Zavar van a centrális erőtérben! A fogalmi háború folytatódik, és egyre szokatlanabb eszközöket vet be a jobboldal. Előbb Polt Péter próbálta döntetlenre hozni az ügyész erőfeszítéseket, miután a bíróság tizenhét vádlottból egy hete tizenötöt felmentett a Tábornok perben, aztán a feljelentők lapja, a Magyar Nemzet ront neki az ítéletet hozó bírónak. Miután a lapnak nem tetszett az ügyészségi vereség, a szokásos kormánypárti technikákkal ír az ügyről: szakmailag nem tudja/akarja értelmezni, ezért azonnal a bíró hozzáértését és erkölcseit támadja, megállapítva, hogy kommunista mutyi itt minden, azért úszhatják meg a bűnösök.
Az ügy eddig csak ízléstelen, de nem szokatlan. Sőt, nagyon is az elmúlt három év mindennapos hatalomgyakorlási technikáit idézi. Új elem azonban, hogy az ügyészség maga is beszáll az értelmezési háborúba (ha már a nyomozást elmulasztotta), és sajtótájékoztatót hív össze értelmezendő a múlt csütörtöki felmentéseket. Nem is csoda, gondolom Polt Péter, amikor az Országgyűlésben a per kudarcát firtató ellenzéki kérdésekre válaszolt, látta a rosszallást a kormánypárti frakciók tagjainak arcán, a homlokráncolást, és a ki nem mondott kérdést is hallani vélte: hát ezért tartunk titeket sok drága pénzért, édes öcsém! Pedig már évekkel ezelőtt azt olvastuk az újságban, mi is, meg a nyáj is, hogy ezeknek annyi, kézben vannak, innen már elrontani sem lehet, szoci bűnszervezet ez a javából!
Így fordulhatott elő, hogy hűséges vazallusát, a játéktárgyalások nagymesterét, a Hunvald-ügyben elvérzett Fazekas Gézát is hadrendbe állította. E jeles férfiú, a Békés megyei ügyészségi kulturális élet felvirágoztatója csütörtökön délelőtt is történelmet írt, arra ugyanis nem volt még példa, hogy az ügyészek vereségüket sajtótájékoztatón magyarázzák, anélkül, hogy ismernék az elsőfokú ítélet részletes indoklását. Merthogy ezt a bíróság még nem kézbesítette senkinek, nekik sem, nekem sem, ezért kénytelen sajtóhírekre és az emlékezetükre hagyatkozni, meg a tárgyaláson elhangzott indoklásra.
A Központi Nyomozó Főügyészség tehát összetrombitálta a sajtót, hogy a nyilvánosság előtt megpróbálják a lehetetlent. Két egymással összeegyeztethetetlen üzenetet kellett ugyanis elmondani az újságíróknak. Az egyik az volt, hogy egy jogállam törvénytisztelő hivatalnokaiként tiszteletben tartják a bíróság ítéletét, és azt semmilyen formában nem szeretnék minősíteni. A másik pedig, hogy ez a bírósági ítélet rossz, alkalmatlan, és nem is úgy volt!
Az elsőt kis bakugrással teljesítette Fazekas, mert az első fokot némiképp lenézve a jogerős ítéleteket tartotta csak szentnek és sérthetetlennek („az ügyészség mindenben tiszteletben tartja a független magyar bíróságok ítélkező tevékenységét, valamint a jogerős ítéleteket”). A kötelező gyakorlat bemutatása után azonban jöhetett a szabadon választott, és ott Fazekas szóvivő gyakorlatilag ismertette a vádiratot. Ebben persze minden szereplő, vádlott más – kellemetlenebb – színben tűnik fel, épp csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a szöveges indoklásban a bíró éppen ezt cincálta darabokra.
A tárgyalóteremben elhangzott kritikai megjegyzések, valamint az egyéves bizonyítási eljárás során megcáfolt töménytelen mennyiségű vádpont híján azonban ismét kirajzolódott annak a bűnbandának a képe, amelynek létéről a 2010-es választások előtt már hosszasan cikkezett a Magyar Nemzet, és kétrészes filmösszeállítással emlékezett meg a Hír Tv. Szinte látom magam előtt a szegény ügyészségi szóvivőt, amint magában, panaszkodó hangon így fejezi be a vádirat ismertetését az újságíróknak: de hát olyan szépen összeraktuk, nem?
S való igaz, szép álom lehetett ez ügyészi szemmel, csak éppen töredékét sem lehetett igazolni. Megértem én, hogy nagy a tét, hiszen tényleg évekkel ezelőtt eredményt hirdettek már a jobboldalon, és a bűnszervezet élére engem állítottak, megismertették a nevem az országgal, leköptek, megrugdostak, és a végén lehet, hogy elszáll az egész a nagy büdös semmibe egy érzéketlen kaposvári bíró miatt, aki nem képes haladni a korral, akinek holmi jog fontosabb, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szilárd rendje! Ki ne értené a jobboldalon fortyogó indulatokat!
A sajtótájékoztatón elhangzottak közül volt egy kedvenc részem. A híradások szerint Fazekas Géza a következőképpen nyilatkozott a katonai ügyészek által törvénysértő módon kicsalt vallomásról, amit O. János dandártábornok tett, s amire a vádat alapították: „az ügyészség a vádlott esetében a törvényi mentességre vonatkozóan pontatlan kioktatást alkalmazott, az eljárási hibát azonban az észlelését követően haladéktalanul korrigálta”.
Képzeljük ezt magunk elé! Valahogy így hangozhatott!
Katonai ügyész: O. János gyanúsított a jogszabályok értelmében, módomban áll elengedni a büntetését, ha hajlandó további bűncselekményeket elismerni, és megnevezni a bűntársait! Hajlandó rá?
O. János: Igen, ügyész úr, a büntetlenségért cserébe mindent elmondok!
Katonai ügyész: Öööö, hát szóval, nem áll módomban elengedni a büntetését, de csökkenteni tudom jó néhány évvel, hajlandó így vallomást tenni?
O. János: Igen, ügyész úr, a kisebb büntetésért cserébe mindenről beszámolok.
Katonai ügyész: Remek, csak van itt egy kis bibi! Az előbb füllentettem, sem elengedni, sem csökkenteni nem tudom a büntetését, így is hajlandó beszélni?
O. János: Hogyne ügyész úr, örömmel, már úgy beleéltem magam!
Nincs kétségem, így történhetett. Van olyan életszerű ez is, mint a koncepció többi része.
