Ezek az ügyészek tényleg összejátszanak egymással! Eddig abban reménykedtem, hogy az illiberális állam elpusztítása után elég lesz csak a Központi Nyomozó Főügyészség teljes állományát szélnek ereszteni, de belátom tévedtem. A Budapesti Nyomozó Ügyészség és a Fővárosi Főügyészség határozatai arra engednek következtetni, hogy az orbánista ügyészek már mindenütt ott vannak.

Így a fertőzött góc kimetszése helyett most már azt mondom, hogy komplett ügyészségi nyomozóhivatalokat, fellebbviteli és legfőbb ügyészségeket kell amputálni. Majd egy vadonatúj vádhatóságot kell felállítani.

Mert az illiberális állam egy anómiás társadalmat (Merton) hozott létre, amelyben a normák és a társadalmi valóság között egy óriási szakadék keletkezett. A normák szerint az ügyészség a politikától független, a törvényesség őre és üldözi a bűnt. A valóságban az ügyész politikai utasításokat fogad el, politikai szerepet vállal látvány és koncepciós perekben, és a feljelentőt üldözi a feljelentett helyett. Csodálkozunk, hogy az államilag szervezett korrupciót az ügyész mosolyogva nézi, és a bűnöző fideszeseknek pedig még azt is lehetővé teszik, hogy beleröhögjenek a pofánkba? Bicskanyitogató!

                                                               (fotó: atlatszo.hu)

Az új rend első intézkedése között kell, hogy legyen annak törvényben rögzítése, hogy az orbáni illiberális állam teljes regnálása alatt az elévülés nyugszik. Ennek indoka, hogy nincs független ügyészség, és vád hiányában pedig nincs olyan bíróság sem, amely a hatalmat gyakorló személyek köztörvényes büntetőjogi felelősségét vizsgálhatná.

Azonnal létre kell hozni a korrupció elleni ügyészséget, tevékenységét külön bírósági kontroll alá kell helyezni. A nyomozási bíróságoknak valódi függetlenséget kell biztosítani. A nyomozási bíró engedélye nélkül az ügyész nem nyomozhat, és nem emelhet vádat sem. A nyomozási bíró ellen csak a törvényszékek, ítélőtáblák bírósági tanácsai határozata alapján, és csak a korrupció elleni ügyészség nyomozhat. Ügyészek ellen a nyomozási bíró nyomoz és emel vádat. A katonai ügyészséget ismételten külön ügyészségként kell működtetni, minden katonai ügyész köteles lesz minimum egy évet az adott fegyveres szervnél eltölteni szolgálatban.

Most pedig nézzük a történetet, amely miatt a fenti, bevallom, indulatoktól sem mentes kijelentésekre ragadtattam el magam.

A legfőbb ügyészhez címzett harmadik feljelentés-kiegészítésem arról szólt, hogy a pártügyészség állományába tartozó Berki Tímea ügyésznő hivatali visszaélést követett el akkor, amikor a már a Tábornok-per bírósága előtt álló vádlottakat tanúként idézte be egy másik büntetőügyben, és arról kérdezgette őket, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és Fapál László államtitkár kapott-e korrupciós pénzt.

Már a kezdet is kalandos volt, ügyészségi tili-toli kezdődött. A feljelentésemet a Legfőbb Ügyészség megküldte a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek intézkedésre. A Budapesti Nyomozó Ügyészség átküldte a Központi Nyomozó Főügyészségre („Egyétek meg, amit főztetek” felkiáltással), onnan ismét a Legfőbb Ügyészségre került, hogy újra a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél landoljon („Nem húzhatod ki magad, öreg!”).

A Budapesti Nyomozó Ügyészég kizárólag az iratok tanulmányozása után belelátott az ügyésznő fejébe, és arra a következtetésre jutott, hogy a jóságos Berki Tímea ügyésznő nem akart nekünk rosszat, így hiányzott a bűncselekmény elkövetésének célzata, ezért elutasította a feljelentésemet azzal, hogy nem vagyok sértett az ügyben, így panaszjogom sincs.

2014. december 10. napján panaszt jelentettem be a Legfőbb Ügyészségen. Panaszomban kifejtettem, hogy a hivatali visszaélés nem eredmény bűncselekmény, ezért azon az alapon, hogy a vádlott tanúk nem tettek terhelő tanúvallomást rám és a miniszterre, még kimeríti a hivatali visszaélés törvényi tényállását. Új tényként hivatkoztam arra is, hogy a honvédelmi miniszter a nyomozás alatt parlamenti képviselő volt, így az ügyészség úgy folyatott ellene nyomozást 10 hónapon keresztül, hogy mentelmi jogát semmibe vették. Úgy gondolták megtehetik, mert Juhász Ferenc szocialista képviselő, vele bármit meg lehet tenni.

2014. december 15-én arról értesített a Legfőbb Ügyészség, hogy panaszomat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Főügyészségnek megküldték. Aztán egy bő hónap elteltével megkaptam a végső, egy mondatos határozatot: „dr. Fapál László feljelentő által bejelentett panaszt, mint nem jogosulttól származót elutasítom”. Pecsét, aláírás.

Hát, röviden ennyi. Arra sem méltattak, hogy a panaszomban kifejtettekre érdemben válaszoljanak. Minek? Bármit megtehetnek. Még örülhetek, hogy nem indítottak ellenem büntetőeljárást rágalmazásért, mint az mára már szokásukká vált, hogy megfélemlítsenek mindenkit, és elvegyék az emberek kedvét a valódi fideszes bűnözők feljelentésétől.

Hivatalból persze semmit sem kell észlelniük. Ezek az ügyészek csak azt észlelik, amire parancsot kapnak. Az az ügyészségi szóvivő, aki a Magyar Hírlap cikke alapján nyomozást rendelt el szocialista politikus ellen, most is ott van a Legfőbb Ügyészségen, az elnöki kabinetben, csak vagy elfelejtett olvasni vagy már nem is olvas. Az Átlátszón megjelenő cikkeket biztosan nem olvassa, mert akkor az összes ügyész kevés lenne a Fidesz, mint maffiapárt nyilvánvaló lopásainak kivizsgálására.