Az orbáni maffiaállam ökle, a posztkommunista gyökerű ügyészség – az 50-es évek után - újra elemében van. Most éppen nem a feketevágásokat üldözik, hanem pankráció-show-t (= elszámoltatást) rendeznek. Vezetőik (értsd. Fidesz) megnevezik, hogy kik legyenek a rossz és kik a jó fiúk. Úgy gondolják, hogy a politikai utasításoknak megfelelően nem kell mást tenniük a rossz fiúk ellen, csupán vádat kell emelniük. Aztán kezdődhet a szimulált mérkőzés. Eközben a jó fiúk meg einstandolhatnak mindent, amire szemet vetnek (földünk, trafikunk, házunk, holnap meg az asszonyaink). Az ököljog emberei tulajdonképpen azt csinálhatnak, amit akarnak, mert rendőrségi és ügyészségi immunitásban részesülnek.

Visszatérve az elszámoltatásnak nevezett nagy pankrációra, a büntetőeljárás megindításakor a rossz fiúk elleni vád már előre eldöntött tény, ezért az ügyészeknek nem is kell, bajlódniuk a bizonyítékok összegyűjtésével. Azt gondolják, hogy a bíróságok szerint is, ha az ügyész vádat emel, akkor az elkövető nagy valószínűséggel bűnös is. Évekig tart a mérkőzés, évekig lehet a kiszemelt pankrátoron a rossz fiú látszatát fenntartani. Ennek oka, hogy a mérkőzésvezető bíró még akkor is köteles lefolytatni szerepe szerint a mérkőzést, ha előre látható, hogy az ügyészek cinkelt lapokkal játszanak.

Az ügyészségi előadóművészek a koncepciós perekkel tehát egy olyan „igazi” műsort hoznak létre, mely egy küzdősport jellegű mérkőzést szimulál. A valós küzdelem a bíróságokon folyik és a vádirati tényállítások tartalma az igen valóság hűn át a látványosan valószerűtlenig terjed. A kiosztott szerepek szerint a törvényesség őrei (a jó fiúk) addig üldözik a rossz fiúkat (szoci bűnözők), amíg azok két vállra nincsenek fektetve. Van úgy, hogy a rossz fiúk nyernek, a közönség tombol haragjában, és ekkor már a mérkőzésvezetők (bírók) leváltását is követelik. A pankrátorok politikai főnökei pedig leveleznek a mérkőzésvezetők főnökeivel és kikérik maguknak „a zemberek” nevében, hogy a vád és a védelem harcában a bíró nem a vádnak adott igazat, holott olyan vádiratot szimuláltak ezek a jó ügyészek, amit a közönség sikongatva tett magáévá.

A nagy nemzeti együttműködésben a rossz fiúkat nem illeti meg az ártatlanság vélelme. Bűnösnek lettek kikiáltva ország és világ előtt. Ha a vádlottaknak nem sikerül bizonyítaniuk ártatlanságukat a bíróság előtt, akkor hulljon reájuk egyre jobban teljesítő dolgozó népünk, az egész magyarság mély megvetése (határon innen és azon is túl). A vád alá helyezetteket addig is – biztos, ami biztos - egy életre kicsinálja a közmédia és a jobboldali sajtó. Persze a jobboldali médiumok az ügyészség és a rossznak tartott fiúk mérkőzését egyfajta színjátékként kezelik, ami a modern ügyészségi pankrációnak éppen a lényege. A kívánt cél pedig az, hogy a tiszta szívű és még tisztább szemű magyarok a nagy pankrációt nézzék, jól szórakozzanak és ne az orbáni maffiaállam működésével, a maffiacsaládok törvény által biztosított harácsolásával foglalkozzanak.

A vád és a védelem mérkőzésének végeredményét az ügyészségi pankrátorok főnökei már előre eldöntötték, de egyetlen bökkenő még van, amit nem sikerült 3 év alatt leküzdeniük: a bírák személyes függetlensége. „Nálunk a bíróság még nem megrendelésre dolgozik… A bíróságok teljes megszállása egyelőre nem történt meg, bár a felső pozíciók elfoglalásán már túl vagyunk” (A posztkommunista maffiaállam. Magyar Bálinttal Rádai Eszter készített interjút, Élet- és irodalom, 2013. június 14.).

Példaként álljon előttünk a lakás - ügy, amelyet a koncepciós perek gyöngyszemének tartok. Az elkövetési magatartásban is hullámzóan változó lakás - ügyben nincs egyetlen bizonyíték sem, ami a vádiratban és annak kiegészítésében foglaltakat akár okirat, akár tanúvallomás bizonyítaná. Éppen ellenkezőleg van. Minden bizonyíték az ügyész vádirati állítása ellen szól. Jogállamban ilyenkor nem emelnek vádat, hanem a büntetőeljárást megszüntetik. A maffiaállam ügyészsége ezzel szemben vádat emelt és már egy éve folyik a mérkőzés.

Ebben az ügyben abba az abszurd helyzetbe kerültem, hogy rossz fiúként, a bűnösség vélelme alapján nekem kell védekeznem az ellen, amit nem követtem el. A Központi Nyomozó Főügyészség főpankrátora, Keresztes Imre szerint azzal követtem el bűncselekményt, hogy egy írásbeli kérelmet adtam be a munkáltatómnak (a miniszternek), aki azt szerencsétlenségemre - mérlegelési jogkörében - mivel megfelelt a jogszabályoknak, engedélyezett. Be kellett tehát vonulnom a ringbe és védekeznem kell az ügyészségi szimulátorok olyan vádirati koncepciójával szemben, ami nem hogy alaptalan, de a vádkiegészítés óta tudjuk, hogy ennél már több is, hamis. Büntetlenül hamis.

Komolyra fordítva a szót, védőügyvédem, dr. Dezső Antal észrevételt tett a vádkiegészítésnek nevezett ügyészségi iratra. Nem is lett hosszabb annál, mint amit az ügyészség a bíróságnak a második nekifutásra összetákolt. Mert hiszen tudjuk - Lázár János után szabadon előadva - mindenről csak annyit írjunk, amennyit ér. Az irat alább olvasható teljes terjedelmében.

Pesti Központi Kerületi Bíróság

Hiv. szám:105.B.13.367/3013.

 Pesti Központi Kerületi Bíróság

 Tisztelt Bíróság!

 Alulírott, dr. Dezső Antal ügyvéd, - dr. Fapál László II. r. vádlott meghatalmazott védője - a hűtlen kezelés bűntette miatt Juhász Ferenc I. r. vádlott és dr. Fapál László II. r. vádlott ellen a bíróság előtt folyamatban lévő büntetőügyben, a bíróság 2-I. számú felhívása alapján a Központi Nyomozó Főügyészség 1.Nyom. 168/2011. számú vádmódosítására az alábbi

 észrevételt

teszem:

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy kötelezze a Központi Nyomozó Főügyészséget, hogy a vádiratot egységes szerkezetben nyújtsa be a bíróságra.

Indokolás:

A bíróság a Be. 268. § (1) bekezdése alapján megkereste a Központi Nyomozó Főügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására, illetőleg bizonyítási eszközök felkutatására és biztosítására. A Központi Nyomozó Főügyészség a végzésben foglaltaknak formailag eleget tett, tartalmi értelemben azonban nem. A vádhatóság úgy módosította a vádat, hogy valójában a vádirat bíróság által is észlelt hiányosságait nem pótolta, és paradoxon módon az eredeti vádirat tartalmát teljes egészében fenntartotta.

Az ügyészség a vádiratban korábban leírt tényekkel ellentétesen védencem katonai szolgálati viszonya alapján kapott lakását úgy minősíti - tévesen - vezetői lakássá, hogy az soha nem volt az.

Ahhoz, hogy egy lakás vezetői lakásnak minősüljön, szükséges, hogy a jogszabályban megjelölt döntéshozó az arra megjelölt eljárás keretében a lakást "vezetői lakássá" minősítse.

A 6/1994. HM rendelet 4/A. §-a akként rendelkezik, hogy a HM vagyonkezelésében lévő lakás munkakörhöz kötött jellegűvé minősítéséről és e jelleg megszüntetéséről, továbbá a HM rendelkezésű lakás vezetői lakássá minősítéséről és e minősítés megszüntetéséről a HM központi lakásgazdálkodási szerv vezetője dönt. A 6/1994. HM rendelet 183. § n./ pontja szerint a HM központi lakásgazdálkodási szerv lakásgazdálkodási feladatai között találjuk, hogy dönt a HM rendelkezésű lakás vezetői, továbbá az állami tulajdonú HM rendelkezésű lakás munkaköri jellegű lakássá minősítéséről és e minősítés megszüntetéséről.

Megjegyezni kívánom, hogy az alapvádirat még azt rója fel elkövetési magatartásként, hogy dr. Fapál László katonaként, hivatásos jogviszonya alapján kapta HM rendelkezésű lakását, mert: „Amennyiben tehát dr. Fapál László II. r. vádlott a 131/1997. (V.24.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében, illetve 10. §-ának (2) bekezdésében, vagy a vezetői lakások bérbeadásáról  rendelkező 6/1994. (IV.30) HM rendelet 28. § (7) bekezdése alapján kapta volna meg lakásjuttatását, nem nyílhatott volna meg a joga a bérlakás megvásárlására”(Vádirat 4. oldal)

Ebből a vádirati tényállításból pedig az következik, hogy a lakás – az ügyészség által is tudottan - nem vezetői lakás volt, bár ez egyébként is inkább ténykérdés, mint az ügyészség által utóbb érvek nélkül kijelentendő frázis. Ahhoz, hogy egyáltalán vezetői lakásról beszélhessünk, a HM rendelkezésű lakást még kiutalása előtt egy aktussal vezetői lakássá kellett volna nyilvánítani, ilyen pedig nem történt.

Figyelemmel arra, hogy a vádirat módosítása változatlan tartalommal fenntartja az alapvádat, olyan paradoxon helyzet állt elő, ami a védelem számára teljesen értelmezhetetlen. A vádirat egységes szerkezetbe foglalása után lehetünk abban a helyzetben, hogy az ügyészség által menü sorként felkínált jogszabályokból megállapíthassuk, hogy az ügyészség álláspontja szerint melyik jogszabály konkrét megszegésével, milyen elkövetői magatartással és mikor okoztak vagyoni hátrányt a vádlottak.

Álláspontom szerint a vádhatóság adós maradt a vádirat módosításában azzal is, hogy nem határozta meg: mely jogszabály zárja ki, hogy dr. Fapál László II. r. vádlott hivatásos katonai jogviszonya alapján - határozatlan időtartamra - HM rendelkezésű szolgálati lakást  kapjon, és annak elidegenítésekor a jogszabályban biztosított kedvezményekre nem volt jogosult.

Budapest, 2013. június 11.

                                                                                             Tisztelettel:

                                                                                          Dr. Dezső Antal

                     ügyvéd