Vegyes érzelmekkel fogadtam, mikor Kálmán Olgánál - az ATV Egyenes Beszéd című műsorában - meghallottam Harangozó Tamástól (MSZP), hogy három szocialista képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a Büntető Törvénykönyv módosítására „a politikai érdekből folytatott koncepciós büntetőeljárások visszaszorítása érdekében” az Országgyűlés elnökének.
Miért pont most? A koncepciós eljárások már folynak, sőt a Tábornok perben már több mint fél éve ítélet is született.
Ezzel a javaslattal az országgyűlési képviselők bizony alaposan elkéstek. A Btk. módosítását legkésőbb 2010 tavaszán kellett volna az Országgyűlésnek elfogadnia. Ekkor ugyanis az akkori ellenzéki párt, a Fidesz, már nyíltan börtönnel fenyegette meg a Gyurcsány- és Bajnai- kormányokban tisztséget vállaló politikusokat és a közjogi tisztséget vállaló szakembereket is.
Az ügyészség pedig buzgón dolgozott a 2010-es képviselő választások kampányidőszakában, hogy elősegítse a kétharmados győzelmet. A Fidesz politikai koncepcióját megvalósítva kezdte el egyenként levadászni a politikai immunitást nem kapó nagyvadakat. Nyíltan mérgezte „a zembereket”, a Magyar Nemzet című napilapot ügyészi irányított fogalmazásokat tartalmazó, börtönben tett vallomásokkal látta el.
Aztán jöttek-mentek az elszámoltatási kormánybiztosok és végtelenül büszkék voltak arra, hogy milyen irdatlan mennyiségű feljelentést tettek a Központi Nyomozó Főügyészségen. A kezdetekben az ügyészeknek még politikusok segítettek vádiratot írni, mert az ügyészség amúgy sekélyes képzelőereje messze nem haladta meg az elszámoltató politikus fantáziáját.
A koncepciós perek Virág elvtársa, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos
(fotó: népszava.com)
Nem tekintem véletlennek, hogy Orbánék a katonai ügyészség évtizedeken keresztül példásan működő szervezetrendszerét szétverték, és a parancsra szocializálódott katonai ügyészeket használták fel, hogy azok habozás nélkül minden politikai utasítást végrehajtsanak. Meg is lett a „jutalmuk”: a katonai ügyészségek önállóságát megszüntették. Aztán a szaporodó felmentő ítéletek egyre jobban megmutatták, hogy az ügyészség piszkos játékot játszott.
Nem akarok fanyalogni a koncepciós perek elleni törvényjavaslaton, hiszen örülnöm kellene, hogy végre valakik megszólaltak ezekben az ügyekben. De nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a büntető anyagi jogszabályt csak a jövőben lehet(ne) alkalmazni, tehát ennek a módosításnak még a visszaható hatállyal sorozatosan visszaélő orbáni diktatúrában sincs helye. Vagyis a Btk. módosítást (még ha el is fogadná a jogalkotó) a folyó koncepciós eljárásokban már nem lehet alkalmazni.
A javaslat a kihirdetést követően büntetné azokat a hivatalos személyeket (rendőr, ügyész, bíró), akik egy büntetőeljárást valótlan tényállításra vagy koholt bizonyítékokra alapozva indítanak vagy folytatnak. Mindkét elkövetési magatartásra van már számos példa, de maradjunk saját házunk táján.
A lakás ügyben a valótlan tényállításon alapuló ügyészi vádemelés valósul meg, de koholt bizonyítékok (még) nincsenek, merthogy semmilyen bizonyíték nincs a vádirati ügyészi állítás (=koncepció) igazolására. Éppen ellenkezőleg, még a feljelentő Hende is leszögezte Budainak, hogy a HM minden jogszabályi rendelkezést betartott szolgálati lakásom kiutalása és később kedvezményes megvásárlása kapcsán. Maga a nagy elszámoltató is a jogszabályok betartásáról ír az ügyészségnek címzett feljelentésében. Többek között ilyen „bizonyítékokkal” kívánja a katonai ügyész a bűnösséget (!) bizonyítani. Agyrém!
A Tábornok perben a valótlan tényállításokat a katonai ügyész, Waltner Roland őrnagy koholt bizonyítékokkal igazolta. Megzsarolta, egyenesen megmondta, hogy mit kell mondania az éppen kihallgatott páciensnek. Aki nem úgy emlékezett, ahogy kellett, az mehetett a hűvösre gondolkodni! Ebben az ügyben még a bírósági folyosó sem maradhatott ártatlan. Arra is volt példa, hogy tárgyalási szünetben fenyegette meg az egyik vádlottat Waltner Roland, hogy ne merje visszavonni az előzetesben tett vallomását, mert akkor még súlyosabb büntetést fog kapni.
Nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatot megíró képviselők maguk sem gondolhatták komolyan, hogy a kormánypártok magukba néznek, homokot szórnak a fejükre, majd mea culpáznak egyet. Már csak azért sem, mert ebben az országban nincs példa arra, hogy a diktatúra nyíltságát díszletként leplező ellenzékiek javaslataival érdemben foglalkozzanak a kormánypártiak. Ezért ezt a törvényjavaslatot inkább egy politikai nyilatkozatnak tekintem.
Azt gondolom, hogy semmi sincs veszve. A hivatali, illetve szolgálati visszaélés törvényi tényállása most is kiválóan alkalmas arra, hogy a 2014. évi választásokat követően felálló új ügyészi szervezetek eljárjanak ezekben az ügyekben, és a koncepciós perek kiagyalói és kiszolgálói bíróság előtt feleljenek tetteikért.