Május 9. – a Győzelem napja Európában.
Május 9. – a harmadik iratismertetés napja az én életemben. 2013-ban, a Fidesz-kormány regnálásnak harmadik évében. Három frontális támadást indítottak ellenem, és a leltár nem túl kedvező – számukra. A tábornokperben, amiben vesztegetéssel vádoltak, bűncselekmény hiányában felmentettek. A lakásperben, ahol az ügyész azt fájlalta, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter – állítólag – szabálytalanul utalt ki nekem egy lakást a Honvédelmi Minisztérium állományából, eddig csúnya vesztésre állnak. A bíró, miután az ügyész felolvasta a vádiratot, megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen milyen bűncselekménnyel, kit, és milyen jogszabály alapján vádol, majd hazaküldte, hogy 30 napig gondolkodjon ezen, majd írja újra! Elégtelen, leülhet!
És itt a harmadik ügy. Amiben azzal gyanúsítanak, hogy egy honvéd ezredes lakáskérelmének módosítását támogattam. Rányomtam az „Egyetértőleg felterjesztem” gumibélyegzőt, és ez a mozdulat társtettessé tett. A nyomozás a befejezéséhez közeledik, így szerdán bemutatták a dokumentumokat és okiratokat, amit a vád összegyűjtött. A Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozást lezárta, és ilyenkor indítványt és észrevételt lehet tenni, a nyomozás kiegészítését is lehet kérni. Az iratismertetést követően kezdődik a vádelőkészítés időszaka, amikor a vádhatóságnak döntenie kell a vádemelésről vagy a büntetőeljárás megszüntetéséről.
Az iratismertetésen személyesen is meggyőződhettem arról, amit már korábban is sejtettem: a Honvédelmi Minisztérium az iratokat slendrián módon, hiányosan biztosította az ügyészségnek. Minden bizonnyal, khmmmm véletlenül… Csak egy példa. A HM még a hivatásos katonatiszti jogviszonyom megszűnésének időpontját is csak másodszori nekifutásra tudta pontosan közölni. Ekkor már nem csodálkoztam azon, hogy a szóban forgó lakás – aminek bérleti szerződésének módosítása miatt egy honvéd ezredest és engem csalással vádolnak – iratainak egy része nem is került elő. Azon gondolkodtam, hogy azonnal feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen hivatali bűncselekmény vagy mentő körülmény elhallgatása miatt, ha már úgy is az ügyészségen vagyok, de nem tettem meg. Bízom abban, hogy az erélyesebb ügyészi fellépésre előkerülnek a vádnak és a védelemnek is egyaránt fontos iratok.
A közszolgálatban, így a HM-ben is, minden hivatalos dokumentumnak, kérelemnek szabályozott útja van. Úgy számolom, hogy egy-egy hivatalos papírt kb. harminc ember lát és véleményez, fűz hozzá megjegyzést, és ellenőriz törvényességi szempontból. Az utolsó állomások: a főosztályvezető, akinek az illetékességi körébe tartozik az ügy, az ő főosztályát felügyelő helyettes államtitkár, ő a közigazgatási államtitkárnak küldi meg (ezt a posztot töltöttem be én), tőlem ment a miniszteri kabinetfőnökhöz, és ő adta át a miniszternek, aki döntött. Ez öt olyan vezetési szint, ahol ki kellett volna derülnie a törvénytelenségnek, hibának, szabálytalanságnak. Én sem, és a többi vezető sem hasára csapva határozott egy-egy kérdésben, hanem minden egyes szinten a hivatali apparátusok véleményezték az iratokat, és tettek a jogszabályok alapján döntési javaslatot. Ezeknek a papíroknak nyoma sincsen a nyomozati anyagok között. Javasoltam az ügyésznek, hogy az akkor hatályos szervezeti és működési szabályzatokkal együtt ezeket is kérje be a minisztériumtól. Mert ez így egy vicces kártyaparti: az ügyész nem tudja, milyen lapok vannak a pakliban, a tárca meg azt állítja, hogy abból a négy lapból áll az egész, amit átadott.
Az is meggyőződésem, hogy ez az ügy egyébként még el is évült. Ugyanis a nyomozást Budai Gyula feljelentése alapján 2011. február 28. napján rendelte el az ügyészség hűtlen kezelés bűncselekménye miatt, ismeretlen tettes ellen. A hűtlen kezelést én objektíve nem tudtam elkövetni, mert lakásügyekben nem voltam vagyonkezelő. Az elévülés a nyomozás elrendelését követő húsz nap elteltével bekövetkezett. E 20 nap alatt a nyomozó hatóság nyomozást nem végzett, és ellenem konkrét nyomozati cselekményt (csalás miatt) csak két évvel később foganatosított.
Az ügyészség álláspontja az, hogy mindegy hogy nincs tettes (mert ismeretlen) és az adott bűncselekményt az illető nem is tudja elkövetni (mert, még ha meg is lenne a szándéka, akkor sincs hozzá jogköre), ha a nyomozást elrendelték, akkor az már megszakította az elvülést. Ezt majd persze a bíróságnak is meg kell magyarázni, mert az anyagi jogszabály kettős feltétele szerint az elévülést „a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye” szakítja félbe. Tehát konkrét személy és konkrét bűncselekmény kell az elévülés félbeszakításához.
Május 9. az én győzelmem napja is lett. Egy kicsit. Ebben a harmadik ügyben ugyanis az ügyész nem utasította el csípőből a bizonyítási indítványaimat, mint korábban, hanem néhánynak helyt adott. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy írásban vallomást fogok tenni, amit majd itt a blogon is nyilvánosságra hozok.
Csak egy dolgot tudok biztosan: ezt a bűncselekményt sem követtem el, ahogy a többit sem, amivel ezen kívül megvádoltak. A bíróságok lassan igazolják is, hogy ártatlan vagyok, és most felcsillant egy apró remény, hogy a harmadik ügyben még nyomozati szakban be tudom bizonyítani: jogszerűen járt el a HM apparátusa, jogszerűen jártam el én is, és senki nem verte át a minisztert, hiszen a csalás lényege ez lett volna. Apró győzelem a Győzelem napján. Vagy inkább remény.
És ráment a hírnevem, meg három év az életemből.
