A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a Tábornok perben az idén februárban bűncselekmény hiányában felmentett az ügyészség korrupciós vádja alól. Ebben a perben a katona ügyészek a HM felső vezetését igyekeztek bemocskolni, amely csak kommunikációs szempontból sikerült, mert a rám kiosztott szerepet nem vállaltam. Ugyanis nekem kellett volna vallomást tennem szocialista honvédelmi miniszterekre, hogy őket is vád alá lehessen helyezni. Meg is kaptam a büntetésemet. Három büntetőeljárás is folyik ellenem.
A Tábornok perbe illesztett viszkis dobozos vádat az ügyészség egyetlen gyanúsított vallomással kívánta alátámasztani: egy beteg ember, börtönből történő szabadulása reményében, az ügyészi elvárásoknak megfelelően tett hazug vallomása volt a vádhatóság „bizonyítéka”. E hamis vallomás alapján 2010 decemberében családomtól egy hajnali órán a katonai ügyészek elhurcoltak, védő nélkül kihallgattak, majd 30 napra börtönbe vetettek és úgy mellékesen az egész életemet (életünket) tönkre tették. Azóta nem kapok munkát. Olyan ügyvéd vagyok, akitől a státuszát ugyan még nem vették el, de dolgozni nem tudok, mert az ügyvédi kamara – kriminalizálásom miatt - felfüggesztett az állásomból.
Az ügyészség igyekezete érthető volt. Úgy gondolkodtak, hogy ha belevarrnak a Tábornok perbe, akkor egy vallomás alapján is biztosan el fognak ítélni. Ha elítélnek, akkor lehet tovább szőni a hálót Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter irányába. Nem tekintem véletlennek, hogy az ún. lakás ügyben együtt ülünk a miniszterrel a vádlottak padján. Talán emlékeznek. Még a Tábornok per és a lakás ügy egyesítésével is megpróbálkoztak, hogy Juhász Ferenc volt minisztert a Tábornok per vádlottjai között lássák. Ez azon bukott el, hogy dr. Ifkovics Béla hb. ezredes által vezetett katonai tanács ellenállt, mert az ügyészség a lakás ügy nyomozása során teljesen szabálytalan módon a Tábornok per vádlottjait hallgatta meg – vesztegetési témakörben - tanúként, és egy ember a büntetőeljárásban egyszerre nem lehet vádlott meg tanú. A szándékok azonban nyilvánvalók voltak és azt kell, hogy mondjam, nem vesztettek az aktualitásukból.
Aztán a katonai bíróság átlátta az ügyészség számítását. Meg nem tolerálta az eljárás alá vontak jogainak semmibe vételét, a törvénytelen nyomozás lefolytatását. A bíróság felmentő rendelkezésének egyetlen prózai oka volt - azon kívül persze, hogy nem követtem el semmit - hogy a rám valótlan állítást tevő O. János dandártábornok nyomozati vallomásait a katonai ügyészek által elkövetett súlyos törvénysértések és a vallomást tevő kóros elmeállapota miatt a katonai tanács kizárta a bizonyítékok közül. Ez azt jelenti, hogy úgy kellett tekintenie a bíróságnak, mintha O. tábornok vallomása nem is létezne. A nagy akarásnak tehát nyögés lett a vége. Az ellenem emelt vád teljes mértékben megszűnt létezni, egyszerűen összeomlott, légüres térbe került.
Most már legalább nem csak kiváló védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd és én mondom, hanem a bíróság is kimondta, hogy a katonai ügyészek a teljes vádat egy zavarodott, eszközként felhasznált ember sugalmazott vallomására építették, és semmilyen más terhelő bizonyítékot nem szereztek be. Persze a mondat második fele nem igaz így teljesen, mert tudjuk, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy valami terhelő bizonyítékot találjanak (pl. 2010 nyarától titkosszolgálati megfigyelés alá vontak; híváslistáimat ellenőrizték; a HM I. emelet biztonsági felvételeit megtekintették; a HM I. emelet beléptető rendszer kinyert adatait vizsgálták; titkos házkutatással lakásunkat feldúlták). Azonban a meg nem történt dolgokra bizonyítékot találni lehetetlen, és arra pedig senki nem vállalkozott, hogy hamis bizonyítékokat gyártson. Itt még nem tartunk.
Egyébként a bíróság maga is érthetetlennek és furcsának tartja, hogy miért nincs tényleges nyomozás (ha már a nemtelen eszközökkel kicsikart vallomásokat nem tekinthetjük annak).
„A bíróság számára nem érthető az a nyomozati taktika, hogy az ügy jellegére, rejtettségére, nehezen bizonyíthatóságára, a személyes összefonódásokra is figyelemmel szóba sem kerül és meg sem kísérelnek titkos adat- vagy információgyűjtést kezdeményezni vagy lefolytatni.”
Persze, ha tudnák, hogy az ügyészek eredménytelen nyomozásuk nemleges bizonyítékait a bíróság elől elhallgatták. S ennek oka nem lehet más, minthogy akkor azok megakadályozták, vagy legalább is nevetségessé tették volna a vádemelést.
Igazságtalan lennék az ügyészekkel szemben, ha arról nem számolnék be, hogy információim szerint a vádemelés mögött személyesen a nagy elszámoltató, Budai Gyula kormánybiztos állt. Mögötte meg a szülinapos Orbán Viktor, aki persze a látszat szerint az elszámoltatással nem piszkította be a kezét. Orbán kormánya nevében a volt katonai ügyész kormánybiztos vésett bele a Tábornok perbe a politikai utasításnak megfelelően. Így lehetett a jobboldali médiumoknak évekig mesélniük egy sosem volt viszkis dobozról. Eléggé nevetségesen és szolgalelkülettel még a bírósági ítélet kihirdetése után is a vádiratot szajkózták. És fújták a légvárat tovább, amelyen már kezdetektől fogva rés (mit rés, hatalmas lyuk!) tátongott.
De álljon itt a hiteles magyarázat, hogy mi miért történt, hiszen a katonai tanács kellően megindokolta, hogy miért kellett kizárnia a bizonyítékok közül O. tábornok vallomását:
„O. János dandártábornok meghallgatásai tekintetében nyilvánvalóan és egyértelműen megállapítható, hogy a nyomozó hatóság tagjai a meghallgatási jegyzőkönyvekben is dokumentált módon a tárgyalásról lemondás felvetődésének kérdéséig abban a téves feltevésben és hitben tartották a beismerő vallomást tevő O. dandártábornokot, hogy büntetlenséget élvez az általa elmondott valamennyi bűncselekmény vonatkozásában. Ez a bíróság álláspontja szerint a nyomozó hatóság részéről olyan súlyos jogszabálysértés, amely alapvetően kérdőjelezi meg O. tábornok önkéntes vallomástételét.
Ezen túlmenően a bíróság álláspontja szerint a későbbiekben is a tárgyalásról lemondás (megjegyzés: vádalku) jogintézményét próbálták meg XVI. r. vádlott tekintetében alkalmazni, amelynek alapvetően törvényi akadálya volt, hiszen először bűnszövetségben, majd bűnszervezetben elkövetettként volt meggyanúsítva és így erre alapvetően nem is kerülhetett volna sor. A továbbiakban ennek ígéretével kecsegtetve tette meg és tartotta fenn a további vallomásait, így a bíróság álláspontja szerint a további vallomásai és kiegészítései sem vehetők figyelembe, mert azok törvénytelen ígéretekkel kerültek felvételre, illetve abban a hiszemben tartották, hogy a XVI. r. vádlottat, hogy nem fog ezért büntetésben részesülni, illetve sokkal enyhébb büntetésben részesülhet, mint amivel a törvény bünteti, nevezetesen az 5 és 20 év közötti büntetési tételkeret közötti büntetési tételkeret helyett lényegesen enyhébb elbírálásban fog részesülni.”
„…Ehhez természetesen adalékként nem hagyható figyelmen kívül O. dandártábornok vonatkozásában benyújtott ideg-elmeorvos szakértők megállapítása sem. Ezek egyértelműen támasztják alá azt, hogy az ilyen szituációba került vagy kényszerített, nem teljesen egészséges O. János a téves, megtévesztő ígéretek hatására bármire képes lehet, hogy szabaduljon a szorult helyzetéből és keverte a valóságot a vele szemben támasztott elvárásokkal.”
Mert O. tábornok, mint nemzeti együttműködő, a 2010. évi választásokat követően igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott politikai elvárásoknak. Ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem az számít, amit a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, hanem amit Szeretett Vezérünk elvárásainak megfelelően hinnünk kell. Így lett sokáig a jobboldali hittétel O. János tábornok – a kétharmaddal nyert választásokat követően kitalált - népmesei fordulata, a viszkis doboz legendája.
Itt tartunk. A légvár kipukkadt, a hallgatóság is hazament, a légből kapott vádak pedig elszálltak.
