A Tábornok-per című szappanopera végtelen történetének 185. részében feljelentettem a nyomozó katonai ügyészeket hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt Polt Péter legfőbb ügyésznél. Bíztam abban, hogy a legfőbb ügyész úr – élve utasítási jogával – kötelez valamely ügyészi szervezetet a feljelentés kivizsgálására. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy feljelentésemet maga a feljelentett fogja elbírálni.
Pedig ez történik. Kaptam egy tisztelettudó levelet a Legfőbb Ügyészségtől, amelyben arról tájékoztatnak, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség állományában szolgálatot teljesítő, feljelentett katonai ügyészek elleni feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség fogja elbírálni.
Lelki szemeim előtt látom, ahogy a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője megkapja a feljelentésemet a Legfőbb Ügyészségtől, majd kiszignálja azt helyettesének, aki maga az ismeretlen tettes, aki alaposan gyanúsítható, hogy a Tábornok-per nyomozása során bűncselekményeket követett el. Ő pedig alapos és körültekintő vizsgálat után javaslatot tesz főnökének, hogy melyik területi szervéhez tegye át az ügyet. Aztán mindenki legnagyobb megelégedésére a kijelölt szerv katonai ügyésze megállapítja, hogy a Tábornok-per nyomozása során nem történt semmi, ami aggodalomra adna okot. Legalábbis az övékére semmiképp.
Hát nem, tisztelt Legfőbb Ügyészség!
Feljelentés - kiegészítéseimet továbbra is a Legfőbb Ügyészségnek címzem, mert Önöknek mégis csak tisztában kell lenniük azzal, hogy az alárendeltségükbe tartozó ügyészek hogyan folytatják le saját büntető ügyeiket. Mégiscsak Önök irányítják a teljes ügyészi szervezetrendszert, így Önök felelnek a legutolsó ügyészségi fogalmazó munkájáért is.
És most álljon itt második feljelentés - kiegészítésem:
Feljelentésemben kértem annak vizsgálatát, hogy „az ügyészségről – a nyomozás érdekeit veszélyeztetve – ki volt az az ügyészségi dolgozó, aki a 2010. évi választási kampányban a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a Magyar Nemzet című napilap számára faxon továbbította, amely napilap azt másnap eredetiben közzé is tette. Arra is kérem a választ, hogy miként lehetséges az, hogy az egyik gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyv a Magyar Nemzet című napilapban megjelent, de a bűnügyi iratok között már nem fellelhető.”
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Indítványozom, hogy az ügyészség hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt a Magyar Nemzet című napilappal munkaviszonyban álló újságírókat hallgassa ki tanúként, és ha kell, a bíróság útján kötelezze őket azon információkat átadó személy kilétének felfedésére, aki a Budapesti Katonai Ügyészség részéről 2010 tavaszán a választási kampányban a Tábornok-per nyomozása során született gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a napilap újságírója részére átadta.
Indítványozom, szíveskedjék megkeresni a Katonai Biztonsági Hivatal (katonai elhárítás) jogutód szervezetét, hogy beszerezzék azokat a titkosszolgálati információkat, amelyek választ adnak az ügyészségi informátor és Magyar Nemzet újságírójának kilétére.
Indokolásképpen előadom, hogy a precedens ügyet maga a Központi Nyomozó Főügyészség katonai ügyészei produkálták a minap. A Blikk című napilap újságíróját bíróság útján arra kötelezték, hogy informátorát adja ki, mert alapos a gyanú, hogy hivatali bűncselekmény történt a nyomozás során. Az ok pedig ugyanaz: a gyanú szerint hivatalos személy információkat adott ki egy folyamatban lévő nyomozásról az újságírónak.
Határozottan tiltakozom a Magyar Nemzet című napilap érintett újságírójának vezetőszáron való elővezetése és médiumokban való mutogatása ellen! Határozottan ellenzem, hogy 43 vagy 51 rendőr által házkutatást hajtsanak végre nála, családja jelenlétében! Nem tartanám szerencsésnek, ha az érintett újságíró mobiltelefonját jogellenesen klónoznák.
Kérem, hogy a fentiektől, amennyiben a magyar jogállamiság ezt megengedi, a nyomozás során eltekinteni szíveskedjék.
Tisztelettel:
Fapál László, a feljelentő