"Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!" - mondta Virág elvtárs, és legújabb kori tanítványai ehhez is tartják magukat. És persze azt is ők mondják meg, hogy mi a bűn. A viszkisdobozos ügyben a bizonyítási eljárás lezárásakor például az derült ki, hogy a katonai ügyész álláspontja szerint nem is történt bűncselekmény. Akkor miről szól és mi végre tart az eljárás több mint három éve?
Waltner Roland őrnagy, főügyészségi katonai ügyész (KNYF) a bíróságon - szó szerint jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatában - az alábbiakat mondta:
„Önmagában az, hogy a tanú pénzt adott a vádlottnak, az nem bűncselekmény. Az csak akkor bűncselekmény, ha a kötelesség megszegésére adja. Erről nincs itt szó. Önmagában az, hogy egy vállalkozó egy katonának pénzt ad működésével kapcsolatban, az nem bűncselekmény. Az kizárólag csak akkor bűncselekmény, hogyha a kötelesség megszegéséért adja. Jelen esetben erről nincs szó, tanúvallomásánál ilyen adat nem merült fel és az aktában sehol nem szerepel az ő vonatkozásában. Egy tanú volt, a legelső, aki a kötelesség megszegésére adott pénzt, de akkor ő még büntetlenséget élvezett. Az összes többi tanúnál ez a körülmény nem merült fel, nincs miről beszélni.”
(Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa KB. II. 18/2011/117. tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal)
Ez az okfejtés azért érdemel figyelmet, mert a vádirat szerint egyes vádlottak azzal követtek el bűncselekményt (vesztegetést), amikor a szabályszerű teljesítést követően visszakértek a vállalkozó számára már kifizetett vállalkozói díjból kisebb-nagyobb összegeket. Volt, aki adott, és volt, aki nem. Engem azzal vádolnak, hogy ebből az ügyészségi terminológia szerint „visszaosztott pénzből” részesedtem volna, majd annak egy részét viszkisdobozba téve elvittem felettesemnek. Ezt egyetlen ember vallotta előzetes letartóztatása alatt, akiről azóta kiderült, hogy az igazságügyi elmeszakértők szerint személyiségzavarban szenved, nem lehet tudni, hogy mikor mond igazat, vagy mikor állít valótlant. E gyanúsított vallomás alapján kerültem börtönbe és töltöttem családomtól elszakítva a 2010. karácsonyát és az új évet. Kötelezettségeim megszegésével az ügyészség soha nem vádolt meg.
Ez is csak azért derült ki, mert a tanúk egy része a bíróságon nem kívánt vallomást tenni. A bíróság ezt elfogadta. Az ügyészség azonban újra indítványozta tanúkénti kihallgatásukat. A bíróság újra ki akarta őket hallgatni, de ismét nem tettek vallomást. A tanúk arra hivatkoztak, hogy megtagadhatják a vallomást, ha vallomásukkal önmagukat bűncselekmény elkövetésével vádolnák, ezért törvényi mentesség illeti meg őket. Erre minden okuk megvolt, hiszen a pénzt elfogadó személyt vesztegetéssel vádolja az ügyészség. Nyilvánvaló, hogy a pénzt adó személy csak a vesztegető, mert nélküle nem lehet bűncselekményről beszélni. Az ügyészség ezzel nem értett egyet és kijelentette, hogy „A tanú által „elkövetett” cselekmény nem bűncselekmény. Ha bűncselekmény lenne, akkor korábban terhelti pozícióba került volna, így viszont semmilyen mentességi jog nem illeti meg.” A bíróság az ügyészség indítványára a tanúk nyomozati szakban keletkezett vallomását ismertette, akik viszont a bíróságon tett vallomásukat tartották fenn (ahol is nem tettek vallomást).
Lassan három éve kormányoznak. Naponta jelentenek be újabb és újabb nyomozásokat a Nemzeti Együttműködés Rendszere Ügyészsége (NERÜ) „elmúltnyolcév” kreált ügyeiben. Két vádemelés után a NERÜ ügyészei továbbra is kitartóan túrják a HM-ben és egy nonprofit Kft.-nél a papírokat és próbálnak újra és újra „fogást” találni rajtam.
"Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló" - hangzik Virág elvtárs másik bölcsessége. A jelek szerint egyre többen vannak, akik nem bíznak a fényes jövőben. A jövő a hatalmat gyakorlók - így a NERÜ számára is - elkezdődött.
