Remélem, megbocsátják nekem, hogy tegnapi posztommal hiába bolondítottam oda jónéhányukat ma a bíróságra, de arra, ami történt még én magam sem számítottam! Történt ugyanis, hogy az első tárgyalási napon – ígéretemnek megfelelően – az ügyész felolvasta a vádiratot. Koncepciós az ügy, koncepciós a vádirat, a végeredmény felől sem volt kétségem, de azt hittem, hogy végig kell játszani a teljes előadást, tanúkkal, ügyészi és ügyvédi kérdésekkel, és utána a – felmentő – ítélettel.

Akit részletesen érdekel, nézze meg az utóbbi öt posztot, most csak annyit, hogy az ügyész szerint a honvédelmi miniszter szabálytalanul engedélyezte nekem, a Honvédelmi Minisztérium akkori szolgálati viszonyban álló közigazgatási államtitkárának 2005-ben egy lakás kiutalását. A vádirat Juhász Ferencet hűtlen kezeléssel, engem felbujtással vádolt meg. Az ügyészség arra hivatkozott, hogy Juhásznak figyelmen kívül kellett volna hagynia hivatásos katonai mivoltomat, mert ez a jogviszony szünetelt állami vezetővé való kinevezésem miatt, s az utóbbi tényre való tekintettel a Miniszterelnöki Hivatalnak kellett volna lakást biztosítania számomra. Az ügyészi hivatkozás szánalmas. Ügyvédeink bemutatták, hogy a jogszabályok szerint nem szünetel a hivatásos katonai jogviszony az állami vezetői kinevezés alatt, a tárca gyakorlatának megfelelően történt a lakás kiutalása, és hogy a HM utólagos „elszámoltatási” vizsgálata is jogszerűnek találta azt.

Azt hittem, hogy a tárgyalási napokon mindezt majd részletesen kifejtjük. Az ügyvédek neki is láttak, és a vádirat felolvasása után észrevételt tettek, kérve a vád kiegészítését, mert az ismertetett vádirat alapján a védelem nem tudta még a védekezés irányát sem meghatározni. Majd jöttem én, aki vádlottként észrevételezhettem a vádiratot. Ezt mondtam:

 „Tisztelt Bíróság!

Az ellenem emelt vádat nem értettem meg. A vádat tartalmi okok miatt törvénytelennek tartom. Tartalmi értelemben ugyanis a vád azt tartalmazza, hogy én, aki kérelmet nyújtottam be törvényes munkáltatómnak – a miniszternek – felbujtó lettem ebben az ügyben. Ilyen kérelmeket a hivatásos állomány aktív vagy nyugállományú tagjai naponta tucatjával adnak be a miniszternek címezve vagy mert mentesítést kérnek a korábban okozott lakásveszteség okán, vagy mert miniszteri engedélyt kérnek szolgálati lakásuk rendeleti határidő előtti megvásárlása ügyében. Ilyen kérelmeket egyébként a katonai ügyészek is benyújtanak a miniszternek.

Felteszem a kérdést! Lehet-e felbujtásként értékelni egy olyan jogot, amely minden állampolgárt megillet, a kérelmezés jogát. Azaz, kérje a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező személyt, hatóságot vagy testületet, hogy adott ügyében kérelmének megfelelően döntsön. Ha ez felbujtás, akkor ebben az országban megszűnt a jogbiztonság és mindenki azzal a kockázattal adhatja be kérelmét, hogy kérelmezői cselekvőségét az ügyészség felbujtásként értékeli és büntetőjogi szankciók kiszabását kéri a bíróságtól.    

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a büntetőeljárást – törvényes vád hiányában – szüntesse meg!”

Ekkor azonban – legnagyobb meglepetésemre – a bíró felfüggesztette a tárgyalást. Határozatában harminc napot adott a Központi Nyomozó Főügyészségnek arra, hogy megjelölje, szerinte Juhász Ferenc és én a lakáskiutalás, illetve a lakás későbbi elidegenítése/megvásárlása alkalmával mely törvényi szakaszokat sértettük meg, a miniszter hol sértette meg a vagyongazdálkodás szabályait, és a bűncselekményt az ügyész mivel óhajtja bizonyítani.

Ez bizony, pestiesen szólva bukta a javából. Aki a blogot olvassa, az tudja, hogy narancsos bukta! Újabb a koncepciós eljárások sorában.

Újra hajótörést szenvedett az ügyészség zászlóshajója, a Központi Nyomozó Főügyészség (fotó: origo.hu)

Persze az ügy el fog húzódni, mert biztos vagyok benne, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség nem enged ki a karmai közül. Lesz vádirat, lesz bizonyítási eljárás, és lesz ítélet is. Felmentő. Hogy aztán az ügyészség sajtótájékoztatón elmondhassa, hogy nem is az történt, amit a vaksi szemeinkkel láttunk, a süket füleinkkel hallottunk…

Óvatosabb duhaj volt azonban ez alkalommal a Honvédelmi Minisztérium. Főügyemben, a Tábornokperben polgári jogi kártérítési igénnyel lépett fel, mondván a tárcát anyagi veszteség érte a vesztegető tisztek és tábornokok miatt. Amikor aztán a tizenhét vádlottból tizenötöt felmentettek bizonyítottság, vagy, mint engem bűncselekmény hiányában, a tárca téríthette meg a bírósági eljárás költségeit! Most a HM jogi képviselője megjelent ugyan a bíróságon, de nem állt elő anyagi kártérítési igénnyel. Valaki biztosan elárulta nekik, hogy nem történt bűncselekmény, ezért nem is nagyon lesz miért kártérítést követelni. Vissza is vettek a magabiztosságból!

Akik pedig elszámoltatási cirkuszra vártak, azoktól én kérek elnézést! Mert az ügyész nem fog!