Miközben a Népszabitól kell megtudom, hogy mikor lesz a lakás-ügy harmadfokú tárgyalása, a Tábornok-per, az „évszázad korrupciós ügye” (by Fazekas ügyész) bizonyítási eljárása a végéhez közeledik. A vád tanúi után a védelem tanúi következnek.

A 17 vádlottból csak Oláh János volt tábornokra, valamint a HM Térképészeti Kft. két alkalmazottjára vannak terhelő tanúk. Ez különösen annak fényében fontos, hogy Oláh János tábornok a börtönben, előzetes letartóztatása alatt „megreccsent” (börtön szleng), bárkire terhelő vallomást tett, akire az ügyészek kérték.

Jó fideszes módszer szerint, ha valakit sikerült megtörniük, felhasználják. Büntetlenséget ígérnek, vádalkut kötnek vele, még azzal biztatják, hogy elítélés esetén elnöki kegyelmet is kaphat, ha miniszterre vagy államtitkárra tesz vallomást.

Na, nem azért, hogy bűnözőket leplezzenek le, nem, dehogy! Hanem azért, hogy „koronatanúként” használják egy politikai koncepciós perben.

Nem kellett sok idő annak felismeréséhez, hogy milyen aljas módszereket használnak. A legutóbbi debreceni tárgyalás során hamar fény derült arra, hogy Waltner ügyész hogyan állított fel egy koncepciót, és hogyan állított „csapdát” nekem és a miniszternek. A cél szentesíti az eszközt. Talán erre gondolt, amikor abszolút törvénytelenséget elkövetve gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket adott át egy ügyésznőnek.

Koncepciós ügyekben általában nincsenek véletlenek. Vagy mégis?

Minő véletlen, a lakás-ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség tanúként hallgatta ki a Tábornok-per vádlottjainak egy részét, de nem szolgálati lakásomról érdeklődtek, hanem arról, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt államtitkár kaptak-e korrupciós pénzt. Ezért kértem a katonai bíróságtól a vádlottak kihallgatását. Tanúként.

Ezt az indítványomat éppen az ügyészség támasztotta alá határozataival. Ugyanis a Legfőbb Ügyészségen feljelentettem a kihallgatást foganatosító Berki Tímea ügyésznőt, hivatali visszaélés miatt. A szokásos ügyészségi tili-toli után a Budapesti Nyomozó Ügyészég kizárólag az iratok tanulmányozása alapján belelátott az ügyésznő fejébe, és arra a következtetésre jutott, hogy a jóságos Berki Tímea ügyésznő nem akart nekünk rosszat, így hiányzott a bűncselekmény elkövetésének célzata, ezért elutasította feljelentésemet. Később a panaszomat is, mivel a tanúk nem tettek rám terhelő vallomást, ezért nincs jogom panaszkodni sem.

Tehát minden szabályos volt az ügyészség szerint. Tehát akkor nincs és nem is lehet akadálya annak, hogy a vádlottakat tanúként kihallgassa a bíróság.

                                                                  (fotó: magyarszo.com)

Dr. Nagy László hadbíró ezredes nem értette, hogy mit is akarok. Vádlottakat tanúként kihallgatni? Hisz ez lehetetlen! Teljes képtelenség! A vádlott, az vádlott (saját érdekében akár hazudhat is). A tanú, meg tanú (igazmondásra kötelezett).

A katonai bíró hitetlenkedve hallgatta a történetet. Ekkor megszólalt Waltner Roland alezredes, katonai ügyész, hogy mentse a menthetetlent. Mentegetőzve állította, hogy a vádlottak tanúkénti kihallgatása azért következett be, mert a katonai ügyészség még nem integrálódott be a Központi Nyomozó Főügyészségbe, ezért nem tudtak egymás nyomozási cselekményeiről.

Arra a kérdésre, hogy akkor a Budapesti Katonai Ügyészség gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvei mégis hogyan kerültek a Központi Nyomozó Főügyészségre, nem tudott válaszolni.

Nem csodálom. A gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket csak Waltner Roland ügyésztől lehetett beszerezni, mert az iratok nála voltak.

A lakás-ügyben nyomozó jóságos Berki Tímea ügyésznő pedig még a látszatra sem adott (a lakás-ügyről egy kérdése sem volt), azonnal a lényegre tért! Csupán egy dolgot akart Oláh Jánostól: tanúként ismételje meg gyanúsítotti kihallgatása 27. oldalán jegyzőkönyvezett viszkis-dobozos vallomás részletét.

Megjegyzem, a tábornok megtagadta a vallomástételt. Gyanúsítottként büntetlenül hazudhatott, de tanúként bűncselekményt követett volna el (hamis tanúzás).

Szóval, az ügyész megint hazudott.