Az állam egyik szerve, a Honvédelmi Minisztérium, mint sértett, megunta a 8 éve folyó büntetőeljárást és bedobta a törölközőt! A Debreceni Törvényszék katonai tanácsának a mai tárgyaláson a HM jogi képviselője bejelentette, hogy a minisztérium visszavonja a Tábornok-per vádlottjaival szemben bejelentett polgári jogi igényét!

Ezzel szemben az állam másik szerve, az ügyészség makacs, az utolsó leheletükig kitartó élcsapata, a Központi Nyomozó Főügyészség, továbbra is a Btk.-ban nem ismert ügyészségi büntető szankciót (ÜBSZ) alkalmazza a Tábornok-perben.

Az ÜBSZ lényege abban van, hogy addig kell folytatni a büntetőeljárást, amíg a vádlott természetes halállal meg nem hal, vagy amíg nem vállalja be, amivel vádolják, illetve amíg nem talál az ügyészség végre egy bírót, aki a vádlottat hajlandó az ügyészség tetszése és kénye alapján elítélni. A gyakorlat szerint az ÜBSZ minimális időtartama kétfokú eljárásnál 10 év, háromfokúnál 15, a megismételt eljárásban „bármeddig tartó” is lehet.

Ez a gyakorlatban már most is alkalmazott szankció ugyan törvényen kívüli büntetés, nem egyeztethető össze a jogállamisággal és a tisztességes eljáráshoz való joggal, de vajon ki fogja ezt rajtuk számon kérni? Egy másik ügyész?

A Tábornok-per 8. éve folyó eljárásában az ügyészség a bizonyítási eljárás lezárását követően két hónapig gondolkodott, majd váratlanul egy általuk zseniális húzásnak vélt vádmódosítással álltak elő, hogy a Tábornok-pert a végtelenbe taszítsák: matektudásukat összeszedve próbálták meg az egyes vádpontokban a helytelen összeadási és kivonási műveleteiket korrigálni.

Az ügyészségi vádmódosításra védőm, dr. Csóka Velmira adta meg a méltó választ:   

„Tisztelt Bíróság!

A Központi Nyomozó Főügyészség 2018. január 12. napján kelt vádmódosítására dr. Fapál László II. r. vádlott védelmében az alábbi észrevételt terjesztem elő:

A KNYF Budapesti Regionális Osztálya vádirati tényállás módosítása, illetve kiegészítése elnevezésű iratában a II. r. vádlott tekintetében az I/1-től I/8. tartó vádirati tényállásokban (kivéve I/3. tényállást) a vádirati összegszerűségeket pontosította, és a II. r. vádlott terhére rótt összegszerűségeket – az eredeti vádhoz képest - összességében 2.960.000-Ft.-tal csökkentette.

Többször elmondtam már a Törvényszéknek, és továbbra is állítom, hogy a vád és a most közölt vádmódosítás tartalmi értelemben nem törvényes.

Az 1.BK vélemény 2. b) pontja szerint a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

Mindezt természetesen tényállásonként kell tartalmaznia a vádiratnak. Az olyan vád, amely azt tartalmazza a történeti tényállásokban rendre visszatérően, hogy az „50%-os megállapodás alapján a III. r. vádlott közvetítésével a II. r. vádlott meghatározott összegekben részesedett”, tartalmi értelemben, hiányosságban szenved és nem alkalmas II. r. vádlott cselekvőségének megállapítására.

Vagyis nem állapítható meg, hogy pontosan hány alkalommal, hol, mikor, milyen körülmények között vett volna át a II. r. vádlott a III. r. vádlottól a vádiratban meghatározott pénzösszegeket. A Központi Nyomozó Főügyészség saját gyakorlatát sértve a vádirat adós maradt az állítólagosan átadott pénzeszközök címleteivel, és az átvételi elismervényekkel is. A vádirat nem tartalmazza a pénzeszközök csomagolási módját sem (műanyag vagy papír zacskó, nokiás doboz, viszkis doboz stb.).   

A vád tartalmi hiányosságai miatt nemcsak a tartalmi értelemben vett vádelv sérül, de a védekezéshez való jog is lehetetlenné válik. Nem véletlenül jelezte a II. r. vádlott korábban a bíróságnak, hogy e vádpontok tekintetében kéri a védekezés irányainak meghatározását. A saját ártatlanságának bizonyítására senki nem köteles ugyan, de egy olyan vád ellen, amely arról szól, hogy valaki állítólag a II. r. vádlott nevében eljárva megállapodást köt, majd e megállapodás alapján pénzt vesz át, amelyről a II. r. vádlottnak nincs tudomása, lehetetlen védekezni.

Az 1.BK vélemény 2. c) pontja szerint a vád törvényességének nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény Büntető Törvénykönyv – a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), illetőleg e törvénynek a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezésére tekintettel az 1978. évi IV. törvény – szerinti minősítése. A vádmódosítás minősítést nem tartalmaz még utalás szintjén sem. A vádiratnak e hiányossága a bírósági eljárásban, a bizonyítás során ugyan pótolható, azonban a védelem álláspontja szerint a minősítés ügyészi perbeszédben való közlése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Megjegyzem, a vádiratban található, egyes tényállásokhoz kapcsolódó összegszerűségek helytelen számítási módja már az alapügyben eljárt bíróság előtt is nyilvánvaló volt.

Az eljáró ügyészek, bár a vádiratban hivatkoztak rá, de az Oláh János, XVI. r. vádlott által az ún. visszaosztott pénzekből képzett 20 %-os költséget nem vonta le a II. r. vádlott terhére rótt összegekből, a jelenlegi vádmódosítás tehát csupán ezt a korrekciót tartalmazza.

A katonai ügyészek a II. r. vádlott terhére rótt összegszerűséget kizárólag Oláh János, XVI. r. vádlott által vizionált, semmilyen tényadattal meg nem erősített ún. 50 %-os megállapodás alapján számolták ki, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett vallomása alapján.

Oláh János, XVI. r. vádlott vallomásának hitelességet nem csak az rontja le, hogy a nyomozás során tett vallomásaikor közepes fokban korlátozva volt beszámítási képességeit illetően, de a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt az is kiderült, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt tette vallomásait.

A bizonyítási eljárás során semmiféle adat nem merült fel arra nézve, hogy Oláh János, XVI. r. vádlott vallomása a vádmódosítással érintett összegszerűség kérdésében hitelt érdemlő lenne.

A bizonyítási eljárás során az ún. 50 %-os megállapodás létének egyéb bizonyítékait az ügyészség nem mutatta be.

Az ún. 50 %-os megállapodás létét, illetve az abból számolt – az ügyészi vádirat szerint a II. r. vádlottnak közvetített - összegeket átvételét tagadta a III. r. vádlott, éppen ezért nem világos a védelem számára, hogy miként lehet azt a II. r. vádlott terhére elszámolni.

Különösen annak ismeretében, hogy a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa iránymutató végzésében kifejtette, hogy Oláh János XVI. r. vádlott gyanúsítottként tett vallomásai önmagukban, automatikusan nem képezhetik a megállapítandó tényállás alapját.

Bár nincs itt a védőbeszéd ideje, de most is rá kell mutatnom az alapvető ellentmondásokra.

Az ügyészség teljesen életszerűnek és logikusnak tekinti, hogy a II. r. vádlott 2004. december 04. napján történt államtitkári kinevezését követő 3 héten belül gyermeki, üzengetéses módszerrel megállapodást köt olyan pénzvisszaosztásról, amit Oláh János XVI. r. vádlott – saját vallomása szerint - nem is közölt a közvetítőként beemelt N. Dénes III. r. vádlottal.

Miről is szólhatott volna ez a megállapodás? Mire bólintott volna a II. r. vádlott? Hogyan kért volna 50 %-ot abból, amiről a II. r. vádlott Oláh János szerint nem is tudhatott, mert azt nem közölte a III. r. vádlottal?

Megnézték az ügyészek, hogy a HM PNRI kért „szervezeti megerősítése” úgy történt meg, hogy létszámában és költségvetésében is csökkentést hajtott végre a közigazgatási államtitkár javaslata alapján a honvédelmi miniszter 2005. évre?

Nyilván a katonai tanács döntése lesz, hogy Oláh János XVI. r. vádlott még ki nem zárt vallomásainak mi lesz a sorsa. Amennyiben azt a bíróság nem hagyja figyelmen kívül vagy nem zárja ki, akkor e bizonyítékot együtt kell értékelnie a többi bizonyítékkal, állást kell foglalnia a vallomás hitelt érdemlősége kérdésében és állást kell foglalnia abban a kérdésben is, hogy mi történjen Oláh János XVI. r. vádlott azon vallomásaival – figyelemmel az igazságügyi elmeorvos szakértők megállapításaira – amelyeket egyéb bizonyítékok nem támasztanak alá.

Ilyen kérdés az ún. 50 %-os megállapodás és az alapján matematikai műveletekkel megállapított vádirati összegszerűség is.

Éppen ezért a védelem a vád módosítását pótcselekvésnek tekinti, amely semmi másra nem alkalmas, mint a per elhúzására.”

Én sem hagyhattam szó nélkül, észrevételemet a következő posztban teszem közzé.