Megérkezett lakás-ügyben a jogerős írásbeli ítélet.
Ezt az ítéletet az ügyészség nem akasztja ki az Ügyészi Dicsőségek Falára! Keresztes Imre főügyész sem keretezteti be és teszi ki irodájában közszemlére. Azonban egyetemi oktatásban, illetve jogi szakvizsgázók számára igazi csemege lesz, mert amit el lehet rontani egy büntetőeljárásban, azt itt el is rontották!
Röviden összefoglalva: Juhász Ferenc honvédelmi miniszter semmilyen jogszabályt nem sértett meg, ezért bűncselekmény hiányában kellett felmenteni. Ha nincs tettesi alapcselekmény, akkor annak részese (felbujtója, bűnsegédje) sem lehetett senki. A senki én lennék, így engem is felmentettek bűncselekmény hiányában. Az asszonynak meg visszaadták a Fővárosi Törvényszék által jogszerűtlenül elkobzott javait.
Teszem hozzá, majdnem bejött az ügyészségnek!
Alkoss a politikai ellenfelek lejáratására egy ügyes koncepciót, lehetőleg az se derüljön ki belőle, hogy mit tekintesz büntetőjogilag üldözendő cselekménynek. A jobboldali sajtó majd úgy is helyre teszi a dolgot az irigykedő embereknél és ezerszer elismétli, hogy ilyen-olyan csúnya bűnöző vagy, ezért börtönben a helyed.
Egy dologgal nem számoltak az ügyészek. Vannak még valóban független bíróságok az országban, ahol ezek a koncepciós vádak elbukhatnak! Megőrizte a függetlenségét és tartotta a hátát a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla is. Ugyanakkor sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a Fővárosi Törvényszék elbukott. Ahogy egy neves ügyvéd fogalmazott: a Fővárosi Törvényszéken a kormánypolitika már nem a spejzben van, hanem a pulpituson.
Ténykérdés, hogy a katonai ügyészekkel megerősített Központi Nyomozó Főügyészség 2010-től kezdődően kirívóan társadalomra veszélyes magatartást tanúsított. Az elszámoltatási kormánybiztosok feljelentései alá dolgozott, azonnal nyomozásokat rendelt el, és koncepciót alkotott. Nem gondolkodott, hanem kiszolgált. Ennek egyik ékes példája volt a lakás-ügy, ahol egyetlen bizonyíték nélkül, az ügyészség által elkészített koncepció alapján több mint 5 éven át lehetett vádat fenntartani Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel és velem szemben.
Talán emlékeznek a nagyra becsült olvasók, hogy legnagyobb megrökönyödésünkre a katonai ügyészek a tárgyaláson tanulták a lakás-jogszabályokat. A tanulásnak meg is lett az eredménye: a vádat az ügyészség úgy tartotta fenn, hogy minden jogszerű volt, de lehetett volna jogszerűbb is! A Pesti Központi Kerületi Bíróság szerint viszont elég jogszerűnek lenni, ezért bűncselekmény hiányában felmentett bennünket a hűtlen kezelés bűntettének vádja alól.
A vádhatóság fellebbezése miatt az ügy a Fővárosi Törvényszékre került, ahol az egyik tanács megpróbálta megállapítani hatáskörének hiányát. A Kúria rápirított és utasította a törvényes eljárásra. Ekkor egy másik tanács bizonyítás nélkül elítélt bennünket. Bűnösségre utaló tények hiányában „jogi következtetésként” állapította meg bűnösségünket.
A nem jogerős másodfokú döntés ellen mindenki fellebbezett: az ügyész végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását kérte, mondván, hogy ez az ítélet majd visszatartja az Orbán-kormány tagjait (kecske), hogy a közvagyon terhére (káposzta) bűncselekményeket kövessenek el. A védők és vádlottak pedig felmentésünkre tettek írásbeli indítványt a III. fokú bíróságnak.
A táblabíróság az első fokú ítélettel értett egyet maradéktalanul. A harmadfokú ítészek a másodfokú bíróság marasztaló rendelkezéseit és indokolását az ítéletből kirekesztették. A másodfokú bíróság által az első fokú ítéletből jogi indokok nélkül száműzött rendelkezéseit pedig – követve a szokásos gyakorlatot – visszaemelték az ítéletbe.
„A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem ellentétes tényállással, avagy a tények első fokú bíróságtól eltérő értékelésével állapította meg a vádlottak bűnösségét, hanem a senki által nem vitatott jogszabályi rendelkezéseket értelmezte eltérően és jutott – tévesen – a vádlottak büntetőjogi felelősségét megállapító jogkövetkeztetésre”.
Igen, jól olvasták! „Senki által nem vitatott jogszabályi rendelkezéseket” tartottunk be. Én még úgy tanultam, hogy be nem tartott jogszabályi rendelkezések lehetnek tényállásszerű, netán bűnös cselekedetek. Tehát a betartott jogszabályi rendelkezések voltak az alapjai a „bűncselekménynek”, a jogban jártas katonai ügyészek szerint. Ezért mondom, hogy társadalomra veszélyesek az ügyészek.
A harmadfokú bíróság elvi éllel kifejtette, hogy „téves a másodfokú bíróság által kifejtett azon álláspont, miszerint a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítása körében a szándékra vonatkozó tudattartalom mindössze jogi következtetés eredménye… a vádlottak tudattartalmára összefüggő ténymegállapításokat minden esetben a történeti tényállásban kell rögzíteni…a megállapított tények tükrében vonható következtetés az ítélet indokolásában az elkövető tudattartalmára.”
Többször leírtam, hogy egyetlen terhelő okirat vagy tanúvallomás nem volt az ügyészség kezében, mégis vádat emelt és több mint 5 éven keresztül vegzált bennünket!
A harmadfokú bíróság szerint nem lehet megállapítani, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter döntései és intézkedései azt a célt szolgálták volna, hogy dr. Fapál Lászlót a piaci érték alatt juttassa lakáshoz, ezzel szándékosan vagyoni hátrányt okozva a Honvédelmi Minisztériumnak.
Az pedig, hogy „emberre ment” a Központi Nyomozó Főügyészség, csak egyes mondatokból lehet következtetni: „A jelen ügy elbírálása szempontjából jogilag releváns, lakás megvételével kapcsolatosan a harmadfokú bíróság rögzíti, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor, 2006. július 04-én már nem Juhász Ferenc, hanem Szekeres Imre volt a honvédelmi miniszter.”
Lefordítom. Juhász Ferenc nem is lehetett volna gyanúsított, majd vádlott, mert az ügyészség által vélelmezett vagyoni hátrány bekövetkeztekor (katonai szolgálati lakásom megvásárlásának napja, a vélelmezett bűncselekmény bekövetkezése) Juhász Ferenc már nem rendelkezett állami vagyonkezelői jogosítványokkal.
Ennél jobban már nem tudnak égni a katonai ügyészek. Ennek sem lesz természetesen semminemű következménye! Pedig előbb-utóbb be kell látniuk katonai ügyészeinknek, hogy nem félistenek, büntetlenül nem lehet az emberek szabadságával, személyhez fűződő jogaival szórakozni és szórakoztatni!
