Breaking news! A Fővárosi Törvényszék semmibe vette a magasabb bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla végzésbe foglalt jogerős döntését!
A másodfokú bíróságnak sikerült végleg koncepciós perré változtatnia a lakás-ügyet!
A mai napon a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a lakás-ügyben hozott első fokú felmentő ítéletemet hatályon kívül helyezte, megállapította hatáskörének hiányát, és áttette az ügyet elbírálásra a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához.
Dr. Keszthelyi előadó bíró vagy nem olvasta el a peranyagot vagy hallatlan bátorságról tett tanúbizonyságot. Ugyanis nyíltan szembehelyezkedett a magasabb bíróság döntésével. Az hagyján, hogy kész anyaggal várt minket, minden le volt gépelve, tök mindegy volt, hogy ki mit mondott vádlóként, védőként vagy vádlottként. De az mindennek a teteje, hogy semmibe vette a Fővárosi Ítélőtábla, a nálánál magasabb bíróság döntését, és ezzel újra kell kezdeni egy 4 éve húzódó ügyet.
Visszakerültünk oda, ahonnan elindultunk.
Történt ugyanis, hogy 2012-ben a polgári bíróság a vádirat alapján azt állapította meg, hogy nincs hatásköre az ügy elbírálására, mert katona voltam a vélelmezett bűncselekmény elkövetésekor. Ezért áttette az ügyet a katonai bíróságra. A katonai bíróság meg azt állapította meg, hogy nincs hatásköre, mert szolgálati lakásom megvásárlásakor már nem voltam aktív katona. Egyébként is jogszerűen utalt ki nekem a HM szolgálati lakást.
A Fővárosi Ítélőtábla a negatív hatásköri összeütközést feloldotta és – a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványára is tekintettel - polgári bíróságot jelölt ki végzésében az ügy bíróságaként.
Az első fokú bíróság bűncselekmény hiányában felmentő döntést hozott. Új tény és bizonyítékok hiányában az ügyészség fellebbezése alapján nem volt helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, ezt a Fővárosi Törvényszék is elismerte.
Felmentés helyben hagyása helyett azonban jött a fekete leves, amire senki nem gondolt, meggyőződésem, hogy még az ügyészség sem!
A másodfokú bíróság szerint nem a szolgálati lakás eladását kell vizsgálni, hanem a szolgálati lakás kiutalásának körülményeit. Akkor pedig hivatásos katona voltam, így katonai büntetőeljárásnak van helye.
Ezzel csak az a baj, hogy erről a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa egyszer már döntött: „ebben az időszakban bűncselekmény nem történt, semmilyen vagyoni hátrány nem következett, nem következhetett be…”
Ha ezzel befejezte volna a végzés indokolását a bíróság, akkor még megőriztem volna nyugalmamat, hiszen tanítottam az egyetemen, hogy vannak rossz bírósági döntések is. De nem így történt. A bíróság kimondta, hogy a katonai bíróság számára ugyan iránymutatást nem adhat, ezért a vádhatóság számára fejtegette, hogy az új eljárásban hogyan kell képviselnie a vádat és mit, hogyan kell bizonyítania ahhoz, hogy úgy lehessen forgatni az ügyet, hogy akár elítélő döntést is hozhasson a bíróság.
A másodfokú bíróság a nyomozati iratokból olvasta fel a szerinte „terhelő” mondatokat, félmondatokat. Nálam például hangsúlyozta, hogy nem felbujtóként kell ellenem a vádat fenntartania az ügyészségnek, hanem bűnsegédként. Még véletlenül sem törődött az első fokú bíráság bizonyítási eljárásával, amely kimerítően tisztázta az ügyet és végül arra jutott, hogy NEM TÖRTÉNT BŰNCSELEKMÉNY!
Amikor nyilatkozattételre került a sor, elmondtam a bíróságnak, hogy ezt a kört már egyszer megfutottuk, nincs garancia arra, hogy a katonai bíróság befogadja majd az ügyet, erre a tanács elnöke megvonta a vállát és azt mondta, hogy ez már nem az ő hatásköre. Azt is kifejtettem, hogy a hatáskörének hiánya indokolásán túl nem értek egyet az ügyészség számára adott iránymutatással.
Azt gondolom, hogy innentől kezdve nyugodtan nevezhetem ezt a pert koncepciós pernek. Azon se lepődnék meg, ha ítéletet is küldene a tanács a majdan eljáró katonai bírónak.