Viszkisdoboz

Elérkezett az idő: egy éves tárgyalássorozat után a Kaposvári Törvényszék a napokban lezárja a „Tábornokperként”, és „Viszkisdobozos ügyként” is ismert büntetőeljárást, és meghozza első fokú ítélet.

A bizonyítási eljárást követően a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt perbeszédekkel fejeződik be a büntetőügy. 2013. január 16-án, 17-én és 18-án a bíróság az előzetes tervek szerint meghallgatja a katonai ügyész vádbeszédét, majd két és fél napon keresztül a védőbeszédek következnek. Legvégül az utolsó szó jogán a vádlottak is felszólalhatnak.

A vádlottak száma miatt az ítélet és az indokolás terjedelmes lesz, ezért feltehető, hogy az utolsó szó jogán elhangzott felszólalásokat nem követi azonnal ítélethirdetés. A bíróság valószínűleg elnapolja majd a határozat kihirdetését, amit legfeljebb 15 nappal tehet meg. Ebben az esetben a bíróságnak az ügydöntő határozat kihirdetésének határnapját meg kell jelölnie.

A vádirathoz képest az egy évig tartó bizonyítási eljárás esetemben nem hozott semmi újdonságot. A „Viszkisdobozos ügyben” O. János, XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett vallomásán kívül továbbra sem támasztja alá az ügyészség rám vonatkozó vádját semmilyen bizonyíték. Valamivel azonban mégis előbbre jutottunk. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértők a vallomástételi időszakra személyiségzavart állapítottak meg a vád „koronatanújánál”. A Btk. szerint ez kóros elmeállapotnak tekintendő, mivel nem lehet eldönteni, hogy éppen a vallomástételkor igazat szólt-e, vagy személyiségzavaros képzelete ragadta magával. O. Jánost képtelenné ugyan nem tette elmebéli állapota, hogy cselekménye következményeit felismerje, de közepes fokban korlátozta, és jelenleg is korlátozza. Így hiteles vallomást már nem is várhatunk tőle.

           Készül a vádirat

Az utolsó felvonás után a bíróság katonai tanácsának döntenie kell. Blogom szinte minden bejegyzésében jeleztem, hogy a „Viszkisdobozos ügy” egyike az ügyészség próbálkozásainak, hogy koncepciós, vagy koncepciósított perekkel a vádlottak padjára rángassa a 2002 és 2010 közötti kormányok politikusait. Ennek az eljárásnak nem én vagyok az igazi célpontja, hanem Juhász Ferenc, volt honvédelmi miniszter, engem „csak” azért kevertek bele, mert még az erős képzelőerővel rendelkező katonai ügyészek is életszerűtlennek tartották, hogy honvéd tábornokok készpénzt dugdossanak miniszteri zsebekbe a hivatali épületek irodáiban. Az már hihetőbbnek tűnt, hogy a tárca egyik igazgatóságának helyettes, majd első számú vezetője, legalább a közigazgatási államtitkár irodájába bejáratos. Ez sem volt ugyan így, de legalább nem azonnal lóg ki a lóláb, és leplezi le a korlátokat nem ismerő kormányzó pártszövetség hatalomgyakorlását, amely az ügyészséget politikai irányítás alá helyezte, és a pártszövetség vasöklévé tette.

2013-ban az Alkotmánybíróságban végrehajtott – már eldöntött – személycserék és a jegybank tervezett megszerzését követően a maradék jogállamnak egyetlen támasza marad: független bíróságai. Az igazságszolgáltatást a kétharmados hatalom – bár történtek rá kísérletek – még nem tudta a kormányzati politika szolgálóleányává tenni.

Meggyőződésem, hogy a bíró személyes függetlenségét se megtörni, se megvenni nem lehet. Ebben hiszek és egyben ez az egyetlen reményem.

Aki bármilyen kérelmet nyújt be munkáltatójának az állami szférában, joggal teheti ki magát az ügyészség zaklatásának. Még vádat is emelhetnek ellene. Ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszere Ügyészségének egyfrontos (elmúltnyócéves) harcában a kérelmezőből bármikor felbujtó lehet. Természetesen visszaható hatállyal.

Egy évekkel ezelőtt beadott írásbeli kérelem azonnal corpus delicti-vé válhat. A kérelemnek helyt adó munkáltatói döntés esetén a kérelmező felbujtónak, azaz bűncselekmény elkövetésére szándékos rábírónak tekintendő. Mi ebből a tanulság? Ne adj be kérelmet, vagy bízz abban, hogy azt elutasítják. Azt is megteheted, hogy záradékolod: „A kérelemnek helyt adó döntés esetén kizárom büntetőjogi felelősségemet, mert nem kívántam senkit sem bűncselekmény elkövetésére rábírni.”

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa végzésében feloldotta a polgári és katonai bíróságok hatásköri összeütközését, és a „lakásügy” bíróságaként a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki.

A „lakásügyben” a Központi Nyomozó Főügyészség Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter I. r. vádlott ellen, mint tettes, ellenem, II. r. vádlottként, mint felbujtó emelt vádat 2012. július 13. napján a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A polgári bíróság – a szolgálati lakásom kiutalásakor fennállt szolgálati viszonyom alapján - megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet áttette a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához. Az áttételt elrendelő végzés ellen sem a vádlottak, sem védők, sem az ügyészség nem fellebbezett, így az jogerőre emelkedett.

A katonai bíróság azonban végzésében megállapította hatáskörének hiányát, és az eljáró bíróság kijelölése végett a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsát kereste meg.

A katonai bíróság arra a következtetésre jutott, hogy 2006. május 10. napján nyugállományú katonaként kezdeményeztem szolgálati lakásom elidegenítését, ekkor már nem terjedt ki rám a katonai büntetőeljárás hatálya. A katonai bíróság álláspontja szerint 2006. május 10-ét megelőző időszakban bűncselekmény nem történt, nem történhetett, semmilyen vagyoni hátrány nem következett be, ezért megállapította hatáskörének hiányát.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványa osztotta az első fokú katonai tanács végzésében foglaltakat: „A II. r. vádlott hivatásos szolgálati viszonyának megszüntetése után fejtett ki olyan, a vád tárgyává tett vagyon elleni bűncselekmény megvalósulása szempontjából érdemi magatartást – felbujtást – amely büntetőjogi felelősségének megállapítására alapul szolgál.”

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa végzésének indokolásában az alábbiakat adta elő: „A vádirat szerint a vádlottak olyan időben valósították meg a terhükre rótt bűncselekményt, amikor Fapál László II. r. vádlott már nyugállományú katona volt. A vádirat szerint dr. Fapál László nyá. ezredes 2006. május 10-én kezdeményezte a részére kiutalt lakás elidegenítését, amelyre 2006. július 04-én került sor. Az iratok tartalmából megállapítható, hogy dr. Fapál László II. r. vádlott 2006. március 30-án került nyugállományba „hivatásos szolgálati viszonya 2006. április 1. napján szűnt meg.”

Valóban. 2006. május 10. napján nyugállományú katonaként kértem a korábban szolgálati jogviszonyomra tekintettel kiutalt lakás elidegenítését. Amikor a lakást feleségemmel együtt megvásároltuk, már államtitkár sem voltam, mert 2006. június 30. napjával – a közigazgatási és helyettes államtitkárok jogviszonya – a törvény erejénél fogva szűnt meg.

Álláspontom szerint szolgálati lakásom elidegenítésére benyújtott bérlői kezdeményezésemet nem lehet felbujtásként értelmezni, mert bármely állami vagy önkormányzati lakás elidegenítése kizárólag a bérlő írásbeli kezdeményezésére vagy hozzájárulásával történhet.

Itt és most közzéteszem az akkor benyújtott írásbeli kérelmemet, amit az ügyészség szerint felbujtásként kell figyelembe venni.

Lakásom elidegenítésére nem kivételes eljárásban, hanem a lakáselidegenítés XXI. üteme szerint került sor. Az általunk megvásárolt szolgálati lakással együtt akkor 185 db lakás került értékesítésre. Ezek a lakások 10 éven belül kerültek a HM vagyonkezelésébe (zömében 1997 és 2005 közötti időpontokban), ezért 2006. évi eladásukhoz kellett a honvédelmi miniszter hozzájárulása is. Nem tudok arról, hogy az elidegenítéshez mások által benyújtott kérelmeket az ügyészség felbujtásnak tekintette volna. Ezért nevezem ezt az ügyet koncepciós pernek. Itt nem elszámoltatásról van szó, hanem politikai tisztogatásról. Bár hozzáteszem, még mindig nem tudom, hogy kinek a fideszes „tyúkszemére” léptem rá. De mint minden, előbb-utóbb ez is ki fog derülni.

"Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!" - mondta Virág elvtárs, és legújabb kori tanítványai ehhez is tartják magukat. És persze azt is ők mondják meg, hogy mi a bűn. A viszkisdobozos ügyben a bizonyítási eljárás lezárásakor például az derült ki, hogy a katonai ügyész álláspontja szerint nem is történt bűncselekmény. Akkor miről szól és mi végre tart az eljárás több mint három éve?

Waltner Roland őrnagy, főügyészségi katonai ügyész (KNYF) a bíróságon - szó szerint jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatában - az alábbiakat mondta:

„Önmagában az, hogy a tanú pénzt adott a vádlottnak, az nem bűncselekmény. Az csak akkor bűncselekmény, ha a kötelesség megszegésére adja. Erről nincs itt szó. Önmagában az, hogy egy vállalkozó egy katonának pénzt ad működésével kapcsolatban, az nem bűncselekmény. Az kizárólag csak akkor bűncselekmény, hogyha a kötelesség megszegéséért adja. Jelen esetben erről nincs szó, tanúvallomásánál ilyen adat nem merült fel és az aktában sehol nem szerepel az ő vonatkozásában. Egy tanú volt, a legelső, aki a kötelesség megszegésére adott pénzt, de akkor ő még büntetlenséget élvezett. Az összes többi tanúnál ez a körülmény nem merült fel, nincs miről beszélni.”

 (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa KB. II. 18/2011/117. tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal)

 Ez az okfejtés azért érdemel figyelmet, mert a vádirat szerint egyes vádlottak azzal követtek el bűncselekményt (vesztegetést), amikor a szabályszerű teljesítést követően visszakértek a vállalkozó számára már kifizetett vállalkozói díjból kisebb-nagyobb összegeket. Volt, aki adott, és volt, aki nem. Engem azzal vádolnak, hogy ebből az ügyészségi terminológia szerint „visszaosztott pénzből” részesedtem volna, majd annak egy részét viszkisdobozba téve elvittem felettesemnek. Ezt egyetlen ember vallotta előzetes letartóztatása alatt, akiről azóta kiderült, hogy az igazságügyi elmeszakértők szerint személyiségzavarban szenved, nem lehet tudni, hogy mikor mond igazat, vagy mikor állít valótlant. E gyanúsított vallomás alapján kerültem börtönbe és töltöttem családomtól elszakítva a 2010. karácsonyát és az új évet. Kötelezettségeim megszegésével az ügyészség soha nem vádolt meg.

Ez is csak azért derült ki, mert a tanúk egy része a bíróságon nem kívánt vallomást tenni. A bíróság ezt elfogadta. Az ügyészség azonban újra indítványozta tanúkénti kihallgatásukat. A bíróság újra ki akarta őket hallgatni, de ismét nem tettek vallomást. A tanúk arra hivatkoztak, hogy megtagadhatják a vallomást, ha vallomásukkal önmagukat bűncselekmény elkövetésével vádolnák, ezért törvényi mentesség illeti meg őket. Erre minden okuk megvolt, hiszen a pénzt elfogadó személyt vesztegetéssel vádolja az ügyészség. Nyilvánvaló, hogy a pénzt adó személy csak a vesztegető, mert nélküle nem lehet bűncselekményről beszélni. Az ügyészség ezzel nem értett egyet és kijelentette, hogy „A tanú által „elkövetett” cselekmény nem bűncselekmény. Ha bűncselekmény lenne, akkor korábban terhelti pozícióba került volna, így viszont semmilyen mentességi jog nem illeti meg.” A bíróság az ügyészség indítványára a tanúk nyomozati szakban keletkezett vallomását ismertette, akik viszont a bíróságon tett vallomásukat tartották fenn (ahol is nem tettek vallomást).

Lassan három éve kormányoznak. Naponta jelentenek be újabb és újabb nyomozásokat a Nemzeti Együttműködés Rendszere Ügyészsége (NERÜ) „elmúltnyolcév” kreált ügyeiben. Két vádemelés után a NERÜ ügyészei továbbra is kitartóan túrják a HM-ben és egy nonprofit Kft.-nél a papírokat és próbálnak újra és újra „fogást” találni rajtam. 

"Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló" - hangzik Virág elvtárs másik bölcsessége. A jelek szerint egyre többen vannak, akik nem bíznak a fényes jövőben. A jövő a hatalmat gyakorlók - így a NERÜ számára is - elkezdődött. 

Úgy tűnik a jobboldali médiumok által hírhedtté tett „lakásügyet” elbírálásra sem a polgári bíróság, sem a katonai bíróság nem kívánja magáénak vallani. A viszkisdobozos ügyben sem volt egyszerű feladat a bírósági eljárás megkezdése. Abban az ügyben a főváros helyett először Győrbe került az elbírálás joga, majd a bírósági ülnök hiánya miatt aztán Kaposvárott kötött ki. A viszkisdobozos ügyben eljáró bíróság kijelölése időbeli veszteséget, a kaposvári tárgyalások pedig – a vádnak, a védelemnek egyaránt - extra költségeket okoztak.

A „lakásügyben” a Központi Nyomozó Főügyészség Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter ellen, mint tettes, ellenem, mint felbujtó emelt vádat 2012. július 13. napján a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A polgári bíróság – a szolgálati lakásom kiutalásakor fennállt szolgálati viszonyom alapján - megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet áttette a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához. Az áttételt elrendelő végzés ellen sem a vádlottak, sem védők, sem az ügyészség nem fellebbezett, így az jogerőre emelkedett.

A katonai bíróság azonban nem idézést kézbesített, hanem végzésében szintén megállapította hatáskörének hiányát, és az eljáró bíróság kijelölése végett a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsát kereste meg.

A Katonai Tanács szerint az ügyészség vádiratának az a része, amely szolgálati lakásom kiutalására vonatkozik az „ügy előzményei” közé tartozik. Az „előzményi adatok” idején szolgálati jogviszonyban álltam, így 2006. március 30. napjáig a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartoztam.

A katonai bíróság arra a következtetésre jutott, hogy 2006. május 10. napján nyugállományú katonaként kezdeményeztem a szolgálat lakás elidegenítését, ekkor már nem terjedt ki rám a katonai büntetőeljárás hatálya. A katonai bíróság álláspontja szerint 2006. május 10-ét megelőző időszakban bűncselekmény nem történt, nem történhetett, semmilyen vagyoni hátrány nem következett be, ezért megállapította hatáskörének hiányát.

A végső szót a polgári és a katonai bíróság hatásköri vitájában a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla Katonai tanácsa mondja ki.  

Hát eljutottunk idáig. Saját törvényem lesz, én ezt kapom a Nemzeti Együttműködés rendszerétől, büszke lehetek rá. A Kormány T/9234 számú törvényjavaslatában - a honvédek jogállásáról elnevezéssel – új szolgálati törvényt nyújtott be az Országgyűlésnek.

A tervezet 68. § (1) bekezdés d./ pontja szerint az állomány tagjának állami vezetővé történő kinevezésekor a törvény erejénél fogva szűnik meg szolgálati viszonya. Tehát eddig az állami vezetővé kinevezett hivatásos katonának fennállt a jogviszonya, vagyis nem szűnt meg. Megnyugodtam.

Újabb jogi tündérmese születik (fotó: MTI)

A 2005-re visszanyúló „lakásügyben” ugyanis az ügyészség azt vitatja, hogy nem álltam szolgálati viszonyban, ezért nem kaphattam a HM-től szolgálati lakást. Vagyis nem voltam katona, államtitkári kinevezésem alatt. És azt erőlteti, hogy a köztisztviselőkre irányadó szabályok szerint nekem egy civil kormányrendelet alapján kellett volna lakást kapnom. Most a törvényalkotó is elismerte a szabályok megváltoztatásával, hogy eddig nem így volt. Az állami vezetővé kinevezett hivatásos katona tehát korábban szolgálati jogviszonyban állt.

Az ügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa fog eljárni. No, nem Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter miatt, hanem miattam, mint aki a vádbeli időszak egy részében hivatásos katona voltam. Ezzel jogviszonyom jellege még egyértelműbbé vált.

Most azonban törvényt is alkotnak, hogy megakadályozzák az állami vezetővé kinevezett hivatásos katona HM lakáshoz jutását. Nevezhetjük ezt lex Fapálnak is, mert Hende Csaba honvédelmi miniszter a HRB ülésen hosszasan szólt arról, hogy jogszabályi változtatással meg fogják szüntetni azt a lehetőséget, hogy valaki megvehesse „vezetői lakását” a HM-től, miközben az összes többi „nem vezetői” lakást értékesíteni fogják. Név nélkül, mély erkölcsi felháborodással szónokolt a közvélemény előtt ismert „lakásügy” részleteinek kiemelésével.

Persze az is lehetséges, hogy a miniszter nem is rám gondolt, mert a lakásvásárlásban nem én, hanem a HM jelenlegi közigazgatási államtitkára, Fodor Lajos jár az élen. A büntetőügy iratai között megtalálható, hogy Fodor Lajos államtitkár katonai pályafutása alatt három lakást kapott a Honvédségtől. Holott a HM Honvéd vezérkar főnökei – kormányrendelet alapján - közigazgatási államtitkári juttatásokra voltak jogosultak. A volt vezérkari főnökök pedig ugyanolyan jogszabályi rendelkezések alapján kapták a lakásaikat, mint én. Az egyenlő elbírálás elve a nagy nemzeti együttműködésben csorbát szenved. Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert hűtlen kezeléssel, engem meg felbujtással vádol az ügyészség, és 20 év töretlen joggyakorlatát kéri rajtunk számon. Köszönjük neked Polt Péter, ezért szeretünk!

Sokáig fejtörést okozott, hogy a magát még szabadnak mondó sajtó miért nem foglalkozik a jobboldali - magát kereszténynek és konzervatívnak nevező - kormánynak a baloldali politikai elittel és értelmiségi holdudvarával való leszámolásával. Aztán megértettem. Az emberi-állampolgári jogokat korlátozó vagy éppen megszüntető diktatúrákban az emberek félni szoktak. Ugyanis nincsenek született hősök. A hősöket a pillanatnyi történelmi helyzetben tanúsított magatartás és az utókor teremti meg.  Teljesen normális tehát, hogy a politikai kurzussal egyet nem értő és tetteit elhűlve figyelő értelmiségiek féltik saját és családjuk életét. Azt gondolják, hogy csak ki kell bírni ezt a négy évet, és aztán csak jobb lehet. Véleményem szerint nem lesz jobb. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz most még csak a 2014-es választást kívánja manipulálni, később már választások sem lesznek.   

Azt a politikai hatalmat, amely túlhatalma birtokában nem ismeri az önkorlátozás intézményét, tagadja a hatalmi osztottságot és önmegvalósítását a hatalom egységében látja, nem lehet másként nevezni, mint diktatúrának. 

A HírTV nagy testvére külön csatornát tart fenn a politikai perek közvetítésére

A történelem folyamán sok diktatúra létezett, mindegyik diktátor maga és az állam mindenhatóságában hitt, megpróbálta saját elképzelései szerint formálni a társadalmi viszonyokat. Az is megfigyelhető, hogy gazdasági válságok idején a kizsákmányolásra épülő kapitalista rend működéséhez elengedhetetlenül szükséges demokratikus állam- és jogrendszer meggyengül, ami a nagy kalandorok számára lehetővé teszi a hitelvű egyeduralom megvalósítását. A diktatúrát ezért rendszerhibának is szokás nevezni.

A diktatúra egy pillanatnyi történelmi helyzetben jön létre és ezért nem összehasonlítható más, korábban létezett diktatúrákkal. A fasiszta vagy az 1950-es évekből Magyarországon is ismert baloldali diktatúra vagy éppen a konszolidált Kádár-rendszer nem összehasonlítható azzal, ami ma hazánkban történik. A történelmi körülményekhez képest a lényeg megmaradt, csak a módszerek finomodtak: az állami hatalom teljességével rendelkező kormányzó pártok lépésről lépésre semmisítik meg korlátozhatatlan és elidegeníthetetlen emberi jogainkat, és az állam által biztosított állampolgári jogokkal ruháznak fel bennünket.

A diktatúrák állandó harcban állnak politikai ellenfeleikkel. A politikai ellenfelet szokás megsemmisíteni, börtönbe zárni, híveit pedig rettegésben tartani. Kirakatpereket rendeztetnek a diktátorok és igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy nekik ehhez semmi közük nincs. „Budaigyulák” pedig mindig voltak, vannak és lesznek. Miként a megszorítások is. Akkor is, ha a kormánysajtó egyensúlyjavító intézkedésként közli az alattvalókkal az újabb adóemeléseket. A diktatúra vezetője a külső ellenséget is hamar megtalálja. A belpolitikai feszültségek, sikertelen gazdasági küzdelmek esetén bűnbakot képez azokból az államokból és nemzetközi szervezetekből, akik nem kívánnak tapsolni vagy segítséget nyújtani a vezér diktatórikus elképzeléseihez.

Amíg a vezérbe vetett hit nem válik spirituális valósággá, addig az egyházakat is felhasználják a rendszer legitimációjához. A mai vasárnapi Szentmisén – vendégatya előadásában - azt kellett hallanom, hogy az Európai Unió miatt „kinyílik a bicska a zsebünkben”, meg – nyilván a szeretetparancs alapján – miért nincsenek börtönben a baloldali vezetők. Ezek a kijelentések megosztják a híveket, azon kívül a II. Vatikáni Zsinat szabályait sértik, mert a pap politikai kérdésekkel prédikációjában nem foglalkozhat.    

Az „ellenforradalmi” erőkkel való leszámolás elsődleges feladattá vált 2010-ben. A Fidesz által végzett elszámoltatás a baloldali politikai elittel történő leszámolást, illetve értelmiségi hátországuk megfélemlítését célozta. Az elszámoltatás azért politikai indíttatású, mert az kizárólag a baloldali politikai elitet, illetve azt kiszolgáló szakmai vezetők, vezető értelmiségiek ellen irányult. Az elszámoltatás többségében véleményformáló személyek (pl. filozófusok) meghurcolására, durvább esetben büntetőjogi felelősségre vonására kerül sor. A jobboldali párt ezt az állam teljes apparátusának segítségével végzi. A feljelentés ma már nem szégyen, ugyan még nem kötelesség, de már dicsőség. A kormánysajtó az érintettek tudomására hozza, hogy ellenük büntetőeljárás van folyamatban. Az ügyészség nagy nyilvánosság mellett bilincsben vezeti el a megvádoltat, és a média pedig kijelentő módban közlik a büntetési tételt, miközben a gyanúsított sokszor azzal sincs tisztában, hogy milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, és miért kell előzetes letartóztatásba kerülnie. Ennek egyébként alig van jelentősége. Korábban a vesztegetés, ma a hűtlen kezelés a sláger.

A magyar, részben szabad sajtó ilyen ügyekben csak a kormánypárti cenzorok által ellenőrzött, ingyenes MTI híreket ismételgeti, és alig néhányra tehető azon újságírók száma, akik meg mernek szólalni ezekben az un. büntetőügyekben. És azok sem kapnak megfelelő felületet lapjuktól.

Politikai ügyekben nincs kényszervallatás, hiszen egyrészt nincsenek politikai ügyek, másrészt ilyen eljárás nem indult mostanság az országban – halljuk a hatalom öklétől, az ügyészségtől. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a gyanúsított beleinek kitaposásával fenyegető rendőr nem bűnös, hanem hős, mert így kell a fideszes államtitkárt telefonon vegzáló állampolgárral elbánni. A bűnösséget bizonyító vallomások előteremtésének módszerei nem változtak, csak finomodtak: a tanú vagy gyanúsított részére közlik, hogy kire kell vallomást tennie, ezzel elkerülve az előzetes letartóztatást. Aki azonnal belemegy a játékba, nem kerül előzetesbe. Aki nem hiszi el a szándék komolyságát, az a börtönben gondolkodhat, hogy kire, mit is találjon ki. Szabadon bocsátását az önvádtól és a megfelelő személyre tett vallomástól teszik függővé. Ez a kényszervallatás mai modern formája. A személyi szabadság csak a börtönben tűnik értéknek, elvesztése pedig valóságnak.

A kormánysajtó televízióján, a Hír Tv-n az elszámoltatási mérleget vonták meg a diktatúrát leplező sajtómunkások. Egyikőjük kifejti, hogy Magyarországon nincsenek koncepciós perek és kényszervallatások. Ezt azzal indokolja, hogy a vallomások megtétele közben nem volt körömtépés és nem vezettek áramot a terheltek nemi szervébe. Megnyugodtam. Megtehették volna ezt is, de (még) nem tették meg.