A Nemzeti Együttműködés Rendszerének második karácsonya következik. Feltéve, hogy a Nagy Orbán-féle Szabadságharc és Fülkeforradalomban (NOSZF) a Gergely-naptár nem kerül visszaható hatállyal a történelem szemétdombjára. Bár Orbán és Matolcsy a forradalmainkat és szabadságharcainkat ismertető történelemórákról biztosan lógtak, mert különben illene tudniuk, hogy eddig mindegyik elbukott. Gyanítható, hogy nem ez a szabadságharc lesz történelmünkben a végső, amely csúfos kudarcot vall. Személyemet illetően a bolsevik hagyományokat idéző elszámoltatók ámokfutása egy éve tart. Sorra gyúlnak ki a fények, itt az ideje az összegzésnek.

Újra Advent van, a várakozás ideje. Várakozás a Remény megszületésére. Ez az időszak egy keresztény ember számára a boldog, örömteljes várakozás ideje, de számunkra mégis tele van kétségekkel. Vajon milyen meglepetést tartogatnak számomra és családom számára az Orbán kormány inkvizítorai: Budai Gyula vagy hű társa, Hende Csaba? Vajon mire készülnek a kormánybiztos vagy miniszter sajtóban megjelenő hangzatos bejelentéseire vakon büntetőeljárást elrendelő hű csatlósaik?

Egy éve történt, december harmadikán, egy pénteki napon, hogy életem, s a családomé gyökeresen megváltozott. Tavaly ilyenkor – mint mindig - a karácsonyra készültünk. Aztán kopogtattak, jöttek és elvittek. Nagynénémet másnap nélkülem temették el, és fiam hiába kérdezte vasárnap, amikor a család köszöntötte, hogy hol van az édesapja, már nem lehettem vele. Az az érdekes a dátumokban, hogy 2004. december 2. napján azért nem lehettem a kisebbik fiam születésénél jelen, mert éppen akkor mutatott be a miniszter a HM vezető állományának. Akkor égi jelként tekintettem születésére és államtitkári kinevezésem egybeesésére.

2011. december 4. napján szentmisébe ágyazva Angi baba keresztelőjére és Zsombor születésnapjának ünnepére készülünk, és nagy boldogságban kérjük rájuk Isten áldását. Nem vagyunk teljesen nyugodtak, de most már nem állunk bénultan, mint egy éve, hanem harcolni fogunk. Körömszakadtáig.

Családunk hagyományai szerint Adventben „jóság cetlikre” írjuk gyermekeink jótetteit, mert ezek az ő ajándékaik Jézus születésnapjára. Mindezért Szenteste a karácsonyfa alatt ajándékok várják őket. 

Vajon Budai Gyula és poroszlói hány „jóság cetlit” gyűjtenének össze? És mi várná őket a fa alatt?