Az ügyészség ki tudja milyen megfontolásokból, a Tábornok-perben visszavonulót fújt.

Volt ennek előszele. Először a Honvédelmi Minisztérium vonta vissza a büntetőperben bejelentett polgári jogi igényét, majd az ügyészek a vádbeszédben elismerték, hogy a pénzzel kitömött viszkis doboz tényállásnál Oláh János extábornok/extanú/vádlott nem mondott igazat és érdekemben eljárva védőbeszédet tartottak saját maguk ellen.

Aztán jött a perbeszédben a vádlói végminősítés, amikor leesett az állam: nem volt bűnszervezet a HM-ben és a viszkis dobozos koncepció sem létezik.

Tudom, hogy ebben a teljesen zavaros történetté váló büntetőperben, ahol már egyszer felmentettek a vádak alól, ha valaki nem olvasta hét éven keresztül a blogomat, mára már nehéz eligazodni.

Megpróbálom elmagyarázni!

Kezdem azzal, hogy mit is írtam a vádiratról 2011. júliusában:

„A vád leegyszerűsítve a következőket jelenti:

• Más személy több alkalommal pénzt vett át a nevemben vagy rám hivatkozva (feltéve, hogy ez igaz O. János állítása szerint.)

• 2006 év elején, egyébként ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű pénzt vettem át, amelynek egy harmadát, kb. 4 millió forintot egy piros italtartó dobozba, majd italos tasakba tettem és kiléptem vele az ajtón.”

Az ügyészek nyolc évig aláztak, tönkre tették az életem, és most nemes egyszerűséggel a viszkis dobozos koncepciójukat, mint egy kikopott lábbelit, kidobták a kukába. Ugyanis a viszkis dobozos vádirati tényállásban foglaltakat nem róják fel már egyetlen vádlottnak sem. Ebben a tényállásban a bíróságnak tehát nem kell döntenie. Ugyanakkor a másik tényállás sorozat, az a bizonyos állítólagos 50%-os megállapodás tovább él.

Szóval, ez a mellékszál lett most a főszál.

Egy darab mondat a vádiratban, ez a terhemre rótt cselekmény. Hatszor megismételve.

A vádló szerint a különböző cégek által Oláh Jánosnak visszaosztott pénzek egy részéről a vádirat – az egyes alpontoknál – mindenhol azt tartalmazza, hogy „az 50 %-os megállapodás alapján III. rendű vádlott közvetítésével II. rendű vádlott (Fapál) is a fele összeg erejéig” részesült. 

Súlyosan meg is aláznak az ügyészek, mert egy sima köztörvényes bűnözőt csinálnak belőlem. A börtönbéli szabadulás reményében rám (és másokra is!), hamis vallomást tevő Oláh János extábornok, mint tettes bűnsegédjévé silányítanak le. Még pedig a bűnsegéd bűnsegédjévé! Egy mezei pszichikai bűnsegéd lettem, aki saját bejáratú pszichikai bűnsegédje révén erősítette Oláh János bűnelkövetői szándékát.

Hogy nem tudják követni, hogy ki kinek a kije? Semmi baj. Nekem is kellett egy kis idő, mire megértettem az újabb koncepciót.

Itt minden fordítva van, mint egy normálisan bűnöző országban!

Egy pirinyó minisztériumi háttérintézmény (HM PNRI) helyettes vezetőjének egy minisztériumi közigazgatási államtitkár a bűnsegédje. És nem is akárhogy! Egy másik bűnsegéd, mint a távirat közlekedik köztünk és biztosítja a tettest az én pszichikai támogatásomról.

Szóval, képzeljék el azt a helyzetet, hogy egy hajnali órában csöngetnek, elviszik Önöket kihallgatásra, majd a dutyiba. Végül meggyanúsítják egy olyan tényállással, amiben Önök voltaképpen nincsenek is benne.

Van egy előzetesben ülő ember, hívjuk Janusnak, aki abban a reményben, hogy szabadulhat a fogságából, vallomást tesz valakire, hogy azon keresztül érte el Önöket, hogy pénzt küldjön Önöknek, hogy pszichikai alapon Önök támogassák a bűncselekmény elkövetésében. Csakhogy ez a valaki tagadja, hogy az Önök nevemben eljárva bármiféle megállapodást kötött volna Janussal és pénzt sem vett át tőle. Vagyis akkor Önöknek, nem is hozhatott. Természetesen Önök is elmondják, hogy nem hozott Önöknek senki semmit. Majd az ügyészek, mint akik jól kinyomoztak mindent, vádat emelnek.

A 50-es években kreatívabbak voltak a békaemberes vagy paksi csőszkunyhós történetek.

Bizonyíték a mellékszálra? Jogos kérdés!

Nincs, sem a „kiközvetített” megállapodás megkötésére, sem egyetlen közvetítői pénzátvételre, illetve a közvetítőtől átvett pénzre.

Akkor hogyan állapították meg az ügyészek az összegszerűséget? – kérdezhetnék. Hát egyszerűen! Nem azt mondta Oláh János, hogy mindennek a fele? Akkor minden pénzt, amit Oláh János kapott, osztani kell kettővel, és azt kapta a Fapál!

Hát, ilyen egyszerű ügyésznek lenni!

Itt tartunk. Védőbeszédek következnek.

Az ún. 50 %-os „kiközvetített” megállapodás létét tagadták az érintettek, közöttük olyan személy is, aki magára terhelő vallomást tett. A „közvetítő” is tagadta, hogy a nevemben eljárt volna és megállapodást kötött volna, és ennek alapján pénzt nem vett át, tehát nekem nem is hozhatott. A cégeket és az ott felsorolt személyeket nem ismerem, nem tudom milyen tevékenységet végeztek, soha kapcsolatba nem kerültem velük.

Segítsen már valaki, aki ehhez jobban ért!

Mit is kellene az utolsó szó jogán mondanom?