Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

302. Ítéletszerkesztési hibává silányultam

2019.10.20. 17:41 Viszkisdoboz

Leszálló ágban vagyok.

Az ügyészség nyolc évig tettesi pozícióban tartott, egy éve vagyok pszichikai bűnsegéd, a felmentő ítéleti rendelkezésem ellen bejelentett ügyészi fellebbezésből pedig megtudtam, hogy ítéletszerkesztési hiba vagyok.

Egy ideje komoly fejtörést okoz számomra, hogy az ügyészek, mint az igazságszolgáltatás részei maguktól ilyen balfékek, vagy tanult viselkedés az önmaguk lejáratása.

Mert, ha alaposabban górcső alá vetjük a munkájukat (nem egyszer alaposabb vizsgálat sem szükségeltetik hozzá), akkor kiderül a szakmaiatlanság, a nemtörődömség és az elemi erkölcsi érzék hiánya.

Ott tartottunk a Tábornok-per másodfokú bíróságához benyújtott ügyészi fellebbezések értékelése tekintetében, amely fellebbezés felmentő rendelkezésem ellen irányul, hogy olyan időpontbéli cselekményekkel szeretnék kiegészíteni az első fokú ítéletet, amely időszakokat a vádirat soha nem tartalmazott. Lehet azt mondani, hogy elírták. A lónak négy lába van, mégis megbotlik, tehát egy ügyész is megbotolhat.

Azonban nem egyszer írták el az ügyészek, hanem hatszor! Valami oknál fogva következetesen ragaszkodnak ahhoz a fellebbezésükben, hogy 2003 és 2005 eleje között voltam pszichikai bűnsegéd, aminek az az egyetlen szépséghibája, hogy ekkor még a vádlott-társaimmal, különösen Oláh Jánossal hivatali kapcsolatba sem kerülhettem.

Sajna azon a tényen még az ügyészek sem változtathatnak, hogy államtitkár 2004 decemberétől 2006 júniusáig voltam. Nem mintha bármit is elkövettem volna bármikor is abból, amivel vádolgatnak!

Lendüljünk is akkor túl ezen és vizsgáljuk meg tartalmilag a fellebbezést!

Az első fokú bíróság 10 vádlott esetében alkalmazott felmentő rendelkezést a vádirathoz képest. Ebből 3 vádlott kapott teljes körű felmentést, a többiek részlegeset. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy 10 vádlottat érintő 28 tényállás tekintetében hozott a bíróság felmentő rendelkezést.

Na, ez a „sikertörténet”, ahol az ügyészek annak is örülhettek, hogy egyáltalán egy-egy vádlottat, egy-egy vádpontban marasztalt a bíróság.

Persze ez az „ügyészségi sikertörténet” úgy kell, hogy záruljon - mondják az ügyészek - hogy engem hosszú-hosszú évekre börtönbe juttatnak. Szerencsére az ügyészi és bírói funkció még elkülönült, de „szerves fejlődésünk” eredményeként a jövő nem feltétlenül ebbe az irányba mutat.

Az ügyészek azt állítják, hogy ítéletszerkesztési hiba történt. Az első fokú ítélet indokolásában található felmentő rendelkezés indokait a tényállásba kellene szerkesztenie a másodfokú bíróságnak ellenkező előjellel, azzal, hogy „tudtam a korrupciós kapcsolatokról” meg „kaptam a gazdasági társaságoktól visszaosztott korrupciós pénzekből”. Mert „Oláh János nyomozati vallomása ellenére ezt az ítélet nem tartalmazza”.

Megint az alfánál és omegánál vagyunk. Ha Oláh János azt mondta, akkor az úgy volt – mondá az ügyész. Hát, Oláh János 2010-ben, a kétharmados győzelmet követően nagyon sokféle dolgot állított, nagyon sok emberre tett terhelő vallomást, a portfólió volt uniós biztostól a kapuügyletesig terjedt. Volt kikből válogatni az ügyészeknek, hogy végül kik legyenek a vádlottak! Na, nehogy azt higgyék, hogy bizonyítékok alapján. Nem, dehogy! Pofára. Másra nem tudok gondolni, nem is merek…

Az ügyészség nyíltan elismeri a fellebbezésében, hogy „Oláh János XVI. r. vádlott vallomását e körben más bizonyíték nem támasztotta alá, ahogy a tagadó vádlottakét sem”.

mihalik_ugyesz_jpeg.jpg              Az "ügyészségi mestermű" másik alkotója, a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség üdvöskéje

Az ügyészség tehát bátran kijelenti, hogy nem tett eleget hivatali kötelezettségeinek, nem nyomozott, nem produkált bizonyítékot. Megelégedett egy önmagát menteni kívánó ember előzetes letartóztatásban tett vallomásával, akit először megtévesztett büntetlenségi ígérettel, hogy megúszhatja, majd vádalkut kötött vele, elvégre olyan jól, irányíthatóan együtt lehetett vele működni, megérdemli.

A Győri Törvényszék katonai tanácsa észnél volt, nem engedte, hogy Oláh tanúként parolázzon a Tábornok-perben, így az ügyészi terv dugába dőlt, s lett a tanúból XVI. r. vádlott.

A vádhatóság Oláh János vallomását hitelesnek próbálja feltüntetni a másodfokú bíróság előtt. A viszkis dobozos tényállásban viszont ők maguk ismerték el, hogy Oláh János vallomása hiteltelen. Az utolsó pillanatban az ügyészség elállt a vádtól a végindítványában, és a katonai ügyész ezt – védőbeszédet felülmúló érveléssel – perbeszédében kellően meg is indokolta.

Oláh vallomását az ügyészség a fellebbezésben – mivel éppen így tartja pillanatnyi érdekük - teljesen hitelesnek tartja és fél gépelt oldalon keresztül bizonygatja, hogy nem állt érdekében hazudni és nem vonta vissza a vallomását.

Nem állt érdekében hazudni?

Á, nem. Csak azzal az egy mondattal, hogy 50 %-os megállapodást kötött a fele pénzről, az ún. visszaosztott pénzek felét tüntette el, amivel már nem magát vádolta innentől fogva.

Nem vonta vissza a vallomását? Persze, hogy még hamis vád bűntettét is a nyakába vegye?

Most következzen a szánalmas vádhatósági magyarázkodás: az ügyészség „nem Oláh vallomásának az eltérő értékelését, felülmérlegelését célozza, hanem Oláh XVI. r. vádlottnak a bíróság által már értékelt vallomásának megfelelő tényállás kiegészítését”.

Értjük? Ha Oláh vallomása egyes vádlottaknál hiteles volt (mert Oláh vallomását egyes esetekben egyéb körülmények alátámasztották), akkor legyen nálam is hiteles „egyéb körülmények” nélkül is.

Hab a tortán, hogy az ügyészek szerint nem bizonyítottam ártatlanságomat. Úri ember leszek, ezért nem küldöm el őket a sunyiba! Ilyet csak a középkorban követeltek a vádlottaktól, a bűnösség vélelme alapján. Tudtommal még az ártatlanság vélelme alapján nem vagyok kötelezhető ártatlanságom bizonyítására.

Ennek ellenére mindent megtettem!

Az ártatlanságom bizonyítását azonban maguk az ügyészek tették lehetetlenné. A vádirati tényállás oly mértékben hiányos, hogy ellene – objektíve - védekezni sem lehet. A vádirat minden egyes történeti tényállásából csak a tények hiányoznak! A vád ugyanis nem tartalmazza a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

Hogy teljes legyen a zavar, az I/9. tényállás, a viszkis dobozos felmentő ítéleti rendelkezésem ellen nem jelentettek be ugyan fellebbezést ezek a ritkaságszámba menően felkészült ügyészek, de támadják a teljes körű felmentésemre vonatkozó indokolás részeket szintén ítéletszerkesztési hibára hivatkozva, miközben egyetlen tényt sem írt le a bíróság azt indokolásban, ami a tényállás része kellene, hogy legyen.

Az első fokú bíróságnak az indokolásban az egyes tényállásokhoz írt megállapítása, mely szerint „a felmentett vádlottaknál nem lehetett bizonyítani, hogy a vádirati tényállásban szereplő bűncselekményeket elkövették volna” nem tényállítás.

Az első fokú ítélet részleges megalapozatlanságát úgy kérik a másodfokú bíróságtól kiküszöbölni az ügyészek, hogy hivatalai kötelességük megszegésére beismerő vallomást tesznek: a vád tisztázáshoz szükséges tényeket nem tártuk fel, a bizonyítási eszközöket nem szereztük be, és arra indítványt sem tettünk az első fokú bíróságnak.

Van azért jó hír is.

Pont kerülhet a 9 éve folyó eljárás végére, mert az ügyészség szerint nem történt eljárási szabálysértés, az első fokú ítélet nem teljesen megalapozatlan, új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoznak az ügyészek, vagyis nem lesz semmiféle bizonyítás másodfokon.

Egy formailag megfelelő, tartalmi elbírálásra viszont alkalmatlan, a bizonyítékok mérlegelését meg nem engedett módon támadó ügyészi fellebbezés alapján jár el a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa.

Még egy hónap, aztán kezdődik.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr715240694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.