Felmentettek.

A Kaposvári Törvényszék dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes vezette katonai tanács - egyéves tárgyalássorozatot követően - a „Tábornok per” néven elhíresült büntetőügyben a 17 vádlottból 15-öt bűncselekmény, vagy bizonyítottság hiányában felmentett.

A bíróság indoklásában megállapította, hogy a 99 százalékban egy személy vallomására alapított vád értékelhetetlen, mert a katonai ügyészek olyan eljárási törvénysértéseket követtek el, ami miatt a vád „koronatanújának” tartott O. János tábornok vallomását ki kellett zárni a bizonyítékok közül. O.-nak ugyanis a katonai ügyészek egy kihallgatáson a terhelő vallomás fejében büntetlenséget ígértek, noha a bűncselekmény, amivel eredetileg megvádolták a közélet tisztasága elleni bűntett minősített esete, s ilyen esetekben ezt nem lehet megtenni. Ezt követően vádalkut javasoltak, amelynek értelmében a dandártábornok lemond a tárgyalásról, ennek fejében a kiszabhatónak vélt maximum húszévnyi fegyházbüntetés helyett néhány évet kap csupán, cserében tanúskodik a bíróság előtt azok ellen, akikre a nyomozás során terhelő vallomást tett.

Szerencsére a független magyar bíróság, a győri és a kaposvári törvényszékek ügyeltek a törvényesség betartására, és nem tartották lehetségesnek O. ügyének elkülönítését a többitől. Valószínűleg az így kicsalt vallomásokat már ezért is figyelmen kívül kellett volna hagyni, de a per során az is kiderült, hogy O. tábornok csak korlátozottan beszámítható, erős benne a megfelelési kényszer, az érvényesülés érdekében hazudni is képes, ezért nem lehet eldönteni, hogy vallomásából mi a valóságos, és mi fiktív. Ezeket figyelembe véve a bíróság úgy döntött, hogy O. tábornok nyomozati vallomását, amit egyébként a törvényszéken már nem is ismételt meg, kirekeszti a bizonyítékok közül.

Ellenem kizárólag O. János tábornok törvénysértések árán kicsalt és az igazságügyi elmeszakértők által dokumentált, zavart pszichés állapotban született vallomása állt „bizonyítékként” a vádhatóság rendelkezésére. Ennek a vallomásnak a bizonyítékok köréből történő kirekesztése azt eredményezte, hogy a vádirati tényállást egyetlen más bizonyíték sem támasztotta alá. Így a bíróság bűncselekmény hiányában mentett fel a katonai ügyészség vádja alól.

Ebben a blogban sokszor leírtam, hogy a vádemelés módja, az ügyészség eljárása még akkor is kétséges lenne, ha a bűncselekményt elkövettem volna, amit pedig nem tettem. Kitapintható volt a koncepció is: egy szocialista politikust, Juhász Ferencet vagy Szekeres Imrét akartak rajtam keresztül elérni, demonstrálva így az MSZP kormányok végtelen korruptságát. Az ügyészség ennek igazolására szegődött a jelenlegi kormánypártok szolgálatába, a kezdetektől hangsúlyozva, hogy egy HM-es bűnszervezetet göngyölítenek fel éppen.

Ennek az erőfeszítésnek annyi lett az eredménye – ugyancsak az ítélet bírósági indoklása szerint –, hogy a „törvényes vád” csak megjelölte, melyik vádlottat milyen bűncselekmény elkövetésével vádolja, de ennek alátámasztására semminemű érdemleges tényt, és azok bizonyítékait nem sorakoztatta fel az ügyészség. Így a bíróságnak sem volt miből megalapozott következtetéseket levonni a vádlottak kétséget kizáró bűnösségét illetően.

Az ügyészség ugyanis nem ellenőrizte O. János tábornok vallomását, azt készpénznek fogadta el, és többségében meg sem kísérelte, hogy bárminemű más, objektív bizonyítékkal a vádat alátámassza. Így fordulhatott elő, hogy nem csak én, és az ügybe belerángatott több ártatlan katonatiszt és polgári személy lettünk felmentve, hanem azok is, akik beismerték, hogy vettek át O. tábornoktól pénzt, illetve maga O. János is, aki a legtöbb bűncselekményt ismerte be valamennyi vádlott közül.

Ha mást nem lehet „bevarrni” a vallomása alapján, mert azt korlátozott elmeállapotban tette, és nem bizonyítható elemeket tartalmaz, akkor őt sem lehet. A beismerő vallomást tevő vádlottakat bizonyítottság hiányában mentette fel a bíróság. Akiket azonban O. tábornok csak beleálmodott a vádiratba, mint engem, miután, meggyőződött a Fidesz 2010-es választási győzelméről, bűncselekmény hiányában mentettek fel. Ugyanis O. János tábornok engem is megterhelő beismerő vallomását három hónapnyi előzetes után, egy vallomásmódosításban a választás második fordulója után tette meg. Azt is két részletben

A tanács elnöke úgy látta, hogy „hozzá nem értés, kapkodás vagy bizonyítási vágy” okozhatta, hogy a katonai ügyészek nem tettek eleget törvényi kötelezettségüknek, mely szerint a terhelt beismerő vallomása esetén is be kell szerezni az egyéb bizonyítékokat.

A bíróság kifejtette, hogy a Budapesti Katonai Ügyészség szóvivője 2010 tavaszán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Honvédelmi Minisztériumban egy „gengszterszervezet” működik és attól kezdve, csak azzal foglalkoztak, hogy ezt az állítást igazolják.   

A bíróság az ítélet indokolásakor két és fél órán keresztül tételesen felsorolta a nyomozati iratokból, hogy a katonai ügyészek mikor, kinél, milyen törvényi szabályt sértettek meg. A teljesség igénye nélkül kiemelendő: a vádlottak ügyészségre történő beszállításának módja; a védő nélküli kihallgatások sora; az előzetes letartóztatásból történő szabadítás módja, mely szerint akkor lehetett szabadulni, ha a fogva tartott az elöljárójára vagy az ügyész által meghatározott célszemélyekre terhelő vallomást tett. Ez annak fényében igen különös – mondta a tanács elnöke –, hogy bűnszervezet esetén (az ügyészek szerint ez volt a tényállás), egyik vádlottat sem lehetett volna kiengedni az előzetesből. Különösen aggasztónak találta a bíróság, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvek hitelessége sem állapítható meg egyértelműen. Ezekre a hiányosságokra más védőkkel együtt ügyvédem, dr. Dezső Antal is felhívta a tanács figyelmét, és hozzáértését jól tükrözi, hogy a bíróság számos ponton álláspontjával egyező döntést hozott.

                                                Dr. Dezső Antal ügyvéd

A bíróság többször felszólította az ügyészeket, hogy tegyenek eleget bizonyítási kötelezettségüknek, de „az süket fülekre talált”. Ugyanis az ügyészek még egy híváslistát sem csatoltak be, amelyből egyáltalán meg lehetett volna állapítani, hogy a terheltek akár egymással, akár a vállalkozókkal beszéltek volna telefonon.

Dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes: „A bíróságnak az utat az ügyészség jelöli ki. Az útnak van eleje és vége, nem térhet arról le sem jobbra, sem balra. Ha akadályba ütközik, vagy falakba az út során, akkor azt a bíróságnak le kell bontania.”

A tanács elnöke elvi éllel leszögezte: „ha az őrzőknek nincs őrzője, akkor a bíróságnak kell annak lennie”.

A vádlottak az ítéletet tudomásul vették, a katonai ügyészek azonban fellebbezést jelentettek be, így az ítélet nem jogerős.

Amikor azon gondolkodtam, hogyan zárjam ezt a posztot, elsőként az jutott eszembe, hogy felidézem nagy kedvencem, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ilyen esetekben szokásos gyakorlatát. Amikor ugyanis a fogyatkozó független grémiumok egyike a hatalom birtokosainak nem tetsző döntést hoz, akkor másnap beleírják „Európa legmodernebb alkotmányába”, hogy az utolsó paragrafus Magyarországon így szól: ha mégsem a Fidesznek/Orbán Viktornak van igaza, akkor érvénybe lép az első paragrafus, amely szerint mindig a Fidesznek/Orbán Viktornak van igaza. Talán belekerül az alaptörvénybe, hogy „Fapál akkor is bűnös!”

De aztán eszembe jutott az is, hogy az ellenem folyó ellehetetlenítései hadművelet fedőneve az elszámoltatás. Merthogy állítólag közpénzekkel rosszul sáfárkodtam. Nos, a katonai tanács tegnap a HM polgári jogi igényét elutasította, és Hende Csaba vezette minisztériumot tetemes perköltség megfizetésére kötelezte. Amikor pedig jogerőre emelkedik az elsőfokú döntés, akkor az aktív hivatásos állományban lévő tábornokok és tisztek perelhetnek elmaradt illetményükért, elvett lakásaikért, és kártérítést követelhetnek az – esetenként egy évig is elhúzódó – előzetes letartóztatásban töltött időszakért. Mindezt közpénzből fizetik.

A bíróság tiszteletre méltóan, és bátran helyrebillentette azokat a törvénysértéseket, amiket a felügyelet nélkül dolgozó ügyészek követtek el.

De a számlát az adófizetők állják.