügyészek is érintettek lehetnek.

V. Sándor vallatása: újabb ügyészi nyomásgyakorlás

 V. Sándor ezredes, VII. r. vádlott a bíróságon vallomást tett, a kérdésekre nem válaszolt. A vallomásról később írok. Álljon itt ízelítőül egy mondat a vallomásából:

 „Annyira készületlen voltam, hogy igazából ügyvédem sem volt, azt is csak ezek után intéztek nekem, nem hittem el, ami velem történt. Aztán amikor közöltem, hogy egyelőre ügyvéd nélkül nem kívánok vallomást tenni, illetve meglepetten reagáltam arra, hogy letartóztatnak, az ügyész úr (megjegyzés: dr. Waltner Roland őrnagy) közölte velem: „ebben az ügyben érintett személyek egyelőre mind le vannak tartóztatva, Önnek is ez a sorsa”. Illetve Oláh tábornokra utalva közölte „ezt akarod te védeni, ezt a szar embert, gondold végig, a körülmények ahova most mész, nem igazán olyanok lesznek, mint amilyenhez szoktál, tudjuk nem te vagy a főszereplő, mi úgyis behozzuk az Oláh-t, vagy veled, vagy nélküled.”

Egyebek

A bíróság dr. L. András Szilárd ezredes, XI. r. vádlott elmeállapotának vizsgálatára igazságügyi szakértőt rendelt ki. O. János tábornok, XVI. r. vádlott védője észrevételeket csatolt.

A bíróság a bizonyítási eljárást lezárta, az ügy teljes iratanyagát ismertette. A Kaposvári Törvényszék Katonai tanácsa 2013. január 16. napján folytatja munkáját, 4 napos tárgyalást tart, ahol – az előzetes tervek szerint - a vádbeszéd és a védőbeszédek hangzanak el. 

Szakértők meghallgatásával folytatta munkáját a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa. O. János, XVI. rendű vádlott elmeállapotával kapcsolatos kérdésekre kellett választ adniuk a védelem által benyújtott magánszakvéleményt készítő és a bíróság által kirendelt igazságügyi elmeorvosoknak. Az igazságügyi elmeszakértők véleményüket teljes egészében fenntartották.

Emlékeztetem olvasóimat, hogy Dr. Horváth Z. Péter ügyvéd, O. János, XVI. r. vádlott védője korábban szakvéleményt nyújtott be a bíróságnak, amelyben az elmeszakértő szerint: 

„A dokumentumok és a személyes vizsgálat adatai azt támasztják alá, hogy az előzetes fogvatartás első napjait követően fokozatosan súlyos tudatbeszűkülés lépett fel, mely a pszichotikus határt (kóros elmeállapot) elérte, és amely cselekedeteiben, magatartásában, megnyilatkozásaiban, beszámíthatóságában közepes fokban korlátozta.”

A védő által benyújtott szakvélemény ellenőrzésére a katonai bíróság igazságügyi szakértőket rendelt ki. Az igazságügyi elmeorvosok megállapították, hogy O. János tábornokot a kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette arra, de közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakvéleményét illik komolyan venni

A bírósági szakértők azt is megállapították, hogy nem súlyos tudatbeszűkülés, hanem kevert személyiségzavar, illetve ennek szorongásos, regresszív dekompenzálódása vezetett O. János korlátozott beszámítási képességéhez.

A szakértők szerint O. János tábornok személyiségzavara fiatal felnőtt korában alakult ki, 2010 nyarán már dokumentált volt, és a környezeti hatásoktól függően bármikor dekompenzálódhat (megjegyzés: elsődlegesen stressz helyzetekben a szellemi zavar megjelenhet). O. János tábornok előzetes letartóztatásának traumatikus élménye személyiségét felborította, személyiségzavara dekompenzálódott. Könnyen befolyásolhatóvá vált, mindig másoknak akart megfelelni, a kihallgatásakor éppen az ügyészi elvárásoknak igyekezett megfelelni. Bármi áron ki akart kerülni a börtönből, így védekezett a stressz helyzet ellen. Hajlamos volt arra, hogy a múlt eseményeit kiszínezze, eltúlozza, vagy – a fokozott megfelelni akarás miatt - éppen ne a valóságot mondja. A katonai ügyész O. János tábornok „meseszövésre” való hajlamára vonatkozó kérdésére úgy válaszolt, hogy a vádlottnál „a valóság és a fikció össze is mosódhatott”. O. János ügyészekkel kötött alkujában (tárgyalásról lemondás) a szakértők „csábítást” láttak, aminek elfogadását a személyiségzavar elősegítette, ami „minden bizonnyal így is történt”. O. János saját magára tett terhelő vallomását is úgy értékelte a szakértő, hogy stressz helyzetben a személyiségzavar ezt idézi elő. Ügyészi kérdésre a szakértők elmondták, hogy O. János börtönben történt gyógyszeres kezelése személyiségzavarában nem játszik jelentős szerepet, csupán kritikai érzékét csökkenthette.

Az igazságügyi szakértők szerint a vádlott szabadlábra helyezése után is súlyos depressziós állapotban volt, a provokált helyzetek (pl. egy újabb kihallgatás) újra és újra egyensúlybomláshoz vezetett és a személyiségzavar dekompenzálódott, így a már szabadlábon tett vallomásai tekintetében is fennállt a közepes fokú beszámíthatósági korlátozottsága. A szakértők megállapították, hogy O. János tábornok a felelősséget igyekezett szétporlasztani, regresszív állapota (a felelősség áthárítása) személyiségzavarának egyik jele volt.

Waltner Roland őrnagy, katonai ügyész agresszív, támadó kérdéseket tett fel a szakértőknek, akik azt méltósággal viselték. Legalább képet kaphatott a hallgatóság arról, hogy milyen lehetett a gyanúsított kihallgatások hangulata, ha az ügyész azt megengedi magának egy nyilvános tárgyaláson, hogy a szakértői intézet vezetőjével tiszteletlen legyen.  

A viszkisdobozos perben 2010. október 15. és 16. napján folytatta munkáját a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa. A tárgyalás iratismertetéssel kezdődött, mert a Katonai Tanács új ülnökkel egészült ki, Dr. Tiborcz János r. tábornok, Vas megyei rendőr-főkapitány személyében.

N. Dénes III. r. vádlott védője bejelentette, hogy védence kényszervallatása miatt (bántalmazás hivatalos eljárásban) büntetőeljárás van folyamatban. Korábban már megírtam, hogy a katonai ügyészség azért tartotta fogva N. Dénes polgári személyt, hogy rám terhelő vallomást tegyen, amit ő megtagadott. A bíróság kötelezte az ügyészeket az eljárás iratainak csatolására.

A vádképviseletet ellátó Központi Nyomozó Főügyészség 2012. szeptember 17. napján kelt beadványában új elmeszakértők kirendelését kérte a bíróságtól O. János tábornok elmeállapota vonatkozásában. Az ügyészek szerint az igazságügyi szakértői véleménynek „értelmezhetetlen, ellentmondó megállapításai vannak”. Az ügyészek arra hivatkoznak, hogy O. János tábornok, XVI. r. vádlott „hivatásos katonaként rendszeresen részt vett ilyen vizsgálatokon, hiszen a katonai alkalmassági vizsgálat elvégzéséhez szükséges volt az ilyen vizsgálatokon való részvétel”. Az ügyészek ezt az állításukat azonban semmivel sem támasztották alá. O. János tábornok pedig valószínűleg úgy vett részt pszichikai szűrésen, ahogy én: a katonai főiskolára való felvételhez szükséges pszichikai alkalmassági vizsgálatot (1981) követően, katonai pályafutásom végéig (2006) nem vettem részt pszichikai alkalmassági vizsgálaton.

A bíróság egyelőre nem adott helyt az ügyészi indítványnak. A bíróság először meghallgatja a szakértőket, mert O. János tábornok, XVI. r. vádlott védője által benyújtott magánszakvélemény (tudatbeszűkülés) és a bíróság által kirendelt szakértői vélemény (személyiségzavar) között nincs ellentmondás – mondta a bíró.

A bíróság tanúként hallgatta meg Zámbori Mihályt, aki Juhász Ferenc honvédelmi miniszter hivatali ideje alatt 2002 és 2004 között védelemgazdasági helyettes államtitkárként, 2004 és 2006 között pedig kabinetfőnökként dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban. Zámbori Mihály a bíróságon elmondta, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szóbeli utasításában kategorikusan megtiltotta az ajándékozást. Nem tartotta életszerűnek, hogy bárki viszkis dobozzal ment volna be a honvédelmi miniszterhez, mert ez az ajándékozási tilalom vonatkozott a közigazgatási államtitkárra és a portásra is. A tanú elmondta, hogy nem részesült a vádiratban szereplő ún. visszaosztott pénzekből, és nem tud arról, hogy dr. Fapál László volt közigazgatási államtitkár abból részesült volna.

Tanúként tett vallomást a bíróságon Dr. Szeredi Péter, aki Szekeres Imre honvédelmi miniszter alatt, 2006 és 2010 között kabinetfőnökként irányította a Honvédelmi Minisztériumot. A kabinetfőnök elmondta, hogy O. János tábornokot olyan embernek ismerte meg, aki „túlságosan meg akart felelni” az elöljáróknak. Képes volt arra is, ha napközben nem tudott bejutni hozzá, akkor a munkaidő után, késő este is megvárta a kabinetfőnököt, hogy a munkájához iránymutatást kapjon.

Dr. Szeredi Péter kabinetfőnök azt is furcsának találta, hogy O. János tábornok saját javaslatait nem védte meg, nem vitatkozott, hanem azonnal elfogadta az előterjesztésével merőben ellentétes vezetői döntést. Arra a bírói kérdésre, hogy O. János tábornok hazudós-e, úgy válaszolt: „Igen, volt úgy, hogy O. János megvezetett.”

A katonai tanács 2012. október 25. és 26. napján folytatja munkáját. Meghallgatja az igazságügyi elmeszakértőket, majd a bizonyítási eljárás lezárásaként iratot ismertet.     

Ma már tényként írhatom le, hogy O. János viszkis dobozos nyomozati vallomását a katonai ügyészek nem ellenőrizték, e kérdésben nyomozást nem folytattak. Nem hallgatták ki tanúként – védőm indítványa ellenére – Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és közvetlen munkatársaimat sem. Sőt, az én nyomozati vallomásomat sem ellenőrizték, senkit nem hallgattak meg, akikre vallomásomba hivatkoztam. Ennek ellenére a katonai ügyészség 2011. január és február hónapban iratot ismertetett, majd márciusban vádat emelt.

A nyomozás hiányának bizonyítékául álljon itt az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának 1. számú, az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottság 2011. február 25. napján megtartott üléséről szóló jegyzőkönyve, amelyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos az alábbiakat nyilatkozta:

„Ugyanezen jegyzőkönyv tartalmazza, miszerint egy alkalommal Oláh János dandártábornok 12 millió forintot vitt Fapál László államtitkárnak, aki a jegyzőkönyv szerint egy piros whiskysdobozban ebből 4 millió forintot Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszternek adott át. Ezt követően, tekintettel arra, hogy a Budapesti Katonai Ügyészség ebben a témakörben semmilyen nyomozást nem folytatott, s ahogy korábban elmondtam, Juhász Ferencet még tanúként sem hallgatta meg, Polt Péter legfőbb ügyész úrhoz fordultam...”

A törvény ezzel szemben arról rendelkezik, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy maga nyomoz (Be. 28. § /3/ bekezdés).

Akkor hogyan képzelhető el ma Magyarországon, hogy nyomozás nélkül vádat emelnek az ügyészek?

Hogyan lehetséges, hogy a személyi szabadságuktól megfosztott személyektől elveszik védekezéshez fűződő jogukat is, aztán szabadon bocsátásukat az ügyészek az önvádtól és másra tett terhelő vallomástól teszik függővé?

Hogyan teljesíti az ügyész törvényi kötelezettségét, mely szerint fel kell derítenie a tényállást, a terheltet terhelő és mentő körülményeket, ha nem nyomoz?

Egyetlen vallomás alapján - amelyről ma már tudjuk, hogy egy olyan ember tette, aki a vallomástétel időszakában elmebeteg volt - engem börtönbe vetettek, meghurcoltak, munkámat, nevemet besározták, egész életemet tönkre tették.

Nyomozás nélkül csak a koncepciós perekben van vádemelés. Mert a koncepciós ügyekben az elképzelt (vagy már létező) ítéletből haladunk visszafelé, és támasztjuk alá a vádat „bizonyítékokkal”, általában önvádas vallomásokkal. Maga O. János, jelenleg XVI. r. vádlott, az ügyészség, a Hír tv és a Magyar Nemzet „koronatanúja” is azt nyilatkozta, hogy „Úgy látta, hogy az ügyészeknek volt egy koncepciójuk, ők mondták, hogy ők ezt jobban tudják nála. Volt egy váz, és mintha „helyi kis színesekkel” kellett volna kitöltenie.” Azonban többnyire csak bólogatnia kellett. 

Az ügyészek helyett immár a bíróságra maradt a tényállás felderítésének kötelezettsége.

Közvetlen munkatársamat, L. Györgynét 2012. augusztus 27. napján hallgatta ki tanúként a katonai tanács:

„1998-tól 2006-ig a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárságán vezető titkárnőként dolgoztam.

Az államtitkárságon a belépés beléptető rendszerrel működött, kód alapján lehetett a folyósóra bejönni. Aki nem rendelkezett erre engedéllyel és be akart jönni, megnyomott egy gombot, és vagy beengedték, vagy nem.

O. Jánost ismerem. Azt nem tudom, hogy rendelkezett-e közvetlen belépési engedéllyel. Bejelentkezett az államtitkár úrhoz és előzetesen időpontot kért, hogy bebocsátást nyerhessen. Ennek megfelelően a témához illő szakembert is hozzárendeltünk, hogy az államtitkár ne legyen egyedül. A bejelentkezések általában rajtam keresztül történtek, de előfordult, hogy az államtitkár úr szólt egy bejelentkezésről, hogy azt tudjam regisztrálni az időbeosztás miatt. Nem mondhatnám, hogy O. úr túl rendszeresen jött volna, általában amikor egy anyag elkészült, akkor jelentkezett be.

Egy vendég soha nem maradhatott egyedül az államtitkár szobájában, vagy a szakterületnek megfelelő referens vagy a titkárság vezetője vagy én voltam jelen, vagy pedig a vendégnek ki kellett jönnie a szobából. Kizárt dolog, hogy Fapál úr egyedül hagyta volna a szobájában O. urat miközben átmegy a miniszterhez.

Tudomásom szerint Juhász miniszter urat soha semmivel nem lehetett megajándékozni, köszönteni.

Volt egy pihenőszoba, melyet mindig zárva tartottunk és a kulcsa nálam volt, ott kezeltem a protokoll italokat, italos dobozokat, üdítőitalokat. Mindig tartottunk olyan italt, hogy ha jön egy külföldi partner, vagy nagykövet, akkor tudjunk ajándékot adni. Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr O. úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tároltunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenőszobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott O. úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljáróval, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.

Fapál úr nem túl gyakran, talán havonta fogadott delegációs vendégeket az államtitkári irodájában.

A mi kis csapatunk egy pohár pezsgővel megköszöntötte az államtitkár urat, én személy szerint pl. rétest sütöttem neki.”

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa 2012. október 15-16. napján (védelem tanúi kihallgatása) és október 25-26. napján (O. Jánost megvizsgáló elmeszakértők meghallgatása, vádbeszéd, védőbeszédek, utolsó szó joga) folytatja a tárgyalást és a bíróság előzetes tájékoztatása alapján 2012. novemberében első fokon ítéletet hirdet.