Aki bármilyen kérelmet nyújt be munkáltatójának az állami szférában, joggal teheti ki magát az ügyészség zaklatásának. Még vádat is emelhetnek ellene. Ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszere Ügyészségének egyfrontos (elmúltnyócéves) harcában a kérelmezőből bármikor felbujtó lehet. Természetesen visszaható hatállyal.

Egy évekkel ezelőtt beadott írásbeli kérelem azonnal corpus delicti-vé válhat. A kérelemnek helyt adó munkáltatói döntés esetén a kérelmező felbujtónak, azaz bűncselekmény elkövetésére szándékos rábírónak tekintendő. Mi ebből a tanulság? Ne adj be kérelmet, vagy bízz abban, hogy azt elutasítják. Azt is megteheted, hogy záradékolod: „A kérelemnek helyt adó döntés esetén kizárom büntetőjogi felelősségemet, mert nem kívántam senkit sem bűncselekmény elkövetésére rábírni.”

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa végzésében feloldotta a polgári és katonai bíróságok hatásköri összeütközését, és a „lakásügy” bíróságaként a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki.

A „lakásügyben” a Központi Nyomozó Főügyészség Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter I. r. vádlott ellen, mint tettes, ellenem, II. r. vádlottként, mint felbujtó emelt vádat 2012. július 13. napján a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A polgári bíróság – a szolgálati lakásom kiutalásakor fennállt szolgálati viszonyom alapján - megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet áttette a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához. Az áttételt elrendelő végzés ellen sem a vádlottak, sem védők, sem az ügyészség nem fellebbezett, így az jogerőre emelkedett.

A katonai bíróság azonban végzésében megállapította hatáskörének hiányát, és az eljáró bíróság kijelölése végett a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsát kereste meg.

A katonai bíróság arra a következtetésre jutott, hogy 2006. május 10. napján nyugállományú katonaként kezdeményeztem szolgálati lakásom elidegenítését, ekkor már nem terjedt ki rám a katonai büntetőeljárás hatálya. A katonai bíróság álláspontja szerint 2006. május 10-ét megelőző időszakban bűncselekmény nem történt, nem történhetett, semmilyen vagyoni hátrány nem következett be, ezért megállapította hatáskörének hiányát.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványa osztotta az első fokú katonai tanács végzésében foglaltakat: „A II. r. vádlott hivatásos szolgálati viszonyának megszüntetése után fejtett ki olyan, a vád tárgyává tett vagyon elleni bűncselekmény megvalósulása szempontjából érdemi magatartást – felbujtást – amely büntetőjogi felelősségének megállapítására alapul szolgál.”

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa végzésének indokolásában az alábbiakat adta elő: „A vádirat szerint a vádlottak olyan időben valósították meg a terhükre rótt bűncselekményt, amikor Fapál László II. r. vádlott már nyugállományú katona volt. A vádirat szerint dr. Fapál László nyá. ezredes 2006. május 10-én kezdeményezte a részére kiutalt lakás elidegenítését, amelyre 2006. július 04-én került sor. Az iratok tartalmából megállapítható, hogy dr. Fapál László II. r. vádlott 2006. március 30-án került nyugállományba „hivatásos szolgálati viszonya 2006. április 1. napján szűnt meg.”

Valóban. 2006. május 10. napján nyugállományú katonaként kértem a korábban szolgálati jogviszonyomra tekintettel kiutalt lakás elidegenítését. Amikor a lakást feleségemmel együtt megvásároltuk, már államtitkár sem voltam, mert 2006. június 30. napjával – a közigazgatási és helyettes államtitkárok jogviszonya – a törvény erejénél fogva szűnt meg.

Álláspontom szerint szolgálati lakásom elidegenítésére benyújtott bérlői kezdeményezésemet nem lehet felbujtásként értelmezni, mert bármely állami vagy önkormányzati lakás elidegenítése kizárólag a bérlő írásbeli kezdeményezésére vagy hozzájárulásával történhet.

Itt és most közzéteszem az akkor benyújtott írásbeli kérelmemet, amit az ügyészség szerint felbujtásként kell figyelembe venni.

Lakásom elidegenítésére nem kivételes eljárásban, hanem a lakáselidegenítés XXI. üteme szerint került sor. Az általunk megvásárolt szolgálati lakással együtt akkor 185 db lakás került értékesítésre. Ezek a lakások 10 éven belül kerültek a HM vagyonkezelésébe (zömében 1997 és 2005 közötti időpontokban), ezért 2006. évi eladásukhoz kellett a honvédelmi miniszter hozzájárulása is. Nem tudok arról, hogy az elidegenítéshez mások által benyújtott kérelmeket az ügyészség felbujtásnak tekintette volna. Ezért nevezem ezt az ügyet koncepciós pernek. Itt nem elszámoltatásról van szó, hanem politikai tisztogatásról. Bár hozzáteszem, még mindig nem tudom, hogy kinek a fideszes „tyúkszemére” léptem rá. De mint minden, előbb-utóbb ez is ki fog derülni.