A már bíróság előtt álló vádlottak tegyenek terhelő vallomást tanúként a Honvédelmi Minisztérium politikai és szakmai vezetőire – csupán csak ennyit akart az ügyésznő. Nos, ez még a NER-ben is kicsapta a biztosítékot. Vagy mégsem? Mindenesetre nálam igen, ezért feljelentést tettem, mire megkezdődött annak a bizonyos végterméknek a lapátolása, amely egyformán büdös minden helyzetben. A feljelentés ugyanis eljutott az egyik ügyészségről a másikra, majd vissza.

De nézzük, hogy hogyan is jutott vissza a feladóhoz az a bizonyos állagú és szagú!

A Debreceni Törvényszék, illetve a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsainak munkáját megkönnyítendő, magamra vállaltam a feljelentő szerepkörét. Nekem már mindegy! Úgy is kicsinált a katonai ügyészség, egy-két újabb büntetőeljárás nem oszt és nem szoroz.

Tehát a Tábornok-per nyomozása során elkövetett ügyészi visszaélések miatt feljelentést tettem a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei és jelenleg más (pl. fellebbviteli) ügyészségen szolgálatot teljesítő ügyészek (pl. H. Antal tábornok, a Budapesti Katonai Ügyészég volt vezetője) ellen. A Központi Nyomozó Főügyészség elfogultságot jelentett be és kérte a Legfőbb Ügyészséget, hogy feljelentésemet más ügyészség vizsgálja ki. A Legfőbb Ügyészség kijelölte a Budapesti Nyomozó Ügyészséget. Na, eddig korrekt is volt az eljárás!

A Budapesti Nyomozó Ügyészség feljelentésemet és annak első kiegészítését elutasította, amely ellen panaszt jelentettem be. Feljelentésem második kiegészítéséről az ügyészség nem nyilatkozott. Ezzel is biztosan az történt, ami manapság a kormányzat háza táján oly gyakran előfordul: elveszett a postán.

De a legizgalmasabb köröket a harmadik feljelentés kiegészítésem futotta a Budapesti Nyomozó Ügyészségen!

A feljelentés kiegészítést a Budapesti Nyomozó Ügyészség részére a Legfőbb Ügyészség határozata alapján maga a Legfőbb Ügyészség kézbesítette. A Budapesti Nyomozó Ügyészség nem volt hajlandó vacakolni a feljelentéssel, és inkább áttette a Központi Nyomozó Főügyészségre, hivatkozva (most jön az attrakció!) a Legfőbb Ügyészségi utasításra, mely szerint ügyész esetében nem ők, hanem a Központi Nyomozó Főügyészség jár el.

Ez aztán a káosz! A Budapesti Nyomozó Ügyészség tehát szembe ment a Legfőbb Ügyészség határozatával, és így visszatértünk az eredeti felálláshoz! Tehát a Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze elleni feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja ki. Még az az abszurdum is előfordulhat, hogy a feljelentést maga a feljelentett ügyész bírálja el és utasítja el, elvégre ő is a Központi Nyomozó Főügyészség állományába tartozik. Vagy esetleg (na, azért tán mégis inkább) valamelyik ügyész kolléga elbírálja a feljelentett ügyész kolléganő ügyét. Látom magam előtt a kolléga cinkos kacsintását: „Semmi gond, Tímea, majd én elintézem… Ha meg engem jelentenek fel, akkor meg majd Te intézed el, ügyi?”.

Pedig ami történt, az tényleg botrány a köbön. A Központi Nyomozó Főügyészség egy másik büntetőeljárásban (hűtlen kezelés) olyan személyeket hallgatott ki tanúként, akik ellen már a Budapesti Katonai Ügyészség vesztegetés gyanúja miatt vádat emelt. A kihallgatás témaköre azonban nem a vélelmezett hűtlen kezelés volt, hanem a Tábornok-per vesztegetési cselekményei voltak. Az ügyésznő nem kért sokat, csak annyit, hogy a vádlottak tegyenek terhelő vallomást tanúként Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre vagy rám.

Slussz poénnak persze, utána ezeket, az immár tanúvallomásokat (!) csatolják a Tábornok-perhez! Így lettek volna bizonyítékok is abban a perben.

Erre mondják, hogy ügyes, olyan neres. De hiba csúszott a számításukba. Az igazmondásra kötelezett vádlott tanúk nem tettek mást, mint ami az előírás, azaz igazat mondtak: sem a honvédelmi miniszter, sem én nem vettünk részt korrupciós ügyletekben.

Persze nincs min csodálkoznunk. Egy olyan világban, ahol Vida (NAV) Ildikó vélelmezett korrupciós ügyeit Vida (NAV) Ildikó által vezetett grémium vizsgálja, miért ne férne bele, hogy Berki Tímea ügyésznő hivatali visszaélését Berki Tímea ügyésznő vizsgálja. Elvégre ők ügyeik legjobb ismerőik!

Én azonban arra lennék a legjobban kíváncsi, hogy ki adott utasítást a szennyes műveletek végrehajtására, ami megérte egy kormányzati, illetve egy ügyészi tisztség kockáztatását. És mit kaptak cserébe?