„Asztalt terítesz nekem, ellenségeim szeme láttára” (Zsoltárok könyve 23).
A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa a Kaposvári Törvényszék anno 2013-ban, a viszkis dobozos ügyben hozott felmentő ítéletemet hatályon kívül helyezte és megismételt eljárást rendelt el Debrecenben.
Azonban minden rosszban van valami jó is. A Kaposvári Törvényszék előtti eljárásban derült ki, hogy az ügyészségi bábfigura személyiségzavarban szenved, erre tekintettel a bíróság a teljes vallomását kizárta a bizonyítékok köréből. A másodfokú bíróság (Főváros Ítélőtábla) e vallomás kizárását a bizonyítékok közül csak a durva ügyészi műhiba (valótlan büntetlenségi ígéret) miatt fogadta el, a szóbeli vádalku megtörténtét nem akarta bizonyítottnak látni, így az ügyészség ideig-óráig még életben tarthatta az Oláh-féle vallomás egy részét, és formailag igazolhatta vád alatt tartásomat, egészen 2017. március 17. napjáig. A megismételt eljárásra irányadó végzés szerint a Debreceni Törvényszék akkor értékelheti az Oláh-vallomás megmaradt részét, ha Oláh nem állt tudatmódosító szer hatása alatt.
A Debreceni Törvényszék beszerezte Oláh gyógyszerezési naplóját, kért egy szakvéleményt, amelyből kiderült, hogy a volt tábornok olyan pszichotrop anyagot kapott, ami hatással volt másnapi ügyészségi kihallgatásaira is.
Game over! Azt hinnénk.
A szabad bizonyítás elve alapján a magyar bíróság persze azt csinál, amit akar. A szakértői véleményt se köteles elfogadni, a beszámíthatatlant beszámíthatóvá, a drogost tiszta tudatúvá nyilváníthatja, azt is leírhatja, hogy a délelőtti vallomásokat kizárja, a délutániakat pedig hitelt érdemlőnek tartja. Amennyiben kellően meg tudja indokolni döntését. Azt is tudni kell, hogy a büntető bíróság akár egy vallomás alapján is elítélheti a megvádoltat, de akkor kétség kívül bizonyosságot kell nyernie annak a nyamvadt bizonyítéknak. A bíróság egyet nem tehet: a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem értékelheti a terhelt terhére.
Arról a súlyos jogtechnikai problémáról már nem is beszélek, hogy a másodfokú bíróság által kizárt vallomás részek (alapvallomás) miatt a későbbi vallomás-módosítások, toldozások-foldozások az alapvallomás nélkül, önmagukban eléggé értelmezhetetlenek.
Hát, akkor nézzük meg, hogy mi történhetett 2010-ben, a politikai terror évében!
Oláh János tábornokot, a HM Védelemgazdálkodási Főosztályának vezetőjét 2010. február 24. napján gyanúsítottként hallgatja ki a Budapesti Katonai Ügyészség, majd őrizetbe veszi, és a bíróság másnap előzetes letartóztatásba helyezi.
Oláh János folyamatosan megtagadja a vallomástételt, a büntetés-végrehajtási intézetben esténként kis dózisú pszichotrop anyagot kap, ami a szakértők szerint másnapi kihallgatását nem befolyásolja.
Mindeközben Oláh János tábornok személyiségzavara az elmeorvosszakértők szerint a börtönben dekompenzálódik, azaz folyamatosan veszíti el az uralmat saját tudata felett.
2010. március 18. napja és 2010. április 22. napja között (majdnem egy hónap!) az ügyészek nem hallgatják ki. Ám közben 2010. március 29-től négyszeresére növelik a pszichotrop anyagot. 2010. április 22-re Oláh tudati kontrollja és kritikai készsége megszűnik, de legalábbis fellazul.
Az ügyészek 2010. április 22-én félre is vezetik Oláh tábornokot: büntetlenséget ígérnek a pszichotrop anyagok hatása alatt álló gyanúsítottnak! Oláh megfelelési kényszere és nárcisztikus személyisége miatt végre újra fontosnak érezheti magát. Azt mondhat bárkiről és bármiről, amit akar, méghozzá büntetlenül. Ugyanakkor tudja azt is, hogy a börtönből csak akkor szabadulhat, ha az ügyész, aki számára akkor a hatalom megtestesülése, úgy akarja. Ehhez viszont az ügyész számára meg kell felelnie! Ilyen tudatállapotban elegendőek a sugalmazó ügyészi kérdések is és a delikvens azonnal tudja, hogy mit várnak tőle.
2010. április. 25. napján győz a Fidesz a választásokon, megkezdődik az elszámoltatás. Az ügyészség gyorsan alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, hiszen tudják, hogy hamarosan érkezik Polt Péter legfőbb ügyésznek, addigra jó lenne valami ütőset az asztalára tenni!
A törvénytelen büntetlenségi ígéretet 2010. május 10. napján ugyan visszavonják a katonai ügyészek, de dilettantizmusuknál fogva nem ismételtetik meg Oláhval korábbi vallomásait, csak jóváhagyatják vele, ami persze törvénytelen. A másodfokú bíróság ki is zárja Oláh korábbi vallomásait.
A katonai ügyészeknek, ha Oláh tábornokot továbbra is manipulálni akarják, tenniük kell valamit. Most feltételes módban állítom: megígérik szóban a vádalkut, amit Oláh tábornok elfogad. Most tényként írom le, hogy a vádalku később írásban is megköttetett. A büntető jogászok nagyon jól tudják, milyen súlyos törvénysértés, hogy az ügyész nem tartja be a tárgyalásról lemondásra vonatkozó szabályokat. De jelenleg ennek már alig van jelentősége.
Hogy a katonai ügyészek nagy igyekezetükben hibákat követnek el, nem csodálkozom! Mindannyian azt gondolhatták, hogy megfogták az Isten lábát és semmi sem menti meg őket egy szép, fényes ügyészi karriertől. Az ügyész tábornok a legfőbb ügyészségre, a kihallgatók pedig a katonai ügyészség élére képzelhették magukat.
Szóval ott tartottam, hogy a Fidesz választási győzelme után Oláh János „megvilágosodott”. 2010. május 10. napján Oláh János egy szünet után minden eddigi vallomását felborítja, és előáll a viszkis dobozos mesével, amelynek lényege, hogy ismeretlen forrásból származó pénzt hoz be államtitkári irodámba egy ismeretlen időpontban, amelynek egy részét viszkis dobozban viszem el annak a honvédelmi miniszternek, akit bizonyítottan nem lehet megajándékozni, és nem is iszik alkoholt. És azt a tényt, hogy a honvédelmi miniszter nem iszik, és nem lehet megajándékozni, Oláh Jánosnak, aki ebben az időszakban a HM protokoll szervének egyik vezetője, hivatalból tudnia kellett! De ha ezt akarják hallani az ügyész urak, akkor azt mondja a szabadulásában reménykedő tábornok.
Oláh János 2010. május 10. napján a vádalku tudatában, szintén pszichotrop anyagok hatása alatt tesz vallomást. A másodfokú bírósággal egy kicsit vitatkozva, itt nem az számít, hogy az ügyészek ígértek-e tárgyalásról lemondást vagy sem (szerintem ígértek, utóbb meg is kötötték!), hanem az, hogy Oláh úgy tudta (abban a tudatban volt, ami megint akarati hiba), hogy vádalku keretében tesz vallomást. Ennek ékes bizonyítéka a vallomástétel első mondata: „Az ügyvédemmel konzultálva a későbbiekben a tárgyalásról lemondást fogom kérni. A vallomásomat erre tekintettel kívánom megtenni.” Ezt pedig nem Oláh János, hanem az ügyészek jegyzőkönyvezték le!
A vádalkuról meg az jut eszembe, hogy a szakértőktől dr. Ifkovics Béla hb. ezredes (Kaposvári Törvényszék) megkérdezte, hogy szerintük miért fogadta el Oláh János a vádalkut? Erre az elmeorvosszakértő azt felelte, hogy itt is látszik, hogy a tábornok elmeállapotával súlyos problémák vannak, mert mutasson a bíró egy olyan normális embert, aki látatlanban aláír 6 év börtönt.
Aztán jön a finálé! Az ügyészek oly mértékben elégedettek voltak Oláh János tábornok vallomásával, hogy semmilyen más bizonyítékot nem szereznek be, annak valóságáról nem is kívánnak meggyőződni.
A gyanúsított jutalma persze nem marad el, a katonai ügyész (nem a bíróság!) szabadítja Oláh tábornokot az előzetesből, a sors fintoraként éppen a születésnapomon, 2010. június 03. napján.
A vádalkut utóbb a Győri Törvényszék katonai tanácsa nem hagyja jóvá, ezért Oláh János a Tábornok-pernek nem lett a „koronatanúja”, ahogy az ügyészek tervezték, hanem XVI. rendű vádlottként nyerte el szerepét.
Ügyészeink tehát méltán idegesek. Tanút akartak a tábornokból csinálni, hogy annak ügyészileg irányított képzelgései alapján ártatlanul elítéljenek engem és a honvédelmi minisztert. Nem jött össze. A honvédelmi minisztert illetően ezt bizonyosan kijelenthetem. Bizonyítékuk volt egy olyan gyanúsítotti vallomás, amiről ma már tudjuk, hogy kettős akarathibában szenved, felhasználhatósága, hogy finoman fogalmazzak, erősen kétséges. De ezt nem nekem, hanem a bíróságnak kell majd eldöntenie.
Csak nyugalomra tudom inteni az ügyészeket. Nem kell idegeskedni! Mert akármilyen jó építész is vagy, szarból nem lehet várat építeni!